Nintendo Labo bemutató

  • Írta: Shifty
  • 2018. július 8.
Amíg ki nem próbálod, jó eséllyel te is csak legyintesz rá. Aztán a vele töltött első óra után újra előtör belőled a gyermeki éned. Majd úgy állsz fel, hogy ezt az élményt a gyerekeddel is meg akarod osztani. Kipróbáltuk a Nintendo Labót.

Ha innovációról van szó, akkor a Nintendóra mindig lehet számítani. Amíg a Microsoft és a Sony látványosan a teljesítményt hajszolja, addig a kiotóiak a Nintendo Switchcsel ismét egy olyan konzolt alkottak, ami teljesen szembemegy a trendekkel. A hibridkonzol végül óriási siker lett, április végén pedig egy olyan kiegészítőcsomaggal gazdagodott, amellyel még maga a Nintendo sem nagyon tudott mit kezdeni. Legalábbis a Nintendo Labo kommunikációja és marketingje kicsit félrement, nem lett megfelelően átadva a vásárlóknak a koncepció lényege, így sem a szülők, sem a kreatív, modellezést, legózást kedvelő játékosok nem repültek rá látványosan. A Nintendo Labóval eltöltött néhány óra azonban egyértelművé teszi, a kartondobozos, Switchre ráhúzott csomagnak ugyan vannak még hiányosságai, de minijátékai szórakoztatóak, a kartonlapokból történő hajtogatás igazi családi program, a Labóhoz adott szoftvercsomag pedig remek oktatási segédlet azoknak, akiket érdekel, hogyan is működnek megépített remekműveink, vagy hogyan lehet azokat némi programozással még varázslatosabbá tenni.

Jelenleg kétféle kiszerelést vásárolhatunk meg. Az egyik a Variety Kit, ami kisebb minijátékok gyűjteménye, a másik pedig a Robot Kit, amiben ugyan csak egy robotos játékot találunk majd, de a hozzá kapott kartonlapok összeszerelésével órákat fogunk eltölteni. Ahhoz, hogy a csomagok tartalmát élvezhessük is, először szükségünk lesz egy Nintendo Switchre, illetve a Joy-Conokra, másodszor pedig a türelmünket és kreativitásunkat teszi próbára egy-egy pakk. Az egyes kiszerelésekben található A3-as kartonlapokon, ugyanis megtaláljuk az előre kivágott, perforált elemeket, amelyeket a Make módnak köszönhetően úgy rakhatunk össze, mintha legújabb LEGO-kiszerelésünk összeszerelési útmutatóját olvasnánk. A Labo egyik legnagyobb erőssége pont az, hogy az előre legyártott elemekkel nincs más dolgunk, mint kinyomkodni a perforációnál, majd a leírásnak megfelelően összerakni őket. Nincs szükség különböző kiegészítőkre, segédeszközökre vagy ragasztóra. Az egyszerűség hátulütője, hogy az egyes építődarabok sérülékenyek, így az összeszerelés során nagyon oda kell figyelnünk az útmutatóra, különben visszafordíthatatlan kárt okozhatunk a kartonelemekben, amiket ezután jó eséllyel dobhatunk is ki.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy a Nintendo Labo korosztálya valahol a 8-10 éves gyerekeknél kezdődik. Érdemes az ismerkedést a Variety Kit legegyszerűbb minijátékával, a bogárra hajazó távirányítós autóval kezdeni, ami egyrészt kevés elemből áll, másrészt nem igényel komolyabb odafigyelést az összeszerelése. Arra viszont tökéletes, hogy egyrészt felvezesse a Make oktatómódot és annak képességeit, illetve bevezessen abba az élménybe, ami később vár ránk, a további minijátékok Toy-Conjainak összerakásánál. Ami egyébként a kis távirányítós autót illeti, a Nintendo Labo filozófiájának és létezésének üzenetét is magában hordozza. Benne van minden, amitől a Switch új csomagja pillanatok alatt válhat családok kötelező, együttes időtöltésévé. Már az alkotás öröme is egy szuper élmény, de a teljes katarzis csak akkor teljesül be, amikor a Joy-Con rezgésének köszönhetően működésre bírjuk az autónkat. Ráadásul a kisautóban van egy infraérzékelő, aminek a segítségével akár a kezünk mozgását is tudja követni.

De miért állnánk meg ennyinél, ha a Variety Kit rejt magában még egy horgászbotot, egy jópofa házikót, egy zongorát, valamint egy motorkerékpár-kormányt? Mindegyik összeszerelése órákra képes lekötni az embert, használatuk pedig pillanatok alatt elsajátítható. A horgászbottal értelemszerűen horgászhatunk, először csak kisebb, majd azokat csaliként használva nagyobb méretű halakra. Lehetőségünk van kifárasztani a kiszemelt halat, de arra is ügyelnünk kell, hogy a virtuális horgászzsinór bármikor elszakadhat, így a horogra akadt halakat nem lehet az orsóval őrült módjára kirántani. Ha szereted a sebességet, ráadásul két keréken, akkor a kormánnyal bátran kipróbálhatod magad virtuális versenyeken. Az összerakott kormányon mindent megtalálunk, amit egy valódi motoron, vagyis lesz gáz- és fékkar, illetve a bedöntésének köszönhetően tudjuk irányítani virtuális járgányunkat. A karok húzása kicsit kényelmetlen, legalábbis egy felnőtt számára valószínűleg kicsinek fognak bizonyulni.

A házikó egy napjaink igényeihez igazított tamagotchi, ahol a szobában látható kis lénnyel léphetünk interakcióba. A ház oldalaiba különböző kulcsokat tehetünk be, és ezeknek a kombinációit használva teljesen máshogy reagál a lény, illetve a ház is. Trambulint, ugrálókötelet varázsolhatunk, de akár egy csap megnyitásával el is áraszthatjuk a szobát, illetve természetesen meg is etethetjük a kis lényt a mikrohullámú sütőben készített remekművünkkel. Korlátozott, de sokszámú lehetősége lesz a gyerekeknek, így szavatosságát tekintve messze ez a Toy-Con tűnt az egyik legjópofábbnak. Aztán kipróbáltam a zongorát, ami annak ellenére is tökéletes élményt nyújt, hogy az összeszerelése nem a legprecízebb. A kartonzongorához járnak jópofa "hangsávok" (macskák vagy sipítozó szellemek), amelyeket szabadon cserélgethetünk, továbbá mi magunk is alkothatunk hangokat, amiket a zongorába helyezve be tudunk olvasni, így akár saját dalokat is alkothatunk.

A Robot Kit ezzel szemben csak egyetlen Toy-Con-játékot ígér, igaz, cserébe a kartonból készült robotjelmez összerakása több órát is igénybe vesz, annyira komplex a szemre, karra és lábra rögzíthető elemeket, illetve egy hátizsákot tartalmazó kiszerelés. Ennek megfelelően komoly előkészületet és második fél segítségét igényli a felszerelés felvétele és beállítása, a robotot ugyanis a lábunkra és karunkra rögzített elemekkel irányíthatjuk, amelyek kábelekkel kapcsolódnak egymáshoz, ezek viszont bármikor elszakadhatnak, ha nem az adott testmagassághoz állítjuk be azokat. Ami magát a játékot illeti, az nem kifejezetten összetett, inkább egy-egy rövid mókának tökéletes csak. Virtuális robotkivetülésünk ugyanis egy nyitott világban találja magát, ahol lényegében időre kell minél több pontot összegyűjtenünk, méghozzá a város lezúzásával. Ha leguggolunk, autóvá változunk át, ha lefelé tartjuk a karjainkat, repülni fogunk, ha pedig a szemünk elé húzzuk "szemüvegünket", belső nézetre vált át a játék.

De nem merül ki ennyiben a Nintendo Labo, a csomagokhoz kapott szoftvercsomagok a Make mód mellett ugyanis rejtenek még izgalmas elemeket. Ilyen a Discover, valamint a Toy-Con Garage. Előbbi egyrészt részletesen bemutatja és elmagyarázza a Toy-Conok működését, így nemcsak megépíthetjük a kartonkiegészítőket, de azt is megtudhatjuk, hogyan is bírhatjuk működésre az építőelemeket. Emellett a Discover arra is lehetőséget ad, hogy segítséget nyújtson a sérült elemek javításának megoldásaiban. Ami a Toy-Con Garage-t illeti, az már kicsit messzebb mutat a Nintendo Labo célközönségénél, és egyértelműen az idősebb fiatalokat és a programozásra fogékony felnőtteket célozza meg. Segítségével ugyanis végtelenül kreatív, jópofa megoldásokat, saját játékokat és Toy-Conokat készíthetünk.

A Nintendo Labónak épp az az egyik legnagyobb problémája, hogy nemigen tudja magáról sem eldönteni, kinek is akar szólni. Ami a kartonelemek hajtogatását illeti, az egyértelműen 8-10 éves kortól nyújt tökéletes élményt, a Toy-Con-játékok viszont már kisebbek számára is okozhat élvezetes pillanatokat, ahogy a felnőttek is biztosan simán eltöltenek majd pár órát mindegyik opcióval. A Toy-Con Garage pedig tényleg az idősebbeknek nyújt játszóteret.

A másik probléma, hogy a minijátékok szavatossága nem túl hosszú. Korlátozott lehetőségek, kevés játékmódok jellemzik mind a Variety Kit címeit, mind a Robot Kit játékát, így hiába szórakoztatóak, az újdonság varázsának elülése után már nem biztos, hogy le lehet ültetni elé a gyereket, ami nem mutat túl jól, ha több órás összeszerelés után kevesebbet foglalkozunk magával a tényleges játékkal. De ha ezeken változtatna a Nintendo, még ötletesebb és tartalmasabb kiszereléseket kínálna, ráadásul kicsit olcsóbban tenné mindezt, akkor az első, inkább kísérleti jelleggel piacra dobott kiszerelések után nem kérdés, hogy ha lenne gyerekem, akkor rohannék a boltba megvásárolni a csomagokat, mert keresve sem találhatnék jobb mókát arra, hogy közösen építsünk, majd együtt mulassunk a minijátékokon.

A Nintendo Labo kizárólag Nintendo Switchhez kapható.


1.
oticasi
Crew 2 tesztet toljatok már könyörgöm!!!!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...