Számtalan videojátékkal játszottam már az elmúlt évtizedekben, és évről évre egyre ritkábban találkozom olyannal, amely képes meglepni, újat mutatni, és az elejétől a végéig odaláncol a képernyő elé. A Clair Obscur: Expedition 33 nemcsak kipipálta a fenti kritériumokat, hanem egy olyan különleges élménnyel gazdagított, melyhez foghatót kevés játék tud felmutatni, különösen a mai telített piacon. A nemrég alapult francia Sandfall Interactive stúdió ugyan csupán 33 fős (innen is dicséret a játék kreatív alcíméért), az első alkotásuk már a nyitó képsoraival egyértelművé teszi, hogy nem egy amatőr próbálkozással van dolgunk.
A Clair Obscur: Expedition 33 világa varázslatos, az alapsztorija pedig páratlan. A romos Párizsra emlékeztető Lumiére város lakóinak élete meg van pecsételve, ugyanis a tenger túloldalán lévő kontinensen kirajzolódik egy szikla sziluettje egy számmal. Egy isteni hatalommal bíró lény – a Festőnő – minden évben letörli az előző számot, és egy újabbat fest a sziklára. Ezzel egyidejűleg minden – a számmal megegyező életkorú – ember porrá lesz, és eltűnik a föld színéről. Minden évben egy egyre fiatalabbakból álló csapat indul útnak a kontinensre, hogy az életük utolsó évét feltegyék egy mindennél fontosabb, reménytelen küldetésre: hogy véget vessenek a Festőnő rémuralmának, és hogy örökre eltöröljék a halált a szikla márványfaláról.
Történetünk főhőse Gustave, akinek élete szerelme a karjaiban vált porrá az istennő tettének következtében. A bosszúvágy és a kilátástalanság sarkallta arra, hogy csatlakozzon az expedícióhoz. Vele tart a 16 éves Maelle, Gustave fogadott húga is, aki megelégelte azt, hogy félelemben kell élnie, és számolnia a napokat a halálhoz, miközben minden szerettét elveszíti maga körül. Az expedíció azonban már a legelején katasztrófába torkollik, a csapatot lemészárolják, Gustave-ot pedig csupán egy hajszál választja el attól, hogy feladja a küldetést, és végezzen magával. Azonban rá hárul a felelősség, hogy felkutassa az életben maradt társait, és ha nem is tudja megölni a Festőnőt, legalább segítse valahogy a későbbi expedíció tagjait.
A jó történetírás egyik legfontosabb eleme az az ígéret, mely kijelenti, ha a játékos végig kitart, akkor egy jelentőségteljes élményben lesz része. Az út során megfogalmazódó kérdések hajtják előre a kíváncsiságot, ez az ösztönös vágy viszi tovább a játékost fejezetről-fejezetre. Ez az érzés a játék első percétől a stáblista legördüléséig velem ragadt, egyetlen percre sem lankadt az érdeklődésem. Mindig képes volt új ötletekkel előállni, a három fejezet alatt folyamatosan növelve a tétet, így téve még hatalmasabbá téve az alapból is monumentális eposzt.
Egy jól megírt történet mit sem ér megfelelő karakterek nélkül, és pont itt rejlik a Clair Obscur legnagyobb erénye. Üdítő volt ilyen hiteles, felnőtt karaktereket hallgatni, akikben valódi kétségbeesés, félelem és felelősségtudat kavarog. Mindegyikük előélete a maga módján tragikus, és ahogy fokozatosan megnyílnak egymásnak, úgy kezd el a játékos is egyre jobban kötődni hozzájuk. Az immerziót tovább mélyíti a remek színészi játék, a kiváló szinkron, valamint a szívfacsaró pillanatokban felcsendülő, fantasztikus francia dallamok.
A Clair Obscur egy körökre osztott, reaktív harcrendszerrel ellátott akciójáték. Sokat merített a Final Fantasy VIII-ból, valamint a Sekiro: Shadows Die Twice-ból, mely leírva kissé abszurdnak hangozhat, de a valóságban eszméletlenül jól működik. Mindegyik karakter rendelkezik közelharci és távolsági fegyverrel, előbbi használata AP-t tölt vissza, míg utóbbi használatához AP-t használunk fel, ahogy a képességek aktiválásához is. Mindegyik karakter egyedi képességekkel rendelkezik, akad, aki elementális támadásokat kombinálva oszt ki egyre nagyobb sebzést, van, aki harci pozíciókat változtatva kap bónusz sebzést, és van, aki a támadások után járó kártyákat felhasználva kap extra hatásokat.
A képességet kiválasztva általában egy QTE jelenetet kell teljesítenünk, hogy extra sebzést vigyünk be az ellenségnek, mely mechanika leginkább a ritmusjátékokra hasonlít. Ami a harcok igazi sava-borsát szolgáltatja, az a parry-rendszer. Tökéletes parry, kitérés vagy ugrás esetén nemcsak AP-t nyerünk vissza, hanem látványos ellentámadást hajthatunk végre, melyek kivitelezése legalább annyira nehéz és felemelő élményt nyújt, mint a Sekiroban. Mindezek mellett figyelnünk kell arra is, hogy mely támadásokra érzékeny az adott ellenség, illetve mely képességeket milyen sorrendben érdemes kijátszani a lehető legnagyobb sebzés érdekében.
A Clair Obscur: Expedition 33 harcrendszere egyáltalán nem egyszerű, nagy koncentrációt igényel, valamint rengeteg időt, míg kitanuljuk az egyes ellenségek mozdulatait. Az opcionális bossok legyőzése különösen nagy kihívást rejtenek magukban, és pont ezekben a csatákban mutatkozik meg igazán a játék fantasztikus harcrendszere, és a győzelem után pedig garantáltan hasonló sikerélményben lesz részünk, mint mikor egy souls-játék bossát győzzük le sokadik próbálkozásra.
A fejlesztők ugyanolyan gondossággal alkották meg az expedíció helyszínéül szolgáló kontinenst, akárcsak a harcrendszert. Számtalan különleges tájon fogunk megfordulni, legyen szó zöld völgyekről, hófödte hegyvidékről, sivatagról, vagy épp egy víz alatti városról. Lumiére varázslatos és egyben szürreális, századforduló körüli Párizsra emlékeztető utcái pedig garantáltan megdobogtatják azok szívét, akik kicsit is vonzódnak a francia művészetekhez. Számos játékból inspirálódott a stúdió a világ megalkotása során, ilyen például az Elden Ring, a God of War, vagy épp a Bioshock Infinite, csak hogy néhányat említsek. Ez viszont ne tévesszen meg senkit, a Clair Obscur világa egyedi, koherens és teli van felfedezésre váró titkokkal.
A játék világa egymáshoz lazán kapcsolódó, önállóan bejárható pályákra bomlik. Ezek felfedezése meglehetősen lineáris élményt nyújt, azonban néha-néha találkozhatunk rejtett ösvényekkel és barlangokkal, melyek megtalálását mindig jutalmazza a játék. Ezeken a helyeken futhatunk össze az opcionális bossokkal, valamint apróbb puzzle-feladványokat oldhatunk meg értékes fejlesztések reményében. Mindezek mellett felfedezhetjük a korábbi expedíciók során hátrahagyott emlékeket, melyek meghallgatásával mélyebb és átfogóbb képet kapunk a világ működéséről, továbbá megismerhetjük az előttünk érkezett sorstársaink tragikus végzetét is.
Az egyes helyszíneket egy, a régi JRPG-ket idéző világtérkép köt össze, ahol a csapatunk miniatűr másaival bolyonghatunk kezdetben csak a földfelszínen, később pedig a vizet és a levegőt is meghódítva. Itt tetszőleges helyen tábort verhetünk, ahol fejleszthetjük a karaktereinket, beszélgethetünk velük, valamint kipihenhetjük az út fáradalmait. A szokásos attribútumok fejlesztésén felül helyett kapott a játékban az úgynevezett Picto-rendszer, melynek hála a világban szétszórt kövek segítségével stat bónuszokat és bónusz effekteket rendelhetünk a főhőseinkhez. Ezeket a bónusz hatásokat később Lumina pontokért cserébe aktiválhatjuk más karakterek számára is, így mélyítve a stratégiai lehetőségeinket a harcok során.
A játékot Unreal Engine 5 játékmotor hajtja, a végeredmény pedig egészen elképesztő! Részletgazdag és nagyon sokszínű világokat teremtett a Sandfall Interactive csapata, továbbá a karakterek kidolgozottsága is elsőosztályú. Az egyetlen negatívum a technológia korlátoltságára vezethető vissza: a hajszálakon átszűrődő fény miatt az arcokra vetülő, alacsony felbontású árnyékok néha furcsa anomáliát okoznak az átvezetők alatt. Ez a jelenség elég gyakori az UE5-ös játékokban, és nem is rónám fel a játék hibájának, azonban ront az immerzión. Performance és Quality grafikai beállítás kapott helyet a játékban, mindkettő stabilan tartja a 60, illetve a 30fps-t a választott módnak megfelelően. Külön öröm, hogy a 25-40 órás kaland során egyetlen komolyabb buggal sem találkoztam, ami a mai piacon ritkaságszámba megy.
A Clair Obscur: Expedition 33 tökéletesen vegyíti a régivágású JRPG-kből ismert elemeket, valamint az addiktív, kihívásokban gazdag, reflexekre és időzítésre összpontosító, körökre osztott harcrendszert. Mindemellett egy rendkívül egyedi és varázslatos világot építettek teli titkokkal és felfedezésre váró csodákkal. Mindezt megkoronázták egy szívszorító és fordulatokban gazdag sztorival, valamint felejthetetlen karakterekkel. A Clair Obscur az idei év egyik nagy meglepetése, és nem csodálkoznék rajta, ha viszont hallanánk a címét az év végi díjátadókon.
A Clair Obscur: Expedition 33 április 24-én jelenik meg PC-n, PlayStation 5-ön, valamint Xbox Series X/S-en. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.
Kitoltam a játékot 100%ban de a harcrendszer eszméletlenül frusztráló volt, rég baszott fel ennyire játék.
Nem az a probléma, hogy QTE nyomkodás van kisebb iframe-l mint a souls játékokban, hanem, hogy az ellenfelek nem az audiovizuális jelek alapján sebeznek, totál out of syncben van az ellenfelek több mint fele, se az animáció, se a hangeffekt se a kamera nem segít ezeknél az ellenkombóknál, egyedül a trial & error bukdácsolás vagy a parry helyetti dodge használata tudott valamilyen támot nyújtani, de a játék végefelé olyan nehézségbeli szakadék van, hogy két ütésbe a csapat beledöglik legkönnyebb fokozaton.
Erre még rájönnek az olyan kombók mint a gradient vagy jump attackok amiket csak egyféleképpen lehet kivédeni, de ha már előtte lenyomtad a gombot mert normál ütést vártál akkor kb beszoptad mert van egy 2-3 mps hidden cooldown a kitérésen illetve counterelni csak akkor tudsz, ha az ÖSSZES kombóütést tökéletesen parryzted ami nem túl baráti.
Ha a jump attack kapott egy jól látható és kiszámítható támadást ezt ugyanúgy el kellett volna intézni a normál, ranged, status effect és gradient támadásoknál.
Az se segít, hogy a csapattársak nincsenek balanszolva, egyik kari 40k-t ver critelve, a másik meg 46 milliót.
A platformer szegmensek amúgy a legszarabbul kivitelezett részek amikkel kora 2000-s évekbeli játékok óta nem találkoztam, borzasztó mind, az összes minigame-l egyetemben.
Világítás so-so, pályadesign többnyire elnagyolt és nem díjazza a felfedezést, a térkép és annak hiánya katasztrófa és egyes hangok nem túl jók (nem a szinkronszínészek, ők mind kíválóak).
A picto rendszer imho túl pepecselős, ahogy a skill, ability, weapon upgrade és lumina elosztás is.
Fenti rant ellenére amúgy ez egy jó játék és felüdülés új IP-vel játszani, de nagyon a Tron:Legacy filmre emlékeztet ahol a zene miatt maradt meg az emlékezetben.
Aki nem hiszi el kapcsolja ki a hangot és úgy játsszon ezzel egy kicsit, rögtön nem lesz év játéka.
A játék elején dióhéjban elmondják, miből kapják a karakterek az erejüket, illetve sokan gyerekkoruk óta erre az expedícióra készülnek, gyakorolnak és tanulmányozzák a világot. A játék elején sok lesz a felmerülő kérdésed, amiknek nagy részére választ kapsz az út során, ahogy a karakterek egyre többet tudnak meg a világról, úgy te is.
Az viszont még érdekelne hogy a világépítés mennyire részletes? Vannak kodex-ek vagy hasonló gyűjthető tárgyak amik adnak valamilyen leírást a világról? A karakterek honnan kapják a képességeiket, ez kivan dolgozva valamennyire vagy a játék csak beledob egy fantasy világba és ezeket alapnak veszi?
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.