Hyrule Warriors: Definitive Edition teszt

  • Írta: zoenn
  • 2018. június 2.
A Nintendo harmadszor is nekifut a Zelda és a Dynasty Warriors szerelemgyerekének. A tömeghentre fókuszáló anyag minden földi jóval megpakolva és felturbózott grafikával vette be a Switchet.

Két homlokegyenest eltérő műfaj nagyágyújának mixelése a Nintendónál nem újkeletű dolog. Lásd a Dragon Quest Builderst, amely a JRPG-k és a Minecraft játékmenetét ötvözte, de a Fire Emblem-szériának is jól állt a musou stílus a Warriors alcímű mellékágban. A sort azonban a Hyrule Warriors nyitotta Wii U-n 2014 szeptemberében. A The Legend of Zelda világa egy Dynasty Warriorsra hajazó címben elevenedett meg, amely csak első ránézésre tűnt furcsa egyvelegnek.

A műfaj szakértője, az Omega Force igenis sokat tett azért, hogy mindez fogyasztható és addiktív legyen, pláne, hogy a Team Ninja is besegített neki. A némileg szerényebb látvánnyal operáló 3DS-es verzió 2016 márciusában született meg, ám a játék végül egy harmadik platformon, Switchen is befutott. Ez a legszebb és legtartalmasabb verzió mind közül.

Az évek során rengeteg DLC és javítás látott napvilágot a játékhoz, s most, hogy a hibridkonzol eladásai szárnyalnak, és a szélesebb közönség adott, így érthető a kiotói vállalat részéről, hogy előrukkolt a definitív kiadással. Ez a jelző pedig indokolt is, hiszen most sokkal több újdonság került a kalapba, nem olyan minimális a változás, mint a Donkey Kong Country: Tropical Freeze esetében.

A Hyrule Warriors játékmenete tehát a Dynasty Warriorst idézi, semmint a Zeldát, azaz szó szerint több ezer ellenfelet hányunk kardélre, mire a pályákat kellően megtisztítjuk. Nincsenek küldetések vagy rejtvények, csak hordákban támadó szörnyek, amelyek ismerősek lehetnek a Zelda korábbi részeiből. A harcrendszer és a találás mégis annyira jól össze van rakva, hogy a műfajból adódó monotonitás ellenére újra és újra nekiveselkedünk széles vigyorral a szájunkon.

A relatíve nagy pályákon különféle erődöket találunk szétszórva, az ellenség pedig bárhonnan indíthat támadást, így folyamatosan mozgásban leszünk hőseinkkel. Az előőrsök kapitányait levágjuk, a helyet bebiztosítjuk, majd megyünk tovább a térképen kijelölt pontra. Időközben szövetségeseket szerezhetünk magunknak és új célokat is kapunk: el kell kísérnünk valakit a pálya adott pontjára, vagy egy társunk azonnali segítséget kér, így az aktuális feladatot jegelnünk kell és így tovább. Fő feladat nincs, persze azon kívül, hogy minden ellenséget múlt időbe kell rakni.

Nagy változatosság nincs a receptben, folyton ugyanazok az elemek ismétlődnek – ez a musou műfaj velejárója. Bár a Zelda kellően hatalmas lore-jából szépen emelték át az elemeket, nem mindenkinek csúszik le a torkán a Hyrule Warriors. Szerencsére a fejlődési rendszer folyamatosan ösztönöz minket a folytatásra, és ott van a több tucat játszható hős is. Nem csupán Linket és Hyrule más bajnokait irányíthatjuk, hanem olyan kevésbé ismert mellékszereplőket is, mint Marin és Zant. Minden karakternek van egy erősebb és egy gyengébb támadása, amiket variálhatunk kedvünkre, így durva kombókat hozhatunk össze. Emellett van egy speciális támadásunk is, amit az ellenfelek megölésével tölthetünk fel – ha elszabadítjuk, szó szerint kő kövön nem marad.

A fegyverdarabok és felszerelési tárgyaink bővítése további extra réteget adnak a játéknak, lévén a stratégiánk extra elemekkel bővül. Bombákkal dönthetjük le a hordákat a lábukról, íjjal kábíthatjuk el a nagyobb ellenfeleket, amire a bossok esetében kimondottan szükség is van, hiszen itt már trükköznünk is kell a sikerhez. Ezenkívül minden karakternek van három képességfája is, ahol idővel új kombókat nyithatunk meg, illetve a különféle támadásokkal szemben ellenállóbbak lehetünk. Az összeszedett rupee-k és nyersanyagok nagyon fontosak az új skillek aktiválásához - igaz, hiába van 29 hős, a választható képességeik sajnos ugyanazok. Itt inkább a többféle fegyver jelenti a változatosságot.

A Definitive Editon azon kívül, hogy a kampány, azaz a Legend mód összes kiegészítését tartalmazza, illetve Zeldát és Linket a Breath of the Wild-féle kosztümjeikbe is beöltöztethetjük. Vadiúj fejezetek nem nyílnak meg, ami nem baj, hiszen hosszú órákra képes lekötni mindenkit a Hyrule Warriors, ráadásul az Adventure módban még a párhuzamos másvilágra is átkerülünk, alaposan összekuszálva a csaták szabályait. És akkor még a pontszám-hajkurászásra kihegyezett Challenge módot nem is említettem. Van tartalom bőven, csak türelmed legyen hozzá!

Switchen a textúrák és a színek élesebbek, mint az előző generációs konzolon, ráadásul dokkolt módban még az osztott képernyő sem ássa alá a folyamatos 60 fpst. Ha viszont kézi üzemmódban szeretnénk tolni a kooperatív mókát, akkor vegye figyelembe mindenki, hogy a framerate akár a felére is visszaeshet és a grafika minősége is érezhetően csökken. Szóval barátnővel vagy haverral keressetek egy tévét, ha közösen akartok harcolni, mert a Switch apró képernyője fölé görnyedve csak komoly kompromisszumokkal tolható a játék. 

A Hyrule Warriors: Definitive Edition remek ár-érték arányú csomag lett, a rajongókat akár több száz órára is leköthetik a különféle karakterek és a szintezés. Ha viszont megvolt a Wii U-n vagy 3DS-en a játék, csak akkor érdemes beruházni rá, ha a DLC-k kimaradtak anno. Ha egyedül játszol vele, a hordozhatósággal nem lesz gond, ha viszont mindenképp az osztott képernyőt kedveled, akkor hagyd otthon a játékot!

A Hyrule Warriors: Definitive Edition kizárólag Nintendo Switchre jelent meg.

Kapcsolódó cikk

Modern Android-fejlesztői képzés indul - végre Kotlin-alapokon
A Java múlté, az Android elsődleges nyelve immár hivatalosan is a Kotlin. A HWSW új online képzésével egyszerre ismerheted meg a Kotlin nyelvet és az androidos mobilfejlesztést.
1.
RangerFox
Annyira nem örülök annak, hogy handheld módban sok játék esetén nem tud megfelelő frame ratet tartani...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...