Please Fix the Road teszt

Link másolása
Néha egy egyszerű, de nagyszerű ötlet elég lehet ahhoz, hogy kitűnj a tömegből, és valami olyat villants a többiek irigylő szeme elé, ami, ha nem is váltja meg a világot, pont elég ahhoz, hogy kicsit szebbé tegye azt.

Ez járhatott Ariel Jurkowski fejében is, miközben megálmodta első komolyabb játékát, a Please Fix the Roadot, amiben kis terepasztalok fölé görnyedve kell létrehoznunk a tökéletesen működő útvonalakat. Bár ez elsőre nem hangzik túl nehéznek, sőt, kimondottan izgalmasnak sem, ne hagyjuk magunkat becsapni, hiszen elég csupán pár perc, és máris beszippant minket a játék elképesztően aranyos világa, hogy aztán az egyre nehezedő kihívások során az agytekervényeinket is alaposan megdolgoztassuk. A kezdeti pályák egyszerűsége ugyanis csupán csak álca, idővel alaposan bekeményít a program, de mire ide elérünk, már késő menekülni, hiszen az útnak mindenképpen fel kell épülnie.

Sok választásunk tehát nincs, ami már rögtön a játék elindítása után körvonalazódhat bennünk, hiszen mindenféle menürendszer helyett csak egy rögtönzött stáblista, valamint egy névre szóló szívecskés köszöntés fogad minket, hogy aztán azon nyomban az első pályán találjuk magunkat. Kifejezetten tetszett, hogy a körítés már-már minimális, semmi felesleges maszlag, csak az út és mi vagyunk porondon, a fontosabb funkciók pedig egy alsó sorban elhelyezkedő HUD-on kaptak helyet. Ennek hála a képernyő nagyobbik részén mindig az aktuális feladatunk terpeszkedik, amit így jó alaposan megcsodálhatunk, és erre bizony szükségünk is lesz, mivel idővel csak komoly tervezések és próbálkozások árán tudunk majd továbbhaladni az útvesztőkben.

Kezdetben azonban nincs nehéz dolgunk, csak pár hiányzó elemet kell kipótolnunk, hogy aztán az éppen aktuális jármű, vagy épp állat átjuthasson a céljához. A képernyő alján láthatjuk majd, hogy miket tudunk lepakolni, illetve ezeknek a mennyiségét és a sorrendjeit is itt nézhetjük meg. Ez utóbbi minden esetben fix, így ajánlott előre gondolkodni, de akkor sincs nagy baj, ha elrontanánk valamit, mivel bármikor visszaléphetünk, akár egészen az adott pálya legelejéig. Szerencsére ezek mellett még segítségünk is lesz, ugyanis feladatonként párszor kérhetjük a gépet, hogy mutasson számunkra helyes utat, azonban érdemes észben tartani, hogy ezt csak korlátozott számban tehetjük meg, ráadásul az egyes segítségnyújtások között kicsit várnunk is kell, így akadályozva meg a szélvészgyors végigjátszásokat.

Mondjuk ez utóbbi amúgy sem fog gyakran előfordulni, főleg elsőre, hiszen összesen 150 szint vár arra, hogy rájöjjünk a megoldására, és bizony a kezdeti könnyedség hamar átcsap majd hajkitépős agyalásba. Míg az első pár szinten majdhogynem magától értetődő lesz a feladat nyitja, addig később számtalan zsákutca igyekszik majd minket félrevezetni, amikbe diadalittasan bele is fog sétálni mindenki, ezt garantálom. Az egy útvonalas pályákat felváltják a több szereplős terepasztalok, miközben megjelennek a szintkülönbségek, a rombolható területek, a forgatható elemek és akkor a másolható útszakaszokról még nem is beszéltem. A rengeteg változó miatt sosem lesz unalmas az építkezés, hiszen amint megszoknánk egy újonnan belépő lehetőséget, máris jön a következő, amivel szintén trükköznünk kell majd.

Talán pont emiatt a játék vége felé beköszön pár olyan szint, amit bizony csak komolyabb vér és veríték árán tudunk csak megoldani, mielőtt azonban az egeret, vagy a kontrollert a monitorba építenénk, inkább pihentessük kicsit a feladatot, hogy utána aztán újult erővel próbáljuk meg leküzdeni azt, ami korábban még nem ment. Ez viszont nem lesz olyan könnyű, mivel ahogy azt már korábban írtam, a játékmenet könnyedén beszippant, ehhez pedig remekül asszisztál a megvalósítás is. A látványvilág minimalista és színes megoldása kellemes a szemnek, és ugyan a kamera nem forgatható, kedvünk szerint közelíthetünk és távolodhatunk el, amivel alaposan feltérképezhetjük a pályák minden egyes négyzetcentiméterét.

Amit mindenképpen szeretnék még kiemelni a megvalósítás terén, azok a pályaváltások, amik nem egy csúnya menüben történnek, hanem a szemünk előtt a képernyőn. Ha egy adott útvonalat megépítettünk, akkor az éppen aktuális terepasztalunk többféle módszerrel válthat át a következő szinten találhatóra. Valamikor csak szétesik, és újra összeáll, de lesz olyan, hogy hullámokban úszik át, átpördül, vagy akár összezsugorodik és kiegészül. Kifejezetten ötletes megoldás, ami csupán egy apróság, mégis hatalmasat dob a játékélményen. Utóbbit növeli tovább a terepek változatossága is, hiszen szinte minden egyes kihívás más, mint az előző volt, legyen az éjszakai erdő, házakkal tarkított város, vagy hófödte hegyvidék.

A kifogástalan külcsín mellé pedig egy remek hangszekció párosul, méghozzá olyan dallamokkal, amiket egyszerűen öröm hallgatni gondolkodás közben. Egyedül talán csak a trailerben hallható Morgan Freeman-féle narráció hiányzik, de hát sajnos semmi sem lehet tökéletes. Mondjuk ez pont nem igaz az irányításra, ami mind egérrel, mind pedig kontrollerrel kifogástalan, és bár kicsit féltem, hogy a fix kameraszög miatt sokszor kattintok majd mellé az általam belőtt célnak, ez szinte sosem fordult elő, ha viszont mégis, akkor simán visszavontam a lépésemet. Jó hír lehet még, hogy bár sok szöveget nem tartalmaz a játék (talán egy kezemen meg tudom számolni, hányszor futottam bele írott szavakba), van benne magyar nyelv, sőt, a mindössze 10 eurós árcédula mellé még egy afféle „demót” is kapunk.

A fejlesztő ugyanis a megjelenés napján elérhetővé tette a játék hivatalos kalózverzióját, amiben minden szint megtalálható, cserébe viszont kap egy kalózos tematikájú bevezetőzenét és a beállítások menüben is „pofátlanul” hirdeti majd az eredeti változat vásárlásának lehetőségét. Ami viszont a legnagyobb különbség a két kiadás között, hogy ez utóbbi nem fogja megkapni a később érkező ingyenes frissítéseket, amikből Ariel Jurkowski szerint lesz bőven, szóval ha tetszik a koncepció, akkor érdemes lehet benevezni rá, főleg ennyire olcsón.

A Please Fix the Road tehát egy valódi kis gyöngyszem, egy olyan szerelemprojekt, ami egyszerűsége ellenére is játszi könnyedséggel rabolja el a gondolkodásra hajlamos játékosok szívét. Persze, idővel kicsit talán túllő a célon a nehézségével, de ezt bőven meg lehet neki bocsátani, főleg, amíg ilyen varázslatos szín kavalkád közepette emlegethetjük a fejlesztő nőnemű felmenőit. Nem hibátlan, de egy ízig-vérig izgalmas utazás, ahol hiába lebeg szemünk előtt a végső cél, az út fontosabb, de hogy miként lesz az megépítve, na, az a legfontosabb.

A Please Fix the Road kizárólag PC-re jelent meg.

3.
3.
Őrnagy
#1: Ezzel eljátszogatnék én is. Mostanában amúgy sincs időm komolyabb játékokra...
2.
2.
Sakee
"Mindössze 10 euró, és még kalózverzió is van belőle" Hehe
1.
1.
crytek
Ez tuti jön majd konzolra és ránézésre game pass ready lesz.. jóféle kis indie cucc szeressük az ilyet.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...