Has-Been Heroes teszt

  • Írta: Shifty
  • 2017. április 18.
A királyság egykor ünnepelte legendás bajnokait. Az időközben majdnem teljesen elfeledett hősökre azonban vár még egy komoly feladat. Természetesen nem tudnak nemet mondani a király hívószavának.

A 2001-ben alapított finn Frozenbyte a Trine-trilógia óta láthatóan teljesen új vizekre evezett, így a csapat legutóbbi két munkájával egészen új irányba indult el. A Shadwen egy lopakodós játék lett, mostani tesztünk alanya, a Has-Been Heroes pedig egyszerre vegyíti a manapság oly népszerű rougelike-vonalat a stratégiákkal, miközben csipetnyi szerepjátékos és puzzle-elem is tetten érhető benne, mindennek az alapját pedig a Plants vs. Zombies és a The Banner Saga szolgáltatja. A formula az első egy órában a kijelző elé szegezi a játékost, de aztán a Has-Been Heroes minden lapját felfedi, így a csábereje hamar elillan.

Hőseink egykor a királyság ünnepelt védelmezői voltak, de egy véletlen folytán mindhárman a túlvilágon kötnek ki. Akad azonban számukra egy utolsó megbízatás, így mágikus erőkkel felvértezve tér vissza a nemes harcos, a varázsigék tudója, illetve a tisztelet övezte szerzetes. Feladatuk, hogy a két hercegnőt gond nélkül eljuttassák az iskolába, ami persze csak elsőre tűnik könnyű feladatnak. Egy ősi gonosz ugyanis ráereszti csontvázhordáit arra az útvonalra, amelyen szeretnénk eljutni a suliba, így csakis rajtunk áll, hogy sikerül-e megmenteni a két ifjú trónörökös életét.

A Has-Been Heroes különlegessége abban rejlik, hogy nem várt formában vegyíti a már említett stílusokat. Egyrészt az egész akciózás magját a Plants vs. Zombiesból ismert "vonalharc" adja, vagyis hőseinknek a saját sávjaikban özönlő csontvázseregtől kell megtisztítaniuk a terepet. Másrészt pedig ez az egész formula párosul a The Banner Sagából ismert pozícióalapú taktikázással, a hősök helyét ugyanis minden körben változtathatjuk. Nem, a Has-Been Heroes nem egy körökre osztott móka, az időlassításnak és az állandó helyezkedésnek köszönhetően mégis olyan érzése lehet az embernek, hogy a folytonos akció helyett körökre osztott formában kell legyűrni az ellenfeleket. Az egész egyvelegnek van egyébként egy taktikai és stratégiai mélysége, a gond inkább az, hogy nagyon hamar önismétlővé, így pedig unalmassá válik a recept, változatosságra ugyanis nemigen számíthatunk.

Ami a taktikai vonalat illeti, az is több rétegű. Minden ránk zúduló rohamban az ellenfeleknek van egy blokkolást támogató staminacsíkja, így ha az életerőre is kiható sebzéseket is szeretnénk majd bevinni, akkor előbb attól kell megszabadítani őket. A legtöbb karakter esetében 2-3 bevitt ütés is kevés ahhoz, hogy szignifikáns sérülést okozzunk, azaz itt jön képbe, hogy hőseink pozícióját lehetőségünk lesz cserélgetni. Ez is korlátozva működik csak, ugyanis mindig csak azt a hőst lehet cserélni, akivel korábban akcióba lendültünk, és mivel három sávban özönlenek ránk az ellenfelek, nem mindig lesz annyira egyértelmű, milyen sorrendben és mikor hova pakolgassuk a hercegnők védelmezőit. Így nem elég, hogy ismerni kell a három játszható hős képességeit, de közben azt is figyelnünk kell, hogy az egyes sávokban mennyi állóképességponttal rendelkeznek az ellenfelek és azokat milyen, lehetőség szerint a leghatékonyabb kombinációban tudjuk a lehető leggyorsabb módon levinni. Például egy nagyra nőtt ellenfelet érdemes előbb a fürge és egyszerre több csapás bevitelére is alkalmas szerzetessel legyengíteni, hogy aztán a páncélos harcossal bevigyük az első igazán komoly csapást.

Ez az egész koncepció nyakon van locsolva egy masszív roguelike-érzéssel, így amint elhalálozik az egyik hősünk, minden kezdődik elölről. Mivel egy méretes, labirintusszerű térképen tulajdonképpen mi magunk döntjük el, hogyan jutunk el A-ból B-be, abszolút adja magát, hogy a lehető legrövidebb utat bejárva próbáljuk meg teljesíteni feladatunkat. Az igazság az, hogy ez nem feltétlenül igaz, az egyes útvonalak ugyanis kincsekkel és rengeteg gyűjtögethető cuccal kecsegtetnek, amelyeket aztán különböző kereskedőknél tudunk például varázslatokra, még több hősre és még több képességre elkölteni. Higgyétek el, szükséges, hogy bevállaljuk a hosszabb és ezzel kockázatosabb útvonalakat is, mert a speciális tulajdonságoknak vagy a varázslatokat tartalmazó tekercseknek a nagyobb összecsapásokban komoly hasznát fogjuk venni, azok hiányában viszont pillanatok alatt fűbe harapunk. Például az egyik képes egy vizes varázslattal lelassítani az ellenfelet, míg egy másik a fagyasztás segítségével sokkal hatékonyabban tudja majd sebezni ugyanazt a csontvázharcost.

A repetitív élményen túl a másik húsba vágó probléma, hogy a játék a fent részletezett stratégiai mélységekre abszolút nem készít fel. Van ugyan egy tutorial benne, ahol az alapokat megismertetik, de arra nem ad választ, hogy például az egyes képességeket hogyan tudjuk kombinálni, ahogy arra se, hogy mikor milyen variációban érdemes a hőseinkkel egymás után, láncba fűzve támadni. Egy roguelike játék esetében viszont inkább frusztráló, mint ösztönző, hogy megannyi próbálkozás után jövünk rá a játékmenet finomságaira, lehetőségeire, mélységére.

A Has-Been Heroes ennek ellenére nem egy rossz játék, de inkább kis dózisban működőképes. Talán ha a mobilos közösséget célozza meg, jobban működhetett volna a koncepció, bár az is igaz, hogy az ismerős mechanikába oltott játékmenetcsavarok nagyon jó ötleteken nyugszanak, csak az apróbb hibák belerondítanak az összképbe, miközben a látvány sem olyan minőségű és aprólékos, mint amit a Trine-nál megszoktunk, így abban sem tudunk teljesen elveszni. Azért ha leárazva meglátjátok, ne hagyjátok ott, de most simán találtok jobb helyet a pénzeteknek.

A Has-Been Heroes PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre jelent meg. Mi a Microsoft konzolján próbáltuk ki.

1.
Gykrizsi
Szerintem tök jó játék. Igen nehéz, de bőven megoldható, bár tény, hogy azért kell a szerencse is. Két dolgot nem értek a tesztben. 1. Miért hosszú a töltés? Nincs is töltés a játékban (én is boxon játszok). 2. másrészt a győzelmek után újabb és újabb ellenségek, területek nyílnak meg, így nem válik szerintem önismétlővé, és ez készteti is a játékost, hogy próbálja újra. Én bátran ajánlom, szerintem nagyon jó játék, nekem a dizájnnal sincs gondom, a zene is pofás.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...
Advertisement