Ki hitte volna, de már harmincéves a Final Fantasy-sorozat! Amellett, hogy már megjelent a teljes értékű, számozott folytatás, egy mellékág erejéig visszatérhetünk a hőskorba is. Abba az időszakba, amikor még az úgynevezett chibi stílusban készültek a játékok Koichi Ishii bábáskodása alatt. A World of Final Fantasyben így körökre osztott csatáknak, több hősnek és aranyos grafikai stílusnak örülhetnek a klasszikus JRPG-k rajongói. Emellett az egész anyag egyfajta fanservice-nek is felfogható: a világ jellegzetes lényei mind-mind visszaköszönnek a játékban, ráadásul be is gyűjthetjük őket, mint a Pokémonban.
A történet nem egy nagy durranás, az írók inkább sablont sablonra halmoztak benne. Adott egy testvérpár, Lann és Reynn, akik amnéziásan, chibi módra ébrednek a semmi közepén, nem tudják, hogy kerültek oda. Hőseink hamar rájönnek, hogy ha az helyzet úgy hozza, az eredeti formájukba is képesek átalakulni, így harci erejük megnő. Feladatuk az, hogy összegyűjtsék a környék szörnyeit, azaz egyfajta hógömbbe zárják a csaták során legyengült példányokat, akik aztán hűek maradnak fogvatartóikhoz. Sajnos a játékban nincs erős narratíva, nem sok mindent tudunk meg a világról, a helyszínek minden logikát nélkülözve követik egymást. Rengeteg ismerős NPC-vel találkozunk, akik folyamatosan apró szívességeket kérnek tőlünk, rendszerint poénosnak szánt párbeszéd keretében. Sajnos nálam az erőltetett japán humor hamar cél tévesztett.
Így aztán a World of Final Fantasy inkább a tömény harcokra és gyűjtögetésre épül, új dolgokra ne számítsunk. Sodródunk az árral, folyamatosan tanuljuk az újabb mechanikákat, és a kihívás is egyre nő. Oké, de mit kezdjünk az összeszedett lényekkel? Attól függ, mekkora méretűek, amire oda kell figyelnünk, lévén tornyokat építhetünk belőlük. Ha hősünk nagy, akkor valamivel erősebb is, ilyenkor rápakolhatunk egy közepes és egy kis lényt is. Ha Lann és Reynn kicsi, akkor ők lesznek a torony közepes lényei. Helyzetfüggő, hogy milyen kombinációt állítunk össze, elvégre a képességeik összeadódnak - a cél, hogy minél több lényt befogjunk és kísérletezzünk naphosszat.
Persze az elkapást ne úgy képzeljük el, mint a Pokémon Góban. A kívánt lény ugyanis legtöbbször csapatban bóklászik, így elsőként a társait kell levernünk. A combosabb példányok megszerzéséhez nem ritkán egy speciális feltételnek is eleget kell tennünk, ami elsőre szinte lehetetlennek tűnik, de ha a csata előtt okosan kombináltuk lényeinket, akkor nagy baj nem lehet. Csakis a legkitartóbb játékosoknak terem babér a World of Final Fantasyben, a monotonitás pedig a műfaj jellemzője, így ha eddig nem kedvelted meg a stílust, ezután sem fogod.
A harcrendszer ismerős lehet, ugyanaz a lassú ATB-rendszer dolgozik alatta, ami a sorozat korábbi részeiben. Rengeteg időt eltölthetünk a megfelelő lépést kiokoskodva, és természetesen csak olyan képességeket használhatunk, melyeket a torony lényei is ismernek. Szerencsére felgyorsíthatjuk az időt, de még így is rengeteg idő telik el két lépés között. A kevésbé taktikusabb beállítottságú játékosok alkalmanként automatikus harcot is választhatnak, de ilyenkor hőseink rendszerint csakis egyféle támadással operálnak, és nem mindig úgy, ahogy célravezető lenne. Ha nem ma kezdted a JRPG-zést, akkor hamar képben leszel, és ha mindehhez hozzáveszed tornyos mechanikát, egészen mély csatákat kapsz jutalmul. Lényegében erről szól a játék, csak hát ugye az a fránya tempó…
Sajnos az egész World of Final Fantasyról süt, hogy sebtében dobták össze. A pályák kialakítása felemás, és túl lineáris az egész. A legtöbbször az utak le vannak zárva, a megnyitásukat különféle tárgyakhoz kötik, így nagyjából mindig egy irányba mehetünk abban a tudatban, hogy később majd visszatérünk. Vannak egészen ötletes kazamaták is, ahol nem csupán harcolnunk kell, hanem rejtvények is várnak ránk, persze ne gondoljunk túl bonyolult dolgokra. A látvány sem egy nagy durranás, lévén PS Vitás port is készült belőle.
Ha rákattansz, és nem zavar a monotonitás, egészen kellemes szórakozást nyújt a játék, ha pedig élsz-halsz a gyűjtögetésért, képes vagy a nálad lévő értékes tárgyakat egyetlen lény megszerzéséhez feláldozni, akkor egyenesen imádni fogod. Ha a csatákon túli dolgok nem érdekelnek, ahogyan a giccses látvány sem, megelégszel az alibi történettel és sűrűn nyomogatod az időgyorsítást, máris hosszú hetekre bebiztosíthatod az esti programodat.
A World of Final Fantasy PS Vitára és PlayStation 4-re jelent meg, mi az utóbbi verziót teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.