Super Mario 3D All-Stars teszt

  • Írta: Baloo
  • 2020. október 20.
A Nintendo a Super Mario-sorozat harmincötödik születésnapjára egy különleges ajándékkal készült a rajongóknak: egy csomagban hozta el a Super Mario 64-et, a Super Mario Sunshine-t és a Super Mario Galaxyt a hibridkonzoljára.

Harmincöt éves lett a játékipar egyik, ha nem legjelentősebb sorozata, a Super Mario, amelynek névadó főszereplője a bajszos olasz vízvezeték-szerelő, aki mindig megmenti a hercegnőt - még akkor is, ha ehhez világokon és több tucat teknősön kell keresztül ugrálnia magát. A Nintendo ezt a jeles alkalmat megünnepelve egy nagy csokorba fűzte három konzolgeneráció három Mario-játékát, és egy 60 eurós árcédulával felvértezve a boltok polcaira rakta a gyűjteményt – teljesen érthetetlen okokból csak limitált ideig, 2021 áprilisáig.

Super Mario 64 

Kezdjük a játékok kivesézését a kollekció legidősebb tagjával, az 1996-ban a Nintendo 64-gyel együtt rajtoló Super Mario 64-gyel! Ez volt az első epizód, amely gombafüggő hősünket a harmadik dimenzióba emelte át - méghozzá hatalmas sikerrel. A Super Mario 64 egy igazi mérföldkő a videojátékok történetében, amely később olyan játékokat ihletett meg, mint a Banjo-Kazooie, vagy a Sony oldalán a Spyro és a Crash Bandicoot. A dimenzióváltás ellenére hősünk feladata továbbra sem változott: a hercegnő várában található festményeken keresztül tudjuk a különböző pályákat elérni, ahol csillagokat gyűjthetünk, ezekkel pedig további ajtókat és ezáltal újabb pályákat nyithatunk ki. A kastély legmélyén pedig szokás szerint Peach hercegnőt is meg kell majd mentenünk Bowsertől. A maga módján ijesztő, hogy a Super Mario 64 milyen jól állta ki az idő próbáját. Természetesen a játék irányítása (főleg elsőre) darabos, és a kamera mozgatásán is érződnek a világ legrosszabb kontrollerének gyermekbetegségei, de mégis, a Marióval kivitelezhető mozdulatok olyan szabadságot biztosítanak, amit néhány mai játék is megirigyelhetne, nemhogy a 24 évvel ezelőttiek - érdemes megnézni, néhány veterán játékos milyen módszerekkel szalad végig egy-egy pályán. Az is megsüvegelendő és jövőbemutató teljesítmény, hogy a csillagokat és a pályákat - kisebb megkötésekkel, de - olyan sorrendben szerezzük meg és fedezzük fel, ahogy kedvünk tartja.

Felmerül persze a kérdés: rendben, a fentebb leírtakat már a játék eredeti kiadása is tartalmazta, de miben kapunk többet a switches verzió esetében? Sajnos azt kell mondanom, hogy a megnövelt felbontáson, a jobb textúraszűrésen és az újrarajzolt HUD-elemeken kívül nem sokat. A legfájóbb az érintetlenül hagyott 4:3-as képarány és a zárolt 30 fps – ami legalább most már stabilan mindig annyi, akár dokkolva, akár hordozva játszunk a játékkal. Viszont akárhogy is nézzük, ez csak az emulálása a régi klasszikusnak, és nem egy remaster, amit ráadásul PC-n már rég megcsináltak jobban egyes rajongók. Igaz, azt a verziót azért nehezebb a buszon magunkkal vinnünk, mint a switches kiadást. Szerencsére a hangeffektek és a zenék továbbra is tökéletesek, valamint Mario ‘96-os karaktermodelljén sem lehet nem jóízűen felnevetni minden egyes alkalommal, amikor meglátjuk. 

Super Mario Sunshine 

A kollekció középső tagja a 2002-ben GameCube-ra megjelent Super Mario Sunshine, ami azért külön érdekes, mert az eredeti megjelenése óta egyszer sem lett hivatalosan másik konzolra átportolva. A Sunshine szerencsére már többet profitál a Switch erejéből: a felbontás 480p-ről 1080p-re ugrott, és a képarány végre 16:9-re lett belőve, aminek köszönhetően az eddigi zajos kép nagyon szép letisztultan jelenik meg a hibridkonzolon. A HUD-ot szintén újrarajzolták, és okosan kisebbre is állították, illetve kitolták a képernyő széleire - ennek köszönhetően végre nem takarja ki a fél játékot az, hogy mennyi aranyérménk és életünk van. Azonban a framerate-et itt sem emelték fel 60 fps-re, ami ismét egy nagy tüske a körmünk alatt - főleg annak a tudatában, hogy anno voltak olyan reklámanyagok, amelyben így futott a játék. 

Szóval ismét nem egy tökéletes porttal van dolgunk, de a - 30 képkockás zárolást leszámítva - a Super Mario Sunshine így is kellemes élményt nyújt a Nintendo Switchen játszva. A játék maradt továbbra is a kicsit közönségmegosztó Mario-epizód, ahol az utunk nagy részében főhősünkkel tart egy beszélő locsolókészülék, aminek a segítségével igen látványos platformermutatványokat tudunk majd bemutatni. Hátunkra szerelt társunk ugyanakkor a csatákban sem hagy minket magunkra, valamint az ő segítségével kell megtisztítanunk a graffitiktől Delfino Plazát, amely a játék központi helyszíne is egyben. A Super Mario Sunshine az elődjéhez képest már egy kicsit jobban köti a kezünket abban, hogy a csillagokat milyen sorrendben szerezzük meg az adott pályán - ami egy picit visszalépésnek érződik -, azonban ennek ellenére a Sunshine így is tovább csiszolta a Super Mario 64-ben debütált formulát. A korábban már említett locsolókészülékkel egyszerűen nevetséges, hogy hányféle mozdulatra vagyunk képesek, hosszú órákat lehet beleölni csak abba, hogy szórakozunk vele és teszteljük az eszköz határait. Ez egyébként ugyanúgy elmondható a Delfino Plaza hub worldjéről, amely annyi titkot rejt magában, hogy szintén hosszú órákig elleszünk azzal, hogy felfedezzük minden egyes eldugott szegletét - és akkor még nem is beszéltünk magukról a pályákról! A többi Mario-játéktól eltérő módon a Sunshine-ban kevésbé változatos a felhozatal, hiszen a trópusi sziget motívumaitól jóformán sehol nem tértek el a készítők, mégis, valahogy sikerült úgy megvalósítani őket, hogy egyszer sem fulladnak unalomba. Ez valószínűleg nagyban köszönhető a remek pályadizájn mellett a sorozatra mindig is jellemző zseniális zenei aláfestésnek és a kellemes hangeffekteknek is.

Super Mario Galaxy 

A gyűjteményt végül az eredetileg még 2007-ben Nintendo Wii-re megjelent Super Mario Galaxy zárja, amely sokak szerint minden idők egyik legjobb Mario-epizódja. Nehéz ezzel vitába szállni, hiszen amint felcsendül a játék zenéje, és megpillantjuk az első pályát, azonnal látjuk, hogy a Wii egyik legszebb és leghangulatosabb játékával van dolgunk, amely még ma is bőven megállja a helyét. Az összképen még az sem ront, hogy a fenti két játékhoz képest a Galaxy drasztikusan visszavett az irányítás lehetőségeiből - mindezt azonban jóváteszi a zseniális pályáival és játékmechanikáival, amelyeket egyszer sem erőltet tovább a kelleténél. Egyedül a kezelés szenvedte meg a portolást, hiszen a Super Mario Galaxy nagyban épít a Wii mozgásérzékelős kontrollereire, amit nem sikerült kényelmesen a Switch-kiadásba implementálni. Szerencsére azért nem lesz tőle játszhatatlan a játék, de könnyen lehet, hogy a rajongókat ez zavarni fogja. 

A technikai oldalát nézve a Super Mario Galaxy már végre 60 fps-sel fut a Switchen - habár halkan megjegyzem, hogy Wii-n is annyival futott, még ha nem is ennyire konzisztensen -, és akárcsak a Sunshine-ban, a felbontás itt is 1080p-re lett belőve mind dokkolva, mind handheld módban. A HUD és a feliratok itt is szépen a nagyobb felbontáshoz lettek igazítva, ahogy az átvezetőket is újrarenderelték 1920x1080-ban. Szóval amennyiben az irányítással zöld ágra tudtok vergődni, akkor a látvány szempontjából a Super Mario Galaxyt egyértelműen a Nintendo Switchen érdemes játszani.

Verdikt 

Közeledünk a cikk végéhez, így ki kell mondani azt, amit eddig csak kerülgettünk: a Super Mario 3D All-Stars egy korrekt csomag lett, de sajnos nem egy kihagyhatatlan ajánlat. Félreértés ne essék, a kollekció mindhárom játéka egy-egy időtlen mestermű, azonban ez inkább az eredeti játékok érdeme, mintsem a ráncfelvarrásé, amin keresztül mentek. Nosztalgiázásra és a Mario-franchise bepótlására tökéletes, de nem tudok szemet hunyni afelett, hogy mennyivel többet ki lehetett volna hozni ezekből a remasterekből. A gyűjtemény megkerülhetetlen játékokat tartalmaz, de az is biztos, hogy a Super Mario 3D All-Stars az utóbbi idők egyik legegyszerűbb pénznyomdája a Nintendónak. 

A Super Mario 3D All-Stars kizárólag a Nintendo Switchre jelent meg.

12.
Ooorky
#11: Pont azért mert Nintendo.
11.
GemForge
#4: Miért nope? Honnan tudod ezt ilyen biztosan? Pláne a Nintendonál....
10.
DrZsasz
Nem tudom mennyi munka lett volna, vagy egyátalán megoldható lenne-e, de nagyon reménykedtem egy free look-os kamerában a Super Mario 64 esetében. Persze nagyon jó az irányítás, de ez a 90fokonként forgatható nézet már nagyon kényelmetlen így 25 év után. Na majd ha lesz Ocarina, abban talán :)
9.
Gamelord
Három ilyen kaliberű játékért szerintem egyébként egyáltalán nem sok pénz. Én is jobban örülnék ha külön árulnák őket 20-20ért, mert engem csak a Mario 64 érdekel, de ez van.
8.
Turley
Hát srácok a Nintendo amióta létezik ezt csinálja az árazással, nem fognak változtatni rajta főleg h hetek óta vezeti az eladási listát, és jövő márciustól nem lesz kapható ez a csomag
5.
Zuzmo
#2: Ha remake lenne, akkor darabja lenne 60 euró.
4.
Ooorky
#3: Nope.
Ráadásul a használt dobozos se lesz olcsóbb a limitált széria miatt.
3.
GemForge
Remélem, hogy fél év múlva majd külön is megvásárolhatóak lesznek. 20 dodót még ki is adnék a Galaxyért. De ez a 3 játék 60-ért sztem is lehúzás.
2.
Yanez
Óriási pénzlehúzás. Még megérteném valahol, ha remake lenne, de ezért a 3 régi játékért elkérni 60 eurót ilyen formában? A Crash és a Spyro trilógia tisztességes remake, ahol nem csupán egybecsomagolták a játékokat, hanem rendesen dolgoztak is rajtuk, de még ott is csak 40 dollárt kértek el érte. Nemsokára rá pedig már féláron lehetett megvenni. Itt pedig gyorsan bejelentik, hogy csak limitált ideig lesz kapható, csakhogy vigyék 60-ért, mint a cukrot. Nem találok szavakat!
1.
Ooorky
Szerintem pofátlan pénzlehúzás, belerakhatták volna nyugodtan az összes részt (igaz a Nintendo Online előfizetők megkapták a SNES-es All-Starts-t).
Remélem a jövő évre pletykált Pokemon gyűjtemény tisztességesebb lesz.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...