My Friend Pedro teszt

  • Írta: Shifty
  • 2019. július 3.
Link másolása
Amikor magunkhoz térünk, fogalmunk sincs kik vagyunk. Mindössze egy banán lesz a segítségünkre, akinek az oldalán aztán kezdetét veszi a vérszomjas bosszúhadjáratunk, amit látványos, lassításokban gazdag akcióban élünk ki.

A Devolver Digital már évek óta bizonyítja, hogy nyugodtan lehet nála elborult ötletekkel házalni, jó eséllyel vevők lesznek rá. Úgy tűnik, a kiadó hitvallása egyelőre megjelent játékról játékra kifizetődik, elég ha visszagondolunk az elmúlt hónapok termésére, legyen szó egy csodálatos utazásról, egy fogságban tartott gorilla dinamikus, fülbemászó jazzre hangszerelt szabadulásáról vagy a Katana Zero Hotline Miamit idéző vérgőzös akcióorgiájáról. És hiába visszatérő elem a brutalitás, a trancsírozás a Devolver Digital legtöbb játékában, elvitathatatlan tény, hogy kiadott címeik koncepcionálisan mindig valami újat, valami egyszerű, de közben zsigerig hatoló újdonságot képesek nyújtani. Ez alól mostani tesztünk alanya sem kivétel, a My Friend Pedro pontosan beleillik a kiadó eddig ismert portfóliójába. Elborult koncepció, egyszerű, már-már jelentéktelenné zsugorodó történet és elképesztően látványos, véráztatta fegyverbalett várja a kíváncsi szempárokat.

A My Friend Pedro főhőse egy névtelen, maszkos alak, aki egy cellában tér magához. Fogalma sincs, hogy ki ő, ahogy azzal kapcsolatban sincsenek emlékei, hogyan keveredett Mitch, a Hentes fogságába. Egyedül egy banán nyújt majd némi támpontot, a beszélő déli gyümölcs ugyanis hasznos, a játékmenet megismeréséhez szükséges tanácsai mellett a papírvékony, természetesen teljesen elmebeteg és kiforgatott sztori alapjait is felvázolja. Motivációnkat is csak az ő elmeséléséből, tanácsaiból nyerjük, igaz, ebben a játékban nem a történet, hanem a játékmenet egyszerű, mégis zseniálisan megkomponált, légies szépsége nyújtja majd a motivációt.

A játék koncepciója ugyanis arra az egyszerű sémára van felhúzva, hogy főhősünkkel képesek vagyunk látványos, akrobatikus és balettre hajazó mozdulatsorokat egymásba fűzni, ami akkor teljesedik ki igazán, amikor mindkét kezünkben valamilyen mordályt fogunk, a szertornászok tornagyakorlatát meghazudtoló mutatványokra pedig a belassítás lehetőségével tesszük fel az i-re a pontot. A My Friend Pedro olyan, mint egy Mátrixba oltott Equilibrium. Előbbi a bullet time nyújtotta előnyökért és a látványért a felelős, míg utóbbi a művészetté fejlesztett gyilkolás szépségét képviseli. Éppen ezért nem is az a kérdés, hogy mindenkivel végzünk, hanem az, mennyire változatosan tesszük mindezt, ügyelve arra, hogy szorzónkat folyamatosan magason pörgessük. A játék gerincét ugyanis a pontszámok hajszolása adja, nem pedig a banán generálta bosszúhadjárat.

Ugyan az alapok végtelenül egyszerűek és könnyen elsajátíthatóak, ahhoz, hogy a toplistának akár csak a felsőbb régiójába kerüljünk, elképesztően koncentráltan és precízen kell kiviteleznünk a mozdulatsorokat. Itt jön be a My Friend Pedro egyik nagy gyengéje, az irányítás, ami PC-n billentyűzettel és egérrel botrányosan körülményes, de ahogy olvastam, Nintendo Switchen sem sikerült áthidalni az ebből fakadó frusztrációt. Mi PC-n teszteltük a játékot egy Xbox One-kontroller társaságában, de még itt is érezhető volt, hogy célozni és a mozgásokat kivitelezni, egymásba fűzni nem a legegyszerűbb feladat. Pedig nincs is felemelőbb annál, amikor az időlassítást előcsalva, látványos szaltók és félforgások egymásba fűzésével, dupla Uzival a kezünkben szórjuk az ólmot, hogy aztán földet érve a földön heverő benzines kannát egy kisebb társaság felé rúgva, a levegőben szétlőve robbantsuk darabjaira a többieket. És akkor még nem is beszéltem arról, amikor gördeszkán trükközve szórjuk az áldást vagy amikor egy serpenyőt egyetlen golyóval a levegőbe repítünk, hogy aztán a további lövedékek gellert kapjanak a serpenyőn, ezzel megszórva az óvatlan őröket.

Az ütemes elektronikus zene is remekül szolgálja az adrenalinpumpáló, sokszor paródiába hajló önfeledt gyilkolást, amit kisebb szakaszokra fejtörők, illetve platformer szekvenciák törnek meg. Utóbbi tud kellemetlen pillanatokat okozni, mert hiábavalóak névtelen hősünk kecses, akrobatikus mozdulatsorai, amikor az irányítás miatt nem mindig azt csinálja hősünk, amit mi szeretnénk. Szerencsére a tempót kicsit lassító és változatossá varázsoló platformer- és puzzle-betétek nincsenek az előtérbe tolva, így ritkán futunk bele ilyen szakaszokba. Ami viszont nagy erénye a játéknak, hogy a fegyverbalett nem válik önismétlővé. Az alkotók ügyeltek rá, hogy fokozatosan adagolják az újdonságokat, legyen szó új, szívósabb ellenfelekről, trükkökről, fegyverekről, csapdákról.

A My Friend Pedro eredetileg egy iskolai projektnek indult és Flash-játéknak készült. Óriási szerencse, hogy az alkotók meglátták benne a potenciált és mertek nagyot álmodni, a Devolver Digitalnak pedig nem győzünk hálálkodni, amiért a fejlesztők hóna alá nyúlt és támogatta álmaikat. A svéd DeadToast Entertainment ugyanis ügyesen ötvözi a több helyről kölcsönvett alkotóelemeket. A végeredmény egy, az elejétől a végéig baromi szórakoztató, sokszor nagyon elborult, groteszk, humoros alkotás lett. Az összképbe csak a megbotló irányítás rondít bele, de azért az sem annyira, hogy teljesen hazavágja ezt a szuper, elsőre olyan 4-5 órás élményt.

A My Friend Pedro PC-re és Nintendo Switchre jelent meg. Mi számítógépen teszteltük a játékot.

19.
19.
user101
#12: Nem állítom, hogy a South Parkot mindenkinek ismernie kell, de azért gamer szinten nem árt... Mr.Mackey... m-kay? :)

Ha nem fizetsz játékért, de játszol, akkor vagy Fortnite-ozol, vagy torrentezel... Inkább húzzál kapucnit, vegyél napszemüveget és ragassz álbajuszt ! :)))
14.
14.
br1Koo
Egyébként a remake, remaster témához hozzászólva: ez egyértelműen egy remake. Más motor, más stílus, más hangulat. Akkor lenne remaster, ha csak csiszoltak volna az eredetin, de ezt nulláról építették fel újra, emellett hűek maradtak az eredeti anyaghoz.
13.
13.
br1Koo
#12: Azért remélhetõleg azt a (szerinted) 10% szép darabot támogatod azzal, hogy megveszed õket. Ha nem, akkor semmi értwlme annak amit írsz. Ami jó azt támogatni kell, ami meg nem jó azzal nem kell törõdni.
12.
12.
RayErizo
#11: Nem igazán értem miről beszélsz.

Mármint mivel ne kérkedjek?

Azzal, hogy szomorú vagyok, hogy egy olyan emberként aki játszik, látja, hogy a játékipar egyre jobban hanyatlik és ennek ellenére az eladásokban nincsen változás, miért kérkednék?

Egy szóval sem mondtam, hogy minden játék ami ma készül szemét.
Van egy-két szép darab, de a 90% utter trash.
Amiről én beszélek, az-az, hogy amíg az emberek pénzben áztatják a lusta fejlesztőket, addig változás nem lesz, sőt...

Ez az én véleményem. Ha neked más, akkor megértem, de ezt az: "értem? M-Kay! :)" tökfej stílust hanyagold inkább.
11.
11.
user101
#10: Gondolom játszani azért játszol?! Ha igen, akkor legalább ne kérkedj vele, ha meg nem, akkor nem tudom mit keresel itt.. értem? M-Kay! :)
10.
10.
RayErizo
#6: Hát, nem akarok hipszter reteknek látszani, de körülbelül 6 évvel ezelőtt fizettem utoljára játékért..

Na persze az más, ha most NEM CSAK a játékiparról beszélsz.
7.
7.
br1Koo
#5: Attól még, hogy egy cím egy 10 éves flashjáték feldolgozása még lehet jó. Ez esetben ez így van. A régi flashjátékokban sokszor rengeteg fantázia volt, csak nem tudtak technológiailag olyat nyújtani mint egy AAA. Szerintem jó ötlet valamit ami jó elõ venni és olyan köntösbe pakolni ami ma megállja a helyét a játékpiacon.
6.
6.
xuhilir
#5: Kérlek ne tegyél úgy, mint ha te nem lenné része annak a "szubkultúrának", aki szívlapáttal majszolja a szart és meg is köszöni. Maximum nem veszed észre. ;)
5.
5.
RayErizo
Őszintén nem értem, hogy miért van ennyire széthájpolva ez a rakás indie szemét, de mindegy is.

''egy olyan játék, amit kifejezetten controllerre terveztek''
"kontrollerrel biztosan jobb lenne"

Meg a lónak a kócveres nemiszervét.

Ez eredetileg egy flash játék volt, amit egy noname "fejlesztőcsapat" adott ki még ezelőtt kb 10 évvel.
Nekem volt szerencsém játszani azzal a verzióval.
Az egyetlen különbség az új és a régi verzió között a grafika.
Az irányítás már akkor sem volt jó, a story már akkor is értelmetlen volt és maga a játék is ugyan olyan monoton és unalmas volt mint az új verzióban.

Egyszóval tehát, ez csak egy noname flash játék remastered verziója

Az igazság az, hogy azért írom ezeket a sorokat, mert iszonyat elszomorító látni meddig süllyedt a játékipar 2019-re.
Eddig legalább vették annyira a fáradságot a fejlesztők, hogy unalmasabbnál unalmasabb játékokat adjanak ki évről évre, de addig is legalább úgy tettek, mintha akarnának valami újat felmutatni.
Most már ez sincs.
Kit érdekel, már arra sincs erőm, hogy megjátszam, hogy érdekel az emberek véleménye, dobj oda nekik bármit, a sok marha úgy is megveszi.
Ez esetben egy 10 éves random flash játék remastered verziója, a hibákkal együtt egy csomagban.
Undorító? Igen. Ettől függetlenül is megveszed? Természetesen.

Szégyen, hogy egy ilyen játék a főoldalra került ki...
4.
4.
RebornSoul
"Az irányítás kontroller hiányában borzalmas" - Tény, biztos megcsinálhatták volna jobban is, de az a nagy igazság, hogy a billentyűzet és az egér alapvetően nem játékra tervezett perifériák. Én már jó ideje csak PC-n játszom számos ok miatt (ultrawide képarány, akkora FPS, amekkorát a gépem elbír, modok, flexibilitás, stb.), de az egér és a billentyűzet használata nem tartozik ezek közé. Minden egyes játékhoz egy Xbox One S kontrollert használok, kivéve a Rainbow Six: Siege-hez, mert az egy kompetitív FPS, de régen még azt is sokszor kontrollerrel csapattam. Szerintem manapság már alaptartozék egy PC-s alkalmi játékos kelléktárában is a kontroller.
1.
1.
Hunszi
Fura, hogy egy olyan játék, amit kifejezetten controllerre terveztek...pont a konzolokra nem jelent meg startból.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...