Shadow Warrior 2 teszt

A modern FPS-ek már csak alapjaikban hasonlítanak a ’90-es évek klasszikus címeire, melyekben még az önfeledt öldöklés volt a cél. Ma már érdekesebb történet és komolyabb játékmechanikai elemek nélkül halálra van ítélve egy shooter, ezért is volt váratlan a 2013-as Shadow Warrior sikere. A Flying Wild Hog címe egy reboot volt, mely nem csak nevében, de játékmenetében is a klasszikust próbálta megidézni. Ez nem jelentette azt, hogy kukáztak minden modern ötletet a fejlesztők, de jól elrejtették a régi vágású lövöldözésben.

Ezt a sikert próbálta meg meglovagolni az idén megjelent Doom is, mely a Shadow Warriorhoz hasonlóan klasszikus játékmenettel próbálta meghódítani az embereket. Ma már kijelenthetjük, hogy ez sikerült neki, nemcsak a kritikusok, de a játékosok is nagy lelkesedéssel fogadták a régi-új Doomot. Ezzel azonban óriási kihívót kapott a Shadow Warrior folytatása, így a fejlesztőknek – lecsupaszított játékmenet ide vagy oda – muszáj volt valami újítással előállni.

A történet során most is Lo Wanget fogjuk alakítani, aki a sztori elején egy bandavezér eltűnt lánya után nyomoz. A hölgyeményt hamar megtaláljuk, azonban egy félresikerült kísérlet miatt démonok szállják meg a testét, ezért, hogy a lelkét megmenthessük, saját testünkbe költöztetjük. Az első rész démonja után tehát ezúttal is kapunk egy „képzeletbeli” társat, aki ráadásul ezúttal korban és nemben is különbözik főhősünktől.

A sztori enyhén szólva is sokat merít az elődből, de ennek ellenére közel sem olyan vicces, mint az volt. Úgy gondolom, hogy ez egy jó alapanyag, amiből remek poénokat lehet kihozni, a fejlesztők azonban nem jutottak túl a béna péniszes tinédzse vicceken. Emellett ráadásul kissé túl komolyan is vették a dolgot, így végignézhetünk egy csomó unalmas jelenetet az amúgy teljesen érdektelen cselekményből.

Az első részre sem a remek története miatt emlékszünk, így térjünk is át a harcrendszerre, mely nagyon szórakoztatóra sikerült. A fegyverek kezelése a játékban rendkívül kényelmes, így hihetetlenül jó élmény a démonokat irtani. A különféle kardokkal, katanákkal szó szerint feldarabolhatjuk ellenfeleinket, így hektoliterszámra fröcsög a vér a pályákon. Nagyjából 70 fegyvert használhatunk, a nagy szám ellenére azonban ezek mind jól kidolgozott, egyedi külsővel rendelkező gyilkoló eszközök.

A kaszabolás igazából annyira jól sikerült, hogy a fegyverek próbálgatása és a harc maga simán elviszi a játékot a hátán az első pár órában. Hogy később se unjuk el magunkat a fejlesztők előálltak pár újítással is, melyek azonban megosztóra sikerültek. A loot-rendszerre szükség volt, mivel ezt a sok-sok fegyvert valahogy hozzá kell vágni a játékoshoz, a kivitelezés azonban kissé félrement. A játék menüje nem valami felhasználóbarát, így a különféle eszközök és kiegészítők között kényelmetlen turkálni. Nehéz megszokni, mi hol található, és a menügombok sincsenek egyértelmű helyen a legtöbbször.

Bevezettek emellett egy új, részletesebb fejlődési rendszert is, melyben sokkal több képességet tudunk elsajátítani, valamint a fegyvereinket is átalakíthatjuk. Erre érzéseim szerint nem volt szükség, a Shadow Warrior bája éppen abban van, hogy egyszerűen, minden felesleges extra nélkül kaszabolhatjuk a démonokat. Itt mégis ránk erőltetik a pontok elosztását, a fejlesztést és a menüben való kotorászást. A fentebb említett menüprobléma ráadásul itt is visszaüt: rengeteg adatot tol a játék a szórakozni vágyó felhasználó képébe, melyek között nehéz eligazodni.

Újításnak számít még a nyitottabb kampány, mely során immár mellékküldetéseket is elvállalhatunk. Adott egy központi helyszín, ahol beszélgethetünk a karakterekkel, vásárolhatunk, vagy éppen megnézhetjük Wang saját rezidenciáját, valamint innen indulnak ki a főküldetések, de a mellékes feladatokat is itt találjuk. Utóbbiak nincsenek túlbonyolítva, általában valamilyen tárgyat kell begyűjtenünk a véletlenszerűen generált pályákról. A szabadon bejárható területek szintén a felesleges ötletek táborát erősítik, mivel a fejlesztők nem használták ki a lehetőségeket. Felépítettek egy nagy helyszínt, de igazából csak a játékos idejét rabolják a sok mászkálással.

Megmondom őszintén, sosem szerettem a véletlenszerűen generált pályákat, hiszen hiányzik belőlük az a részletesség, ami egy fejlesztő által megálmodott helyszínben megvan. A Shadow Warrior 2 szintjei azonban a jobbak közül valók, jól kapcsolódnak egymáshoz a pályaelemek és kellő változatosságot nyújtanak. Az unalomtól azonban minfru nem menti meg a játékot: a folyamatos öldöklés és az egy kaptafára épülő mellékküldetések hamar egyhangúvá válnak, így hiába a nyitott végű kampány és a rengeteg loot, a játékos nem fog visszatérni már a történet után.

A kampányt ezúttal már három másik játékossal együtt is végigjátszhatjuk, így egyszerre akár négyen irthatjuk az ellent a pályákon. A kooperatív módot kiválóan finomhangolták, így a kezdő és tapasztalt játékosok is könnyen csapatot alkothatnak – hasonló sebzést fognak az ellenfeleknek bevinni. Ebben a módban sokkal több értelme van a loot- és fejlődési rendszernek, a különféle képességeket kihasználva sokkal ütőképesebb csapatot alkothatunk.

Látvány terén a Flying Wild Hog emberei nagyon odatették magukat és egy vérbeli PC-s címet alkottak. A grafika csodálatos, legyen szó akár egy kis japán faluról, vagy egy neonreklámokkal teli jövőbeli városképről. Ehhez ráadásul baráti gépigény társul, így közepesebb masinákon is meg lehet próbálkozni a magasabb beállításokkal. Emellett érdemes megemlíteni, hogy rengeteg technikai extrával pakolták meg a programot, így például PC-n itt debütál először a HDR, valamint az NVIDIA Multi-Res Shading.

A Shadow Warriror folytatása gyengébb lett, mint az elődje, és ezt az erőltetett újításoknak köszönheti. A fejlesztők által kitalált új mechanikák nem illenek a képbe, és már-már a játék stílusát is megváltoztatják. Veszélyes vizekre evezett ezzel a sorozat, mivel ebben a stílusban már olyan konkurensekkel kell megküzdenie, mint a Borderlands vagy akár a Far Cry.

A Shadow Warrior 2 egyelőre kizárólag PC-re kapható, a jövő év elején azonban PS4-re és Xbox One-ra is megjelenik.