Kellemes emlékek:
Ha emlékeim nem csalnak, 1999 nyara lehetett. A szomszédos számítástechnikai boltban ücsörögtünk a haverommal, sör a kézben, cigi a szájban, ahogy az munkaidőben illik. Már órák óta nem jött be a boltba senki, de hát ez nem is csoda, hiszen a legnagyobb nyári forróságban bolond lenne az ember kimozdulni. Nem is kívántuk, hogy bárki is megzavarjon minket, mikor a világ dolgait tárgyaljuk ki. Ekkor még nem is sejtettük, hogy nem ússzuk meg a napot ennyivel. Egyszer csak az ajtó kivágódik és két hiperaktív nyolcéves, csontsovány, PC-buzi kissrác robog be. Egymás szavába vágva, lökdösődve, izgatottan remegve kiabálnak nekünk, kb. 1 méternyi távolságból, hogy: „- Laci! Szabolcs! Most! Gyorsan! Gyertek! Nézni! Nézni! Jajj! Lula! Kipróbálni! Jajj! Állat! Jujj! Meztelen!"
Még a sörösüveg is kiesett a kezemből, annyira megrémültem, de aztán arra gondoltam, hogy még mielőtt a két kissrác epilepsziás tüneteket produkálna, átveszem tőlük a fent említett anyagot megőrzésre, ha már ennyire akarják, hogy megnézzük. Először, az elmondásaik alapján azt hittem, hogy ez a két taknyos egy egész cd-nyi pornóra tett szert. Haza is siettem, hogy mielőbb felülvizsgálhassam az adathalmazt és a jószándéktól vezérelten biztonsági másolatot készítsek róla. Viszont valami egészen más fogadott, kellemes csalódást okozva ezzel. Egy kis vicces, kézzel rajzolt, arcomra mosolyt csaló, pikáns humorral megáldott, szórakoztató, rendkívül színes játékot találtam. Ez volt a Lula: The Sexy Empire. Kellemes órákat töltöttem el vele, azóta sem bántam meg hogy kipróbáltam. A miheztartás végett, ha osztályoznom kellet volna 10-es skálán, akkor a maga nemében 9.9-et adtam volna neki. Mint később kiderült, a játék 1998-ban jelent meg és 99-re már egy következő rész is megjelent a szériából, Wet: The Empire Cums Back címmel.
A keserű jelen: „Reflex atyusz! Te tudol egyedül németül!" …
…mondta Myko Direktor Úr és ezen a ponton éreztem, hogy Ő tulajdonképpen eldöntötte már hogy a LULA 3D-t én fogom tesztelni. Sebaj, gondoltam ennyi idő után milyen öröm lesz majd Lulázni egy kicsit és életem első tesztjét egy ilyen szórakoztató játékról írhatom. Azóta már pokolian megbántam a dolgot tízszer, százszor, ezerszer is! Nem tudom, hogyan fogom az átélt borzalmakat fogyaszthatóan, a GK-hoz méltóan elétek tárni, de megpróbálom összeszedni a gondolataimat és nézzétek el nekem ha nem lesz kellőképpen felépített az iromány.
Telepítsünk!
Azért emelem ki ezt a folyamatot, mert itt még bizakodó voltam, tekintettel a 3D feliratra, ami gyönyörűségesen ringó poligonhalmazokra engedett gondolni. Mindösszesen 1 perc kellett, ahhoz hogy lerombolják bennem az addigi elképzelést egy méltó folytatásról. Ugyanis! Éppen a telepítés jogi hercehurcáinál járok, amikor is egy kellemes lágy zene csendül fel, hátradőlök, és arra gondolok, hogy ez jó, hogy ritka az ilyen kellemes telepítési zene. Már csak az hiányzott, hogy a szememet is becsukjam, mikor a zene, valami elképesztő ócska, tempósabb, németes szigorúsággal pattogó stílusra váltott. A pokol tüzes bugyraiba kívántam a készítőket, de nem sokat haboztam, „Ja, ich stimme zu!" kattintással elindítottam a folyamatot. Ez az akusztikai rémálom végigkísérte a telepítést, vagyis számtalanszor megismétlődött, mivel kimondottan rövid volt. A hatása egyértelműen fásultság volt.
A telepítés során bukkant fel a kettes számú rémület, ami sajnos már maga Lula kisasszony volt. Csak a kezemet figyeljék!!! De ez bizony nem csalás nem ámítás! Reménykedtem benne, hogy ez valami egyedi eset de sajnos a kéz, mint funkcionális testrész a játék során meglepő dolgokat produkált. 
Telepítés után, vihar ellőtt
Gyülekeznek a viharfelhők az intro lejátszásával. Lula néni sztriptizel nekünk, sok karaktert nem ér meg a dolog, az animáció egyszóval hanyag. Itt már kristálytisztán látszik, hogy bármennyire is Lula a főszereplő, még őt sem voltak képesek tisztességesen megalkotni, így mit is várjunk a többi karaktertől, és a környezettől. Mindenki megérti majd, hogy mire célzok, ha végignézi a kis introt. Lula lehajtja a fejét és az a hajnak csúfolt, felmosórongyszerű valami, ami a fejét borítja mozdulatlanul a helyén mard mint valami műanyag borítás. Borzalmas. Túlteszem magam a történteken, és tovább nézem a videót. Végre megjelenik egy kövér, ronda de mégis stílusosan vicces karakter. Na végre! Ilyenek kellenek ide! Látszik rajta hogy valami fejesről van szó, megvetően mér végig mindenkit a szemével és ezt Lula kutyája – akire még külön kitérek – nem hagyhatja annyiban, szexuálisan inzultálja az egyén bal lábát. A bár közönsége nevet, jót mulat a történteken, Reflexufo pedig mélységesen le van törve. De nem a kutyára haragszom, félreértés ne essen, hanem arra a baromra, aki ilyen hangulatgyilkos tudott lenni ezzel a poénnak koránt se nevezhető fordulattal. Ez egy kicsit sem illik a képbe, legkevésbé sem Lulás. Megjegyzem, hogy itt már nagyon pipa vagyok és kezdem nem akarni ezt az egészet.
A játék elindult, a menürendszerben járunk. Tekintélyes némettudásom ellenére találok egy szót az ikonok között, amit még nem ismerek. Kattintok is, hogy kiderüljön mit is takar az a szó, de kidobott az oprendszerbe, ezért hát oda a továbbiakban már nem kattintottam. De „szerencsére" nem kell tovább mennünk a következő rettenet felbukkanásáig, mert a menürendszer maga is megér külön egy tanulmányt. Lula ácsorog a prérin, mellette táblák a földben kétoldalt, amik egyben a menürendszert alkotják. Minden él, minden mozog! De nem úgy azt ahogy az ember várná! Lula billeg, a haja alig észrevehetően mozog, mert a préri szele fújja. Kutyája, Dusty körülötte trappol, de sokkal gyorsabban halad, mint ahogy a lábai mozognak. Őt is a préri szele fújja? Jön egy kamion, az amerikai fajtából, de a kerekei még csak véletlenül sem forognak. A magyarázat kézenfekvő! Őt is a préri szele fújja! Ide most egy jó hosszú szaftos káromkodást terveztem írni de, inkább beérem a ttenetesüberbrutálborzasztó, rögtönzött kifejezéssel is. A menüben hallható zenéről már had ne mondjak semmit.
Ássunk csak mélyebbre a menürendszerben! A főmenü megjelenéséből és az introból, azt a következtetést vontam le, hogy sok más játékhoz hasonlóan, ez is 800x600-as felbontásban indult el. A grafikai beállításokat céloztam meg, és eltökélt szándékom volt, hogy azonnal 1600x1200-ra állítom át, kihasználva a gépem adottságait. Meglepetésemre a játék már alapból 1024x768-ban volt. És itt jött a következő szájbavágás, ugyanis ez egyben a maximális felbontás. Innentől sejthető volt hogy ez egy kimondottan ocsmány egy valami lesz.
A vihar közepén
Indul a játék, meglátom az első képeket, és mit is mondtam? Ocsmány? Neeeeem! Ez minden képzeletet felülmúlóan katasztrofális szenny! Eric Cartman legyen az ember, hogy ezt kellő ocsmányságú és hosszúságú káromkodással kifejezően jellemezhesse. Persze nem volt elég a látvány, még az egyik szereplő is megszólalt ékes német nyelven, hogy ő itt bizony a „progyúszöur", és hogy lehet az, hogy a pornófilm forgatás kellős közepén eltűnik a három főszereplő! Arra gondoltam, hogy ha egyszer átveszem az irányítást, az lesz az első dolgom, hogy csúnyán leverem a csávót és a homlokába állítom a tűsarkút. Persze szó sem lehetett semmiféle felesleges brutalitásról, de még egy kis hajbakapásról sem. De láss csodát, ezzel meg is született a remekbe szabott történet, miszerint Lula pornófilm rendezőként tengeti napjait, most is éppen egy filmet forgatnának, Lula villájában, ha a három főszereplő spiné nem tűnt volna el szőrén, szálán. Mindenki gyanakszik valamire, de senki sem tud konkrétat. Mit van mit tenni, nekünk kell előkeríteni a csajokat, de ők sajnos nem a szomszéd szoba szekrényébe, vagy függönye mögé bújtak el. Ennél sokkal borzasztóbb történt! Elrabolták őket gonosz, fekete maszkos alakok. (…és nagyon remélem, hogy más is történt…) A feladat hogy megtaláljuk őket Lulát irányítva, keresztülszelve az Egyesült Államokat, kibogozzuk a „szövevényes" szálakat. Ha most bárki azt merné állítani, hogy a játék története igen is kellően szövevényes és érdekes, azt fel kell, hogy világosítsam, hogy egy kicsit sincs igaza, ilyet én is pottyantok, akár minden nap. A történetre inkább szappanoperás jelzőket aggatok, miszerint is csalás, árulás, pénz, szóval intrika meg ilyenek.
Rengeteg mindent tudnék írni magáról a játékmenetről, de nem célom hogy végigjátszást írjak. Nem is nagyon lenne idegzetem hozzá. Inkább a szokásos értékelendő dolgokról lebbenteném le a fátylat, plusz még minden egyébről, ami eszembe jut. A sorrend kötetlen, ahogy kibukik belőlem az indulat, úgy fogom leírni. Ígérem, hogy jót nem fogok írni, de erre minden okom meg is van.
Mozgáskultúra: Amint megmozdíthattam Lulát, már éreztem, hogy az évezred egyik legnagyobb bakijában turkálok, de tulajdonképpen még erősen csak a felszínt kapargatom, és ez meglehetősen elborzasztott. Tehát! Az alapmozgás kimerül a totyogás, totyogás nagy sebességgel, oldalazás jobbra, oldalazás balra mozdulatokból. Miért is mondom hogy totyogás? Azért mondom, mert egyszerűen nem tud máshogy menni, mint hülyén botladozva, billegve, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Nagy a valószínűsége, hogy a készítők itt egy magas-sarkú cipőben elkövetett, seggriszálós mozgást kívántak elérni. Innen üzenem nekik, hogy nem sikerült. Mint ahogy a karakterek animálása sem sikerült. Borzasztó látni azt, hogy a figurák két válla nem nagyon akar működni külön-külön. Ha az egyik váll felfele mozdul, akkor a másik bizony lefele, és emiatt úgy néznek ki, mintha egy vállfa lenne betéve nekik. Természetesen ez alól Lula sem kivétel. A játék egészében előkerülnek olyan mozgások, amiket sorra elővehetnék és a fejlesztők orra alá tolhatnám, ilyen például az úszás, amit mi magunk nem végzünk, de itt ott le van animálva egy-két úszó alak. Úgy 45°-os vízbemerüléssel, olyan sebességgel úsznak a figurák, hogy majdnem letörik a medence szélét. Rémálom! A verekedős agymenésről had ne kelljen szót ejtenem, mert az már tényleg nyomdafestéket nem tűrő lenne. Na és utoljára megemlíteném a „Lula! Vedd fel a műbrokit az ágyról!" parancsra végrehajtott mozdulatsort, ami természetesen minden felvehető tárgynál ugyanúgy történik. Uram adj erőt, hogy leírjam! Parancs kiad, Lula kis terpeszbe áll, csípőből hajol, popsi kidug, kisebb suhintás a karral, tárgy „megmarkol", feláll, és ….(ezt majd később részletezem :D ) Ezt minden egyes tárgynál megteszi, és egy idő után rohadt unalmas tud lenni. Arról nem is beszélve, hogy ha teheti, akkor a cipője sarkát tapogatja. Ez is olyan hogy elmegy egyszer vagy kétszer de nem állandóan!
Irányítás: Ez is egy olyan dolog volt, ami miatt többször fel akartam adni az egészet. Egyszerűen pocsék és rányomja a bélyegét az egész játékra, lerombolva minden játékélményt bennem. A irányítás hiányosságai legtöbbször megnehezítik a feladatok megoldását is.
Lula keze: Te jó ég! Több ízben is kikapcsoltam a játékot, és többek között ez volt az egyik olyan dolog, ami miatt nagy sebességgel előkerítettem egy EnglishTextPack-ot a játékhoz és elküldtem a drága, együtt érző, áldott jó lélek Főnök Úrnak, hogy passzolja már le valaki másnak. A jelek szerint így sem menekültem meg ettől a teszttől. Nade visszatérve a kézre! Lula semmit nem tud megfogni, nem is értem hogy 2005-ben egy magára valamit is adó fejlesztőcsapat hogyan adhat ki a keze közül ilyen hanyag szellemi terméket. Olyan szinten nem fogja meg a dolgokat, hogy ha a valóságra vetítem a dolgokat, akkor kb. úgy 5-10 centivel nyúl mellé mindennek. Ez minden tárgyra igaz, legyen az telefon, mobil, újság, akkus fúró, stb.. Ez engem olyan szinten zavarni tudott, hogy néha tényleg közel álltam a dührohamhoz. Persze mindez nem volt elég! Lehet tetézni is a borzalmat, azzal, hogy ha a kezét a „megfogott" tárggyal együtt mozgatja, akkor a tárgy némi késéssel mozog. Ezt még esetleg meg tudom bocsátani, ha egy esetlegesen csúszós vibrátorral tevékenykedik. És ezzel el is érkeztem a legkényesebb ponthoz. Mégpedig az….
Erotika: Mííííííí? Erotikaaaa? Egy frászt! Tömény pornó, a javából! Az egész persze németesen cenzúrázva, hiába felnőtteknek készült játékról van szó, olyan nincs, hogy álló fütykössel bárki is megjelenjen a játékban. Ennek az a folyománya, hogy mindenhol szeretkező párokat látunk, nemi szervek nélkül, ami eléggé brutálisan hat, mivel a férfiakon a herék, mint poligonhalmazok, engedélyezettek. Így olyan mintha levágott nemi szervű férfiak próbálnák bizonyítani, hogy ők igen is férfiak, és ezt kellő vehemenciával csakazértis meg akarják mutatni, ugyanis amíg az ember egy pályán tekereg addig az adott pár a szeretkezést esetleg orális szexet nem hagyja abba. Ráadásul mindenhol csinálják, amin megint rettenetesen felháborodtam, mert olyan irreális helyeken is megteszik, mint egy pizzéria, vagy kocsma, ami a valóságban teljesen abszurd dolog lenne. Az, hogy pornóval van dolgunk, közel 5 perc játék után kiderül, mert addigra azt hiszem bárki, könnyűszerrel megtalálhatja a műbrokit, amit Lula rögtön ki is próbál, és közli velünk, hogy ő jobb napokon akár 6 alkalommal is elemet cserél benne. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a vibrátort ezzel le is írhatjuk, az téved, mert az udvaron fetrengő pucér csajt is rendbe lehet tenni vele. Ezen felül még ott vannak a zuhany alatt nyögdécselő leszbikusok és a kertben szeretkező pár is. Mindez az első pályán, hogy mindenkinek világossá váljon, ez itt bizony pornó, interaktív pusztaszex a javából!
Karakterek, helyszínek, grafika, miegymás: Azzal kezdeném, hogy egyedül Lulát, a járműveit és Dusty-t akarták úgy, ahogy tökéletesre formálni, minden más undorítóra sikeredett. Borzalmasan visszataszító textúrák mindenütt. A karakterek elmosódottak jellegtelenekNem tudok egyetlen említésre méltó figurát sem kiemelni. Talán a hajléktalan tetszett legjobban, San Francisco-ból, aki nyers modorával mindig el tudja küldeni Lulát melegebb éghajlatra, bármit is akartunk tőle. A legtöbb alaktól viszont a hányinger kerülgetett, ahogy Lula hátsójából is hamar elegem lett, ezért átkapcsoltam belső nézetre, ami parancsok kiadásakor azonnal visszaváltott külső nézetre, nem kevés káromkodást generálva ezzel. Dusty a mi hülye, de hűséges kutyánk mindig velünk van, idegesítően nyüszít, és néha elkapja az idegbaj, majd elkezd rázkódni. Nem tudom, hogy ezzel mit is akartak utánozni, de valami iszonyatosra sikeredett. Még az a szerencse, hogy szegényen simán át tudunk sétálni, így gyakorlatilag soha nincs láb alatt. Nevetséges. A helyszínekről csak annyit, hogy nehezen lehet belőlük kivenni, hogy az adott városhoz vagy tájhoz tartoznak. Próbáltak jellegzetes dolgokat felvonultatni a srácok, de ezt valami olyan ocsmánysággal tették, hogy tényleg szeretnék most már összeverekedni velük. Van itt minden féle helyszín, villás, Las Vegas-os, San Francisco-s, elnökös emlékműves, Colorado Creek-es, satöbbis. A megjelenített épületek többsége szerkezetileg is helytelen és nevetséges. Több helyen, az ablaküveg tábláin áthatoló gerendák vannak, szóval érdekes.
Feladatok: Kimerülnek abban, hogy keresd meg ezt és keresd meg azt, majd elképesztő kombinációs készséged felhasználásával rájöjj a titok nyitjára. Elképesztően hülye, egyszerű feladatok megoldása nem is szellemi leterhelést jelent, hanem egyszerűen csak időt rabol az embertől. Csak úgy találomra egyet. A templom zárva, feladat hogy szerszámot találj, találsz egy akkusfúrót, de üres, így az lesz a feladat, hogy keress valamit, amivel a fúrót működésre bírod, majd nyisd ki a templomajtót. Aztán tudnék még a Las Vegas-i kőkemény paradicsomokról is mesélni. Ugyanis az történt, hogy egy nagyothalló banya ablakát paradicsommal kell betörni hogy felkeltsük a figyelmét. Ez a dobálós dolog mindenesetre kellőképpen próbára tette a türelmemet. Ilyen dolgok kitalálásához maximális kapacitású pihentagy szükséges. Had legyek már okkal feldúlt! Erről ennyit vagy török zúzok.
Hangok, szinkronhangok: Nagyban hozzájárulnak a karakterek hangjai, hogy a játékot a legmélyebb mélységekbe taszítsák. Érezhető több helyen is hogy a párbeszédekben nem egymással beszélgettek a szinkronszínészek, hanem egyszerűen külön vették fel a mondatokat és később mérhetetlen hanyagsággal párosították őket. Ennél még a Ganxta Zoltán is jobb volt a Tropicoban, pedig az a szarabbik fajtából való volt. Lulának mindenhez van hozzáfűzni valója, és javarészt olyan elcseszett béna poénok, hogy jobb is, ha valaki nem tud németül.
Tárgyak és az „Inventory": rengeteg mindent meg lehet nézni, fogni, ki lehet próbálni. Nagyrészük felesleges hülyeség. Viszont alapszabálynak tekinthető, hogy ha valamiről azt gondolod, hogy biztos nem lesz rá szükséged, akkor azt feltétlenül tedd el, mert az kelleni fog. És hogy hova is kell eltenni? Naná hogy Lula két nagy dudája közé! Hova máshova? Elképesztő mennyiségű tárgy fér el ott, egy igazi közraktárról beszélünk. Könnyedén bejárhatna egy nyerges vontató, és az Empire State Building is előkerülhet, ha nem vigyázunk. Szóval ott minden elfér. Az első tárgy, amit felvettem az egy doboz gyufa volt és nem is volt túl feltűnő, hogy a dudák között landolt. Mondtam is rá, hogy óóó, ez igen! Viszont amikor a vibrátor, a kispárna, az újság, a kulcs, a mobil, a sörösdoboz, a pizzásdoboz és a hajkefe is bent volt, akkor már ráncoltam a homlokomat tisztességesen.
A tornádó maga!
Most már nincs kedvem írni erről a játékról, mert kellő mértékben utálom, mi több gyűlölöm! Leírom az okát is, hogy mi az, ami kiváltotta bennem a mélységes megvetést. Az elveimhez hűen kipróbáltam a játékot, hogy nehogy játék nélkül alkossak véleményt róla. Bizonyos szinten tiszteletben tartom a játékot és a készítőit is, mert tulajdonképpen egy szellemi termékről van szó, tudásanyag kellet az elkészítéséhez, és én biztosan nem tudnék ilyet készíteni. Lett amilyen lett, elfogadom, hogy azt a kedves Lulás hangulatvilágot ők a továbbiakban egy ilyen szennyel akarják folytatni. Mindezt persze sűrű szitkozódás és hozzátartozók emlegetése mellett. Azt viszont a legkevésbé sem tolerálom, hogy egy ilyen játékban a politikát, vagy közéleti személyiségeket feltűntetnek, és undorítóan béna humorral befeketítsenek. Utalok most ezzel arra a Lula és a prosti közötti beszélgetésre, amelyben Bill Clinton ex-elnököt figurázzák ki, és utalok arra a Lula és a George W.B. közti, (utcai)telefonos beszélgetésre, amelyben az elnök egy önkielégítő, telefonsexhez folyamodó, pszihopataként tűnik fel. EZ MÁR SOK! Ennek nem itt van a helye! A becsületsértés mindenkinek fájdalmas, pláne ha még ezt így egy ilyen termékben ilyen nyíltan meg merik tenni. Tudtam, hogy a németek nagy bunkók, de nem gondoltam hogy a tanultabb része is ilyen hitvány.
Vihar után, értékelés
Nekem az ilyen apró dolgok is elegendőek, ahhoz hogy elítéljek egy játékot. Lehet, hogy más máshogy ítéli meg majd, vagy lazábban kezeli a dolgokat, de én ezekből az elveimből nem engedek. Nem volt elég hogy maga a játék egy nagy nulla, de még ez a politikai dolog is… …nem tudom, ezt talán jobban is átgondolhatták volna, és az elnökök befeketítése helyett a játékot kellett volna jobbá tenni.
Az értékelésem így a következő képen alakul: összesítve a dolgokat maximum 2%-ot adok neki, ami láthatóan kevés. A 2% lebontva, a következőkből épül fel: 1% a hajléktalannak, és 1% a következő képnek. Ez a kép volt az egyetlen a játék során, ami újra mosolyt csalt az arcomra, de ez sajnos rémesen kevés volt egy méltó folytatáshoz. Ez a Lula nem az a Lula.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.