Freelancer Bemutató

-Freelancer alpha one dash one! Leszállási kérelme a Manhattam bolygóra nyugtázva lett. Kérem, várjon, amíg felszabadul az egyes számú kapu… Köszönjük. Most már szabad az út…

-Üdvözlöm ismét nálunk Edison! Jó újra látni!

-Juny! Van valami munka számomra?

-Persze. Egy csapatnyi kalóz, a Blood Dragon klánból Manhattamtől nem messze kereskedő hajókat foszt ki. Menj oda és pusztítsd el őket!

-Rendben! Azonnal indulok

-Freelancer alpha one dash one! Felszállási kérelmét megkaptuk! Jó utat kapitány!

-A cél objektum koordinátáit csillagtérképére feltöltöttük! Irtson ki minden ellenséges hajót a cél objektum körül! Vigyázzon magára!

Hát igen, ilyen és ehhez hasonló párbeszédek zajlanak főszereplőnk és a megbízóink között. A Digital Anvil legújabb űr szimulátorában egy szabadúszó, kalandra vágyó pilótát alakítunk. Rajtunk múlik, hogy a minta-rendőr, címeres kalóz, hírneves fejvadász, vagy éppen jól kereső kereskedő válik-e belőlünk. A szabadság mindenesetre meg van adva, csak ki kell használnunk a lehetőségeket. Mindezt egy hatalmas csillagrendszerben, a Sirius System-ben tehetjük meg. 800 évvel a játék kezdete előtt ide érkezett az az öt hatalmas kolonizáló hajó, mely azóta minden iskolás történelem könyvének borítójáról „mosolyog” vissza ránk. Ez az öt hajó menekítette ki azt a maroknyi túlélőt, mely a Földről és a környező kolóniákról menekülni kényszerült túlélőket repítette egy szebb, új világba. A kolóniákat folyamatosan létrehozó telepesek fejenként 3-4 naprendszerből álló területet tettek magukévá. Az egykori Föld négy hatalmas nemzetének képviselői, az amerikaiak (Liberty), a németek (Reinland), a japánok (Kusari) és az angolok (Bretonia) különálló vezetésű, független birodalmakat hoztak itt létre. Természetesen, mint mondani szokás, a történelem ismétli önmagát. Éppen hogy az emberi faj fel tudott lélegezni a több évszázados földön kívüliekkel vívott háborúból, ellenség híján ismét egymás torkának estek a nációk, és kezd az egykor egységes birodalom belülről szétkuszálódni.

A Freelancer is a jó pár évvel ezelőtti Elite című játék jól kitaposott ösvényén halad: adott egy hatalmas űr, néhány nagyobb, konfliktus övezte birodalom és egy kalandvágyó, munkát kereső szabadúszó pilóta. Ez a révkalauz, akit mi alakítunk a töténetünk egyik kulcs figurája. A végtelen űr szülöttje, Edison Trent teljesen véletlenül kerül az események középpontjába. Miután otthagyja szülőbolygóját, hogy felfedezze az ismeretlen űrt, és szerencsét próbáljon a nagyvilágba, Manhattambe veti őt a sors. Természetesen első dolga, hogy valami munka után nézzen. A manhattami bárban találkozik először Junyval, a csinos rendőrtiszttel, aki a 13 megbízatáson keresztül tartó történet szálon a kísérőnk lesz. Kap is egy küldetést tőle, és úgy néz ki, rendőrségi karrierünk jó vágányon halad. A bonyodalom középpontjában egy ismeretlen eredetű többször is felbukkanó kristály áll. Ennek hatalmas szerepe van a sztori fordulatosságában és kimenetelében egyaránt. Erről nem is árulnék el többet, hiszen az egész cselekményszálat ez a kis kő mozgatja. Junytól folyamatosan kapunk rendőrségi küldetéseket. A megbízatások a következő képen épülnek fel: Összesen 13 történet alapján megírt, kötelező jelleggel elintézendő küldetésen kell túlrágnunk magunkat, majd e missziók közötti véletlenül generált, szabadon választható alküldetéseket vállalhatunk, melyek lényege a pénzkeresés és a szintlépés. Most kicsit kitérnék a fejlődési rendszerre is. Rendkívül buta módon, nem a hadjárat alatt megszerzett skalpok, vagyis harci tapasztalatok alapján tudunk fejlődni, hanem a megkeresett pénz jelenti ezt. A központi számítógépen egy kis számláló figyeli, mennyi pénzt kell még keresnünk a következő szintlépéshez. Rendkívül buta módon van ez is megoldva, hiszen számolja a hajónk, felszerelésünk és készpénzünk együttes értékét. Csakhogy nem a teljes értéket veszi alapul, hanem a kereskedő által megszabott, az újtól 50-70%-al olcsóbb vételárat veszi számításul. Ettől a kicsi, mégis rendkívül idegesítő hibától eltekintve a fejlődési rendszerünk teljesen átlagos. Adott szint elérése után Juny ismét felkeres minket, hogy segítségünket kérje munkájához. A játék története alapján felfedezett 30 naprendszeren kívül még több mint 10, a térképen nem jelölt naprendszer áll felfedező utunk előtt. Minden naprendszerben általánosan 3-4 planétán, illetve űrbázison vehetünk fel küldetéseket, követhetjük figyelemmel a híreket, ismerkedhetünk össze emberekkel, javíthatjuk meg, illetve vásárolhatjuk meg új hajónkat, illetve különböző tömegcikkekkel is kereskedhetünk. Ezeken a támaszpontokon a játékban fellelhető több mint 30 hajóból szalontól függően 2-3 darab közül választhatunk. Minden népnek megvan a saját igényeik szerint kifejlesztett harci, kereskedelmi, illetve civil hajójuk. Típustól és ártól függően változik a hajó felszerelése, a külön megvásárolható fegyverek arzenálja. Kezdetben természetesen pénzszűkében vagyunk, így egy alap vadászhajót kapunk a rendőrégtől ajándékba. A megoldott küldetések mennyiségétől, és rangunktól függően vásárolhatunk itt vadászgépeket. Persze a legprofibb és legjobban felszerelt hajókat érthető módon a külsőbb gyűrűk mentén kell keresgélnünk. Mivel teljesen szabadon választhatunk, milyen irányba is akarunk indulni, természetesen megválaszthatjuk azt is, hogy inkább a kalózokkal, a rendőrökkel, vagy éppen az ellenséges nemzetnek akarjuk a seregét erősíteni. A kötelező küldetések alkalmával még erősen korlátozva van ez a lehetőség, hiszen ha átállnánk az ellenséges oldalra, a rendőri erők szemében megdőlne a bizalmunk, nem kapnánk több küldetést, így vége lenne a játéknak is. A 13 misszió leteltével választhatjuk meg igazán hova is szeretnénk tartozni.

A játék összhatása igen szimpatikusra sikeredett. Első indításnál gondolom mindenkiben felmerül a kérdés, vajon mivel lehet változatossá tenni egy ilyen hatalmas, szabadon bejárható rendszert. A Freelancer fejlesztői igen jól éltek a lehetőséggel. A bolygók mind a Földön megtalálható legnagyobb, kulcsfontosságú szerepet játszó városról lettek elnevezve, építészeti stílusukban és atmoszférájuban is az eredetivel megegyező élményt nyújtanak. Hangulatos, jól eltalált zene fogad minket minden egyes bolygón. A táj, a bár felépítése rendkívül jól eltalált élményt ad vissza. Ekkor azonban továbbra is fenn áll a veszélye, hogy kalandozásunk a helyszínek és a küldetések változatosságának hiányában mégiscsak unalomba fog torkollni. Ez azonban nagy részben nem igaz. Azért mondom, hogy nagy részben, mert az űr tényleg változatosra sikeredett, könnyen bejárható, a csillagtérképünk segítségével pedig jól átlátható. Minden egyes naprendszer külön atmoszférával rendelkezik. Vannak egészen fekete, csillagoktól, színes távoli bolygótól fénylő részek, míg más helyen kék, jégmeteoritoktól hemzsegő, ködfelhőbe burkolózó tájak is. Egyes helyeken hangulatos narancssárga háttér, míg máshol piros, zöld, illetve barna háttér gondoskodik a sokszínűségről. Az adott naprendszeren belül is hatalmas porfelhőkbe, meteoritmezőkbe, roncstelepekbe, sőt akár aknamezőre is tévedhetünk, ha nem figyelünk oda kellőképpen. Ezeket a naprendszereket csillagkapuk kötik össze, melyek a gyorsabb közlekedés érdekében másodpercek alatt átrepítenek a szomszéd galaxisba. Adott naprendszeren belül, a bolygók illetve űrállomások kereskedelmi, valamint rendőrségi alagutakkal vannak összekapcsolva, melyek segítségével szintén néhány másodpercbe telik átugrani a szomszéd bolygóra. Persze a fejlesztők elrejtettek rengeteg, a térképen nem jelölt, de a pletykák szerint létező féreglyukakat is, melyek könnyedén idegen civilizációk világába lyukadnak ki. Ezek feltárására a közeli bázisokon pihenő pilótáktól, illetve kiszolgáló személyzettől kaphatunk információkat, hogy mégis merre keressük ezeket. A gyorsabb közlekedés érdekében, a bolygókat összekötő kapukon kívül rendelkezésünkre áll három fajta hajtómű is. Egy lassú, alap hajtómű, egy gyorsabb, melyet alapértelmezésben a TAB billentyű lenyomásával tudunk aktivizálni, ám ez csak néhány percig tud életben maradni a következő újratöltésig. Emellett alapfelszereltségünkhöz tartozik egy igen erős és folyamatos munkát ellátó hajtómű is, mely hátránya, hogy működése közben nem lehet tüzelni, illetve egy nagyobb találattól ezek kikapcsolnak, így áttérnek normál meghajtásra. Hajónkat típustól függően több lézer ágyúval, rakétákkal, aknákkal, illetve torpedókkal szerelhetjük fel. Az első három fegyver a ránk támadó ellenséges vadászok ellen hatásos, míg az utolsó segítségével könnyedén repíthetünk levegőbe egy nagyobb hadihajót, vagy akár egy egész bázist is. Természetesen ezeket a fegyvereket hajónk képességeitől illetve fejlettségi szintünktől függően tudjuk megvásárolni. Mint a hajóvásárlásnál, itt is a külsőbb területeken kell keresgélni az igazán jó árút.

Ám az érem másik oldal a küldetések egyhangúságában rejlik. A történet szerinti küldetéseken kívül mindössze annyiból tevődnek össze a mellékküldetések, hogy egy megjelölt helyhez utazva meg kell semmisíteni az ott cirkáló hajókat, felvenni a roncsokból hátramaradt felszereléseket, esetleg elfogni a katapultált pilótát. Ezt alapértelmezésben a B gomb megnyomásával tudjuk elvégezni. Néha kapunk egy pár olyan küldetést, melyben egész állomásokat, bázisokat kell felszámolni, ám ennél többre sajnos ne számítsunk.

Most már, hogy teljesen kiveséztük a körbejárható űrt, a hajókat, a fegyvereket és az állomásokat, térjünk is rá a legfontosabb kérdésekre, vagyis, hogy milyen a grafika, elviselhető-e az irányítás és, hogy jók-e a hangok. Ha a grafikát akarjuk elemezni, két részt kell figyelembe vennünk: a földi, illetve az űrben látható megvalósítást. A bolygók felszínei, a bázisok belső terei jól kidolgozottak, ötletes megvalósításon alapulnak, ám kicsit világosabbra véve itt a monitorunkat, láthatjuk, hogy a hátterek textúrái igen mosottak, néhol teljesen elhanyagoltak. A bázisok kihaltak, csak az a néhány vendég a bárban és a személyzet vár fogadásunkra. Sajnos a karakterek túlságosan is elkülönülnek a háttértől, erősen érezni lehet a „szélüket”. A bárban lévő személyek ülnek az asztaloknál, támaszkodnak a pultnál, és makacsul néznek előre fele. Mikor odalépünk hozzájuk, akkor kezdenek élni, és beszélgetésbe elegyednek velünk. Ebben a bárban tudjuk még a friss pletykákat is begyűjteni, sőt néhányuk vaskos pénzkötegekért cserében elárulnak néhány ellenséges bázis koordinátáit is, illetve még fel nem fedezett csillagkapuk és féregjáratok helyét is könnyedén elmondják nekünk. Az emberek részletességével kevés játék vetekszik, hiszen állandóan gesztikulálnak a szereplők, beszéd közben mozog a szájuk, húzogatják a homlokukat és forgatják szemüket. Ha az űrben figyeljük meg a grafikai részletességet, láthatjuk, hogy első ránézésre minden rendben. Szépen kidolgozott, nagy poligonszámú, szép textúrával felruházott hajók között manőverezhetünk. Üröm az örömben, hogy néhol sajnos eléggé kocka alakúra sikeredtek a meteorok, de ez igazán elnézető.

Az irányítás elsőként szokatlannak tűnhet, hiszen a játék nem támogat semmiféle joystickot vagy gamepadot, mindössze az egetlen eszközünk a jól ismert egér. Első pillantásra szerfelett bonyolult ezt kezelni, ám alig öt perc játékidő után könnyedén ráérezhetünk a trükkjére. Az egér segítségével könnyedén tudjuk kezelni a hajó manőverezését és a fegyvereket. A billentyűzeten elhelyezett hotkey-ek segítségével pedig teljesen irányításunk alá vehetjük az egész játékot.

A hangok nagyon jóra sikerültek. Remek zene kísér minket végig utunkon, külön jó pont, hogy repülés közbe fel tudjuk venni a kapcsolatot más hajókkal, és küldetésünk során a néha segítségünkre siető csapattársak is egyfolytában kommentálják az eseményeket, és tippeket, utasításokat adnak nekünk. Ismét megemlítenék egy újabb rossz pontot itt is. Sűrűn találkoztam olyannal, hogy több szereplő egy szinkronhangon szólt hozzánk. Elég fura volt ezt hallani, ám hála istennek ezek csak a mellékszereplőknél, vagyis a bárban lézengő emberekre igaz. Itt a presszóban egy állandó, sablonosnak mondható szöveget hallhatunk, mely csak a szinkronszínész akcentusában és modorában különböznek egymástól. Mikor leállunk velük beszélgetni, rendszerint megkérdezik, hogy ismerjük-e egymást, hogy most járunk-e az állomáson először. Ekkor mi visszaválaszoljuk, hogy igen, és hogy van-e valami munka számunkra. A helyzet azért ennyire nem vészes, de a tesztelés alatt 4-szer egymás után ilyen dialógusba botlottam, és bizony negyedszerre már egy nagy ásítással honoráltam az előadást.

Mint minden mai játéktól alapban elvárjuk, hogy rendelkezzen multiplayer lehetőséggel is. Természetesen a legnagyobb örömünkre ez itt is adott. Abban az univerzumban, melyben egyjátékos küldetések alatt is játszhatunk, multiplayer módban is itt tudunk barangolni. Miután a több száz felsorolt, éppen üzemelő szerver közül kiválasztottuk a nekünk legszimpatikusabbat, a játékba beérve ugyanaz a helyzet fogad, mint single mód alatt. Kapunk egy hajót, és küldetések végtelen sorának indulhatunk neki. Azzal a különbséggel, hogy itt nem kell végig játszanunk a cselekmény szerinti fő missziókat, hanem egyből lehetőségünk nyílik a szabad játékstílus felvételére. Karakterünket, fejlettségi szintünket a szerver megjegyzi, így a következő csatlakozásnál is folytatni tudjuk kalandozásunkat. Hála istennek módunk nyílik rá, hogy egy, vagy több barátunkkal karöltve, egy csapatot alkotva együtt induljunk egy-egy nehezebb küldetés leküzdésére. Sajnálatos módon az egyik szerverről a másikra nem lehet átköltöztetni karakterünket, hiszen igen jól jött volna a két napon és két éjjelen át tartó multiplayer játékomnál a szerver végzetes összeomlását megelőzően gyorsan kimenteni az eddigi elért eredményeimet, ám erre nem került sor, így ugrott az álmatlan éjszakák átjátszott boldog óráinak gyümölcse is.

Összességében ezektől a kisebb hibáktól eltekintve egy nagyon hangulatos arcade-űrszimulátorhoz van szerencsénk, melyet csak ajánlani tudok mindenkinek. A felsorolt hibákért kárpótol minket a felejthetetlen űrharc szinte kézzel fogható, utolérhetetlen hangulata és a pályák részletessége és változatossága. Senki ne ijedjen meg a kezelhetőségtől sem, hiszen hamar meg lehet barátkozni azzal a jobb oldalon fekvő kis fehér rágcsálóval is.