Annál is inkább, mert a Metroid: Samus Returns jóval több egyszerű remake-nél. A sorozat rajongói több mint tíz éve nem kaptak szigorúan oldalnézetes Metroid-játékot, a Federation Force alcímet viselő borzalom miatt pedig amúgy is volt mit jóvátennie a Nintendónak, úgyhogy különös érdeklődés övezte a játék megjelenését. A kiotóiak nem is bízták a véletlenre a dolgot, a Castlevania: Lords of Shadow-sorozatot jegyző MercurySteamet hívták segítségül a Metroid: Samus Returns elkészítéséhez.
A Samus Returns az 1991-ben Game Boyra megjelent Metroid II felújított változata, a spanyol fejlesztők pedig kiváló érzékkel nyúltak hozzá az alapanyaghoz: megőrizték a klasszikus alapvetéseit, viszont maximálisan modernizálták azt, és az audiovizuális körítés újraépítése mellett a játékmenetet is úgy alakították át, hogy az most is fogyasztható legyen, és a Metroid-evolúció következő lépcsőfokaként tekinthessünk rá. Volt dolguk bőven, ha valaki vadonatúj játékként emlegeti tesztünk alanyát, nem hibáztatom érte!
A Metroid-univerzumot kevésbé ismerőknek két dolgot érdemes tudniuk a történetet illetően: a címszereplő metroidok olyan idegen paraziták, amelyek potenciálisan az egész galaxisra veszélyt jelentenek, a pusztításuknak pedig egyetlen akadálya van, minden idők egyik legkeményebb női karaktere, Samus Aran. A Samus Returns (illetve a Metroid II) története szerint a csilivili és rugalmasan fejleszthető páncéllal felszerelkezett fejvadász ezúttal az SR388 bolygóra látogat, hogy az idegenek otthonában tegyen pontot a metroidfenyegetés végére, és ha már ott van, nézzen utána, hová tűnt az az elitkatonákból álló különleges alakulat, amit közvetlenül előtte küldtek a bolygóra.
Ahogy említettem, a Samus Returns alapanyaga egy 1991-es Game Boy-játék volt, ezek után triviális, hogy a monokróm, kétdimenziós képi világot egy színes-szagos 3D-s motor váltotta, és a pittyegés helyett is jóval gazdagabb audioélményben lesz részünk. A játékmenet alapjai azonban mit sem változtak: egy klasszikus metroidvaniát kapunk, amelyben egy szerteágazó, föld alatti labirintust kell feltérképeznünk, az újabb területeket pedig a páncélunk különböző fejlesztéseinek összehalászásával nyithatjuk meg. Kezdetben például a szűkebb járatokba sem tudunk bejutni, amint megtaláljuk azonban azt a bővítményt, amelynek hála összegömbölyödhetünk, új dimenziók nyílnak meg előttünk. Ugyanígy jellemző, hogy az egyes kamrákat kreatív módon “színkódolt” ajtók zárják el: ezekbe jobb esetben elég egyet-egyet belelőni, később viszont már nem mindegy, hogy milyen töltényt használunk, és hogy mennyire erőset durrantunk vele.
A Samus Returns lényegesen nagyobb nonlineáris játszóteret ígér, mint az eredeti játék, a műfaj velejárója azonban, hogy egy kis türelmet is megkövetel a játékosától. Egy-két szakaszt többször is be kell járni a továbbjutás érdekében, és bizony, az is előfordul majd, hogy egy járat végén váratlanul falba ütközünk, és később kell visszatérnünk oda, amikor már birtokában vagyunk a továbbhaladást jelentő kiegészítőnek. Mondanom sem kell, az elágazások feltérképezése nem nettó rohangálást jelent, platformrészek és harcok nehezítik a haladásunkat, sokszor pedig úgy kell kombinálnunk a különböző kiegészítőinket a folytatáshoz, mintha egy fejtörőt oldanánk meg. Nyugi, lesz belőlük egy pár!
A MercurySteam azonban több olyan újdonságot is behozott a játékba, amely nemcsak a kezdőket segítheti, de azokat is, akik a 100 százalékos végigjátszásra hajtanak, és minden zegzugot fel szeretnének fedezni. A 3DS alsó képernyőjén mindig szem előtt van a játék térképe, amelyen előre jelölik nekünk a közelben megbújó finomságokat, és azt is sejtetik, hogy merre haladhatunk tovább. Habár a térkép részletes jelölésrendszerrel dolgozik, saját kitűzőket is elhelyezhetünk rajta, így megjelölhetjük, hogy hová érdemes később visszatérni, vagy hol észleltünk a közelben metroidot. Szintén a játék megkönnyítését szolgálják Samus vadonatúj Aeion-képességei. A négy, közös erőforráson osztozó specialitás egyikével például radarszerűen vizsgálhatjuk át a terepet rejtett ajtók után kutatva, míg egy másik megerősíti a páncélunkat a neccesebb szituációkra.
Ilyenből pedig lesz bőven, a Samus Returnsben ugyanis intenzívebb a harc, mint az eredeti játékban, ráadásul aránylag sűrűn kényszerítenek bele minket a fejlesztők. Aggodalomra semmi ok, Samust a csatákra is jobban felkészítették! Egyfelől most már bármilyen irányban tudunk lőni, a bal vállgomb és analóg kar kombinálásával célozhatunk, így jöhet bárhonnan a támadás, ha ügyesek vagyunk, tudunk majd rájuk reagálni. Ha pedig minden kötél szakad, jöhet a parry-mechanika: ha az egyik csúnyaság nekünk ront, egy megfelelően időzített gombnyomással elháríthatjuk a támadását, és sebezhetőbbé tehetjük ellenfelünket.
Egészen meglepő, hogy a Nintendo milyen nagy szabadságot biztosított a MercurySteamnek a munkálatok során, és a döntésük szerencsére abszolút előnyére vált a projektnek. A felturbózott harcrendszer miatt az irányítás mondjuk zavaróan komplikált tud lenni olykor, előfordul, hogy négy-öt gombbal kell bűvészkedni reflexből, de ez a része idővel megszokható a játéknak, és hát valamit valamiért, ugye. Engem jobban zavart, hogy időnként meglehetősen egysíkúvá vált a végigjátszás. Az eredeti játékhoz hasonlóan a remake is csak akkor enged tovább a következő területekre, ha előtte levadászunk “x” számú metroidot, ezt pedig többször is el kell ismételnünk. Türelem ide vagy oda, ez inkább mókuskeréknek tűnik, és ha már ennyire belenyúlhattak az alapokba a fejlesztők, kitalálhattak volna valamit, hogy elfelejtessék ezt velünk, de legalábbis elvegyék az élét a dolognak.
Ettől eltekintve a Metroid: Samus Returns kiváló játék lett, és a felújított címek közül az egyik legjobb, amivel találkoztam mostanság. Huszonhat év után nyilván könnyű látványos változtatásokat felvonultatni, ezért a legfontosabb érdeme inkább az, hogy önmagában, új játékként is megállja a helyét. Ha szeretnél egy kis ízelítőt abból, hogy milyen jövő várhat a sorozatra a kézikonzolon, mindenképpen ugorj bele!
A Metroid: Samus Returns kizárólag Nintendo 3DS-re jelent meg.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.