A Supermassive Games a Sony-exkluzív Until Dawnnal már bizonyította, hogy értenek a filmszerű élmények játékba ültetéséhez, sőt, talán túl jó munkát is végeztek, hiszen valódi játékmenet csupán néha volt tetten érhető a fejlesztésükben. Szintén ezen a vonalon halad tovább a The Dark Pictures Anthology, aminek a második epizódja sok újdonságot ugyan nem ígér, cserébe viszont garantáltan ránk hozza a frászt.
A Little Hope alcímmel ellátott legújabb rész a Man of Medan tengerjáróját a címben szereplő köd lepte városkára cseréli le, ami már elsőre sem tűnik túl hívogatónak, de ez a kellemetlen érzés később csak tovább fokozódik. Hőseink ezúttal egyetemisták, akik professzorukkal együtt ragadnak itt, és miközben keresik a kiutat, a múlt eseményei is megelevenednek. Ezeket a 17. században játszódó részeket újra átélve kerülnek felszínre a kisváros féltve őrzött titkai, amik talán választ nyújthatnak a jelenben felmerülő kérdésekre.
A kipróbálható verzió nem a játék elejébe, hanem nagyjából a közepébe engedett betekintést, mikor hőseink egy rendőrkapitányságról próbálnak megszökni. Miután ez sikerült, egy rozoga híd felé veszik az irányt, ami már elsőre sem tűnt túl biztonságosnak, és mivel egyszerre többen is át akarnak kelni, szinte borítékolható volt a zuhanás. Földet érés után azonban nincs sok időnk leporolni és összeszedni magunkat, mivel egy furcsa „lény” kezdi el üldözni a szereplőket, és bizony, ha nem vigyázunk, többen otthagyhatják a fogukat. Eközben többször is visszaugrunk a múltba, amit rendszerint egy kiadós jump scare-rel vezetnek fel a készítők, szóval aki utálja az előugró szellemeket és egyéb nyalánkságokat, az jobb, ha messziről elkerüli a Little Hope-ot.
Bár a környezet és a sztori változott, játékmenetben nem igazán tapasztalhatunk különbséget a fejlesztők korábbi portfóliójához képest. Ugyan a karakterek irányítását többször is kézhez kapjuk, igazából sok ráhatásunk nincs ezekre a szegmensekre, mivel folyamatosan szkriptekkel szegélyezett utakon haladunk a következő döntéshelyzet felé. Utóbbiak ráadásul olykor valóban megváltoztatják a játék későbbi történéseit, sőt, akár komplett szereplőket írhatnak ki a sztoriból. Érdemes tehát nyitott szemmel járni és felkészülni a várható QTE-részekre, mert elég csupán egyetlen hibás mozdulat, és máris szorul a hurok a nyakak körül.
A szereplőket ezúttal is valódi színészekről mintázták, így sokszor elég impozáns látványt nyújtanak, néha viszont annyira műnek érződnek, hogy már kellemetlen volt nézni. Ezen a néhány inkább röhejes, mintsem hihető grimasz és gesztikuláció sem segít, a mozgási animációk pedig ugyancsak hagynak maguk után némi kívánnivalót. Rengeteg esetben jött elő a darabos, kissé robotos mozgás, ami valószínűleg a motor sajátja, azonban kezdhettek volna vele valamit. Ellenben a szinkronra nem lehet panasz, ahogy a hangulatra sem, a sztori pedig kellően érdekesnek hangzik, bár utóbbi kapcsán eddig kevés dolog derült ki.
Természetesen a korábbi részben debütált kooperációs lehetőség is visszatér: online egyszerre ketten, offline pedig akár öten próbálkozhatunk a túléléssel. Ha pedig már betéve tudjuk az egészet, akkor kipróbálhatjuk a kurátorféle változatot, ami ugyan sok valódi extrát nem tartogat, viszont pár esetben egyedi döntéslehetőséggel és kissé átalakított felállással próbálja meglepni az egyszeri játékost.
Szintén újdonság a Twitch-integráció beépítése, aminek megvalósítása inkább komikus, mintsem praktikus. A lényeg, hogy az adott közvetítést éppen nézők szavazhatnak bizonyos helyzeteknél, de ez a játékban nem történik meg automatikusan, szóval minden egyes alkalommal manuálisan kell kiválasztani a győztes választ. Ez már csak azért is problémás, mivel a döntésekre szánt idő meglehetősen korlátozott, szóval nem értem, miért ilyen gyatra megvalósítás mellett döntöttek a fejlesztők.
A nagyjából fél óra alatt végigjátszható próbaverzióból az már látható, hogy a korábbi részekre jellemző dolgok itt is megtalálhatóak lesznek, szóval akik azokat imádták, valószínűleg most sem fognak csalódni. A filmszerű megvalósítás tehát nem változik, az érdekes felütés pedig szintén adott, de ne felejtsük el a kissé felemásra sikeredett Man of Medant, ahol ezek az elemek ugyanúgy megvoltak, a végeredmény mégsem lett egy olyan film, amit szívesen újranéznénk. Hamarosan minden kiderül, addig pedig óvakodjatok a ködtől, főleg, ha a környéken akad pár eltévelyedett boszorkány!
A The Dark Pictures Anthology: Little Hope október 30-án fog megjelenni PC-re, PlayStation 4-re, valamint Xbox One-ra. Mi a PC-s verzióba néztünk bele.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.