The Surge teszt

  • Írta: Daks
  • 2017. május 27.
Dark Souls-stílusú sci-fi RPG-t készített a Lords of the Fallen munkálataiért is felelős német Deck13. A The Surge egy fejlett technológiájú, disztópikus jövőbe kalauzol el minket, embert próbáló körülmények közé.

A jelenleg ismert civilizációnak a globális felmelegedés vetett véget. Az emberiség felemésztette a Föld erőforrásait, a szélsőséges időjárás és a megáradt tengerek pedig városokat, országokat pusztítottak el. A békés demokráciát nagyvállalati kapitalizmus váltotta fel, cégek uralkodnak a világon, büszkén díszelegve a megmentők képében, de kihasználva mindent és mindenkit maguk körül.

A The Surge három kultikus alapanyagból táplálkozik. A fejlesztők munkáját egy régi Amiga-játék, a Rise of the Robots ihlette, míg a játék stílusa a legendásan nehéz Dark Souls hagyatékát követi, vegyítve egy nem kevés Edge of Tomorrow-hangulattal. Harcba indulunk és elpatkolunk, majd újra nekivágunk, és egy kicsivel arrébb megint meghalunk - a játékban a leggyengébb ellenfél is meg tud ölni egyetlen ütéssel, jó időben, jól eltalálva minket. És mire visszatérünk, újra és újra ott lesz, várva, hogy ismét lesújtson ránk. De hogyan is kerülünk a veszedelmek középpontjába?

A játék eseményei egy CREO nevű cégnél kezdődnek. Hősünk biztos jövőt és megbecsült karriert remélve keresi fel a nagyvállalatot: kerekes széke miatt ugyan szellemi munkára tökéletesen alkalmas, ám kilóg az egészségesek közül, a pozíciókért pedig hatalmas a verseny. A CREO ebben a kiszolgáltatott helyzetben ígéri azt, hogy visszaadja a járás képességét, és segít pácienseinek a beilleszkedésben, ám amikor Warren megérkezik, minden álma szertefoszlik. Akarata ellenére egy implantátumokkal teli, nehéz és rozsdás exoskeletont fúrnak a testére, majd kidobják egy roncstelepre, a semmi közepére.

Egyenként kell átverekednünk magunkat a kopár sivatag elénk tévedő lakói között. Védelmi robotok, és hozzánk hasonló, de látványosan félresikerült kísérleti alanyok, emberi roncsok törnek az életünkre, úgy tűnik, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik bedőltek a cég ígéretének. A robotkarok és robotlábak viszont meglepően jól működnek, az első megpróbáltatások után pedig végre van időnk összeszedni a gondolatainkat. A Medbay biztonságot nyújt és nyugalmat, ide mindig vissza lehet térni két csata között.

A világot magunknak kell felfedeznünk. Eleinte nem tudjuk, hogy mi ez a hely, milyen veszélyek leselkednek ránk, vagy mi a célunk itt egyáltalán. Csak útnak indulunk, és harcolunk, aztán ahogy kezdjük átlátni a dolgokat, és megismerni a helyet, úgy lesz egyre világosabb minden. Életünk közel sem érkezett a végéhez, sőt most kezdődik csak igazán: a roncstelepről egy vonat visz a gyárba, majd onnan a cég főhadiszállására, van remény a hazatérésre, a bosszúra. Ehhez viszont össze kell szednünk minden erőnket, és farkasszemet nézni a végzettel.

Exoskeletonunk bővíthető. A legyőzöttektől felszerelések és fejlesztési pontok (tech scrap-pontok) zsákmányolhatóak, hősünk pedig minél erősebb lesz, annál több ellenséggel és főellenséggel tud szembe szállni. A fontosabb pontokat óriásrobotok védik, ki kell tapasztani viselkedésüket, megnézni, hogy milyen gyorsan támadnak, mekkorát ütnek, és milyen fegyvereik vannak. Ha elbukunk, második alkalommal már ismerni fogjuk őket, a halál viszont így is ott vár majd ránk minden sarkon.

A kisebb ellenségekkel tápolhatjuk magunkat, hogy a nagyok ellen egyáltalán legyen esélyünk. A harcrendszer egyszerű és könnyen átlátható, mégis rengeteg kihívást nyújt, ellenségeink támadása elugrással védhető ki, míg mi magunk gyors kisütésekkel, vagy lassú nagyütésekkel kényszeríthetjük térdre a másikat. Lehet telibe találni az ellenséget, de célozhatunk valamelyik testrészére is, mellkasára, a karjára, a lábára, vagy a fejére, attól függően, hogy mit akarunk tőle zsákmányolni. A karról például karvédő, vagy fegyver vágható le, míg fejről sisak, a lábról pedig értelemszerűen csizma - a HUD jelzi, hogy melyik testrészén milyen erős az ellenség páncélja, a jól védett helyek pedig általában drága dolgokat is rejtenek.

A játék checkpoint-rendszere az Edge of Tomorrow eseményeit juttatja eszünkbe. Minden körben ugyanazok a csaták várnak ránk, nekünk csak jobbnak és jobbnak kell lennünk, így jutva egyre messzebbre célunk eléréséhez. Ha meghalunk, akkor a Medbayben éledünk újjá, megmarad minden felszerelés, és kitárva várnak ránk a már megnyitott ajtók is (ezekkel készíthetünk magunknak shortcutot a pályákon), az ellenségek viszont újra ott lesznek, ahol egyszer már legyőztük őket. Csak a zsákmányolt fejlesztési pontokat ejtjük el - ezért is kell folyamatosan visszatérnünk a Medbaybe, felhasználni, vagy biztonságba helyezni őket. Különben minek harcolni.

A fejlesztési pontok kulcsfontosságú szerepet töltenek be. Ezekkel tudjuk legyártani az új felszereléseinket és erősíteni a már meglévőket, illetve ezekkel lehet az exoskeleton energiaszintjét is növelni, így használva vele egyre több implantátumot. A felszerelések között mindenféle védelmi és harci kiegészítők, illetve fegyverek vannak, míg az implantátumok különleges képességeket adnak nekünk. Az exoskeletont modulárisan fejlesztve a segítségükkel kaphatunk magától lassan, vagy gombnyomásra gyorsan újratöltődő életet, nagyobb erőt, több staminát és energiát, vagy rejtett kincsekhez érve automatikusan bekapcsoló figyelmeztetőt. És akkor a többi újdonságról, vagy a később megszerezhető saját kis drónról még nem is beszéltem.

Fejlődni remek érzés. Ahogy látjuk hősünket, hogy egyre teljesebb az exoskeletonja, és jobb minden felszerelése, ahogy több óra tápolás után sikerül kiállni egy legyőzhetetlennek hitt főellenséggel, és el is pusztítani végre, ahogy újabb és újabb helyszíneket látogatunk meg, az baromi jó tud lenni. A játékban nincsenek hosszú és megrendezett történeti részek, vagy lineáris pályaszakaszok, minden területet többször bejárunk, folyton megvívva ugyanazokat a csatákat, mégis jó az egész.

A végigjátszás során megszámlálhatatlan haláleset vár ránk, így a játékot csak annak ajánlom, aki ezt el tudja fogadni, és nem adja fel azonnal, de ezzel együtt jár egy hatalmas adag monotonitás is. Mindig ugyanaz történik velünk, ugyanazokat a szituációkat és csatákat éljük át benne újra és újra, ami nem csak idegőrlő tud lenni, de teljesen kiszámíthatóvá is teszi az eseményeket. Az ellenségek ugyanis nemcsak ugyanott vannak, de még a kezdő támadásuk is mindig ugyanaz, így aztán tényleg nem vár ránk semmi meglepetés, de a recept ettől működik. Szívesen farmolunk és tápolunk hosszú órákon keresztül, csak hogy erősödjön hősünk.

A kivitelezés nagyjából rendben van. A saját készítésű FLEDGE Engine jó szolgálatot tesz alatta, a látvány szép, a fények kifejezetten baromi jól mutatnak és a szükséges fps-t is simán hozzák a konzolos verziók (PS4 Prón 1080p/60fps vagy 1620p/30fps, PS4-en 1080p/30fps, Xbox One-on pedig 900p/30fps a teljesítmény). A látványtól nem fogod eldobni az agyad, és a pályák is kicsik, de nem olyan dolog ez, amibe nagyon belekötnék, én a default kontrollerkiosztással nem voltam csak kibékülve. A bal karral irányítjuk emberünket, de ugyanezt a kart kell lenyomni az ugráshoz is. Eleinte nem is jöttem rá, hogy lehet ilyet csinálni egyáltalán, aztán véletlenül sikerült összehozni, de fura az is, hogy az RB és RT gombokkal kell támadni. Egyedül a kitérő elugrás kapott rendes helyet, az A gomb személyében. Hát szokni kell, na.

A Venetica, a Lords of the Fallen és a Blood Knights után a The Surge is egy szerethető alkotása lett a készítőknek. A Deck13 és a Focus Home Interactive megtette, ami tőle telt, a játékot nem fogjuk évekig emlegetni, és Warren sem vonul be a hírességek csarnokába, de a 30-40 óra végigjátszás után elégedetten tesszük majd fel a lemezt a polcra (vagy a Jófogásra). Végre láttunk valami újat, valami izgalmasat, végre mert valaki újat alkotni, és nem csak egy jól bejáratott sorozat sokadik részét elhozni, a biztos és kiszámított siker érdekében. A The Surge megéri a pénzét, ha szereted a stílust, próbáld ki!

A The Surge PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi Xbox One-on teszteltük.

34.
godach
#33: Levezetésképp elkezdtem a Kingdom Hearts-ot aztán majd látjuk :)
33.
Nyarlako
#32: Jo is az, csak ki fog folyni a szemed lehet.
32.
godach
No fene. 105 óra vért izzadás után, itt a vége. Jöhet a Bloodborne :D
31.
godach
Nekem mocsok mód bejön a játék. Jó a teszt is, én sem fogok évekig erről beszélni de most nagyon adja és a stílust megszerettette velem, aminek igazán örülök. 5 óra után az első bosson is túl vagyok. Jó ez.
30.
SilasGreaves
Itt az egész nyavalyás pályát mindenestül újra kell tolni elölről !!
Tökkelütött hülyeség így az egész, uncsi monoton, erőltetett, a demo el is vette a kedvem.
29.
pecek
#27: Mert a Dark Soulsban nem hal meg az ember csomószor? :)
28.
SilasGreaves
Ja, és standard ps4-en 60 fps-nek érződik, lehet, hogy az is. Meg se röccen, nagyon gyors. Nnna, peace. ;)
27.
SilasGreaves
Gyerekek.....:( háát. Egyik szemem sír, a másik nevet.
Kipróbáltam a demot, az elején még tetszett, de ez valami szörnyű. Ennyiszer újrakezdeni?! Nanee! Ajánlott Kis adagokban fogyasztani, ha mégis megveszitek. Ha jól játszol, akkor is egy csomószor fogsz elhalálozni. Rém egy baromság így, amúgy még jó is lenne. Na de így?! :/
26.
Dreadlox
Még csak kipróbáltam de nekem tetszik. Van benne kihívás ha nem figyelsz oda. A DS sorozatot is szeretem, de nekem a munka mellett csak frusztráló. Szóval ez pont elég nekem. Ha lesz úgy kess meg is fogom venni.
22.
Ecneb
Annyira jó, hogy valahányszor találok egy jó játékot és feljövök GK-ra olvasni a hozzá tartozó cikkeket, hogy másiknak milyen tapasztalata van, kinek mennyire tetszett vagy nem tetszett, itt nincs más csak egymással történő kamu veszekedések. Mindig mindenki mindent magára vesz, vissza kell szólni, be kell ugatni gyerekesbe kell átmenni.
Persze értem én, hogy valahol ki kell élnetek magatokat, de az oldal szerkesztői (mert feltételezem, hogy vannak még) ilyenkor hol vannak? Szabályzat OFF-olás témakör?! Teszem hozzá én most egy az egyben OFFltam, várom a büntim...
20.
Jebemtiusztà88
Nagyon tetszik a jàték, bejön ez a világ amiben jätszodik. A grafika is szép. Biztosan tenni fogok vele egy kört egyszer.

Még annyit hozzà füznék a dologhoz, hogy a deamon soulshoz amit pàr napja vért izzadva sikerül végig jätszanom, ahoz képest ez a jàték torta habbal. Szerintem dark souls és deamon souls szériàk ettöl a jàtéktol összetettebbek, és nehezebbek is.
15.
Firsttime
#13: Meg gyakorolhatja a mondatalkotást is.
12.
Gykrizsi
9.
Skygameboy
Jómagam a Ds-el kezdtem és nagyon kiváncsi voltam a lord of the fallenre ,de amint elkezdtem vele játszani egyszerűen olyan műanyag hatása volt hogy kb 3óra gameplay után nem bírtam tovább. Így hogy ugyan az a fejlesztő csapat csinálta ezt a játékot is max csak egy nagyon nagy leárazás után veszem meg.
Azért érdekelne más Ds rajongó kollégák véleménye hogy mennyivel gagyibb ez a Ds-hez képest.
6.
Mr.Dead
#1: Mindig is kedvenc emlékem marad, mikor egy ütésnyi hp-ja van a bossnak, menekülnék hp-t tölteni aztán kapkodásomban rányomok az írányító karra...és ugrik egyet az a rohadt karakter ami instamt halál. Minden. Egyes. Alkalommal.
4.
Nem szeretem a műfajt, mégis nagyon tetszetős amit eddig láttam. Kelleni fog a későbbiekben.
1.
Yonkou
"...én a default kontrollerkiosztással nem voltam csak kibékülve. A bal karral irányítjuk emberünket, de ugyanezt a kart kell lenyomni az ugráshoz is. Eleinte nem is jöttem rá, hogy lehet ilyet csinálni egyáltalán, aztán véletlenül sikerült összehozni, de fura az is, hogy az RB és RT gombokkal kell támadni."
Vérbeli dark souls rajongóval van dolgunk úgy érzem :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...