Shadow of the Tomb Raider teszt

  • Írta: zoenn
  • 2018. szeptember 20.
Lara Crofttal elszaladt a ló. Önzővé vált, nem hallgat barátai intő szavaira, félresöpör mindenkit, hogy megszerezze a hőn áhított ereklyét, és ezzel olyan kataklizmát szabadít el, amely könnyen a világ végét jelentheti.

Szépen megfigyelhető egy meredeken felfelé ívelő tendencia, amely a 2013-as reboot idején indult. Lara Croft szakított 1996-os rendíthetetlenségével, és egy érző és törékeny hősnővé vált, mérsékelten kihangsúlyozott nemi jellegekkel, akit a zord körülmények edzették túlélővé Yamatai szigetén. A két évvel később érkező Rise of the Tomb Raiderben a Crystal Dynamics már odafigyelt az akció és a kincsvadászat arányára is, de a kötött sztori miatt nem igazán volt túl nagy jelentősége a nyitottabb pályáknak, és ugye a fagyos Szibéria sem valami változatos terep, és a sztorija is eléggé vékonynak mondható. Oké, letérhettünk a fő csapásról, vadászhattunk és relikviák után kutathattunk a sokkal komplexebb sírokban, de a modern Tomb Raider még mindig az Uncharted-sorozat árnyékában kullogott.

Joggal lenne elvárható, hogy a korábban csupán besegítő, most fő fejlesztővé avanzsáló Eidos Montreal olyan játékot tesz le az asztalra, ami csúcsra járatja az öt éve lefektetett alapokat. A Crystal Dynamicsnek csupán tanácsadó szerepkör jutott, lévén a kaliforniaiak jelenleg egy nagyszabású Avengers-játékon dolgoznak, így nem jutott idejük befejezni a trilógiát. A Thiefet és a Deus Ex két részét jegyző brigád pedig odatette magát, a korábban belengetett karakterfejlődés most ért be igazán, sikerült csiszolni a játékmeneten, Larából pedig igazi kalandor vált, de valahogy ez még mindig kevés. Nem rossz, de az előrelépés lehetett volna sokkal markánsabb is. Vagy ne várjam azt, hogy pont a záróakkord szedi le a bőrt az arcunkról?

Az ifjú régészlányt tehát nemcsak a családi tragédiák, hanem maguk a körülmények edzették sziklaszilárddá. Ha kell, egyedül száll szembe kegyetlen zsoldosokkal, egyenként vadássza le őket, vagy „durr bele” stílusban ádáz fedezékharcot vív. Az írók az elmúlt évek során eltökélték, hogy plusz réteget adnak Lara jellemének, elkerülve a Core Design-féle gyilkológép imázst; elvégre sokkal jobban tudunk azonosulni egy olyan hősnővel, aki a belső démonaival viaskodik, szeretetet és szánalmat ébresztve a játékosban. Féltettük őt, de egy idő után már az agyunkra ment a folytonos picsogásaival. Kezdetben még elnéztük neki mindezt, lévén véletlenül csöppent életveszélyes helyzetbe, ezzel szemben a Shadow of the Tomb Raiderben Lara házhoz megy a pofonért.

A prológusban bemutatott Cozumelben éppen a Halottak napját ünneplik a lakosok, jelmezbe bújva, koponyafestéssel az arcukon, gyertyát gyújtva emlékeznek az elhunyt szeretteikről. Sikátorokban és temetőkben kutakodunk a Trinity szervezet helyi kiskirálya, Dr. Pedro Dominguez után. A kurafit népes testőrség veszi körül, így még álruhában sem könnyű megközelíteni. Első blikkre nem is tűnik gonosznak: tisztelik a helyiek, bőkezűen adakozik, de persze ő is ugyanarra az ereklyére hajt, mint Lara és mackótestű barátja, Jonah. Chak Chel kulcsa (ami egy tőr) az egyik vízparti templom mélyén rejtőzik, ahová még a Trinty előtt megérkezünk. Nagy nehézségek árán, hősnőnk megszerzi a kulcsot, ám ezzel olyan eseménysorozatot indít be, amire nem számított. Kukulkan isten haragja elszabadul, szökőár súlyt le Cozumelre, ártatlanok százai halnak meg Lara mohósága miatt. Persze Dominguez az utolsó pillanatban elszedi a lánytól a kincset.

És ezzel még nincs vége! Ha az átkot nem sikerül megtörni, a maja apokalipszis elkerülhetetlenné válik, földrengések, véget nem érő viharok és vulkánkitörések söprik el az emberiséget. A lány tehát követi a Trinityt a perui dzsungel mélyére, hogy visszaszerezze a tőrt és mentse a menthetetlent. A nyitás szépen bemutatja, hogy mi történik, ha valaki olyan műtárgyakat zsákmányol, amelyek nem véletlenül lettek eltemetve egy csapdákkal teli rom mélyén. Lara vérben forgó szemekkel követi a szervezetet, amely szerinte apja haláláért felel, és ebben a harcban Lara megfeledkezik másokról, saját megszállottsága sodorja veszélybe – nem csak őt, hanem több ezer másik embert is. Jonah sokszor le is korholja a lányt emiatt, aki kamatostul megfizet tetteiért. A bűntudat persze mardossa belülről, de később ugyanolyan hévvel veti bele magát a zsoldosokkal való csatába és a maja templomok kipucolásába, mint máskor.

Lara ellenpólusa maga Jonah, akinek vállán gyakorta kisírja magát a lány. Egyedül a derék maori az, akire a régészcsaj számíthat. Múltja neki sem túl fényes, de még a kilátástalan helyzetekben is az eszére hallgat. Mint mondja, nem kell egyből repülőre szállni, inkább biztonságba kell helyezni a túlélőket a cunami után. De mit ér a szentbeszéd, amikor a lány dühe elszabadul, és nem hallgat a szép szóra? Az írók többdimenziós karakterré formálták volna hősnőnket, aki szeszélyes és olykor kiszámíthatatlan. Azonban ebből az összetettségből csak nyomokban kapunk bármit is a későbbiek során.

Bedobják a nagy melodrámát, aztán megy tovább a cselekmény, mintha mi sem történt volna. Egy-két jelenetben pedig érthetetlen módon elpattan a cérna Laránál, és terminátor módjára lemészárolja a Trinity erőit. A sztori egyáltalán nem tartozik a Shadow of the Tomb Raider erősségei közé. A szereplők csak elsőre érdekesek, de később kiderül, hogy végképp nem árnyaltak. A főgonosz, Dominguez szándéka nem feltétlenül sötét, ám végül ezt sem sikerült kibontani az íróknak, egyszerű pszichopatát kapunk megint. Pár napig hagytam ülepedni az élményt, és nem kellett sokat gondolkodni azon, mi a gond a történettel. Felvezetnek szépen több szálat, amit nem bontanak ki kellőképpen, inkább egy huszárvágással a könnyebb és sablonosabb kifejletet választják. Mindenki csak úgy lóg a levegőben, pedig egy záródarab megérdemelt volna néhány nem várt fordulatot és némi katarzist. Még az sem segít rajta, hogy ez a legsötétebb atmoszférájú epizód a háromból, ugyanakkor nem hinném, hogy az ezúttal távolmaradó Rhianna Pratchett írói vénája segített volna rajta. Szimplán csak több időt kellett volna szánni arra a fránya szkriptre.

Ezen pedig nagyon sokat segít a perui dzsungel atmoszférája - kétségkívül, ez a legnagyobb és legjobb helyszín a modern kori Tomb Raiderekben. Tényleg sűrű és párás, a vadvilág éli az életét. A háttérben majmok ugrándoznak a fákon, az aljnövényzetben kisebb emlősök és tapírok mászkálnak, színes tollazatú madarak röppenek fel, amikor a közelükbe érünk. Vadászni is lehet őket az értékes bőrükért és zsírjukét. És persze vérszomjas jaguárokba is belefutunk, míg a tavak mélyén rejtőző óriásangolnákkal vagy pirájarajokkal is farkasszemet nézhetünk. Szédítő magasságokba jutunk fel, alattunk egy hatalmas folyó kanyarog, rég elfeledett maja romokra bukkanunk az égbeszökő fák között. A sziklák mélyén megannyi titkot rejtő járatokat keresünk fel.

A terep felépítése egyébként a korábbi játékokban látott sémát követi, igaz, a mozgásterünk érezhetően megnőtt. Ezúttal is bejárhatunk kisebb-nagyobb, egymással is összeköttetésben lévő nyitottabb régiót, és néhány szűkebb, csőszerű ösvényt, amelyek elsősorban a sztori előrelendítésének főbb színhelyei. A gyorsutazási pontokként szolgáló tábortüzeknél pihenhetünk meg, ugyanitt fejleszthetjük a képességeinket és fegyvereinket, vagy csak szimplán átöltözhetünk.

Az ugrándozással és mászással tarkított platformelemek ismerősek lehetnek, bizony, pontosan ki kell mérnünk a távolságunkat. A felfedezést segítő tárgyak között akad néhány új cucc is. Ott van Lara két jégcsákánya, amit egy nagyobb ugrás után belemélyeszthet a sziklába. Most már kötelet is szerelhetünk a derekunkra, így leereszkedhetünk tátongó mélységekbe – ezt a funkciót jó néhány sír ki is használja. Mivel több helyen éjszakai sötétség borul a kazamatákra, előfordult, hogy egy olyan üregbe érkeztem, ami tömve volt kihegyezett karókkal.

A pálya fontosabb pontjait és a hasznosítható tárgyakat a Survival Instinct nevű képességünk mindig mutatja, ami sajnos jelentősen megkönnyíti az előrehaladást, így csak a legvégső esetben vetettem be. Hiszen pont az a lényeg a játékban, hogy minden lehetséges útvonalra magunktól jöjjünk rá a terepet hosszasan felmérve! Ez részben működött is, de amikor nem látunk tovább az orrunknál, simán kísértésbe eshetünk.

Később lesz egy olyan cipőnk, ami megtapad akár a plafonon is, és elég sűrűn gázolunk bele vízalatti tárnákba. Lara végre kiválóan tud úszni, nem fullad meg tíz másodperc után, levegőt pedig tud szerezni az apró felszíni tárolókból. Ezeket az új és meglévő eszközöket elég jól kihasználja a Shadow of the Tomb Raider, nem ritkán a pontos időzítésen múlik, hogy ne törjük nyakunkat. Mivel a pályákon lévő növényzet eléggé elburjánzott, nehezebb is észrevenni a megmászható falakat, kiszögelléseket. Most már a kilőhető kötél sem csak a szakadékok áthidalására szolgál, ez is és más cuccok is komoly szerephez jutnak egy-egy fejtörő során.

Már viszonylag a játék elején eljutunk a központi hubnak számító Paititi városába, nyüzsgő életnek lehetünk tanúi, de kellően érdekes a többi kisebb település is. A helyiektől számos mellékküldetést vállalhatunk el – még gyilkossági ügyekben is nyomozhatunk. A helyiekkel elbeszélgetve gazdag vadászterületekkel, vagy kincslelőhelyekkel bővül a térképünk. de az útirányt taglaló szobrokon olvasható feliratokat csak akkor tudod kisilabiziálni, ha előtte megtanultad a nyelvet. Ehhez pedig a dzsungelben elrejtett dialektusokat kell tanulmányoznod. A kibányászott aranyat új felszerelés vásárlására fordíthatjuk. Oké, a géppisztolyárus bennszülött mamóka elég mókás.

Még a ruhatárunkat is lecserélhetjük olyan darabokra, amelyek a harci, lopakodási vagy felfedezési képességeinket javítják. Néhány falusi csak akkor áll veled szóba, ha megfelelő ruhában parádézol. Visszatérnek a Challenge Tombok - szám szerint kilenc -, amelyekben már nem kevés agymunkára is szükségünk lesz a továbbjutáshoz, és a régi mechanikus szerkezetek életre keltéséhez. Kellően hosszú mind, és a jutalom sem marad el: egy új skill, fegyver vagy öltözet formájában.

Magyarán, amikor végre kinyílik a (félig) nyitott világ, számos tennivalóval üthetjük el az időt, nem szükséges a fő sztorit követni. Annál is inkább, hiszen a tíz-tizenöt órás játékidő nem számít hosszúnak egy ilyen kaliberű cím esetében. Cserébe viszont ezernyi a látnivaló a dzsungelben, korábbi expedíciók által otthagyott naplók, alkatrészek, megannyi növény és faanyag, amikből különféle nyílvesszőket vagy érzékeinket serkentő vagy gyógyító főzeteket csinálhatunk. De a pókokból, békákból és egyéb csúszómászókból akár mérgeket is keverhetünk, amiket a vesszőkre kenve, vagy gránátként hasznos lehet a Trinity erőivel vívott harcok során. Hab a tortán hogy még a holtakból is csapdát készíthetünk.

Egyetlen egyszer sem voltam nyersanyaghiányban normál nehézségi szinten, mivel rendre végigjártam a terepet, felszedtem minden mozdíthatót, és később is takarékoskodtam a munícióval. A craftolás egyébiránt nem egy bonyolult művelet, még csak a menübe sem kell kilépni hozzá, egyetlen gombnyomással végbemegy, ha van nálunk nyersanyag.

Az összecsapások is jelentősen fejlődtek a Rise of the Tomb Raider óta, de nem minden aspektusukban. A fegyverek nagyjából ugyanazok, mint korábban, beleértve az íjat, gépkarabélyokat, pisztolyokat, sörétes puskákat és így tovább. Hozzáteszem, néhány gépfegyver visszarúgása elég harmatos, ami roppant illúzióromboló. Természetesen mindegyik frissíthető új irányzékkal, nagyobb tárral, stabilitást nyújtó szerelékekkel. Még mindig jelentős a túlerő, így nyílt konfrontáció esetén alaposan fel kell kötnünk az alsóneműt, hiszen a zsoldosok előszeretettel ugrasztják ki a nyulat, azaz minket a bokorból. Az ellenfelek intelligenciája se nem jobb, se nem rosszabb, mint a műfaj más darabjaiban, bár néhány csatát scriptelt jelentetek is tarkítanak. Valami összeomlik, tűzbe borul, nagy és erős páncélos jármű érkezik, ami alaposan felkavarja a korábban felépített taktikánkat. De a narratíva már csak ilyen kegyetlen.

A csendes gyilkolás sokkal több izgalommal kecsegtet. Lara, úgy látszik, megirigyelte Schwarzenegger stílusát a Predatorban, nevezetesen sárral keni be magát, hogy elkerülje a feltűnést, beleolvad a növényzetbe, és ha valaki közel kerül hozzá, belemélyeszti kését. Ám akkor sem esik kétségbe, ha éppen a lombok között gubbaszt, egy megnyitott skill segítségével kötéllel megcsáklyázza az alatta lévő zsoldost és felakasztja a tehetetlenül vergődő fickót egy faágra, mint Batman az Arkham-sorozatban. A mérgező nyilak között találunk egy olyat is, ami félelmet kelt az ellenségben, összezavarja tudatukat, és kínhalálukban fegyverüket a társaik ellen fordítják. Sokkal inkább baj, hogy egy-egy éles helyzetet szinte lehetetlen megoldani lopakodva, előbb-utóbb ugyanis elszabadul a pokol, de lehet, hogy csak én voltam türelmetlen. Kihívás azért van bőven, de a piszkos trükkjeink tárháza idővel bővül, így a masszív túlerő sem jelenthet gondod némi agymunka után.

Ha már piszkos trükkök, illik megjegyezni, elég terebélyes skillfa áll a rendelkezésünkre, hogy új képességeket nyissunk meg Lara számára. Minden sikeres megmozdulás után XP üti a markunkat, szintlépéskor pedig elkölthetjük a kapott tapasztalati pontot a három ág valamelyikéhez tartozó kunsztokra. A Seeker ágba a vadászathoz és a terep ismeretéhez tartozó képességek kerültek, a Scavengers a lopakodáshoz és méregkeveréshez tartozó repertoárunkat bővíti. Végül a Warriorba a harcokat megkönnyítő skillek kerültek, de akad olyan is, amely csökkenti az esések utáni sérüléseket, illetve amivel az ugrások után nem csúszik le a kezünk a falak pereméről. Persze néhány képességet csak akkor tudunk megnyitni, ha teljesítettük a hozzá tartozó Challenge Tombot.

Nem kertelek: a Shadow of the Tomb Raider bámulatosan néz ki, legyen szó a fojtogatóan párás perui esőerdő megvalósításáról, a textúrák minőségéről vagy az indákkal körbe nőtt maja piramisokról. A főbb szereplők arcmimikája nagyon élethű, ahogyan Lara animációja is – a Foundation Engine-ben volt még tartalék, és azt az Eidos Montreal srácai a felszínre hozták. Ha megnézzük a leveleken és sziklákon megcsillanó fényt, önkéntelenül is hunyorogni kezdünk, de a víztükröket, és az összkép részletgazdagságát vizslatva, csak elismerően nyilatkozhatom. Lesz alapanyag dögivel a fotómód szerelmeseinek!  E szempontból még a kurrens Unchartedeket is lekörözte a játék.

A framerate az esetek többségében hozza a 30 fps-t a sztenderd PS4-en, ám a sűrűbb jeleneteknél érezhető némi lassulás. A zenéknél nincsenek igazán kimagasló darabok, a célnak megfelelnek, igazából csak a dzsungel zümmögése az, amit napokig elbírnék hallgatni. És a szinkron? Mindenki remek munkát végzett, még a visszatérő Camilla Luddington is, aki úgy nyögdécsel és káromkodik Laraként, ahogy azt már megszokhattuk. És ha hihetünk a művésznő szavainak, most adta utoljára a hangját Lara kisasszonynak.

A Shadow of Tomb Raider megérdemelt volna egy konzisztens lezárást, de a kiszámítható történet és a bátortalan újdonságok ezt nem tették lehetővé. Tény és való, Lara baba legújabb kalandja képes volt továbblépni, de csak a minimális szinten. A mechanika átgondoltabb és polírozott, a szövevényesebb sírrablás élvezetes, a vadiúj játékszerek jópofák, de mégis hiányérzetem van. Mintha a sorozat evolúciója megtorpant volna, vagyis képes lenne az új lépcsőfokra lépni, de mégis inkább tyúklépésben araszolt előre. A rajongók nem biztos, hogy elégedetlenek lesznek, hiszen mindent megkapnak egy remek akció-kalandhoz. Viszont egy olyan főhősnővel teszik mindezt, aki zavaros motivációval nem tud kitűnni a hasonlóan sekélyes sorstársai közül. E szempontból Lara még mindig előre köszönhet Nathan Drake-nek.

A Shadow of the Tomb Raider PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg. Mi a sztenderd PS4-en teszteltük.

Kapcsolódó cikk

74.
Yanez
#69: Érdekes. Számomra az első és a Rise kb egy kategória volt. A Rise picit már fejlődött, ez plusz pont, de karakterek és sztori szempontjából ugyanúgy gyenge lett. A lövöldözős részeket viszont az első két részben jobban élveztem. Nem tudom miért.
73.
Macifasz
#71: Ja, én nem kritizáltam, csak leírtam, hogy nekem a játék feléig kb. ezek voltak az érzéseim. Mondom, lehet valamikor folytatom és befejezem majd, nem szeretek semmit félbehagyni, de amit eddig láttam belőle, azok alapján nálam torony magasan a trilógia legrosszabb darabja. A játékmeneti újítások és a játékmechanika tetszett, a sztori, a karakterek, a dramaturgia volt az, amik miatt ráuntam, mert egyszerűen nem volt, ami vitt volna előre, hiába volt jó maga a tényleges játékmenet tetszetős. :-(
72.
Korio
#71: Side questekkel én sem foglalkoztam.Aztán a vége felé jöttem rá, hogy abban vannak a dlc-s tombok.Amik tényleg nagyon jól sikerültek.
Meglepő volt számomra . hogy 30+ óra alatt játszottam ki.Úgy hogy az alap tombokból hiányzik 2-3, a dlc-ből meg kb a fele.
Az viszont nem tetszik, hogy sok küldetésnél át kell öltözni, esetleg ha elkezdel egyet elveszi a fegyvereid szó nélkül.Valamit azért benyöghetett volna, hogy bocs nem vihetsz magaddal semmit.Akkor talán nem gyanakszom bugra :). Vagy keresem a fórumokban másnak is van-e ilyen hiba.
Egyébként tényleg a legjobb rész.Egyenlőre a Rise-t szeretném maxolni (meg közben az AC:Syndicate-t befejezni végre, hogy soha többet ne kelljen látnom), aztán jöhet újra ez.
71.
Stranger
#66: Ha nem vitted végig akkor kár kritizálni, mert a vége felé bontakozik ki (mint ahogy minden sztori). Főleg a főgenyát nem írnám le. Szerintem jó volt, hogy mindenkinek van erős célja és világnézete és a szerint működött a világban. Realisztikusak voltak, Paititi-ben pedig rendesen otthon érzi magát az ember.

Örülnék ha azt mondhatnám, hogy ez a leggyengébb sztoriban, mert nem volt egy nagy durranás, de sajnos az előző részek még ennyit sem tudtak felmutatni. Nem véletlenül nem tudtak áthozni karaktereket sem.

Gameplay-ben mivel mindenben előrelépett: Rendesen kidolgozott úszás, stealth rendszer, változatos platformer elemek, több tennivaló, hatalmas HUB-ok, jobb pacing, new game+, stb, stb, nem értem mitől lenne toronymagasabb a legrosszabb.
Nekem fura lenne azt mondani egy játékmenetileg gyérebb játékra hogy jobb. A TR2013 ehhez képest semmit sem tud felmutatni (sztem az már megjelenéskor is ratyi volt), de még a Rise is csak egy átmenetet képvisel.

Személy szerint csak a Shadow-nál éreztem azt, hogy még1x kitolnám és ki is maxolnám 100%-ban. Főleg hogy kimaradtak side storyk és úgy az opcionális játékmenet 80%-a. Rengeteg mindent tartogat ez a rész.
70.
Kawada
#66: "számomra a karakterek semmit nem fejlődtek, Lara mellett mindenki totál érdektelen, az új főgenya meg annyira semmilyen és komolyan vehetetlen, hogy azt elmondani nem tudom. Egyszer lehet adok neki még egy esélyt és végigviszem, ha már megvettem, de ez a kísérletem háromszor fulladt kudarcba, szóval. :-D De azért jó látni, hogy valakit elkapott és valakinek tetszik."

Mintha a TR1-et írtad volna le, ahogy én megéltem, annyi különbséggel, hogy még Larát is agyonvertem volna egy vasrúddal, nemhogy a többi karaktert. Én is talán 3szor kezdtem el ezelőtt. :)
69.
Kawada
Ne beszéljetek róla! Hallgassatok! Nem akarok még nekifogni! :)

Yanez: én már a Rise-tól ennyire lelkesedtem. Számomra ott is nagyon jó volt már az arány, leszámítva az utolsó kb. 3 órát, ahol annyira tele lett a tököm az akcióval, hogy az csak na. És én is pont ezt írtam valamelyik nap, hogy nagyon érződik és jót tesz neki az UC hatás szerintem és, hogy szerintem is felnőtt arra a szintre. A Rise-ban szerintem konkrétan karakteresebbek voltak a Trinity-s főgenyók (Ana és Konstantin) mint az UC-kben együtt összesen. És Jakob is egy nagyon szimpi karakter volt. Persze, messze nincsenek úgy kibontva karakterek (beleértve még Larát se), mint amennyire az UC-ben csak akár egy Sully, Sam vagy Elena, de gonosz tekintetben legalább kaptunk egy erősen közepes karakterpárost, amit én már élveztem. :)

Nekem az 1. rész rohadt nagy csalódás volt, amikor megjelent is rohadtul untal és most, hogy elhatároztam, hogy lenyomom a trilógiát, és így megint elővettem, kifejezetten fájdalmas volt nekem a végigjátszát. A Rise viszont rohadtul bejött, de nem is vártam tőle semmi különöset. Most viszont már várom a 3. részt, hogy nekifogjak (de nem akartam TR mérgezést sem kapni, úgyhogy gondoltam szusszanok egyet és RE2 Remake elég más élmény lesz), remélem nem lesz seggreülés belőle...
68.
Yanez
#67: Arcmimika valóban gyenge. Karakterek és sztori számomra biztosan felejtős lesz egy idő után, de a játékélmény mindenért kárpótol és hát elvégre ez egy videojáték, ennek ez a dolga.
67.
Macifasz
#66: Ja, az kimaradt, hogy a grafika bár tényleg nagyon szép (mondjuk nálam még mindig nem üti meg az UC4 szintjét), de az arcmimika valami elképesztően élettelen. De komolyan, ezen a téren simán 10-15 évvel ezelőtti állapotokat képvisel néha.
66.
Macifasz
#65: Fura, hogy ezt írod, mert számomra torony magasan ez a leggyengébb. Olyannyira, hogy végig se vittem, mert ráuntam. Ígéretesen indult pedig, mert úgy festett, a karakter végre kap egy rendes ívet, végre lesz egy jó kis konfliktus, egy kis dramaturgia, aminek köszönhetően lesz tétje a dolgoknak, de végül lószart nem kezdtek ezzel. :-/ Éppen ezért számomra a karakterek semmit nem fejlődtek, Lara mellett mindenki totál érdektelen, az új főgenya meg annyira semmilyen és komolyan vehetetlen, hogy azt elmondani nem tudom. Egyszer lehet adok neki még egy esélyt és végigviszem, ha már megvettem, de ez a kísérletem háromszor fulladt kudarcba, szóval. :-D De azért jó látni, hogy valakit elkapott és valakinek tetszik.
65.
Yanez
Már túl vagyok kb a felén, de eddig ez a legjobb rész a 3 TR közül. Végre vannak rendes platformer és puzzle részek, s az akció sincs túlzásba tolva. Megvan az az egyensúly, amit hiányoltam az első kettőből. A puzzle részekre visszatérve, felidézték bennem a PS1-es korszak TR játékait. Ez nagy szó. A grafika is fejlődött, most már simán ott van egy UC4 mellett! Nagyon bejövős a game, hatalmas pozitív csalódás ért!

A sztori és a karakterek is fejlődtek, de sajnos még nem annyit, hogy ez is piros pontot kapjon. Erre van még mit gyúrni. Az utcai néppel való párbeszéd pedig hótunalmas, a sok idétlen "benszüllött" névről nem is beszélve.

Összességében tehát eszméletlenül leköt a játék! Egyébként a pályákban sincs üresjárat, minden helyszín és sarok töltve van minden jóval. Egy pillanatig sem unom, de 1-2 nap intenzív játék után azért mással is játszok, mert jóból is megárt a sok. :)
61.
NemecsekErno
#60: No, most sikerült befejezni és hát valóban, a sorozat legrosszabb epizódja.

Ami lehet, elment 2013-ban, azt 2019-ben már pofátlanság újra kiadni.
A kritikával amúgy egyetértek, erőtlen karakterek, érdektelen történet, ostoba befejezés, béna fejlődési rendszer.
Szerencse, hogy leárazva jutottam hozzá és a lent megfogalmazott félelmek be is igazolódtak...
Már az első harmadánál szenvedtem ezek miatt és csak a történet végett fejeztem be, de azt is elb...ták.

Nálam a történelmi múlt és a fentebb leirtak miatt, valamint a pofátlan lenyúlásért és a játékosok hülyérevétele miatt is ez 3 pont a 10-ből.
60.
amadeusz gyermeke
Nagyonszép prog Xbox x én. De abban is látni spórolás jeleit
59.
NemecsekErno
Jó kis élménybeszámoló az Index-en a játékról.
https://index.hu/tech/godmode/2018/09/29/shadow_of_the_tomb_raider/
56.
Fata Morgana
#55: UI.
Ennek tükrében az én véleményem 7,5 pont de csak azért mert MGS.
55.
Fata Morgana
#53: Az MGS5 nem érdemel 10 pontot az első 20-30 óra az igen odaver de utána csak csak a lopkodásról szól a játék hogy a FOB-okat fel tudd építeni, vagy pl. vannak olyan fegyverfejlesztések amelyekre konkrétan 2 hetet kell várni, hogy elkészüljenek, vagy valódi pénzzel lehet fizetni azért, hogy előbb elkészüljenek, de az meg már megint milyen dolog?
Nekem majdnem 700órám van a játékban és utolsó FOB-ok nyersanyag híján el sem készültek mivel elég komoly mennyiség kellene mindenből, viszont nem is készülnek el mert annyira megutáltam a játékot(nagyon repetitívvé vált) hogy nem visz rá a lélek, hogy még egyszer ebben az életemben elindítsam ennek jó egy éve már.
51.
Max3000
#50: "Az hogy nincs újdonság a codban meg rendre azok írják akik eleve nem szeretik es nem is toljak."


...De ez nem így van rendjén f---os.?:D

Ha valaki fanja valaminek,ergo a dopamin szint tombol,az miért is unalmas?Egy heroinistának miért lenne unalmas amit csinál?

50.
shatterhand
#47: Az "ocsmanyul néz ki" az alibibol leadott szokasos szoveg. Counter strike, pubg meg millio más pcn sikeres játék full fapados a codokhoz képest és érdekes ott sosincs megemlítve.
Az hogy nincs újdonság a codban meg rendre azok írják akik eleve nem szeretik es nem is toljak. Nem radikalisan mint a bf ,de evente bővül és újul. Annyira,hogy már 2-3ev mulva fapadosnak hat a regebbi verzio.

Tomb raidernel meg hiaba jossz a grafikaval az keves egy jo jatekhoz.
49.
Max3000
#46: Azért,mert a videojáték ipar csak "arcra" megy.

Kedves Norbi.Az élet ettől bonyolultabb......De a lényeg,hogy a barátnőd arca nem változik.....



39.Yanez.....



Ez is egy csaját vélemény...Hidd el akkor lesz világos a "kép"ha lesz kivel megosztani az élményeidet..Addig lehet bármi a közeledben,lehetsz bárhol,boldog soha nem lehetsz...Mert hedonizmus boldogságban akarsz élni.

Gondoltál már arra yanez,hogy nem foglalkozol a hülyékkel?

48.
Disneybérenc
Ennek a játéknak az a hatalmas nagy problémája, amit már az előző résznél is észrevettem:
- Hogy mi a fa*znak kell semi-open world-ot csinálni ebből az egész miskulanciából!?
Szeretjük Larát, mert velünk van már 22 éve. De ez a játéknak csúfolt, crafter Minecraft,olyan szinten veri fel az alacsony vérnyomásomat, hogy a sírás környékez. A program 80%-ban csak a különböző hülyeségek gyűjtögetése megy, meg az ugra-bugra.
Nem kell egy Tomb Raider játéknak Doom-nak lenni, meg Uncharted-nek, de könyörgöm, na abból tevődjön össze a gameplay, hogy megyek a-ból b-be és kiások valami hülyeséget a földből, meg vadásszak sast, mert az meg az kell egy hülye lábbelihez.
De ha még ez lenne a legfőbb probléma. A legnagyobb gond maga a történet.
Lara kisasszony olyan szinten szar le mindenkit, hogy még egy Anti Krisztus is felsírna! Legszívesebben tarkón rúgná az ember 1 óra után.
Max Payne sem volt egy jó ember, de egyem a szivét, vele jobban együtt tudok érezni, mint ezzel a "ál-archeológusal"!
Amúgy minden összevetve hülyén néz ki, de nem rossz játék ez, de könyörgöm, ne nevezzék Tomb Raider-nek! Ez egy unalom űző. Semmi egyéb.
47.
Giggsy
#43: Az eladásokkal ne gyere, mert a minőség kapcsán az pont nem jelent semmit.
És nem, a multi sem újul meg a CoD-ban. Nagyjából annyi újítás kerül bele évente, mint egy Fifába, PES-be, vagy NBA2k-be. Új mapek, azt kész. Hú, de nagy újat mutatás. Emellett továbbra is ott van, hogy a CoD éveken keresztül ocsmányul nézett ki. Szóval tök mindegy mi volt a multival, ennyi igénytelenség mellett a közelét nem érte meg a 8 pontnak. Az új Tomb Raider meg? Szebb grafika, tökéletes technikai kivitelezés, végletekig csiszolt harcrendszer, újra előtérbe helyezett felfedezés és feladványok, erre "nem hoz elég újat"... Aki tényleg komolyan képes olyat ideböfögni, hogy ez pont olyan, mint a RotTR volt, az vagy az egyikkel, vagy a másikkal, vagy egyikkel se játszott. Itt a cikkben is: ez is új, azt is jobbá tették, amaz is új, emezt is végletekig csiszolták: "nem hoz elég újat". Az egyedüli, amivel bele lehet kicsit kötni a SotTR-be, hogy a dramaturgia lehetne jobb, de az sem rossz, csak nem kimagasló, erre a végeredmény 7,5 pont.
46.
Norbiii
Biztos nem lényeges, de Lara miért lett ennyire megváltoztatva? A definitive editionban másképp néz ki, ez a karakter mintha nem is Lara lenne....
45.
Mortis
#42: szerintem általános érdektelenség lehet az oka. ugyanezért savazták pl. sokan az AC: Origins-t is - minden téren jobb lett mint bármelyik másik Assassin's előtte, de mivel nagyrészt úgy kellett játszani mint a korábbi epizódokat, s a kimaradt egy év alatt irreálisan magas elvárások születtek irányába, ezzel negatív kihatást gyakorolva a véleményekre.
a Shadow 3 évre a korábbi rész utána jött s nem sokat változott: nagyrészt csak balanszoltak dolgokat. jött ki azóta Uncharted 4 ugye s az elvárások megint megnőttek, ha valami hasonló akar lenni ahhoz.
sok helyen olvastam, hogy 'most levonunk pontot, mert nem voltam motivált a játszásra.' ezt nehéz megértenem s szerintem ki is fogom próbálni ezt a részt, pedig a korábbi kettő( úgy az egész széria en bloc) hidegen hagyott.
44.
A Fénybenjáró
Nem rossz de valami hiányzik belőle. Az Unchartedhez képest tényleg gyengébb, de nem hívnám rossz játéknak. Vannak benne jó ötletek, a fejtörők sem rosszak. Viszont az akció lehetne több és Lara Croft karaktere se nagy eresztés. Nathan Drake egy olyan szimpatikus faszi, akivel szívesen elmennék meginni egy pofa sört, emberközeli karakter. De Lara, szép ugyan és ügyes de olyan semmilyen a karaktere, hogy az döbbenet. Sajnos egyet kell értenem a pontozással...
43.
shatterhand
#42: Akkor vesd ossze az eladasokat is. Codot multi miatt vesznek ,nem a sztoriert. Az meg evente tud ujat mutatni. Az,hogy csolatassal nem erdekel még nem változtat a tenyen. Nem tetszik neked ,eleve lehuzod igy sose erted miert fogy belole evente annyi.
A 8pont meg teny. Ha unalmas lenne mar 8eve kifulladt volna reg.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...