Spyro Reignited Trilogy teszt

  • Írta: fojesz
  • 2018. december 3.
Sokéves száműzetést követően visszatért a világ legismertebb lila sárkánya. Az első generációs PlayStationre megjelent Spyro-trilógia az alapoktól épült újra, de a bájából húsz év után sem veszített semmit.

Külön cikket írhatnánk arról, hogyan nőtte ki magát dollármilliárdos frencsájzzá a Skylanders a fiókba dugott Spyróból, ahogy arra is érdemes visszaemlékezni, hogyan váltott ki jó értelemben vett hisztériát a játékosokból a Crash Bandicoot N.Sane Trilogy. Változnak az idők: míg hét évvel ezelőtt az Activision arra használta a kis lila sárkányt, hogy ismerős kapaszkodót nyújtson a Skylanders univerzumához, addig mostanra felismerte, hogy a rajongók tényleg szeretnék viszontlátni kedvencüket, csak éppen nem mindegy, hogyan. Még szerencse, hogy a Crashsel kiválóan ráérzett arra, hogy napjaink remaster- és remake-tengerében milyen minőségű élményt várnak el a játékosok.

Spyro tehát visszatért, a Toys for Bob csapatának pedig pontosan azt a receptet dobta át a kiadó, ami már a Crash-trilógiánál is bevált: a Spyro Reignited Trilogy változatlan tartalommal és bájjal, ugyanakkor az alapoktól újraépítve vonultatja fel a Spyro-sorozat első három felvonását, az eredeti PlayStationre megjelent Spyro the Dragont, a Spyro 2: Ripto's Rage!-et (vagy ahogy mi ismertük, Gateway to Glimmert) és a Spyro: Year of the Dragont. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagy volt a teher a srácokon, hiszen egy efféle csomagnak egyszerre kell megfelelnie a mai fiatalságnak és a nosztalgiára vágyó felnőtteknek: belegondolni is durva, hogy Spyro annak idején azért született meg az Insomniac berkeiben, hogy a Sony a PlayStation felé terelje a Nintendo 64-re gerjedő kissrácokat, ők pedig manapság lazán a harmincas éveik környékén járnak.

Persze az emlékek megszépülnek, a YouTube-ot felcsapva szomorúan konstatálhatjuk, hogy nem öregedett túl jól a kedvencünk, hiába azonban a nehezített pálya, abszolút elégedettek lehetünk a Toys for Bob remake-jeivel. A fejlesztők a negyedik generációs Unreal Engine alatt építették újra a játékokat, és bár technikai oldalról nem feltétlenül hibátlan a végeredmény, a látvány összhatását tekintve a maximumot hozták a srácok. Legyen szó az átvezetőkről, vagy magáról a játékmenetről, a hangulat és a stílus napjaink animációs filmjeit idézi, és bár a legutolsó karakter is pontosan ott ugrándozik, ahol annak idején, elképesztő, hogy a grafikusok munkássága milyen élettel töltötte meg ezeket a világokat.

A Toys for Bob az audiorészt sem kerülgette, mind a szinkronhangokat, mind a betétzenéket kezelésbe vette. Tom Kenny, a második és harmadik rész Spyrója újra felmondta mondókáját (ezúttal már az első felvonással együtt), és pazar munkát végzett, ahogy az aláfestő muzsikákra sem panaszkodhatunk. A korábbi dallamokat újrakeverték a készítők, és az eredeti zeneszerzőt, Stewart Copelandet is sikerült visszacsábítani, hogy új főcímdalt komponáljon a pakkhoz. Audiovizuálisan tehát abszolút rendben van a Spyro-trilógia, persze mit sem érne mindez, ha a végeredmény játszhatatlan lenne.

Spoiler: nem az. Az igazán megsüvegelendő teljesítmény talán az a fejlesztők részéről, hogy a látvány felturbózása ellenére lényegében minden más elem pont úgy tér vissza, mint annak idején láttuk. Még a legutolsó animáció is hű maradt az eredetihez, továbbá a pályák felépítése is egy az egyben a régi: nemcsak a kialakításuk lesz ismerős, de minden egyes gyémántot és ellenfelet ott találtok majd meg, mint húsz évvel ezelőtt. A játékélmény ráadásul tökéletesen polírozott, túlzás nélkül állíthatom, hogy a Spyro-csomag játékai az elmúlt évek legjobb 3D-s platformerei közé tartoznak: a veteránok imádni fogják, és az újoncok sem érzik majd úgy, hogy kimaradtak valamiből, mert “bezzeg régen minden jobb volt”.

Mivel a Spyro célközönsége részint az ifjúság, a játékok története nincs túlbonyolítva, és maga a játékmenet is egyszerű koncepcióra épül. A feladatunk az, hogy hősünkkel világról világra járva segítsünk a bajbajutottakon, összegyűjtsünk minden kincset és eltegyünk láb alól minden ellenfelet. Jól olvastátok: a Spyro-játékokban nem feltétlenül az a nagy szám, hogy eljutunk A-ból B-be, hanem az, hogy közben igyekszünk minél alaposabban felfedezni a valóban háromdimenziós és viszonylag szabadon bejárható pályákat. Persze a továbbhaladáshoz nem kell őket kimaxolni, a valódi mókát mégis az jelenti, ha minden zeg-zugot feltúrunk, és a legutolsó gyémánthoz szükséges útvonalat is leküzdjük.

A Spyro ezért gyerekbarátabb is talán, mint a Crash volt, ahelyett, hogy már a kezdetektől fogva kíméletlenül tesztelné a reflexeinket, hagyja, hogy a saját tempónkban haladjunk előre, megálljunk picit körbenézni, és arra induljunk tovább, amerre szimpatikus. Persze a Spyro is tud nehéz lenni, de általában csak akkor izzaszt meg igazán, ha a 100 százalékra hajtunk, és (hogy egy példát mondjak) elhatározzuk, hogy a repülős pályákon egy szuszra megcsinálunk minden feladatot. Ennek ellenére nincs olyan része a trilógiának, amit egy kis gyakorlással és a meglévő képességeink okos kiaknázásával ne lehetne teljesíteni, a játékok ráadásul barátságosan szórják a plusz életeket, és az sem hátrány, hogy az irányítás is abszolút rendben van: a LEGO-játékokon szocializálódott gamerek meglepődnek majd, mennyire precíz az egész.

Én oda és vissza voltam a Spyro-csomagtól, persze ettől függetlenül lehet fogást találni rajta. A prezentáció - bármennyire is jól sikerült - nem egyenletes minőségű: akadnak csúnyább animációk, olykor leesik framerate, és azok a fránya töltési idők is lehettek volna rövidebbek. Ezen a ponton meg kell említeni, hogy a feliratok hiányát jogosan rótták fel a készítőknek a rajongók: alapnak kell lennie, hogy feliratokkal akadálymentesítjük a videojátékokat, főleg akkor, ha a kizárólag szinkronnal felvértezett átvezetőkből kulcsfontosságú részletek derülnek ki a játékmenet részleteit illetően. A remake-ek ugyanis az eredetijükhöz hasonlóan nem fogják túlzottan a játékosok kezét, úgy kell összehalásznunk az apró-cseprő titkokat. Ami persze tök jó, csak lesznek olyanok, akik nem tudnak mit kezdeni velük. 

Habár a három játék egyenként rövidebb, a teljes csomagba könnyedén bele lehet tenni 30-40 órát, a 12 ezer forintos árcédula és ilyen kivitelezés mellett közel hibátlan ajánlat a Spyro Reignited Trilogy. Ha valami könnyedebb anyagot keresel az év végére, vagy a gyerkőcnek valami tartalmas szórakozást, mindenképpen csapj le rá, ennél csiszoltabb platformerrel úgysem találkozol mostanában.

A Spyro Reignited Trilogy PS4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi PlayStationön teszteltük.

3.
Darksiders84
Nagyon megújították tényleg szép jó az irányítás ennyiért a 3 rész ilyen megvalósításban igazi ajándék aki hajlik ilyenre természetesen. Nálunk a gyerek most kezdi a konzolos pályafutását eddig csak nézte viszont mostmár ezzel tanulgatja az irányítást nagyon tetszik neki óriási élményt nyújt a játék számára. Az első rész elég egyszerű felépitésű de a második már tök jó pozitívan fejlődőtt a harmadikat még nem néztük.
2.
Raptor X
#1: Az bizony.
Christmas Sale ;)
1.
GemForge
Jó teszt. Meg kéne venni...:)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...