Team Sonic Racing teszt

  • Írta: Daks
  • 2019. június 1.
Amikor Shigeru Miyamoto 1992-ben megalkotta a Super Mario Kartot, valószínűleg maga se gondolta volna, hogy a játék nem csak a SNES negyedik legnagyobb címe lesz, de felnevel egy generációt, ami még harminc évvel később is rajong a stílusért.

Crash Team Racing, Diddy Kong Racing, Mega Man Battle and Chase, Looney Tunes Space Race, LEGO Racers, South Park Rally, Mario Kart Wii, Jak X: Combat Racing, LittleBigPlanet Karting, Star Wars: Super Bombad Racing. Az elmúlt években voltak jó és kevésbé jó próbálkozások a témában, mindegyiket összekötötte azonban az, hogy ugyanarra a receptre épültek. Fogjuk meg kedvenc mese- vagy játékhőseinket, és kiragadva őket az ismert kalandjaikból, rakjuk be apró versenyautókba, hogy aztán szívathassák egymást a pályán is.

Ezt a vonalat követi a Team Sonic Racing is, mely a Sonic & Sega All-Stars Racing és a Sonic & All-Stars Racing Transformed után immáron a harmadik gokartos megjelenése a kék sündisznónak. Az elődöktől eltérően itt azonban két dolog is változott. Először is, a játék Sega-hősök nélkül, kizárólag a Sonic-univerzum karaktereit vonultatja fel, másodszor pedig a játékmenet a puszta száguldás helyett immáron a kooperatív összedolgozásra lett kihegyezve. De erről mindjárt részletesen.

A Team Sonic Racing története egy levéllel kezdődik. Sonic és barátai meghívást kapnak az Ultimate Test of Racing Skill nevű világbajnokságra, ahol nem kisebb feladat vár rájuk, mint az univerzum legújabb, és legfejlettebb versenyautóiba huppanva összemérni tudásukat a rajongóik előtt. A csapat kicsit kétkedve fogadja az ajánlatot, hiszen fogalmuk sincs, hogy ki az a rejtélyes Dodon Pa, aki a levelet írta, de kíváncsiságból - és az új versenyautók hívószavára - végül igent mondanak. És milyen jól teszik!

A Grand Prix-ra olyan hősök látogatnak el, mint Sonic, Knuckles, Tails, Amy, Big, Omochao, Silver, Blaze, Vector, Rouge, illetve E-123 Omega, de feltűnik még Shadow és természetesen a gonosz Doctor Eggman is. A bajnokságban összesen tizenöt hős felett vehetjük át az irányítást, maguk az autók pedig három kategóriába lettek osztva. A speed kategóriát képviselő járművek magas végsebességgel rendelkeznek, könnyen irányíthatók, viszont lassan gyorsulnak, és egy különleges elhárító berendezéstől eltekintve védtelenek is az ellenséges támadásokkal szemben. Így lettek szöges ellentétei a power típusú verdáknak, melyek jól gyorsulnak, átlagosan lomhábbak a többieknél, ám cserébe kibírnak minden támadást, és ők maguk mindenkinél keményebben oda tudnak sózni az ellenfélnek.

A felhozatalban a középutat a technique autó képviselik, melyek átlagon felüli gyorsulással és kanyarodással rendelkeznek, le tudják vágni a kanyarokat, különleges képességként pedig felszívnak maguk körül minden aranyozott gyűrűt, amivel csapatuknak gyűjtik a pontokat. A kocsik a három kategórián túllépve ráadásul tuningolhatóak is. A futamokon nyert pontokért dekorálhatjuk őket, vagy vásárolhatunk szerencsedobozokat, melyek mindenféle alkatrészeket rejtenek, egyszerre növelve és csökkentve az autók gyorsulási, boost, védelmi, irányíthatósági és végsebességi értékeinek valamelyikét.

Minden futamon tizenkét versenyző áll rajthoz, három darab, összesen négyfős csapatot alkotva, ahhoz pedig, hogy elsőként szakítsuk át a célszalagot, összehangoltan és kifinomultan kell versenyeznünk. A különböző, felvehető power-upokat cserélgethetjük egymás között, kisegítve valamelyik társunkat, ha lemaradt volna tőlünk, vagy nagyon meggyűlne a baja az ellenfelekkel, illetve egy idő után előhívhatunk egy különleges, Team Ultimate névre keresztelt, pusztító támadást is. De tudjuk egymást úgy is támogatni, hogy csíkot húzva magunk után töltjük társunk turbóját, vagy folyamatosan kilökdössük a másik csapat játékosait a pályáról - a lényeg, hogy dolgozzunk a többiek keze (kereke) alá, így gyűjtve minél több pontot. A győztes csapat ugyanis az lesz, aki az összedolgozások során összeszedett, és a végső pozíciókért elnyert pontokból a legtöbbet zsebeli be.

A pályák felépítése egyébként nagyon jó lett. Vannak mindenféle felvehető fegyverek és power-upok, illetve ugratókból, boostolókból, elágazásokból és kereszteződésekből sincs hiány. Stílusra mindegyik valamelyik Sonic-játék helyszíne alapján készült, színesek és izgalmasak; a futamokat, meg úgy az az egész játékot pedig belengi egy elképzelhetetlen retro hangulat is, ami miatt a Team Sonic Racinget csak imádni lehet. Már maga a kart stílus feléleszti bennünk a SNES-es és N64-es időket, és akkor még nem is beszéltünk a zenéről, vagy magáról a grafikai kivitelezésről, melyek szintén fantasztikusan sikerültek.

Egyjátékos kampányban pályáról-pályára kell nyernünk, a történetet szövegbuborékos párbeszédek mesélik el, vannak egyversenyes pályák és grand prix bajnokságok, illetve kitérőként bónusz futamok is. Ezekben mindig valami mást kell csinálnunk, például driftelve átmenni a checkpointokon, és így minél több pontot szerezni, a 80-as évekbeli élményekhez pedig jelentősen hozzájárul az is, hogy haladásunkat egy Mario-szerű felső nézetes térképen követhetjük - mint a régi szép időkben. És mivel egy gokart játék mit sem ér multiplayer nélkül, így ebben sem kell lemondanunk semmiről: online összesen tizenketten küzdhetünk meg egymás ellen, míg az osztott képernyőt választva, egy gépnél négyen is kontrollert ragadhatunk.

Nem húzom tovább a szót, mert menni akarok még lenyomni egy pár kört Knuckles és Tails társaságában. A Team Sonic Racing jó játék lett, hihetetlen retro hangulata van, pörgős és izgalmas, és bár azért nem hozza az eredeti Super Mario Kart élményt - csak annak valami modern köntösbe csomagolt, sonicos változatát - azért egészen biztos, hogy barátokkal, gyerekkel közösen játszva az idei nyár egyik kedvenc partijátéka lesz. Ne habozz, próbáld ki!

A Team Sonic Racing PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre jelent meg. Mi Xbox One-on próbáltuk ki.

1.
Hunszi
Remélem a Crash is legalább ilyen jó lesz.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...