The Banner Saga 3 teszt

  • Írta: szlav
  • 2018. augusztus 9.
Véget ért a The Banner Saga trilógiája, a kézzel rajzolt viking eposz utolsó felvonása pedig sötétebb, mint valaha. Az emberiség legvégső óráiban is kitartónak kell maradnunk, hiszen ha elragad minket a kétségbeesés, akkor biztosan elbukunk.

Arberrang. Az élők utolsó mentsvára. Karavánunk elérte a déli partokon fekvő erődítmény kapuját, de a hosszú, embert próbáló gyalogmenet után sincs időnk fellélegezni. A város felett káosz uralkodik, így a mi feladatunk lesz, hogy reményt öntsünk az utcán fagyoskodó lakosok szívébe és ránk hárul a védelem megszervezése is. Minden nap, minden óra kulcsfontosságú, hiszen míg a falak túlfelén gyülekezik a Dredge megállíthatatlan serege, a világ egy másik pontján a félkarú óriás, Iver és a két Valka mágus, Juno és Eyvind egyenesen a Sötétség szívébe menetelnek azzal a reménnyel, hogy megakadályozzák az elkerülhetetlennek tűnő világvégét.

A The Banner Saga 3 ott veszi fel a fonalat, ahol a második rész befejeződött. A tizenhatodik fejezet az ostrom alatt álló Arberrangba vezeti a karavánunkat, mely élén a korábbi döntéseinktől függően vagy a sokat megélt Rook, vagy lánya, a fiatal Alette áll. A legfőbb feladatunk az lesz, hogy az emberiség utolsó végvárában meghúzódva minél több időt nyerjünk magunknak a túlélésre. Ezzel párhuzamosan a félkarú Varl, Iver csapata is mi irányításunk alá kerül majd. A nagytermetű hős a titokzatos páros, Juno és Eyvind, valamint a marcona Raven zsoldosok társaságában menetel az örök éjszakában. A világot elnyelő mágikus Sötétség pedig nem kímél senkit – az élők, akiket elragad a titokzatos köd, hamar egykori valójuk rémisztő képmásává válnak.  

Ha elveszett volna a korábbi mentésünk, vagy esetleg most vágunk bele először a The Banner Saga történetébe, akkor persze adott lesz a választási lehetőség Rook vagy Alette két alternatív idővonala között. Itt muszáj leszögeznem, hogy a The Banner Saga 3-at semmiképp sem tudom ajánlani azoknak, akiknek nem volt dolguk a korábbi részekkel. Ugyan a játékban helyet kapott egy egyszerű tutorial mód és kapunk egy videót is, amely röviden összegzi az előző két rész legfőbb eseményeit, maga a játék mégis egyből bedob majd minket a mélyvízbe. Az első néhány harc csupán könnyű felvezetés lesz, de a történet és a karakterek egymáshoz való viszonya miatt igencsak bajban lesz az, aki a harmadik epizódnál csatlakozna ehhez a fantasztikus világhoz. Csalóka tehát a 3-as sorszám a címnél, ugyanis valójában egyetlen, három részre tagolt játékról van szó. A Telltale-féle kalandjátékokat sem a közepénél kezdi az ember – ha tehát újoncként érkeztetek a szériához, akkor mindenképpen azt tanácsolom, hogy kezdjétek a 2014-ben megjelent első felvonással.

Nem egyszerű tehát önálló részként tekinteni a harmadik epizódra, ami nem is meglepő, hiszen az anno a BioWare-től elszakadt, kezdetben csupán három főt számláló független fejlesztőcsapat az elejétől fogva trilógiának szánta a sorozatot. A történet persze az első rész óta jóval szövevényesebbé vált: a fagyos fjordokon vándorló karavánunk kezdeti problémái mára szinte jelentéktelennek tűnnek a végeláthatatlan Dredge-hadsereg, a mindent felemésztő Sötétség és a föld mélyéről előtörő gigantikus kígyó árnyékában.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a The Banner Saga 3 veszített volna bármit is a korábban megismert elemeiből. Talán éppen most lesz a legfontosabb, hogy megmutassuk a vezetői rátermettségünket – embereink száma, az utánpótlás mennyisége, no meg az általános morál a végső órákban is kulcsfontosságú. Minden harcos, aki bátor szívvel áll a várfalra, minden őrszem, aki teli hassal virraszt, míg a többiek alszanak, minden egyes kitartó ember értékes perceket nyerhet számunkra a vég elodázásában.

A döntéseink pedig komoly következményekkel járnak majd. Ne számítsunk arra, hogy a játék kesztyűs kézzel bánik velünk, elég egy-két kevésbé átgondolt szó ahhoz, hogy a követőink elveszítsék a belénk vetett bizalmukat, sok esetben pedig egy rossz válasz után úgy hullanak majd a főbb karakterek fejei, mintha csak egy Trónok harca-évadzárót néznénk. Ez ugyanis már a végjáték, ezt pedig rendesen érezteti velünk a harmadik felvonás - nincs már itt hely több finomkodásnak.

Arra pedig szintén ne számítsunk, hogy egy-egy baki után visszatölthetjük a legutóbbi gyorsmentést; ha beleszaladunk valami szörnyű katasztrófába, akkor kénytelenek leszünk elfogadni a történteket, hacsak nem akarjuk az elejéről kezdeni a teljes aktuális fejezetet. A számos lehetséges végkimenetel és a két különböző karakterrel végigkísérhető történet tehát könnyen megindokolja a második végigjátszást. Maga a sztori egyébként rövidebb, mint a korábbi részeké, szűk tíz óra alatt kényelmesen a történet végére értem úgy, hogy relatíve sokat bíbelődtem a hősök fejlesztgetésével és tüzetesen elolvastam a játék összes töltelékszövegét is.

Aki hajlamos elveszni a történet-orientált játékok világában, szereti a fantasy zsánert, vagy szimpatikusak számára a skandináv mitológia motívumai, az könnyen megtalálhatja a legújabb kedvencét a The Banner Sagában. A tálalás pedig most sem okoz csalódást, a már megszokott gyönyörű, a Disney-rajzfilmek aranykorára emlékeztető látványvilággal és a Grammy-jelölt Austin Wintory magával ragadó dallamaival igazán kerek lesz az élmény. A rövid átvezető videók és a harcok közti animált állóképek több óra játék után is mosolyt csalnak az ember arcára.

Egyetlen negatívumként a szinkront tudnám megemlíteni – pontosabban annak hiányát. Amikor a többnyire csupán írott szöveggel kommunikáló karakterek egy-egy sor erejéig valódi hangot kapnak, akkor döbben rá az ember, hogy mennyivel több életet adna a játéknak az, ha a szereplők tisztességes szinkronnal szólalnának meg a párbeszédek során. Valószínű, hogy ez pusztán nem fért már bele a Stoic büdzséjébe, hiszen a harmadik felvonást is Kickstarter segítségével finanszírozták, de ez akkor is egy fájó pont marad.

Térjünk át magára a játékmenetre, hiszen a feleletválasztós, beszélgetős történetvezetés mellett természetesen ismét visszatért a már jól ismert körökre osztott taktikai harc. A négyzetrácsos játéktáblán felváltva mozoghatunk az ellenfél csapatával, az éppen aktív karakterek sorrendjét pedig a bal alsó sarokban követhetjük. Egy kör alatt lehetőségünk lesz mozogni és támadni is – ezeknek az akcióknak pedig kedvünk szerint adhatunk egy kis extra kakaót, ha azt hőseink akaratereje megengedi. Támadhatjuk ellenfeleink páncélzatát, hogy a későbbiekben több sebzést vihessünk be nekik, de rámehetünk egyből az életpontokra is, amelyek egyben a harcosok támadási erejét is szimbolizálják. Ezek mellett minden hős rendelkezik néhány különleges képességgel, amelyek ismerete még több mélységet ad a könnyen kiismerhető, de mély taktikai lehetőségeket rejtő játékmenetnek.

Ha az eddigiek ismerősnek tűnnek, akkor az azért lehet, mert a játék ezen a fronton is szinte teljes egészében megegyezik az elődjeivel. Aki játszott az első két rész valamelyikével, annak nem fog sok újdonságot mutatni a The Banner Saga 3 harcrendszere.

Persze vannak új játszható karakterek, akik néhány új képességgel fűszerezik meg a csaták menetét, a legnagyobb újdonságot viszont a sötétség által eldeformált ellenfelek jelentik majd. Az eddig sosem látott képességek és az alapból magasabb pontszámú statisztikák mellett nem lesz egyszerű dolgunk, különösen ha Iver karavánja élén kerülünk slamasztikába. Nem könnyít a helyzeten az sem, hogy ha elpusztítjuk ezeket a bestiákat, akkor azok egy sötét foltot hagynak majd maguk után a csatatéren. Ezen áttaposva hőseink hamar elveszíthetik a Willpower-pontjaikat a hab a tortán pedig, hogy ez fordítva hat a sötétség csatlósaira - ők extra akaraterőt nyernek majd az elhullott társaik után. Juno szerencsére magával hozta a Valka Speart, amellyel egy-egy extra sebzést okozhatunk majd minden elejtett haramia után.

További újdonság, hogy néhány harc során lehetőségünk lesz megvárni az ellenfelünk hullámokban érkező erősítését. Ez persze jókora rizikófaktorral jár, hiszen így elkerülhetetlen, hogy hőseink még több sebzést szenvedjenek el, s ezzel hosszabb időbe telik majd a harcból való felépülés is. Cserébe viszont a nagyobb számban érkező ellenfelek után bezsebelhetünk majd néhány garantált, magas szintű varázstárgyat. Nagy erejű ereklyék ezek, amelyek jócskán megnövelik majd kedvenc hőseink statisztikáit az általunk szintenként kiosztott pontokon felül is. A több ellenfél persze több tapasztalati ponttal jár, viszont a hosszú csaták során kénytelenek leszünk gyakrabban cserélni a legerősebb harcosainkat, így a rendszer amellett, hogy változatosabb csapatkompozíciókra ösztönöz, végső soron remekül ki is balanszolja magát. Persze sok ütközetet ki is kerülhetünk egy kis szerencsével és a kellő józan ésszel, de valljuk be őszintén, milyen vikingek lennénk, ha megfutamodnánk egy kis kalamajkától?

A The Banner Saga 3 méltó befejezése lett a Stoic Studio ikonikussá vált szériájának. Aki szerette az első két részt, az örömmel fogja játszani a lezáró fejezetet is. Kár, hogy a korábbi részekben megismert apróbb buktatókat az utolsó hajrában sem sikerült kiküszöbölni, ezek azonban eltörpülnek a gyönyörű látványvilág és az egyre sötétebb, de mégis magával ragadó történet mellett. Ha szívesen állnátok a karaván élére, akkor viszont feltétlenül az első résztől kezdjétek a szériát, a The Banner Saga-trilógia ugyanis csak így nyújt majd teljes élményt. A kaland végére ért veteránoknak pedig a figyelmükbe ajánlanám a The Banner Saga: Factions online harcterét, ahol a gép után elkenhetjük más játékosok arcát is.

A The Banner Saga 3 július 26-án jelent meg PC-re, Xbox One-ra, PlayStation 4-re és Nintendo Switchre, később pedig iOS- és Android-verzió is várható. Mi a játékot PC-n teszteltük.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...