Shadow of the Tomb Raider előzetes

  • Írta: zoenn
  • 2018. május 5.
Minden egy napfogyatkozással kezdődött. A veszedelmes szökőár elárasztotta Peru lakott településeit, Kukulkan isten haragja lesújtott. A tapasztalt kalandorrá avanzsált Lara Croftnak ezúttal a maja apokalipszissel kell szembenéznie.

A Shadow of the Tomb Raiderrel végre trilógiává bővül a Square Enix 2013-ban indult reboot-szériája, Lara Croft már nem az a fiatal lány, akiből Yamatai szigetén önkéntelenül is túlélő lett. Az évek megedzették, a Rise of the Tomb Raiderben már felkészülten látogatta meg Szibériát, ám karakterfejlődése csak most érik be igazán. Az üldözöttből ragadozó lesz, igazi Tomb Raiderré válik. Persze a Core Design klasszikus sorozatában megismert sebezhetetlen ikon soha nem lesz belőle, Lara továbbra is törékeny, Észak-Peru dzsungele pedig hatalmas fenevadként csak arra vár, hogy éles karmait a testébe mélyessze.

Az elején érdemes tisztázni a fejlesztőváltás okait. Bizony, az új részért a Deus Ex: Human Revolution és a Thief alkotója, az Eidos Montreal felel, míg az előző fejezeteket a Crystal Dynamics rakta össze. A csapat előtt eddig sem volt ismeretlen a Tomb Raider, lévén számos tartalmi elemet és assetet szállítottak a fő stúdiónak, ám most fordult a kocka: a Crystal Dynamics lesz a támogató team, míg a kreatív munka, a sztori és a pályatervezés a montreali brigádra hárul. A kaliforniai srácoknak nem is maradna ideje Lara harmadik kalandjára, hiszen már javában kalapálják a The Avengers legújabb játékadaptációját.

Aggodalomra viszont nincs ok, az új csapat is megtartja a korábbi játékok minden erényét, hősnőnk karizmáját és képességeit. Ezúttal is egy hatalmas nyitott világ vár felfedezésre, olyan játékmenet mellett, amely remekül ötvözi a sírrablást, a platformelemeket, a lövöldözést, lopakodást és a fizikaalapú fejtörőket. A Shadow of the Tomb Raider egy hároméves együttműködés gyümölcse a két stúdió között. Nincsenek keresztgenerációs megkötések, mint a Rise of the Tomb Raider esetében, azaz nem kell a PS3-as és az Xbox 360-as verzióval bíbelődni, a lehető legtöbbet hozhatják ki a jelenlegi konzolok erejéből. És – ami a legjobb – nincs ideiglenes konzol-exkluzivitás, minden platformra egyszerre jelenik meg az anyag.

A híres brit régész, Richard Croft lánya tehát minden tekintetben méltó a Croft névre, legújabb küldetése elsőként Mexikóba, majd a perui dzsungelbe szólítja - néhány hónappal a Rise of The Tomb Raider eseményei után. A titkos Trinity szervezet ezúttal is megkeseríti az életét, Lara bosszút esküszik, hiszen ez a csoport felel az apja haláláért is. Már a játék elején konfliktusba kerül a Trinity egyik vezetőjével, az okos és kegyetlen Dr. Dominguezzel, aki legalább annyira összetett karakter, mint ő; mindkét fél arra törekszik, hogy Cozumel kulcsát megszerezze.

A Mexikóhoz tartozó szigeten éppen a Halottak Napját ünneplik, díszbe borult a főváros, több száz ember van jelen a képernyőn egyszerre. Az elvegyülés azonban nem könnyű, még szerencse, hogy ott van Lara egyik barátja, Jonah, aki megpróbálja a helyes útra terelni a túlontúl nárcisztikus lányt. Az egyfajta hubként funkcionáló várost inkognitóban járjuk be, az ősi kulcs utáni hajsza Cozumel sikátorai és sírjai között vezet, ahol nagyobbrészt lopakodnunk kell. Ez a lehetőség kibővül az új részben, még több olyan eszközt kapunk kézhez, ami a csendes gyilkolásnak kedvez.

Utunk egy nagyobb földalatti templomhoz vezet, ám a bejárat megközelítése nem egyszerű. Akrobatikus mozdulatainkat latba véve szikláról-sziklára ugrálunk, még egy függőleges gleccseren is fel kell másznunk a megszokott jégcsákányunkkal. Lesz egy új eszközünk is, a kötél, amit egy nyílvesszőhöz erősítve lőhetünk fel magaslatokra. Igen, lengedeznünk is kell, hiszen a nagy távolságra lévő kiszögelléseket csak így érhetjük el, a csákány ez esetben használhatatlan. A komor hangulatú templomban csapdák és rejtvények várnak ránk, a fizika segítségével át kell törnünk a kritikus jégfalakat a továbbjutáshoz. Az első, vízzel elárasztott sír még nem jelent nagyobb nehézséget, de a játék első lineáris órája felfogható némi edzésként, mert később bizony nem lesz ilyen könnyű dolgunk.

A Trinity ásatási területén hemzsegnek a zsoldosok, de némi kétségbeesett tűzharc és zuhanás után Larának sikerül elmenekülnie Chak Chel kulcsával. A fosztogatásunk azonban egy átkot indít be: szökőár tarolja le a várost, ami ártatlan emberek életébe kerül. Az ősi hieroglifa szerint Kukulkan isten haragja földrengéssel, viharral és vulkánkitöréssel sújtja alattvalóit, majd a napot is elveszi tőlük. A mi célunk az, hogy megállítsuk a maják által megjövendölt apokalipszist. A lányt a bűntudat mardossa, de a sztori nem a saját túléléséről szól, hanem arról, hogy megpróbál jobb világot teremteni a helyiek számára. Ehhez előbb fényt kell derítenie a hely titkaira. A világvége és a Trinity elleni hajtóvadászat összefonódik, Lara innentől helyre akarja hozni a hibát, ami nem lesz könnyű. Úgy fest, csak a perui dzsungelben kaphat választ a kérdéseire, az ottani piramisok legmélyén nyugvó ereklyék segítségével fordíthatja vissza a folyamatot.

A játékost kézen fogó bevezetés után tényleg a már megszokott, nyitott világban találjuk magunkat. A Peru északi részén elterülő őserdő javarészt érintetlen, természetes környezet, a napfény alig jut át a fák lombkoronája között. Ez részben az előnyünkre válik: a sűrű aljnövényzetet kihasználva intézhetjük el Dominguez talpnyalóit, rengeteg fedezéket nyújtva a tűzharcok során. Rögtönzött menedékhelyeket állíthatunk fel a térképen, a mentés, valamint a képességeink és felszerelésünk menedzselése továbbra is a tábortüzeknél zajlik. Több érdekes úti cél található a sziklákkal tarkított dzsungelben, az előrehaladás nem mindig könnyű, de szerencsére van nálunk machete, így utat vághatunk magunknak.  

A történet szempontjából elsődleges egy rejtett maja város felkutatása, ám a zord környezetben nem számíthatunk utánpótlásra – a vadászat még az előző játékokban tapasztaltaknál is fontosabb tevékenység. Az erőforrások megszerzése és az eszközök craftolása ránk hárul, miközben el kell kerülnünk a természet veszélyeit. Az eső, a magas páratartalom gyorsan elszívja az erőnket, és persze vadállatok is lesnek ránk a dzsungelben: a jaguárok az árnyékból támadnak ránk, így végig nyitott szemmel kell járnunk. Idővel egyre jobb cuccokat készíthetünk magunknak, ami nagyon fontos, hiszen a kihívás növekszik, és a sírok is összetettebbek lesznek, amelyek már a klasszikus részek kazamatáira emlékeztetnek bennünket.

A készítők szerint az ősi templomokban állandó feszültség és veszélyérzet lesz úrrá rajtunk, az azonnali halál lehetősége szinte a levegőben van, mintha csak egy túlélőhorrorral játszanánk. Az itteni csonka piramisok, a zigguratok díszítése, elrendezése mind-mind a maja kultúrából építkezik. Egy olyan nép, aki egy nap több száz kékre mázolt embert áldozott fel a gonosz isteneinek, nem múlhat el nyomtalanul. Megcsonkított, mumifikálódott testekbe botlunk a sírok mélyén, ám a sötét alagutakban még mindig működőképesek a csapdák. A korábban pórul járt sírrablók tetemei azonban nagyon árulkodóak tudnak lenni, így el tudjuk kerülni a veszélyeket. A fejtörők ugyan összetettebbek nem, viszont annál epikusabbak és halálosabbak lesznek a korábban látottaknál.

A vízalatti szekvenciáknak is fontos szerepe van a Shadow of the Tomb Raiderben. A vízszintek emelkedése és süllyedése hatással lesz a játékmenetre, és azt se felejtsük el, hogy a cenoték (ezek kútszerű karsztképződmények) kapcsolatban állnak a helyi hitvilággal. A merülés olykor elkerülhetetlen, így abszolút jó hír, hogy Lara már úszni is tud. Levegőbuborékokat kell keresnünk, hogy még tovább a víz alatt maradjunk, máskor viszont veszedelmes állatokat, például elektromos angolnánkat kell kerülgetnünk, miközben tombol bennünk az adrenalin, amikor a kiutat keressünk. Nézelődni nem sok időnk marad, sok esetben csak a rögtönzés vezet sikerre.

Az Eidos Montrealnak mondhatni könnyű dolga van. A testvércsapat már kitaposta előtte az utat, finomra hangolták a játék alatt dolgozó, egymásra ható mechanikákat. Olykor idejétmúlt QTE-jelenetekkel is találkozunk, és a narratíva nem rest scriptelt eseménysorokkal operálni – ennyi bosszúságot viszont megengedhetünk azért, ha cserébe érdekes történetet kapunk. A sztorit már nem Rhianna Pratchett vetette papírra, hanem Jill Murray, akinek az Assassin’s Creed IV: Black Flag - Freedom Cry és az Aveline DLC szerethető forgatókönyvét köszönhettük. A narratív rendező, Jason Dozois szerint nem akarnak társadalmi kérdésekbe belemenni, csupán egy történetet szeretnének elmesélni a legjobb tudásuk szerint.

Amikor azonban a játék elengedi a kezedet, rajtad áll, hogy fegyverrel vagy sunnyogással abszolválod a feladatokat. Lara kötélen lengedez, falakon fut, véres tűzharcot vív az ellenséggel – mindezt olyan hidegvérrel, amit még a Hitman 47-es ügynöke is megirigyelhetne. Legutóbb még lenyeltük, hogy a lány több száz rosszfiút végez ki egyedül a kaland során, most már Larának szembe kell néznie tettei következményeivel. Az első beszámolók alapján sajnos a játék első órája arra enged következtetni, hogy Lara személyisége üres, túlságosan is rendíthetetlen – inkább a Core Design hősnőjére hasonlít a kilencvenes évekből. Mindenesetre ne aggódjunk, a dzsungelben tutira olyan esendő lány válik belőle, akit annyira szerettünk a 2013-as részben. Lara fájdalmas nyögéseiért ismét Camilla Luddington orgánuma felel.

Idő van rá: a játék 13-15 óra alatt teljesíthető, ha csak a legfontosabb feladatokat végezzük el. Ha viszont a mellékküldetésekre is rágyúrunk, akkor simán 20 óra fölé rúghat a kaland. Nagy a kérdőjel a kazamaták mellett is, hiszen úgy tűnik, hogy itt csak a fejlesztők által lefektetett útvonalat követhetjük, ha ezekről letérünk, akkor hamarjában fűbe harapunk. Hiába tűnik úgy, hogy el tudunk ugrani egy közeli peremre, mégis a mélybe hullunk. Reméljük, hogy később a játék szabad kezet ad, és többféle stílusban is nekieshetünk az ősi romok feltérképezésének. Az elmaradhatatlan szezonbérlet birtokában a premier után sem kell lemondanunk az új tartalmakról – 2019 áprilisáig minden hónapban egy új sztoriszálat kapunk friss sírokkal, ruhákkal és fegyverekkel. Az első Challenge Tomb kooperatív móddal is felvértezi a játékot, bizonyára hatalmas móka lesz egy barátunkkal közösen kerülgetni a csapdákat.

Ami pedig a látványt illeti, a Foundation Engine hatalmas fejlesztéseken esett át, a grafika sokkal kifejezőbb, mint korábban. Sokkal nagyobb terepet mozgat meg, mint eddig, és akkor sem esik pánikba, ha egyszerre 150 NPC-t mozgat meg. Az elemek hatására mozgásba lendülő, dús vegetáció nagyon meggyőző, a sírokban átdolgozott bevilágítással fokozzák a sötét hangulatot. Az emberi ellenfelek mesterséges intelligenciája is fejlődött, illetve a dzsungelben élő állatokat is az ösztöneik vezérlik, a ragadozók növényevőkre vadásznak. Az biztos, hogy Xbox One X-en a játék 4K-ban fut stabil 30 fps mellett – hogy ez natív felbontás-e, arról még nincs hír. Ha viszont 1080p-t választunk, akár a 60 fps sem lehetetlen. Reméljük, PS4 Prón is hasonló grafikai minőségnek örülhetünk – a PC-seket nem kell félteni, ők a Nixxes profizmusában bízhatnak.

Nem a Shadow of the Tomb Raider lesz a műfaj következő nagy evolúciós lépése, csupán egy ötéves alapokra építkező folytatást kapunk. Kétségtelenül nagyobb és változatosabb sandbox játszótér áll a rendelkezésünkre, már-már horrorba hajló körítéssel, de ettől még minden eleme ismerős. Az Eidos Montreal csak néhány új lehetőséggel bővítette ki a receptet, de azok legalább használhatónak tűnnek. Inkább a kötött narratíva és a lineárisnak tűnő sírok miatt fájhat a fejünk, a dzsungel és a piramisok felfedezésével nem lesz gond. Ezzel együtt a tét is nő, az epikus jelenetek minden idejétmúlt megoldást felülírhatnak. Ha minden igaz, a Shadow of the Tomb Raiderrel nem zárul le Lara története, és a Square Enix további játékokat tervez a sorozatban – ám ehhez még idén szeptemberben nagyot kell gurítania.

Cikkünk a Hobby Consolas májusi számának előzetese alapján készült. A Shadow of the Tomb Raider 2018. szeptember 14-én jelenik meg PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re.

33.
Dem Lac
#32: Na ugye?! Néha hajlamos vagyok leszarozni dolgokat ami nekem nem tetszik..
De ez egy tény,hogy a játéktörténelem egyik "legjobb" és legegyedibb sorozata?
Csak mert nem tudok róla nem biztos,hogy nem igaz.
32.
Tuco
#31: Az tényleg nem lenne jó mert a thief a játéktörténelem egyik legjobb és legegyedibb játéksorozata! A 3.rész meg nálam benne van a topp10-ben.
25.
Tuco
#24: Igen ez igaz de ez nem mentség semmire ettől még az új thief meg deus ex nem lesz jobb és nem kéne sztem.ezt csak úgy elnézni, hogy jaj túl nagy volt a mérce nem baj, hogy csak egy közepes játékot hoztatok össze...
20.
Tuco
Csak engem aggaszt,hogy egy olyan csapat fejleszti a játékot akinek a 2 utolsó játéka(deus ex,thief) szar volt? Arról nem is beszélve,hogy már a Rise of tomb raider se volt egy nagy eresztés. Számomra egyértelmű visszalépés volt a 2013-as TR-hez képest! De azért bizakodom mert imádom az ilyen játékokat! Ha nem is lesz uncharted szint talán azért egy jó játékot kapunk.
19.
Neotechtr
#17: Ezzel nagyrészt egyetértek. Nekem bőven elég volt a 2013-as rész nyitottsága. A második jóval nyitottabb lett és emiatt lett tényleg kevésbé intenzív és unalmas céltalan mászkálás. Én ebben az újban is csalódtam már előre egy kicsit, nem örültem, amikor megláttam, hogy "nyílt világ". Ez van.
18.
Neotechtr
#8: Ha szereted az ilyesmit, akkor jelen pillanatban a Destiny 2 van a Humble Monthly-ben. Aki szereti, annak azt a 12€-t megérheti.
17.
Tuco
Nem értem mi a francért kell ezzel a hülyeséggel jönni állandóan,hogy csőjáték! A TR 2.része pont azért lett olyan semilyen mert beleerőltették ezt a teljesen felesleges félig meddig nyitott világot! Egy sztoriközpontú akciójátékot teljesen tönkre tud vágni ha a térképen mindenféle bizbaszokat kell felderiteni. Erre ott a far cry.
13.
Wolverine
#11: Abban nem lesz hiány, viszont remélhetőleg látunk új dolgokat is Lara-tól, mert az előző két rész eléggé egy kaptafára épült, persze ettől függetlenül élvezhető volt mindegyik. A trailer alapján meg nem kérdés, hogy igencsak egzotikus és misztikus helyeket járunk majd be, remélhetőleg a sztori is kellően érdekes lesz ez mellé, és akkor garantáltan tuti vétel lesz. :)
12.
Darksiders84
#9: Ja de legalább emlékezetes lesz a nagy címek mellett azért még bőven lesz más emlitésre méltó is pl Darksiders 3 , Biomutant szóval tényleg nagyon erős év de nálam ez már csak mindig utólag derül ki mennyire marad meg bennem az adott mű
11.
Anti4730
Egy biztos: grafikailag megint oda fog baszni ahogy tette azt az előző ket rész is.
10.
Formula1fanatic
#7: A nem teljesen impotens emberek azért tudják értékelni a játék ezen részét is :)
9.
KopyAti
Ez az év ki fog készíteni pénztárcaügyileg!
8.
crytek
#3: Volt a 2013-as is és a Rise is... Nem sok game kerüli el ezt a humble sorsot nagy szerencsémre
7.
Yanez
#4: Hadd nyögjön, így legalább több példány fog elkelni a pubik körében.
6.
gatyamadzag
Tele van kisebb-nagyobb hibával az írás, de legjobban Jill Murray szúrta a szemem, ugyanis a Black Flag-et Darby McDevitt írta. Murray-nek a Freedom Cry-t "köszönhetjük".

Az meg szomorú, hogy a kötött narratívára rossz dologként tekintetek.
5.
Formula1fanatic
#4: "Csak ne nyögjön, vinnyogjon benne túl sokat, mint az előző két részben..." Pont ez az egyik hangulati elem a játékban, hogy ezen a téren próbál egy kicsit a realizmusra gyúrni, még ha a játék amúgy egy árkád.
4.
NemecsekErno
Remélem a játék is olyan hangulatosra sikeredik majd, mind a leirás/forditás.
Csak ne nyögjön, vinnyogjon benne túl sokat, mint az előző két részben...

Battle Royal amúgy lessz benne?
3.
Neotechtr
#1: A Rise of the Tomb Raider volt már amúgy Humble-n? Nem követtem, mert amikor megjelent én megvettem. De mikor volt az már? Két és fél éve, nem?
2.
thecook
Nem HobbyConsolas?

A spanyol magazin?
1.
crytek
Jól hangzik majd a humble teszi a dolgát megint
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...