NBA 2K21 teszt (next-gen)

  • Írta: szlav
  • 2020. december 20.
Link másolása
A 2K nem hazudott, a kosaras szériájuk idei felvonásánál tényleg az újgenerációs kiadás kapta a szeretetet. Az NBA 2K21 pazarul fest az új konzolokon, érkezett néhány fontos újítás is, de mindezért mélyen a pénztárcánk aljára kell nyúlnunk.

Az NBA 2K21 szeptemberben piacra dobott előzőgenerációs változata finoman fogalmazva sem váltotta meg a sportjátékok csigaléptékben fejlődő világát. Ahogy arról Májkül kollégánk is beszámolt a tesztjében, az idei felvonás és az egy évvel korábbi epizód közti különbségeket gyakorlatilag nagyítóval kellett keresnünk, mindez azonban nem érhetett bennünket meglepetésként, hiszen a 2K már jó előre leszögezte: ebben az évben az újgenerációs verzió kapja a szeretetet. Lássuk tehát, hogy a PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re szabott változat beváltja-e a hozzá fűzött reményeket!

 

A kérdésre a válasz röviden annyi, hogy igen is, meg nem is, de azért fejtsük ezt ki bővebben! Azt például már az első pillanattól fogva leszögezhetjük, hogy az új, erősebb hardver iszonyatosan jót tett a prezentációnak. Az előző generáció élettelen arcaira gyakorlatilag fájdalmas ránézni a legújabb verzió részletesen kidolgozott, elképesztően életszerű karaktermodelljei után. A legnépszerűbb sztárjátékosok olyan részletgazdag, mélységeiben is változatos textúrát kaptak, hogy laikus szemmel nézve és egy kicsit hunyorítva akár egy valódi fotóval is összetéveszthetnénk egy jól elkapott screenshotot. Egy kis kocogás után minden kosaras testén megjelenik a veríték, amely éppen csak nem cseppen le a fényes parkettre, a rajtuk lobogó atléta és rövidnadrág ruhafizikája pedig legalább olyan bámulatos, mint a kosár hálójának a mozgása.

A 2K egyébként egy nagyon ügyes trükkel oldotta meg ezt a páratlan részletgazdagságot. A helyzet ugyanis az, hogy a játék valójában csak az átvezetők és a visszajátszások során kapcsol át erre a felturbózott, szuperrealisztikus módra. Az összkép a meccsek közben is egészen pazar, de a közeli felvételeknél a grafikus motor érzésre lefelezi a 60-as framerate-et, cserébe pedig ahogy csak a csövön kifér, minden látványelemet feltol a maximumra. Ami viszont állandó konstans, az a közönség és az aréna. Minden komolyabb meccsen teltház előtt játszhatunk, és habár a padok közt továbbra is kiszúrhatjuk itt-ott a klónokat, összességében sokkal változatosabb a nézőközönség összetétele, ráadásul ők is meglepően életszerű, dinamikus animációkat kaptak.

Mert a puszta látvány mellett a mozgás az, ami igazán sokat fejlődött a generációs szakadék túlfelén. A rivális sportjátékok mércéjével mérve, a 2K kosaras sorozata sosem szégyenkezhetett a fluiditása miatt, a 2K21 next-gen verziója viszont ezen a fronton is kimondottan sok figyelmet kapott. A labdakezelés során nagyon ritkán éreztem azt, hogy túl gyors vagy gépies a játékosaim mozgása, látszatra mindenki úgy viselkedik, mint ahogy azt egy valódi NBA-meccs résztvevőitől elvárnánk. Az emberi animációk pedig kéz a kézben járnak a játékmeneti finomhangolással - egészen meglepő, hogy milyen behatással lehetünk a labdakezelésre. Ha igazán odafigyelünk, és jól kezeljük a Pro Sticket, az apróbb, nüanszolt cselek felett is teljes lehet az irányításunk.

Az újgenerációs változatban egyébként újabb tatarozáson esett át az utóbbi néhány évben favorizált jobb analógkar. A Pro Sticket egy időben használhatjuk kosárra dobáskor célzásra és időzítésre, a kontrollerünk azonban már nem figyelmeztet bennünket egy rezzenéssel az elengedés megfelelő pillanatában. Ez főként azért lehet, mert az irányító visszajelzése teljes egészében újra lett szabva, ezzel elsősorban a PS5-ös DualSense adottságait kihasználva. Az agresszívabb fizikai kontaktot a haptikus rezgés minden alkalommal letükrözi, védéskor pedig a lehúzott ravaszok visszalökése érzékelteti, ahogy az irányított játékosunk összefeszül a támadójával.

Prezentáció terén tehát a fejlődés tényleg kézzelfogható, de mi a helyzet a tartalommal? Óriási forradalomra ezen a téren semmiképp sem számíthatunk, a hiánypótló WNBA-liga már a tavalyi verzióban is jelen volt, de az utóbbi években egyre népszerűbbé váló MyCareer mód azért kapott egy-két nyalánkságot - például már itt is indulhatunk a női ligában. Elsőre furcsa lehet, hogy a prev-gen változatban megkezdett karakterünket nem importálhatjuk át a PS5-ös vagy Series X/S-es verzióba, annál is inkább, mivel a történet gyökere változatlan maradt. Ugyanazt a B-kategóriás sportfilmekbe illő eredetsztorit élhetjük át újra, mint szeptemberben, a történet azonban a középsulis bevezetőfejezet után kétfelé ágazik.

Az egyetemi éveink alternatívájaként ugyanis bemutatkozott a G League alacsonyabb osztályú ligája, ahol már azelőtt belekóstolhatunk a hivatásos kosárlabdázók életébe, mielőtt leszerződnénk az NBA egyik sztárcsapatánál. Az ilyen választási lehetőségek nagyon jót tesznek a karriermód dinamikájának, még akkor is, ha annak az alapvető keretrendszere nem sokat változott az elmúlt néhány évben. Ez utóbbiról tanúskodik az is, hogy az NBA 2K21 újgenerációs változatában is belefutottam egy évek óta javításra váró bugba. A középsulis meccseim során egy ponton a játék megmakacsolta magát és úgy döntött, nem ad több fejlesztési pontot vagy pecsétet a karakteremnek. Csak az NBA-s leigazoláskor tért magához a rendszer, így kénytelen voltam egy statisztikailag alulmaradt játékossal kezdeni a nagybetűs karrieremet.

Márpedig ez az a pont, ahol igazán megnyílik az új MyCareer. Amikor ugyanis profi játékosok leszünk, elérhetővé válik a The City is, amely tagadhatatlanul az NBA 2K21 legfontosabb újdonsága. Ez gyakorlatilag a The Park, illetve a The Neighborhood következő evolúciója – egy közös online tér, ahol egyszerre száz játékos lófrálhat, gyakorolhat és növelheti a hírnevét. Egy komplett várost kapunk, ahol különböző negyedeket, szabadon igénybe vehető utcai pályákat, edzőtermeket és üzleteket találunk, néhány járókelővel szóba elegyedve pedig még megbízásokat is teljesíthetünk az extra jutalom reményében. Lófrálás közben felpattanhatunk akár a gördeszkánkra vagy biciklinkre is, amelyekre szükségünk is lesz, olyan tágas ez a placc.

Némi finomhangolás azonban még ráfér a városra, ugyanis hiába nagy és ötletes ez a közös tér, ha annak navigálása egyenesen borzasztó. Egyszerű járókelőként mászkálva vagy gördeszkán botladozva egészen bizarr módon a Star Wars: Knights of the Old Republic frusztrálóan merev mozgása jutott az eszembe – rengeteg szép emlékem van a legendás szerepjátékkal kapcsolatban, de az irányítás nem tartozik közéjük. Egyébként attól függetlenül, hogy tárt karokkal várom a sportjátékok újításait, nem vagyok róla meggyőződve, hogy éppen ez a Second Life-féle vonal a helyes út a fejlődésre. Elsősorban azért, mert ez a városnegyed – a játék tetemes részéhez hasonlóan – jobban emlékeztet egy óriási hirdetőtáblára, mintsem bármi másra.

Számomra továbbra is felfoghatatlan, hogy a 2K (az Electronic Artsszal karöltve) hogyan úszhatja meg ezt az óriási pénzharácsolást egy 70 (!!!) eurós prémium termékkel. Tisztában vagyok vele, hogy a megfelelő szponzorok választása vagy a kedvenc sportcipőnk megvásárlása gyökeresen kötődik a sporthoz és az azt övező kultúrához, de az mégiscsak abszurd, amikor komplett küldetéssorozatok épülnek arra, hogy sajtótájékoztatókat adjunk egy svájci karóráról vagy egy bennünket szponzoráló gépkocsigyártóról. A The City online terében sem tehetünk meg úgy egy lépést, hogy ne botoljunk bele egy energiaital logójába, és akkor még nem is tettem említést a meccsek során vetített reklámokról és hirdetőszalagokról.

Ha mindezt megfejeljük azzal, hogy a játékra pillanatok alatt kidobhatunk több tíz-, vagy akár több százezer forintot a karakterünk fejlesztésére szánt VC megvásárlásakor vagy a MyTeam kártyacsomagjainak nyitogatásakor, akkor bizony joggal gondolkodik el az ember azon, hogy miért is nem free-to-play üzleti modellel operál a 2K kosaras játéka. Az igazat megvallva, még ha így is lenne, akkor is kendőzetlen rablásnak érezném ezt az agresszív monetizációs taktikát, a 70 eurótól kezdődő beugróval viszont egyszerűen nem tudom hova tenni a játékot.

Éppen ezért, nyugodt lelkiismerettel senkinek sem tudnám ajánlani az NBA 2K21-t, még annak ellenére sem, hogy több év után végre igazi fejlődést láthatunk mind tartalom, mind prezentáció szempontjából. De muszáj fairnek lennem, az igazság pedig az, hogy ha minden ördögi kapzsiságot lefejtenénk a 2K alkotásáról, akkor egy jól összerakott, tartalmas játékot kapnánk. Én remekül szórakoztam a forgalmazótól kapott, laza 100 eurót kóstáló Mamba Forever Editionnel, ha azonban mindezt a saját zsebből kellett volna kifizetnem, akkor bármilyen szépen is repüljön a labda, a végtelen reklámözön és a pofátlan mikrotranzakciós stratégia végleg elrettentett volna a sorozattól.

Az NBA 2K21 újgenerációs változata PlayStation 5-ön és Xbox Series X/S-en jelent meg, mi a Sony gépén játszottunk vele. Az új konzol nyitócímeit egy 55 hüvelykes, gamereknek szánt OLED-tévén teszteljük, amelyet az LG biztosított a számunkra.

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...