Ezzel a felütéssel indít a korai hozzáférésbe lépett V Rising, amiben fő feladatunk az lesz, hogy az általunk létrehozott kis vérszívóval ismét felüljünk a jól megérdemelt trónunkra. Persze ez korántsem annyira egyszerű, hiszen képességek hiányában, egy szál rongyban és puszta kézzel vágunk neki a környék felfedezésének, ahol egymást érik a fokhagymaültetvények, a vámpírvadászok és egyéb drabális szörnyetegek, amik mind-mind az életünket próbálják megkeseríteni. Azért hogy ne legyünk teljesen elveszve ebben a veszélyes világban, a játék igyekszik végig fogni a kezünket, folyamatosan kisebb küldetésekkel lát el minket, amiket teljesítve számos extrát megnyithatunk, kezdve a kraftolással, egészen a saját kis kastélyunk megépítéséig.
Így van, jól olvastátok, ügyeletes vámpírunk ugyanis nemcsak a vérszívásban és a gyilkolásban jeleskedik, hanem a lakberendezést sem veti meg. Persze egy komolyabb, gótikus elemekkel ellátott palota felépítése nem két pillanat, de egy ideiglenes, fából készült kis viskót elég hamar felhúzhatunk, feltéve, ha előtte már bespájzoltunk az építkezéshez szükséges anyagokból. A különféle hozzávalók gyűjtögetése amúgy is kiemelt szerepet kap a játékban, lévén a később megnyitható, jóval komolyabb építményekhez és felszerelésekhez sem lesz elég pár kavics és fakéreg. Ezeket egyébként többnyire a környéken kóborolva szerezhetjük majd be, és bár alapból mindegy, hogy mivel esünk neki egy sziklának vagy fának, a csákánnyal, valamint a fejszével jóval gyorsabban bedarálhatjuk az éppen aktuálisan kiszemelt nyersanyagot.
Ha pedig minden fontos hozzávalóval rendelkezünk, akkor irány a tervezőasztal, ahol játszi könnyedséggel alkothatjuk meg álmaink kastélyát. Miután helyet találtunk az épület szívének, valamint lehelyeztük a kis koporsónkat, szinte teljesen szabad kezet kapunk, így aztán valóban csak a képzeletünk, valamint az éppen kiszemelt terület milyensége szabhat határt a végeredménynek. Szerencsére, ha időközben meggondolnánk magunkat, akkor gyorsan javíthatjuk, vagy akár teljesen át is szerkeszthetjük az otthonunkat, ami a később megnyíló további extrák miatt nem egy elhanyagolható szempont.
A kastélyunk megalkotása azonban nem a végcél, hanem csak egy kiindulópont, hiszen akciójátékról lévén szó, sokszor kell majd a biztonságot nyújtó falain kívül is kalandoznunk. A bejárható terület nemcsak hatalmas, de változatos is, így aztán bőven lesz mit felfedezni rajta, feltéve, ha a fauna épp engedni fogja. Számos szörnnyel, vámpírvadásszal vagy boss-szal összeakaszthatjuk majd a szemfogunkat, melyek mindegyike teljesen egyedi taktikát követel meg. Ha kiszemeltünk egyedül van, az még annyira nem vészes, viszont csapatba verődve már akár a kisebb szintű ellenségek is tudnak majd galibát okozni, amire rátesz még egy lapáttal az irányítás. Bár izommetrikus nézetben láthatjuk az eseményeket, hősünket a WASD-vel irányítjuk, míg egérrel célzunk és akciózunk, ennek hála pedig egész egyszerű beakadni a különféle tereptárgyakba, amik könnyedén okozhatják akár egy hosszúra nyúlt csata gyors befejezését is.
Azért idővel meg lehet szokni, sőt, a később megnyitható képességeinknek hála igazi gyilkoló géppé válhatunk, viszont sosem szabad majd lebecsülni az ellenfelet, mert elég egy rossz mozdulat vagy hibás döntés, és máris a koporsónkban találjuk magunkat. Ahhoz, hogy a halálozásaink számát minimálisra csökkentsük, fejlődnünk kell, de a V Risingban le kell mondanunk a tapasztalati pont okozta áldásos hatásokról, ugyanis kizárólag az éppen aktuálisan viselt felszerelésünk határozza meg a szintünket. Ennek hála igencsak fontos lesz a kraftolás, valamint a különféle receptek begyűjtése, hiszen leginkább ezeket használva tudunk majd erősíteni magunkon. Pontosan emiatt kell felfedeznünk minden egyes sarkot, hiszen bárhol rejtőzhet valami értékes cucc, amit felhasználva jóval komolyabb sebzéssel tudunk majd visszatérni oda, ahonnét korábban gyáván megfutamodtunk.
A gyártás azonban nemcsak az egyetlen módja annak, hogy ütőképesebbek legyünk, ugyanis a pályán elszórva találhatunk majd főellenfeleket, akiket levadászva további bónuszokhoz, tárgyakhoz vagy alaprajzokhoz juthatunk. Őket egy véroltár megépítése után tudjuk majd becserkészni, de érdemes felkészülni a harcokra, mert bizony egyik-másik igencsak komoly kihívást tartogat. A tervezés amúgy is fontos szerephez jut a játékban, mivel hősünk nemcsak a vámpírlét előnyeit hordozza magán, hanem a hátrányait is, így aztán alaposan meg kell gondolni, hogy mit fogunk csinálni az előttünk álló nap... vagyis akarom mondani: éjszakán.
Nem véletlen, hogy ajánlott inkább a hold fényénél garázdálkodni (most abba ne menjünk bele, hogy az valójában a Nap visszaverődött fénye), mivel nappal folyamatosan sebződünk a szabadban. Nem érdemes félvállról venni a napsugarakat, mert pár pillanat alatt végeznek velünk, de szerencsére azért lesz lehetőségünk védekezni ellene. Napolaj helyett itt inkább az árnyékokat javasolnám, ahol többnyire biztonságban mozoghatunk, de csak óvatosan, mert ha ilyenkor belekeveredünk egy csatába, akkor jóval nehezebb dolgunk lesz, mint egyébként. Ajánlott tehát kerülni a nappali kalandozást, főleg a játék elején, viszont később sokszor rá leszünk kényszerítve, mivel a levadászható főellenfelek nagy része csak és kizárólag világosban hajlandó megmutatni magát a nagyérdeműnek.
Ugyan a nappali órákat akár a kastélyunk biztonságában is átvészelhetjük, ezzel csak óvatosan, mivel kedvenc kis vérszívónk elég hamar megéhezik, és ha ilyenkor nem jut friss vérhez, akkor bizony gyengülni fog. Persze bármikor elraktározhatunk magunknak pár patkányt vagy kivágott szívet, amiket akárhol csócsálhatunk, azonban ez csak ideiglenes megoldás, és ajánlott mihamarabb egy vérdús áldozatot kerítenünk magunknak, akiből aztán jól meglakmározhatunk. Külön poén, hogy a különféle ellenfelek egyedi típusú vérrel rendelkeznek, amik más és más bónuszokat nyújtanak (harcosokat majszolva nagyobbat sebzünk, állatokat megcsapolva pedig gyorsabbak leszünk), sőt, ezen felül még a minőség sem ugyanolyan, így aztán érdemes a lehető legtöbb ellenségbe belecsócsálni, hátha a következő lesz az igazi. Ha pedig valakit mégis inkább életben hagynánk, akkor még mindig csinálhatunk belőle rabszolgát, akiket bármikor leszívhatunk a tömlöcben, vagy akár elküldhetjük őket különböző missziókra, ahonnét busás jutalommal térhetnek vissza.
Mindezt pedig játszhatjuk egyedül vagy akár többedmagunkkal, egyszerre maximum 60 fős PvE-, illetve PvP-szervereken (utóbbit csak nagyon magas fájdalomküszöbűeknek ajánlom). Szerencsére a fejlesztők hallgattak a játékosokra, így aztán a kezdeti, kizárólagos privát szerveres megoldás helyett beépítettek egy valódi offline módot, ahol teljesen egyedül, internet nélkül is vegzálhatjuk a helyieket. Ha viszont mégis inkább a társas élményt keresnénk, akkor érdemes felkészülni egy nagy adag nyugtatóval, mivel dedikált szerverek hiányában egyelőre elég gyakoriak a lagok, valamint a szétcsatlakozások. Remélem, hamarosan ez is javulni fog, mert igencsak illúzióromboló, ha a fenti problémák valamelyike miatt szagolgatjuk alulról a fokhagymát.
Ezeket a szerveroldali problémákat leszámítva azonban a V Rising már most, korai hozzáférésben is egy igazi kis gyöngyszem, ami remekül keveri össze a túlélő-, a menedzser-, valamint a szerepjátékos műfajok sajátosságait a vámpírok világával. Ötletes megoldások, kellemes megvalósítás és addiktív játékmenet jellemzi a játékot, ami ráadásul a mostani állapotában kínált tartalmához képest még olcsó is, szóval, aki imádja a vérszívókat, az nyugodtan adhat neki egy esélyt, haverokkal vagy anélkül, de garantáltan nem fogja megbánni. Csak aztán óvatosan, mert pillanatok alatt órák telhetnek el, hogy a hősünkhöz hasonlóan minket is meglepetésként érjenek a felkelő nap fájdalmasan égető fénysugarai!
A V Rising a Steamen érhető el korai hozzáférésben.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.