Watch Dogs: Legion teszt

Bátor újításokkal küldte be a Ubisoft a Watch Dogs új epizódját az őszi megjelenések közé. Nagy kérdés, hogy mindez elég lesz-e a házon belüli Assassin's Creed: Valhalla és a régóta várt Cyberpunk 2077 ellen.

A 2014-ben megjelent Watch Dogs maradandó élményeket nyújtott mindannyiunk számára. Ha tetszett, azért, ha nem tetszett, azért, de az biztos, hogy mindenkinek van valami hozzáfűznivalója a Ubisoft akkoriban agyonreklámozott, majd a downgrade-botrány miatt végleg emlékezetessé vált címéhez. Véleményem szerint egy hatalmas kihagyott ziccer volt a játék, nem is a grafikai butítások, hanem a kihasználatlan ötletek miatt. A komoly témákat is boncolgató háttértörténet helyett a cselekményben inkább a sótlan főhős érdektelen kálváriájára fókuszáltak, a játékmenetet feldobó hackelés pedig hihetetlenül kihasználatlan maradt. A pár évvel később érkező második részben az első felvonás sötét és borongós Chicagóját a színes-szagos San Franciscóra cserélték, ehhez pedig egy poénkodó, hipsterekkel teletömött könnyed történet dukált. Bár játékmenet terén kifejezetten szépen fejlődött a sorozat, az új megközelítés megosztotta a játékosokat, a komoly témák pedig ezúttal is a háttérbe szorultak.

 

Így jutunk el tehát a sorozat Legion alcímmel ellátott harmadik felvonásához, amely esetében komoly irányváltáson esett át a széria. Az új helyszín London, aminek kifejezetten örültem, hiszen az európai nagyvárosok botrányosan alulprezentáltak az open world játékokban. A fejlesztők most is kirívó részletességgel alkották meg a várost, még ha ebben az esetben a fantáziájukat is jócskán meg kellett dolgoztatniuk. A történet ugyanis a közeljövőben játszódik, egy olyan világban, ahol az elektromos önvezető autók, a drónok és úgy általában a ma még csak expókon mutogatott high-tech cuccok a mindennapok részévé váltak.

A sztori elején Londont terrortámadás éri, több helyen is robbanások rázzák meg a várost, a közvélemény pedig az ott talált bizonyítékok alapján azonnal a korábbi epizódokból már ismerős hackercsoportot, a DedSecet okolja a történtekért. A támadások után a helyzet gyorsan eszkalálódig, a város védelmének megszervezését pedig az Albion nevű magánhadseregre bízzák. A vállalat a közbiztonság érdekében átveszi az irányítást a rendőrség felett, a parlamentet feloszlatva pedig gyakorlatilag államcsínyt követnek el. London egy katonai diktatúra fővárosára kezd hasonlítani, miközben a nagyvállalatok és a bűnbandák szép lassan mindenre ráteszik a mancsukat.

Bár poénok nélkül ezúttal sem ússzuk meg, a sorozat érezhetően visszatért a komorabb hangulathoz, valamint több teret engedtek a komolyabb témáknak. Kifejezetten bátor húzásnak tartom, hogy az elmúlt évtized után egy terrortámadás által sújtott európai nagyvárost választottak a játék helyszínének a fejlesztők. Igaz, a fő történetszál inkább a DedSecre, valamint a várost uraló alvilágra koncentrál, de a mindenfelé szétszórt dokumentumokban, fiktív rádióműsorokban olyan témákkal is találkozunk majd, mint az álhírek hatása a demokráciára, vagy a populizmus veszélyei. Bár az ellenséges frakcióként szolgáló Albion vállalat és vezetője olyan videojátékosan őrülten gonosz, azért nem nehéz párhuzamot vonni a valós események között.

A Watch Dogs: Legion tehát a helyszín és a háttértörténet szempontjából kifejezetten erős cím, de ugye ezekkel az előző epizódokban sem volt gond. A fejlesztők azonban olyan szinten megcsavarták a játékmenetet, hogy az a cselekményre is hatással van, így a kettőről csak együtt tudok beszélni. A játék legnagyobb és legjobban reklámozott újdonsága, hogy nem egyetlen, a fejlesztők által kitalált karaktert alakítunk, hanem szó szerint bárkit besorozhatunk a DedSecbe, és átvehetjük felette az irányítást. Mivel így ugye elég véletlenszerű, hogy kit választunk, ezek a szereplők komolyabb háttérrel nem rendelkeznek, így a történet során karakterdrámával sem találkozhatunk. A főhős igazából maga játékos, az irányítható szereplők pedig csak egyfajta eszközök ahhoz, hogy befolyásolni tudjuk a virtuális világot - valahogy úgy, mint ahogy a Half-Life-sorozatban is volt.

A játékmenet ennek megfelelően több helyen is komolyan változott az elődökhöz képest. Az autóvezetés, lövöldözés, lopakodás hármasa természetesen maradt, a csapatba beszervezett emberek között azonban a küldetéseken vagy az ellenséges területeken kívül bármikor válthatunk. A csapatbővítés egyébként roppant egyszerűen működik: a városban bóklászva az előző epizódokhoz hasonlóan egy gombnyomásra turkálhatunk az emberek életében, ezúttal azonban nem csak az internetes előzményüket, vagy orvosi kórlapjukat, hanem a különféle képességeiket is megleshetjük. Ezek kifejezetten sokfélék lehetnek, a komoly játékmenetet könnyítő tulajdonságoktól kezdve az apró hülyeségekig. Az építőmunkások például bármikor rakodódrónt hívhatnak, amellyel tárgyakat pakolhatunk, vagy felmászva rájuk utazhatunk is velük. A katonai múlttal rendelkező emberek pedig jobb fegyverekkel rendelkeznek, vagy szívósabbak a tűzharcok során. Ha valakit érdemesnek találunk arra, hogy a csapatunk tagja legyen, a személyt megszólítva általában valamilyen szívességet, mellékküldetést kell teljesítenünk, hogy csatlakozzon hozzánk. Igen, az ellenfeleink soraiból is beválogathatunk katonákat, azonban náluk általában még egy kört kell futnunk, hogy a DedSec oldalára állítsuk őket.

Talán már leírva is látszik, mennyi taktikai lehetőség van ebben a mechanikában, de egy példával éreztetném is. Az egyik szokásos Ubisoft-melléktevékenység, hogy politikai foglyokat szabadítsunk ki, ehhez pedig a rendőrségre kellett bejutnom. Úgy döntöttem, hogy ehhez besorozom az előtérben posztoló egyenruhást, akinek a mellékküldetése során gyógyszert kellett szerezni egy haverjának. Miután ez megvolt, csatlakozott hozzánk, majd átvéve felette az irányítást, simán besétáltam az őrsre elkerülve minden feltűnést, majd pár gombnyomással kiszabadítottam a foglyokat. Persze simán belopakodhattam volna az egyik karakter képességeit kihasználva, de akár át is lövöldözhettem volna magam a DedSec egyik terminátorával. A lehetőségek végtelenek, és ettől lesz szórakoztató ez a rendszer.

Ahogy a fenti történetből is kivehető, a rendszer teljes mértékben dinamikusan működik, a feladatokat rengetegféleképpen megoldhatjuk, és igazából a saját kis történetünket alkotjuk meg a játék világán belül. Az egyetlen hátulütője az egésznek, hogy mintha a fejlesztők nem bíztak volna eléggé a játékosokban, ezért minden lehetőség az orrunk elé van rakva. Például a Deus Exben vagy a Hitmanben egy-egy ötletes megoldásért kifejezetten figyelmesen kellett játszani, a legjobb kerülőutakat meg kellett keresni. A Watch Dogs esetében erről szó sincs, és emiatt picit elveszik a varázsa egy-két óra után. Bár pár küldetés erejéig belekényszerítik a játékost, hogy egy adott karaktertípust használjon, de nagyrészt bárkivel bármilyen feladat megoldható. Ez azt jelenti, hogy egy-két kivételtől eltekintve akár dögunalmasan, valamelyik katonát használva át is lövöldözhetjük magunkat az egész sztorin bármiféle nehézség nélkül.

A karakterváltogatós újdonság mellett a játék többi része keveset változott az előző epizódokhoz képest, inkább finomítások történtek. A lövöldözés továbbra is az átlagos fedezékrendszerre felhúzott játékokat idézi, a közelharcot azonban kibővítették, így erősebb és könnyebb támadást is bevihetünk, valamint védekezésre is van lehetőségünk. Utóbbi esetében kissé nevetséges, hogy amíg nem használunk fegyvert, ellenfeleink sem nyúlnak általában a pisztolyhoz, így volt, hogy az utcán hét-nyolc katonát vertem péppé, mert senkinek sem jutott eszébe, hogy akár le is puffanthatna.

A lopakodás továbbra is a leghasznosabb módszer az ellenséges helyszínek bevételére, a hackeléssel kiegészítve pedig ezúttal is nyerő páros. Érezhetően ekörül forog a játék, a karakterek képességei is általában ezen a vonalon működnek a legjobban. A különféle drónok bevezetése kifejezetten jót tett a játéknak, még ha picit talán túl erősnek is éreztem őket mind az ellenfél, mind pedig a saját kezemben. A vezetési modell sajnos sosem volt a sorozat erőssége, most pedig mintha rosszabb lenne a második résznél is. Az autókat elképesztően nehéz az úton tartani, túlságosan érzékeny az irányítás. A motorokat kínszenvedés használni a szűk londoni utcákon, így ezeket végül inkább teljesen elkerültem.

Sajnos, ami az egész koncepcióra rányomja a bélyeget kissé, az a küldetések változatosságának hiánya. A fő sztoriszál cselekménye egész érdekes, főhős híján a mellékszereplők, valamint a várost uraló bandák, cégek körül bonyolódik, és a már említett terrortámadások után nyomozunk. Ehhez azonban elképesztően érdektelen és önismétlő küldetéseket sikerült összerakni. Teljesen mindegy, hogy mellék- vagy sztorimissziókról van szó, a céljaink nagyjából mindig ugyanazok. Beszivárogni egy területre, majd ott meghackelni valamit, kihallgatni egy eseményt, kiszabadítani vagy megölni valakit. Volt, hogy be kellett menni egy területre, majd konkrétan körbemenni azért, hogy megnyomjak három gombot. Az autós feladatokat mintha teljesen elhagyták volna, helyette általában drónnal vagy a szintén irányítható mini pókrobottal kell bohóckodni. Utóbbi esetében több platformerrésszel is találkoztam, de ezek voltak a játék a mélypontjai a borzasztóan pontatlan irányítás miatt.

Az alap PS4-en játszva a Watch Dogs: Legion elég felemás képet mutat látvány szempontjából. Míg a környezet és a város maga elképesztően részletes, a felbontás alacsony, és ezen a sokszor mosottas élsimítás sem segít. Feltűnő, hogy a részletek szinte előttünk töltődnek be – megesett, hogy még maguk a járművek is az orrom előtt jelentek meg, így balesetet okozva. A Sony masinája elég erősen küzd a játékkal: belső tereken vagy gyalogosan nincs gond, de vezetés közben nem túl reszponzív a játék, sőt egyes kereszteződésekben, forgalmas helyeken komoly belassulásokkal is találkoztam. Ez elég sokat ront a már amúgy is felemás vezetési modellen. Generáció végén vagyunk, így bizonyára megszaporodnak majd az ilyen játékok, de azért szomorú, hogy a konzoltulajok egy tetemes részét ilyen körülményekre kárhoztatják.

Az új Watch Dogs határozottan előrelépés az előző epizódokhoz képest, még ha nem is sikerült tökéletesre. A kiváló helyszín és a komoly háttértörténet miatt nagyon élveztem a játékot, a véletlenszerű karakterekkel megbolondított játékmenet pedig telitalálat - igaz, van még mit fejleszteni rajta. A küldetések megalkotásakor azonban mintha elfogytak volna az ötletek, így a sok teendő ellenére hamar kifulladhat a játék, változatos karakterek ide vagy oda. A vezetési modellen, a mesterséges intelligencián és az optimalizáción is illett volna még faragni picit, mert bár szórakoztató ez a londoni kaland, kérdéses, hogy az új Assassin’s Creed, és főleg a Cyberpunk 2077 mellett labdába tud-e rúgni a Watch Dogs.

A Watch Dogs: Legion október 29-én jelenik meg PC-re, PS4-re és Xbox One-ra - a PS5-ös és Xbox Series X/S-es változatok pár héttel később, az új konzolok megjelenésével együtt érkeznek. Mi az alap PS4-en teszteltük a játékot.

Kapcsolódó cikk

53.
laquitto
#50: Mondjuk az sokat segit, ha van gyereked. Olyan keves idod jut jatszani, hogy mar reg elfelejted mi volt az elozo kukdetes.
52.
crytek
Watch Dogs Legion Benchmark Test & Performance Analysis - 30 Graphics Cards Tested

https://www.techpowerup.com/review/watch-dogs-legion-benchmark-test-performance-analysis/
51.
laquitto
#50: En kivaloan szorakozom :)
50.
Darksiders84
#49: Na és milyen így jópár óra után nem nagyon ismétlődő az épületek elfoglalása és hekkelések ?
49.
laquitto
En teljesen meg voltam hatodva, hogy megjelenes napjan mar kopogtatott a futar. Megneztem, konzolvilag.
48.
Darksiders84
#47: Az érdekes mert a boltba nem kaptak + a PlayitStore sem majd csak pár nap múlva lesz azt mondták .
47.
laquitto
#46: Elorendeles volt, nemis emlekszem mar, talan konzolvilag, reggel hozta a futar.
46.
Darksiders84
#45: Hol sikerült venni vagy digitálisan?
45.
laquitto
Nekem nehany ora utan bejon a jatek, nem kell hanynom tole, mint az elozotol.
43.
hajbel
#41: Abszolút jogos! Mondjuk a játék is felveti a brexit kérdését, amit csak egy az egyik fél szempontjából próbál elmesélni. Részemről, én ezt pontlevonással szankcionálnám.
42.
Putin csodás arccsontja
Jé, mennyi kimoderált üzcsi. Triggereltem a romkocsmásokat netán? :)
41.
barackostej
Nagyon aranyosak vagytok, hogy ennyire megérintett titeket a játék komoly témája, de a politika sajnos nem erre az oldalra és nem ehhez a cikkhez illik. =(
40.
TolokocsisIsBack
Gondoltam magamban: nabazdmeg, csak elolvasom a tesztet . Orulok, hogy nem a 2. Resz cringe es lightosan libsi vonalat vittek tovabb.(szoljon az aki kiprobalta es szerinte nem igy van, mert akkor inkabb elkerulom a faszba koszi!) Nextgenre mindenkeppen befogom szerezni, mondjuk a kocka elettelen haveromtol, az ugyis ubisoft buzi.
37.
medson
36.
GemForge
Asszem, ha fizetne az Ubi, akkor sem tudnám magamat rávenni erre a játékra.
32.
crashpipi
Az előzőt 3. nekifutásra sem tudtam végigjátszani. :( Kikészítenek a hipszter lúzerek és a stílusa. A szekunder szégyen megöl fél óra után mindig... :DDD
11.
KopyAti
Még jó, hogy pron nyomom, de sztem ott is lesz jó pár röcc röcc.
7.
hajbel
#5: kimoderált üzenet
6.
Skaterpro
#3: #4 Nekem úgy tűnik pontosan olyan jól elfogsz szórakozni ezzel is , ahogy az előző 2 résszel. A 4. Rész alatt pedig szidod az aktuálisat az előzőekkel
4.
MűszálasLőrinc
" A vezetési modellen, a mesterséges intelligencián és az optimalizáción is illett volna még faragni picit "
Ez az előző kettőben is kb. 0 volt.
Szal akkor bekerült a sok idiótaság, de semmin nem javítottak ami az előzőekben is fos volt.
Javítanám magam ez 4 pontnál nem ér többet...
3.
MűszálasLőrinc
"Mer komolyabb témákkal foglalkozni" .....
..... amiket csapnivaló és röhelyes cselekménnyel tesz komolytalanná.


Az ertekelest látva ennek 5-nél nem adtam volna többet csak nincs hozzá elég TÖKÖTÖK.
2.
markoci555
Nem sok ez a 8 pont, ha ilyen repetitív?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...