Shadow Warrior 3 teszt

A 2013-ban feltámasztott Shadow Warrior elképesztő evolúción esett át az elmúlt kilenc év alatt. Amíg a fejlesztésért felelős Flying Wild Hog és a kiadói teendőket elvállaló Devolver Digital a rebootnál még az 1997-ben megjelent 3D Realms-féle klasszikus alapjaira építkezve igyekezett finomhangolásokat és óvatos reformokat bevezetni - Lo már kevésbé volt profán, szexista vagy éppen rasszista -, addig a 2016-ban megjelent modernkori közvetlen folytatás már sokkal bátrabban nyúlt a motorháztető alá. A Shadow Warrior 2-ben ugyanis Lo Wang kalandja már inkább a Borderlands-sorozatból ismerős looter-shooter vonalon mozgott, megannyi fejleszthető mordállyal és katanával, illetve az elengedhetetlen kooperatív móddal, választható mellékküldetésekkel, ráadásul a pályatervezés is az akkoriban népszerű véletlenszerűen generált helyszínekre helyezte a hangsúlyt.

A lengyel fejlesztőcsapat részéről húzott merész arculatváltás ugyan nem feltétlenül ölte ki az egyébként fékeveszett öldöklésre kihegyezett játékmenetből eredő monotonitás, de az összképet tekintve elmondható volt, hogy szintet lépett a Flying Wild Hog. A stúdió munkatársai végül harmadik alkalommal is mertek egy merészet húzni, ugyanis amíg a Shadow Warrior 3 története közvetlen folytatása a második rész eseményeinek, addig a játékélményt tekintve ismét valami újszerűt kapunk. Nem, ezúttal sem saját ötletekből táplálkozik Wang ész nélküli, véráztata kaszabolása, a Flying Wild Hog ugyanis nemes egyszerűséggel fogta, és a saját képére formálta a DOOM, a DOOM Eternal és a Serious Sam-sorozat markáns vonásait.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a harmadik részben elképesztő mennyiségű ellenfelet zúdítanak főhősünkre, miközben a harcrendszer a folyamatos, fluid és villámgyors összecsapásokra lett kihegyezve. Lónak kisebb arénákra szabdalt szakaszokat kell majd megtisztítatni a különböző rémségektől, a köztes, átvezető betétek pedig Wang agilitására építve amolyan ügyességi szekciók lesznek. De a Shadow Warrior 3 az új DOOM-epizódokhoz hasonlóan csak látszólag tűnik egy eszetlen célbalövöldének. Az akár több fázisban érkező ellenfelek hordái miatt kiemelt szerepe lesz az életerőnk és a lőszerek menedzselésének. Olykor be kell vállalnunk, hogy katanával esünk neki az ősi sárkány csatlósainak, ezzel biztosítva az utánpótlásokat, máskor pedig a legnagyobb bajban érdemes lehet bevetni ultimate kivégzési képességünket, amivel akár a legnagyobb monstrumokat is pillanatok alatt kétvállra fektethetjük.

Ez utóbbi használata két okból is meghatározó lehet az arénaharcok közben. Egyrészt a kivégzések alkalmával kitéphetjük a kiszemelt áldozatunk valamely testrészét, amivel ideiglenesen szert tehetünk az úgynevezett "gore tech" fegyverzetükre, amelyeket használva hatékonyabban lehet darálni. A másik oka pedig az, hogy az arénaküzdelmek addig tartanak, amíg az utolsó nagyobb ellenféllel nem végeztünk. Addig ugyanis a különböző zombik és goblinszerű lények megállás nélkül, újra és újra termelődve keserítik meg az életünket.

Ami a fegyverkínálatot illeti, az a második rész elképesztő felhozatalához képest ezúttal arcpirítóan visszafogott lett. Hiába tudjuk a mordályokat fejleszteni, sokkal nagyobb mozgásteret nem biztosít a használatuknál, igaz, én a harcok közben nem is igazán éreztem annak szükségét, hogy több tucatnyi csúzli közül szeretnék válogatni. Egyszerűen azért, mert az arénák különböző aktiválható pályaelemeket is felvonultattak, amelyek használatával egészen méretes pusztítást lehet végrehajtani, ha ügyesen terelgetjük egy helyre az ellenfeleket. Másfelől minden egyes aréna tele van szórva különböző hordókkal, amelyek segítségével felrobbanthatjuk, lefagyaszthatjuk vagy akár le is sokkolhatjuk az életünkre törő rémségeket. Csak rajtunk múlik, mennyire aknázzuk ki a környezet adta lehetőségeket, az viszont biztos, hogy alaposan megkönnyítheti a küzdelmeket, ha nem csak Lo agilitására alapozzunk sikerünket, hanem a fejünket is használjuk.

Van egy harmadik játékelem is, a Chi Blast, ami igazából nem más, mint egyfajta erőlökés. Segítségével a különböző hordókat tudjuk esetleg megfelelő irányba hajítani, illetve a kisebb ellenfelek támadásait tudjuk megkontrázni, akik így elveszítve a ritmust, könnyebben támadhatóvá válnak. Az igazság az, hogy nagyon könnyű megfeledkezni a létezéséről, és bár jópofa képesség, összességében a használhatósága erősen kérdőjeles. Csak és kizárólag azért vetemedtem rá az alkalmazására, mert különböző kihívásokat is teljesíthetünk a játékban, amelyek után a fejlesztéseinkhez szükséges gyöngyöket gyűjtögethetünk, és bizony akad egy-két olyan challenge, ami a Chi Blast használatára van felfűzve.

Egyszerűen a Shadow Warrior 3 harcrendszere nem követeli meg, hogy ezt az elemet aktívan használjuk, mert akkor is érvényesülni tudsz az arénaharcokban, ha Wang agilitására alapozol, miközben a rendelkezésedre álló fegyverkínálatot bevetve küzdesz, néha pedig jó időben elhasználod Lo speciális kivégzős képességét.

Viszont a Shadow Warrior 3 ennyi és nem több. A történet alapvetően lapos és teljesen érdektelen, Wang beszólásai úgy a játék feléig viccesek, aztán önismétlővé válnak. Ahogy alapvetően a játékmechanika sem akar megújulni félidőnél. Meglepően gyorsan szert teszünk az összes fegyverzetre, amelyeket ha kicsit ügyesek vagyunk, elég gyorsan fel tudunk fejleszteni, miközben Lo képességeire is maradnak játékbeli krediteink. Az arénaharcok nem hoznak be új elemeket, klasszikus értelemben vett bossharcok is csak elvétve vannak, és bizony technológiailag sincs mindig csúcson a játék, ami hibái ellenére egyébként meglepően dögösen néz ki, és jól lett optimalizálva.

Egyszerűen pont azt a változatosságot ölték ki belőle az alkotók, ami a második részt kicsit egyedivé varázsolta. Persze, ha imádtad az újkori DOOM-játékokat, esetleg feltétel nélküli híve vagy a Serious Sam-sorozatnak és nem idegenkedsz a Prince of Persia ugra-bugrálós betéteitől, akkor remekül fogsz szórakozni, de azért vannak fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy egy alig 6 órás, egyébként félidőnél már megújulni nem tudó, önismétlő élményért 45 eurót akarok fizetni. De ha valamikor kifogod akciósan, akkor ne habozz, nem nyúlsz mellé!

A Shadow Warrior 3 PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi PC-n teszteltük.