Hextech Mayhem: A League of Legends Story teszt

Egy újabb League of Legends-címmel lettünk gazdagabbak, ezúttal a robbanószerek nagy szakértője, Ziggs vezet körbe Piltóverben - méghozzá egy autoscroller ritmusjáték formájában.

A Riot továbbra is ezerrel pörgeti a League of Legends univerzumát, az eredetileg tavaly megjelent ritmusjátékot most pedig egy Netflix Games-együttműködés jóvoltából telefonon és tableten is kipróbálhattuk végre. A játék letöltése után egy bejelentkezett Netflix appra és aktív előfizetésre van szükségünk az eszközön, és máris játszhatjuk a Runeterrán játszódó újabb kalandot.

A Ruined King remek lehetőségként mutatkozott mindenkinek, hogy benézzen az alap MOBA világának színfalai mögé, és persze a kiadónak is, hogy más zsánerben népszerűsítse a LoL-t és az azt átszövő történelmet – a Hextech esetében viszont ne számítsunk ilyen komoly kitekintésre (vagy betekintésre). Ennek ellenére, vagy éppen ezért, csakúgy, mint a Ruined King esetében egyáltalán nem szükséges a League of Legends ismerete ahhoz, hogy jól szórakozzunk az anyaggal.

A két főszereplő az általunk is irányított bolondos, bombadobáló Ziggs, illetve a megállításunkra felesküdött Heimerdinger professzor, de akinek ez nem mond semmit, apró termetű, mókás szőrös lényeket lát majd maga előtt a játékmenet során. Aki LoL irányból érkezik, ő is mutogathat majd, mint amikor Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) meglátja magát a TV-ben, viszont igazából egyik karakter sem kapott bonyolultabb személyiséget vagy mélyebb hátteret a megszokottnál, és cselekménye sem fogja megborítani az anyajátékból ismerős erőviszonyokat.

A játékot fejlesztő Choice Provisions veteránnak számít a zenés-ritmusjátékok műfajában, a Bit.Trip-szériát köszönhetjük nekik. Ennek megfelelően a Hextech Mayhem is egy autoscroller (autorunner, ha úgy tetszik), mi pedig három gomb megfelelő időben történő megnyomásával egyengethetjük Ziggs őrült útját Piltóverben, amelynek célja, hogy legkirályabb bombát építhesse meg. A végigjátszáshoz alapvetően elég, hogy eljussunk a szint végére, miközben kikerüljük az akadályokat a felfelé ugrás, lefelé esés és bombadobás kombinálásával, azaz amikor a megfelelő szimbólumhoz ér Ziggs, mi jó helyre koppintunk, vagy lenyomjuk a megfelelő gombot, és örülhetünk is.

A futkosás során Ziggs fogaskerekeket gyűjt be, ezzel méri teljesítményünket a Hextech, így minél többet (és ritkábbat) veszünk fel, annál gyorsabban válik elérhetővé az újabb pálya a kampányban, valamint a kozmetikai cuccokat is ezek segítségével nyithatjuk ki. Az extra vagy rejtett tárgyak megszerzéséhez azonban nem elég akkor ugranunk vagy bombát dobnunk, ha a kis ikonokhoz érünk - érdemes figyelni magát a pályát is, és a zenében hallható bizonyos hangokat, ugyanis a Hextech ezzel jelzi, hogy mikor melyik gombot érdemes megnyomni pluszban. Ha eltaláljuk a dolog ritmusát, sokkal több pontot és fogaskereket szerezhetünk meg, amellett, a zene is egészen eposzi magasságokba emelkedik, és még profinak is érezzük magunkat.

Ezt a mechanikát a játék csak később mutatja meg egy tutorial formájában, így egyrészt érdemes visszanézni a korábbi szintekre is, másrészt szoktatni a szemünket magához a pályákhoz, és nem csak a felvillanó jelek figyelésére. Ez természetesen nem könnyű, de elképesztően durva flow élményben lesz része annak, aki igyekszik ezt megtanulni. A nehézség ellenére azonban tévesztésre is bőven akad lehetőségünk, sőt sokszor akár útvonalat is választhatunk, és ha lekoccoljuk a falat, a játék akkor is egészen kegyes – a pálya scrolloz tovább (ezáltal fogaskereket veszítünk), mi pedig folytathatjuk kalandunkat, ha egy szellem-módban eltaláljuk a megfelelő gombot.

Az egész móka azonban egy délután alatt véget érhet (bár nem javaslom egyszerre nagy mennyiségben fogyasztani), így aztán a farmoláson túl nem sok tennivaló akad. A végigjátszás után két további játékmód nyílik meg, az egyikben egyáltalán nem kapunk jelzést, mikor kellene gombot nyomni, a másik pedig az ellentéte: minden elem kötelezővé válik a pálya teljesítéséhez.

És hogy mi határoz meg igazán egy ritmusjátékot? A zenék! A Hextech teljesítménye ezen a fronton felemás: a dallamok mókásak, illeszkednek a karakterekhez, és néha tényleg egészen felpörögnek, ugyanakkor egyik sem túl emlékezetes, ráadásul a variálás ellenére többször ismétlődnek ezalatt a rövid játékidő alatt, mint kellene. Ami szintén furcsa volt, hogy semmilyen komolyabb kalibrálásra nem volt lehetőség még PC-n sem, illetve valahogy mindegyik gyári irányítási séma kényelmetlennek bizonyult, pedig nagyon sok került be a játékba. Az általánosságban elmondható, hogy egy kontrollerrel járunk majd a legjobban, akármilyen platformon is vagyunk.

A Hextech Mayhem legnagyobb problémája, hogy sem a ritmusjátékok, sem a zenék, sem a League of Legends kategóriában nem mutat semmi kiemelkedőt vagy újat, hanem csak egy jól összerakott, szórakoztató, de okés alkotás és nem több - és ezt az árcédula is tükrözi egyébként. Ha van Netflixed, vagy egyébként érdekelnek ezek a League of Legends-féle kitekintések, esetleg kezdő ritmusjátékos vagy, akkor nyugodtan próbáld ki, szerintem nem fogsz csalódni benne.

A Hextech Mayhem PC-n, Ninento Switchen és a Netflix Games gondozásában iOS-t és Androidot futtató telefonokon és tableteken érhető el. Mi a PC-s és az iOS változatot is kipróbáltuk.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...