Gigantic teszt

  • Írta: Daks
  • 2017. augusztus 8.
Strategic Hero Shooter. Ez a Motiga és a Perfect World Entertainment legújabb közös játékának, a Giganticnak a hivatalos elnevezése. Amúgy egy free-to-play third-person MOBA, de az első sokkal jobban hangzik.

Hatalmas griffmadár suhan el felettünk az égen, a távolban véres csata van kibontakozóban. Egy gépfegyveres robot, egy kövér plüssmaci, egy róka, egy boszorkány és egy minotaurusz készül megvédeni szent állatát, egy hatalmas, lila sárkányt, ám nem lesz könnyű dolguk. A madár leteríti a fenevadat, mi meg társainkkal karöltve végzetes csapást tervezünk rá mérni, feltárult a gyenge pontja, a támadás pedig védhetetlen. De a háború vége még így is messze van.

A Gigantic mesébe illő harcokat nyit meg előttünk. A kalandos fejlesztésen átesett játék két hosszú év után lépett ki a zárt béta státuszból, és vált elérhetővé a nagyközönség számára, pedig sokáig az sem volt biztos, hogy valaha egyáltalán elkészül. A játék eredetileg a Microsoft szárnyai alatt kovácsolódott, majd miután a redmondi óriás nem tartott rá tovább igényt, felmerült a teljes törlés és a csapatfeloszlatás híre is. Aztán a Neverwinter és a Star Trek Online kiadásáért is felelős kínai Perfect World Entertainment megmentette a játékot, így július 20-án végre eljöhetett a megjelenés pillanata. És mi is kipróbálhattuk az eredményt.

A harcok egyetlen jól kitalált játékmód köré épülnek. A Gigantic lényege, hogy 5v5 csapatokat alkotva győzzük le az ellenfél mitológiai lényét, ez azonban nemcsak annyit jelent, hogy csak úgy nekiesünk, és lesz, ami lesz. A játék komplex szabályrendszerrel építi fel az összecsapásokat, pontokat kell gyűjtenünk, stratégiailag fontos helyeket elfoglalnunk, és persze kinyírni egymást, ahányszor csak tudjuk, mielőtt eljönne végre a szent állat megtámadásának pillanata. De nézzük, hogy hogyan is megy ez pontosan!

A két csapat feláll egymással szemben. Egy torony tetején kezdünk, majd beugorva az arénába, a játékosok megkezdik a pályán lévő stratégiailag fontos, úgynevezett power pontok elfoglalását. A hét darab pont valamelyikéhez érve egy kis lényt kell megidézni, ami megvédi a helyet a támadóktól, illetve különleges képességekkel is rendelkezik, például meggyógyít minket, ha a közelébe megyünk, vagy felfedi a zónában ólálkodó ellenségek pozícióját. Aztán kezdetét veszi a pontgyűjtés, és maga a PvP-háború. A helyek első elfoglalása vagy későbbi megszerzése az ellenségtől 20 pontot ér, míg a másik csapat valamelyik tagjának kinyírása 10-et. A feladat összegyűjteni 100 pontot, ha pedig ez megvan, előjönnek az óriások. A guardianek.

A 100 pontot először elérő csapat óriás szörnye megtámadja a másikat. Látványos harc veszi kezdetét a megtámadott példány otthonában, ilyenkor pedig mindkét csapatnak csak egy dologra kell koncentrálnia, odasietni a helyszínre. A támadó guardian földre teríti a védekezőt, és megnyitja előttünk a gyenge pontját. A gyilkos csapást ennek a pontnak a gyors és hatékony támadásával lehet bevinni, míg a védekező csapat feladata, hogy megakadályozza ezt, lefoglalva a támadókat, elállva az útjukat, vagy amit csak ki tudnak találni.

Akár sikerül megnyerni a támadást, akár nem, a játék nem áll meg. Mindkét guardiannek három élete van, így a játékban nem ritkák a félórás, egyórás meccsek sem, a matchmaking pedig nem dobál be minket már folyamatban lévő harcokba, helyette türelmesen megváratja velünk, míg összegyűlik mind a 10 játékos, hogy közösen kezdjünk új meccset. Azt pedig, hogy mindenki ott legyen az elejétől a végéig, egyszerűen oldja meg: a menüben nincs kilépés gomb, a már folyamatban lévő meccset csak a játék teljes bezárásával lehet elhagyni, ebben az esetben viszont búcsút kell mondanunk a frissen megszerzett tapasztalatpontjainknak és kiegészítőinknek.

A szabályok nem tűnnek könnyen elsajátíthatónak, és ezt a készítők is tudják. A játék ezért egy több lépésből álló, kötelezően végignézendő, végigcsinálandó tutoriallal nyit, ami elmond nekünk mindent, ha kell, akár többször is. Megismerjük a játékmechanizmust, kiválasztjuk a 19 hős közül az első kedvenceinket, elkezdjük mindenféle ruhákkal, skinekkel, felszerelésekkel és fegyverekkel felvértezni őt, magában a játékban pedig csak ezután merülhetünk el. PvP- vagy PvE-jelleggel - utóbbinál botok alkotják az ellenfél táborát, ha valódi emberek ellen még nem mernénk, vagy nem tudnánk kiállni.

És a játékmenet részletezése itt még nem ért véget. Minden pontszerzés, frag és sikeres támadás, illetve védekezés után kapunk például skill pontokat, melyeket még az adott meccsen belül kell elköltenünk fejlesztésre. Minden hősnek négy támadása van, melyeket az LB, LT, RB, RT gombokkal tudunk bevinni - ezek lehetnek sorozható, vagy lassan újratöltődő támadások -, skill pontokkal pedig az erősségük, sebességük növelhető, két szinten át is. De a bevitt találatok töltik még a különleges képességünket is. Az alsó ikonsor középső részén egy sárga kis bár jelöli, hogy ez hol tart, maximumra érve pedig felnőtt monsztává fejleszthető a power ponton megidézett szörnyikénk, vagy aktiválható egy amolyan ötödik, mindegyiknél erősebb és látványosabb támadásunk.

Ahogy telnek a napok és a hetek a Gigantic arénáiban, úgy jutunk egyre magasabb szintre, és úgy tanuljuk meg egyre jobban kihasználni ezeket a képességeket és fejlesztéseket. Megtaláljuk kedvenc karakterünket, annak legjobb támadásait, és lassan kiépítjük a stratégiát, ami még idegenekkel, gyengébb csapattársakkal is eséllyel visz minket sikerre. Megismerjük és megtanuljuk a játék pályáit, na meg azok minden járatát és shortcutját, nekiállunk a badge-ek és kártyák gyűjtögetésének, illetve fejben már elgondolkodunk azon, hogy mennyi pénzt kéne befizetni, hogy csak egy kicsit legyünk jobbak, erősebbek, fejlettebbek a játékban. Aztán van, aki nyitja a pénztárcáját, és van, aki nem. Senki sem erőlteti.

A játék egyébként nem tökéletes, van pár hibája, ami mellett mi sem tudunk elmenni szó nélkül. Először is, a pályák egy kicsit nagyra sikerültek - vagy amolyan John Romerós logikával a karakterek lettek túl lassúak. A toronyból mindig egy csomó idő elérni oda, ahol éppen akció van, de könnyen lemaradhatunk ugyanilyen ok miatt a guardianek csatájáról is. Negatívum, hogy meccs közben nem lehet karaktert váltani, így ha kitaláljuk, hogy bunyó helyett lőni szeretnénk, ahhoz csak a következő, teljesen új játékban választhatunk új hőst, illetve fájdalmasan hosszú még a respawn is. Szuggeráljuk a visszaszámlálót, de közben majdnem lemegy nélkülünk a kör - azért ezen optimalizálhattak volna egy kicsit a fejlesztők, ha már a béta ennyi ideig húzódott.

A kivitelezés mindenesetre jól sikerült. A játékot az Unreal Engine 3 hajtja, a látvány stílusa rajzfilmes, az összkép pedig barátságos, könnyen fogyasztható a szemnek. A karakterek nagyon ötletesek, a róka például Robin Hood zöld jelmezében, szökellve indul csatába, a pályák pedig változatosak, különféle tematikájúak - csak a sivatagos helyszín van felülreprezentálva. Én folyton azt kapom. A játékmenet egyéni és alaposan átgondolt, a Gigantic az összetett szabályrendszerével és a sokszínű karaktereivel az Overwatch és a Battleborn hangulatát idézi, annyi kivétellel, hogy itt mindent külső nézetből látunk, és sokkal mesésebb, aranyosabb az egész.

A Gigantic összességében egy rendkívül érdekes, friss hangulatú és szeretnivaló MOBA lett. Nem kell érte fizetni, úgyhogy érdemes kipróbálnia mindenkinek, aki szereti a multiplayer játékokat, aki pedig rákattan, az biztos ellesz vele egy jó darabig. Töltsétek le, és találkozunk a The Ghost Reefen!

A Gigantic PC-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi az utóbbin próbáltuk ki.


Kapcsolódó cikk

1.
GODL1KE
Hát ez most így senkit sem érdekelt :D pedig van benne potenciál. Nekem a paragon tetszik most nagyon jól megcsináltaák de ezt is megnézem. :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...