Ugyan maga az ötlet, hogy egy lélek által megszállt papír kisfiút vezessünk át a viszontagságokon, nem ördögtől való gondolat, sajnos azonban a megvalósítás terén számos hiba csúszott bele az összképbe. Megannyi bug és kényelmetlenség övezte a kalandot, így aztán hiába volt érdekes a körítés és ötletes a világ, szépen lassan eltűnt a süllyesztőben - legalábbis eddig ezt hittük. Az eredeti alkotók máshogy gondolták, így fogták magukat, és kitúrták a kukából a papírgalacsinokat, kicsit kipofozták és újrahasznosították őket, majd egy Refolded alcímet odabiggyesztve ismét szerencsét próbáltak vele.
Természetesen nemcsak a címben történt változás, hiszen a készítők magába a játékba is belenyúltak, és igyekeztek kijavítani a korábbi kiadásban felmerült hibák zömét, több, de inkább kevesebb sikerrel. Ami viszont már rögtön a kezdés után észrevehető, az a sokkal látványosabb grafika. Bár vizualitás terén az A Tale of Papernek eddig sem volt oka szégyenkeznie, hiszen meglehetősen stílusos helyszínek között csatangolhattunk kis karakterünkkel, az eggyel korábbi konzolgeneráció azért behatárolta a lehetőségeket. Nos, ezek a határok szerencsére teljesen elmosódtak, és ugyan nem kapunk meg mindent, azaz például a mostanság közkedvelt ray tracing nem szerepel a listán, de helyette ámulhatunk a jócskán feljavított fény-árnyék effekteken, gyönyörködhetünk az alaposan felsrófolt képfrissítésben, de a gyorsabb betöltés sem épp elhanyagolható.
Ezeknek hála főszereplőnk, Line utazása olyan varázslatos, hogy elsőre talán fel sem fognak majd tűnni azok a problémák, amik már az eredeti ugrándozást is pokollá tették. Mivel egy ízig-vérig platformerről van szó, ezért hatalmas szerep jut az irányításnak, a 3D-s megvalósítás okán pedig a kamerának, hiszen ha ezek közül akár csak az egyik is bezavar az élménybe, könnyedén elmehet a kedvünk a folytatástól. Sajnos a végeredmény korántsem tökéletes, bár még így is fényévekkel jobb, mint a 2020-as változatban. Karakterünk terelgetése többnyire pontos, néha beakad ide-oda, de semmi komoly, viszont a fix kamera már jóval több gondot fog okozni, főleg, mivel sokszor nehéz felmérni, hogy a 3D-s térben mi most mégis hol vagyunk pontosan.
Ez igazán a különféle szakadékok felett fekvő léceken lesz probléma, amikről könnyedén lezuhanhatunk, és higgyétek el, le is fogunk. Méghozzá sokszor. Rengetegszer. Szerencsére a mentési rendszer elég barátságos, az ellenőrzőpontok gyakoriak, így ritkán kell nagyobb szakaszokat újrapróbálnunk, viszont, ha közben kilépünk, akkor mindig a legutolsó fejezet legelejéről folytathatjuk. Ez elsőre kissé furcsának tűnhet, azonban a játék annyira rövid, hogy akár egy szempillantás alatt visszaérhetünk oda, ahol korábban abbahagytuk. Ugyan a Refolded kibővült egy, még sosem látott, az alapjáték végeztével megnyíló kalanddal, az Unfolded Melodyval, ami három további fejezetet tartalmaz egy teljesen új főszereplővel megspékelve, a tényleges játékidő még ezzel együtt sem éri el a négy órát, sőt, ha ügyesek vagyunk, akár két óra alatt is befejezhetjük az egészet, ami azért kicsit kevéske.
Főleg úgy, hogy maga a játékmenet egész ötletes és kifejezetten szórakoztató, pláne, ha leszámítjuk a kamera fentebb taglalt problémáit. Line, a kis hősünk ugyan a játék elején kissé korlátozottnak tűnik, idővel azonban majd magára szed pár képességet, így juttatva minket túl az előttünk tornyosuló akadályokon. Mivel papírból készült, ezért később simán áthajtogathatja magát békává, hogy magasabbra ugorjon, de akár galacsinná is összegyűrődhet, ezáltal átsuhanva a bizonyos helyeken lefektetett szűk csővezetékeken. Nem szeretnék minden poént lelőni, de lesz még pár trükk a tarsolyunkban, amikkel aztán továbbjuthatunk majd az amúgy jól felépített és változatos helyszíneken. Megfordulunk egy házikóban, tetőkön, csatornában, de még a szabadba is kijuthatunk, miközben kulcsokat hajkurászunk, lifteket mozgatunk és hatalmas pókok elől menekülünk.
Ugyan a rövid játékidő nem nyújt sok teret a kreativitásnak, a készítők igyekeztek változatos helyzetekbe beledobni Line-t, ezáltal pedig minket, ami meg kell hagyni, egész jól sikerült nekik. Sajnos azonban idővel így is feltűnhet, hogy a feladványok gyakran ugyanarra a megoldásra épülnek, annyi különbséggel, hogy néhol egy-két gomb helyett már háromra vagy négyre kell odafigyelnünk. Ha pedig ez nem lenne elég, az amúgy nyitottnak álcázott pályák sem túl nagyok, rengeteg a láthatatlan fal, így aztán ritkán kóborolhatunk el a fejlesztők által megalkotott ösvényről. Cserébe legalább ez a szigorúan kikövezett út kellően szórakoztató és érdekes, így aztán hiába a korábbi verzióból megmaradt hibák tömkelege, azok ellenére is egy piszok élvezetes kis kalandban lehet részünk, amit ráadásul az eredeti kiadás tulajdonosai ingyen megkapnak konzolon.
Az A Tale of Paper: Refolded nem egy tökéletes játék, rengeteg porszem maradt a papírmasé gépezetben, de így is van benne valami, ami miatt egyszerűen nem lehet rá haragudni. Úgy tűnik, hogy a történet elején megjelenő, kis fényes lélekgömb nemcsak főhősünket, Line-t szállta meg, így változtatva meg az addigi életét, hanem ezzel együtt a kész produktumot és rajta keresztül minket is. Ennél többet pedig, ha szeretnénk, sem kívánhatnánk egy játéktól.
Az A Tales of Paper: Refolded Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re és PC-re jelent meg, mi az utóbbin teszteltük. Később PlayStation 5-re és Nintendo Switchre is elérhető lesz.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.