FIFA 20 teszt

Ugyan a tavalyi évben látható és érezhető változásokon esett át a FIFA-sorozat, sőt, úgy tűnt, jó irányba lépett előre az EA Sports évente jelentkező címe, már akkor is érezhető volt, hogy a kanadai csapat alapvetően kisebb foltozásokkal akarja letudni a játékmechanikai ráncfelvarrásokat, hogy erőforrásait a mikrotranzakcióra pofátlanul építő Ultimate Teamre összpontosítsa. Mindenesetre a BL-licenc, a The Journey lezárása, a FUT finomhangolásai, a Kick Off új lehetőségei, továbbá a játékmenetben tapasztalható újdonságok bőven feledtették, hogy már tavaly is hiányoztak az igazán markáns változtatások.

De már akkor is úgy tűnt, az EA Sports tisztában van vele, hogy a kitaposott ösvényen kell járnia, ha szeretné megtartani vezető pozícióját a piacon. Ez ugyan még mindig nincs veszélyben, de az is egyértelmű, hogy túlzottan kényelmes helyzetben van az Electronic Arts, így hiába érkezett a FIFA 20-ba a The Journey helyére a FIFA Street régóta áhított szellemi örököse, a Volta Football, az tulajdonképpen nem más, mint a klasszikus nagypályás foci, csak kicsiben. Ez azért problémás, mert teljesen más taktikát, tempót és játékstílust követel meg egy kispályás passzolgatás. Mások a szabályok, mások a felállások, és a kisebb pálya miatt még a cselezésre is korlátozottak a lehetőségeink, így ami működik nagyban, az nem biztos, hogy kicsiben is ugyanúgy élvezhető lesz. Az EA Sports pedig lusta volt valódi FIFA Street-élményt kidolgozni, és nem vette a fáradtságot, hogy az alapoktól építse fel a teljesen más stílusú játékra kihegyezett játékmódot.

Persze erőszakosan beleszuszakolta a Voltába a kampányt, ami közel sem olyan izgalmas és érdekfeszítő, mint Alex Hunter felemelkedése. Ezúttal a J10 alakulatának újdonsült tagját, Revvyt alakítjuk majd, akinek az az álma, hogy világbajnok legyen. Ehhez azonban először alulról indulva mérkőzéseket kell nyernünk, amely lehetővé teszi, hogy folyamatosan fejlődjünk. A kapott tapasztalati pontokból három ágon válogatva költekezhetünk, de itt sem erőltették meg magukat a fejlesztők, mert ugyanazon képességek többször is felbukkannak, csak lefelé haladva már sokkal drágábban szerezhetőek meg, miközben a tulajdonságainkhoz nem tesznek hozzá sokkal többet. Természetesen a külsőségekre most is sokat adhatunk, teljesen személyre szabhatjuk csapattagjainkat, akiket a győztes meccsekért kapott kreditek ellenében toborozhatunk. Erre amúgy szükség is van, a fejlesztők ugyanis még azzal sem szöszöltek, hogy az ellenfél játékosait markánsan megkülönböztessék a mi csapattagjainktól, így ne lepődjetek meg, ha a társaitok a túloldalon is felbukkannak. Egyértelmű: ha nem aggatsz egyedi ruházatot a játékosaidra, akkor könnyű összekeverni őket az ellenféllel.

A néhány órás sztorit végigtolva Leauge és Tour módokban is lehetőségünk van a kispályás foci előtt az időnkkel adózni, de ahogy említettem, az érintetlen játékmenet miatt elég könnyű gyorsan ráunni a Volta Football módjára. Hiába vívhatunk egzotikus helyszíneken 3v3, 4v4 és 5v5 elleni meccseket, és ezek hiába igényelnek eltérő stratégiát, formációt és hozzáállást, egyszerűen a nagypályás elemek egy az egyben történt átemelése lehetetlenné teszi, hogy érdemi kispályás focit játszhassunk. Például ha nem vagy profi játékos, akkor lehetetlen cselezni, trükközni, mert a gép azonnal lecsap, és ennek az egyik legfőbb oka pont az, hogy a cselezés ugyanúgy működik, mint a nagypályás mérkőzéseknél, csak ott ugye van hely és idő kifutnia egy mozdulatsornak. A mesterséges intelligencia pofátlanul csal, így maximum a passzolgatás működne, de a mi oldalunkon a gép irányította játékosok nem a legélesebb kések a fiókban, így hiába rakhatjuk össze úgy a csapatunkat, hogy a közöttük lévő kémiát kell figyelnünk (például ez határozza meg a formációkat is), egyszerűen sokszor csak egy helyben toporognak és várják, hogy passzoljunk nekik. Ha át tudjuk hívni a haverokat és mindenki kezébe tudunk kontrollert nyomni, akkor a lokális kooperatív mód sokat javít ezen.

De ha ez nincs, akkor marad az AI és miután a FIFA-ban egy jó ideje borzasztóan működik a játékosok közötti váltás, ez a kispályás mérkőzéseken hatványozottan érezteti a hatását, vagyis rengetegszer azért kaptam gólt, mert a váltásnál ráváltott a kapusra a játék, akivel így sikerült pont annyira félremásznom a kapuból, hogy az ellenfél azonnal lecsapjon a lehetőségre.

A játékmenet több ponton is változott, így például sokkal jobban számítanak az egyes játékosok egyedi képességei, legyen szó az erőnlétről vagy a gyorsaságról, így például nem szerencsés egy lomhább védőt ráállítani a fürge támadókra, mert simán lemaradnak. Megváltozott a védekezés is, ami ezúttal már hatékonyabbá teszi a belépőket, így kevésbé vagyunk kiszolgáltatva az AI irányította csapattársaknak. Megváltoztatták a szabadrúgásokat és a büntetőrúgásokat is, így most már egy célkereszttel tudjuk beállítani, hova szeretnénk célozni. Ez látszólag könnyebb kivitelezést ígér, de természetesen most is nagyon oda kell figyelni, mennyire csavarjuk meg a labdát és milyen erővel rúgjuk meg azt. Ugyan kicsit esetlen, ahogy a célkeresztet a megfelelő helyre kell húznunk, de ez a rendszer sokkal érthetőbb, mondhatni jobban kiszolgálja az alkalmi fotelfocisták igényeit.

A karriermódban most már a mérkőzések előtti és utáni sajtótájékoztatókon adott interjúk is befolyásolják a csapat és a mi morálunkat. Ez a megoldás jópofa, csak sajnos túlságosan sablonosak a kérdések, és az arra adott válaszlehetőségek, ráadásul idővel önismétlővé válik a rendszer. Függetlenül attól, hogy ki kinek drukkol, sajnos a Juventus hiánya is fájó. Az EA Sports természetesen egy fiktív csapattal igyekezett orvosolni az időközben a PES-hez igazolt olasz csapatot, de az apró részletekre már itt sem futotta, így például a kommentátorok a tavaly még teljes pompájában elérhető focicsapatról áradoznak, ami kicsit visszás, miközben épp a jogutód fiktív társasággal próbálok mondjuk Bajnokok Ligáját nyerni.

Az egyéb játékmódok közül a Pro Clubs sem kapott semmi említésre méltó ráncfelvarrást. Az Ultimate Teamhez is csak felületesen nyúltak, de itt legalább történtek változtatások, igaz, az egész rendszer csak még jobban ráerősít a pay-to-win jellegre. Szóval kaptunk szezonális kihívásokat, amelyek ugyanazok, mint a korábban bevezetett heti vagy havi feladatok, csak ezek hosszabb, sorozatban teljesítendő XP-gyűjtögetést ígérnek. Az így kioldható kozmetikai kiegészítőkért mondjuk nem éri meg ennyit szenvedni, ugyanis túl sok munkát igényelnek. A kölcsönözhető játékosok egy fokkal talán csábítóbb ajánlatnak tűnnek, de ugye őket is csak megjelölt alkalommal nevezhetjük a csapatunkba. Valamiért megváltozott a mérkőzések előtti mezválasztás is, mert most már nem láthatjuk, hogyan dönt az ellenfél, ami azért néha tud olyan helyzeteket eredményezni, hogy mindkét oldal ugyanolyan vagy hasonló színű mezben vág neki a mérkőzésnek.

A FIFA 20-at még csak erős jóindulattal sem lehet köztes, átmeneti résznek nevezni. Évek óta megy a sorozatnál az alibizés és ezért volt üdvözítő, hogy tavaly történtek komolyabb változások is. Nem is értem, hogy a tavaly megkezdett folyamatot miért nem vitte tisztességesen végig az EA Sports. A bevezetett újdonságok többségét egy javítással a FIFA 19-hez is hozzácsaphatták volna, beleértve a teljesen félreszabott Volta Footballt is, ami mint koncepció, hiánypótló lehetne, de így csak egy sima parasztvakítás lett, amire fel lehetett húzni a játék reklámkampányát.

A FIFA 20  PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre jelent meg. Mi PlayStation 4 Prón teszteltük.

Kapcsolódó cikk

• 2019 legjobb játékai - szerintetek