“Mos Eisley, az űrkikötő. Ez a gyülekezőhelye az egész világegyetem leghitványabb söpredékének. Óvatosnak kell lennünk.” Amikor Ben Kenobi szavait hallgatva Luke Skywalker először rácsodálkozott a dűnék közt elterülő kikötővárosra, majd a kantinba belépve rosszarcú bűnözők és furcsa idegenek tucatjaival nézett szembe, az 1977-es mozinézők előtt is kitárult egy teljesen új világ. Sokak számára a csuhás Jedik, a lézerspádék és a kifürkészhetetlen Erő jelentik a Csillagok háborúját, ám van egy másik jól ismert arca is ennek a világnak. A mocskos lebujok, az elhasznált, már-már roncsszerű űrhajók, a vagány csempészek és kíméletlen fejvadászok azok, amelyek igazán hihetővé és átélhetővé tették George Lucas páratlan űrwesternjét, elmélyítve a jó és a gonosz örök harca közti mitikus tanmesét.
Az univerzumnak ezt az oldalát fedezi fel a Star Wars Outlaws is, méghozzá egy grandiózus, több világot felvonultató open world akciójáték keretei közt. Han Solo, Lando Calrissian vagy bármely más, korábbi történetekből ismert karakter helyett azonban egy vadiúj arc, Kay Vess kerül ezúttal a főszerepbe. Kay pitiáner bűnözőként Canto Bight kaszinóvárosának jóval kevésbé fényűző munkásnegyedében nőtt fel, ahol egész életében csakis önmagára és aprócska kis társára, Nixre számíthatott. A fiatal tolvajnak csak egyetlen igazán tuti melóra lenne szüksége ahhoz, hogy végleg maga mögött hagyhassa ezt az életet, de mindnyájan jól tudjuk, hogy az ilyen melók nem sűrűn sülnek el terv szerint...
Csupán egy hajszálon múlt, hogy egy félresikerült rablást követően Kay nem hagyta egy gazdag bűnvezér erődítményében a fogát, ám a gengszter kedvenc antik hajóját, a Trailblazert azért sikerült meglovasítania. Főhősünk így végre nekivághat a hatalmas végtelennek - komoly vérdíjjal a fején, nyomában a galaxis legvérszomjasabb kartellével. Kay tehát kénytelen lesz az alvilág legnagyobb bűnöző szindikátusai közt munkát és szövetségeseket keresni, hogy igen... ismét csak egy utolsó nagy rablást összehozva végleg maga mögött hagyhassa a karriertolvaj életét. Ehhez pedig szüksége lesz egy gondosan megválogatott csapatra, amolyan Ocean’s 11 stílusban.
Így merülünk el tehát az első órákban a Star Wars Outlaws világában, ami a Star Wars-galaxis peremvidékének egy kisebb szeletét, összesen 5 bolygót vonultat fel felfedezhető terepként. Canto Bight után Toshara szavannái felé vesszük az irányt, de hamar kötetlenül bejárhatóvá válik Kijimi jégbe fagyott városa, Akiva dzsungelvilága, és természetesen Tatooine is. Ha éppen nem a gyönyörűen kidolgozott városokban járunk, akkor felfedezhetjük a környező tájakat Kay siklómotorán, de a bolygófelszínt elhagyva a Trailblazer pilótafülkéjében is lesz bőven tenni- és lőnivalónk.
Ubisoft-féle open world-játék lévén igazán hatalmas, szabadon bejárható játszóteret kapunk, ám sok hasonló címmel ellentétben itt mégsem kifejezetten a horizontig elterülő külső terepek jelentik az Outlaws legnagyobb vonzerejét. Persze kétségtelen, hogy hatalmas élmény siklómotoron végigszáguldani Tatooine kanyonjai közt, meglátogatva minden ikonikus helyszínt, kezdve a fogatverseny ugratóival, a Sarlacc vermén át, egészen a Lars család párafarmjáig. Nagyszerű odafigyeléssel készültek el az Outlaws nyílt világai, ám a játék akkor mutatja meg az igazi arcát, amikor a kocsmák, piacterek és kaszinók árnyékában indulunk sétára a tömött városi utcákon.
Egész egyszerűen sosem találkozhattunk még olyan videojátékkal, amely ilyen hűséges és hiteles módon ábrázolta volna a Star Wars-univerzum lakott területeit. Elképesztően könnyű elveszni az ócskavasat áruló droidműhelyek, forgalmas kantinok, bizarr kajákat kínáló utcai árusok, vitától hangos kártyaasztalok és az utcákon strázsáló birodalmi járőrök közt. Nincsenek céltalanul tébláboló NPC-k, mindenki teszi a dolgát vagy éppen siet valahova, a belső terek kialakítása pedig olyan végletekig részletgazdag, hogy könnyen elfelejtjük, hogy nem egy gondosan kialakított látványdemó, hanem egy több bolygót felvonultató, nyílt világú kaland részesei vagyunk.
Márpedig a Star Wars Outlaws minden, csak nem egy hatórás csőjáték. Teljes napokat tölthetünk el csupán a mellékküldetések és minijátékok felfedezésével. Minden poros lebujban vár ránk néhány árkádgép, fogadhatunk (megbundázott) fathier-versenyre vagy megkóstolhatjuk a helyi konyhák különlegességeit - az utóbbit rendszerint olyan szórakoztató jelenetek kísérik, amik mellett még a Monster Hunter főzős átvezetői is elbújhatnak! És természetesen egy ilyen témájú Star Wars-játékból nem hiányozhat a legendás kártyajáték, a Sabacc sem. A helyi verzió a Texas Hold ‘Em és a Black Jack alapvetéseit fűszerezi meg néhány igazán furfangos csavarral, végeredménynek pedig egy olyan ötletes kártyajátékot kapunk, ahol a tudás éppen annyit számít, mint a szerencse. Ja, és naná, hogy csalhatunk itt is!
De mielőtt nagyon elvesznénk a lapok és zsetonok mámorában, kanyarodjunk vissza a fő vonulatra, hiszen nem érdemes elfelejtenünk, hogy alapvetően egy sztoriorientált TPS akciójátékról beszélünk, ami aligha lehet szórakoztató, ha nincsenek a helyén az alappillérei. Nos, az igazán jó hír az, hogy Kay Vess kalandja bármely nagy költségvetésű sztorijáték mellett megállja a helyét, annak ellenére, hogy hátulnézetes lövöldeként, nem sokban mutat túl a középmezőnyön. Kay fejleszthető, többféle módban használható pisztolya mellett kézbe vehetjük az ellenfeleink jóval hatékonyabb sugárvetőit is, a kissé sótlan fedezékharc azonban aligha nevezhető a játék csúcspontjának.
Szerencsére legalább ekkora szerepet kap a lopakodás is (végtére is Kay egy besurranó tolvaj), melyben hűséges társunk, Nix is gyakran a segítségünkre lesz. Az aprócska merqaalt egyetlen kontextusérzékeny gombnyomással irányíthatjuk, hasonlóan a Watch Dogs hackelési rendszeréhez. Így kérhetjük meg őt, hogy vonja magára járőröző biztonságiak figyelmét, okozzon káoszt vagy az akció hevében csaklizzon nekünk egy hődetonátort vagy sugárvetőt. Nix éppen annyi extra adalékot ad a lopakodós-lövöldözős játék alapmechanikáihoz, hogy az egy korrekt, teljes egésznek hasson, ám sem a lövöldözés, sem pedig az űrbéli akció terén nem ez lesz minden idők legmélyebb Star Wars-játéka. Ez azonban talán nem is akkora tragédia, hiszen a nem túlkomplikált irányításba egyetlen perc alatt könnyű belerázódni, az Outlaws pedig nyilvánvalóan nem olyan rétegjátéknak készült, mint a Star Wars: Squadrons. Ha mindenképp párhuzamot kéne vonni egy ismert címmel, akkor sokkal inkább egy nyílt világú Unchartedről beszélünk a messzi-messzi galaxisban – egy ilyen játékra pedig milliók kíváncsiak.
Habár a Star Wars: Outlaws fejlesztését a The Division-játékokat készítő Massive Entertainment végezte, a svéd csapat inkább a Ubisoft másik sikerszériáját, az Assassin’s Creedet vette alapul a játék tartalmi struktúrájának felépítésekor. Egész pontosan arról van szó, hogy hiába a tágas, szabadon felfedezhető nyílt világ, a fő sztorivonal van annyira erős és feszes, hogy akár teljesen lineáris formában is könnyen lekösse a játékos figyelmét. Kay Vess karaktere a mestersége ellenére is szimpatikus, könnyű vele azonosulni, a játék pedig tökéletes tempóban mutatja be, hogy hogyan válik egyszerű utcai tolvajból egy olyan kompetens bűnözővé, akivel a galaxis legnagyobb gengszterei is szívesen ülnek egy asztalhoz.
A heist-sztorik kliséi ellenére (vagy éppen azok miatt) izgalmas látni azt is, hogyan áll össze Kay csapata, melyből nem hiányozhat többek közt a kódtörő, a robbantásszakértő, a droidguru, a szerencsejátékos és a keménylegény sem. A fura szerzetekből összeálló banda közül is kiemelt figyelmet érdemel ND-5, a galaxis legjobban öltözött kommandós droidja. Amellett, hogy ő már a játék borítóján is iszonyat vagánynak tűnt, a történetben is meglepően érdekes, szerethető karakterívet kap, de a banda egyéb tagjai is megkapják a nekik kijáró rivaldafényt. Ráadásul az innen-onnan összeverbuvált társaink nemcsak a történetben kapnak kiemelt helyet, de a tudásukkal Kay eszköztárát is ők bővítik ki, különféle eltanult képességekkel kiegészítve az olyan szerepjátékos fejlesztési rendszereket, mint ruhaszettek-bónuszok vagy fegyverünk és járműveink craftolható upgrade-jei.
A már jól megszokott akció-szerepjátékos alapokon túl azonban akad még egy átfogó nagy játékmechanika, ami meghatározza a Star Wars Outlaws-t, ez pedig nem más, mint a bűnöző szindikátusok hírnév-rendszere. A játék során négy nagy rivális bűnszövetkezettel, a Pyke szindikátussal, a Crimson Dawnnal, a Hutt kartellel és az Ashiga klánnal dolgozhatunk együtt. A területért és befolyásért versengő maffiózók gyakran egymás érdekeinek ellentmondó melókra szervezik be főhősünket, így óvatos kötéltáncot kell járnunk azzal, hogy kinek a kegyeibe szeretnénk beférkőzni, és kik azok, akiket nem félünk átverni. Mindez pedig nemcsak a történetben, de a gyakorlati játékmenetben is látványos következményekkel jár. A barátságos kartellek akár a saját főhadiszállásaikon is szívesen látják Kayt és jóval érzékenyebb megbízásokra is felkérik őt. Ezzel ellentétben, ha az egyik bűnszervezet ellenségévé válunk, akkor odáig fajulhat a dolog, hogy orgyilkosokat küldenek a tűzzel játszadozó főhősünk nyakába.
Sok szempontból ez a reputációs rendszer jelenti a Star Wars Outlaws lelkét, ám elég nagy kár, hogy nem kapott a játékban hasonlóan érdekes szerepet a Birodalom. Ha az Outlaws egy GTA-játék lenne, akkor a Birodalom játszaná a rendőrség szerepét, ami egészen magától értetődő, hiszen a nagy kánon idővonalán A Birodalom visszavág és A Jedi visszaér közti időszakban járunk. Egy olyan korban, ahol még a peremvidék távoli világain is jelentős a Birodalom vasöklű jelenléte, hiszen éppen nyílt háborút folytatnak a Lázadók Szövetségével. Természetesen mi is gyakran beszivárgunk majd birodalmi erődítményekbe és elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb összeakasszuk a bajszunkat pár rohamosztagossal, ám az űrfasiszták mégsem jelentenek olyan félelmetes ellenfelet, mint amilyet el tudnánk képzelni.
Maximális “körözés” esetében például Death Troopereket küld a nyakunkba a játék, ám harc közben ők is éppen olyan könnyedén kijátszhatók, mint bárki más, ha az ember ismeri a fedezék fogalmát. Habár Kay néhány elszenvedett találat után már padlót fog, a Massive Entertainmentnek mégsem sikerült igazán félelmetes és kompetens ellenfeleket elhelyezniük az open worldben – a The Division-játékokkal pedig volt bőven lehetőségük a tapasztalatszerzésre ezen a téren. Ennek persze az a pozitív vonzata, hogy sosem érezzük magunkat annyira elnyomva a túlerővel szemben, hogy ne merjük felfedezni az egyik ígéretesnek tűnő helyszínt, melyet éppen egy ellenséges frakció irányít.
Mert a játék szinte csak könyörög azért, hogy felfedezzük minden egyes rejtett zugát. Nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy látványdizájn szempontjából mennyire magával ragadó a Star Wars Outlaws - még akkor is, ha nyers grafikai fronton nincs mindig minden rendben. Hiába festenek meseszépen a neonfényben és csatornagőzben életre kelő városutcák, ha ugyanakkor a nyílt szavannán vagy dzsungel bokáig érő sarában néha egyenesen ronda a játék - és akkor még szó sem esett a jelen generációhoz méltatlan arcmodellekhez. A mosottas, elkent talajtextúrák és a magasabb számú részecskeeffektek mellett beeső frame rate láttán csakis abban arra gondolhat az ember, hogy némi extra polírt még patch formájában kaphat a játék, ám könnyen meglehet, hogy a mai konzolok hardverén ennél nem sokkal bír többet a Snowdrop Engine.
A PC-s teljesítmény sem hibátlan egyelőre
Nagyon különös tehát a Star Wars Outlaws látványvilágának kettőssége. Bizonyos körülmények közt (jellemzően külső tereken és a közeli arcfelvételeken) egyenesen kiábrándító a látvány, a sűrű assetekkel, karakterekkel és komplex fényeffektekkel operáló városokban viszont olyan álomszerű, hogy lekörözi a nála jóval zártabb, de mégis magas költségvetésű sztorijátékokat is. Ez a kettősség pedig a játékmenet során is végigkíséri Kay Vess kalandját. A középszerű gunplay és a könnyen kiszámítható, néha egyenesen ostobaságokat művelő ellenséges mesterséges intelligencia itt-ott kiránthat bennünket az immerzióból, de világépítés, atmoszféra és a mindent átfogó Star Wars-miliő szempontjából abszolút jelesre vizsgázik a játék. Az összegzés tehát, hogy a Star Wars Outlaws egyáltalán nem tökéletes, de mindent egybevetve mégis egy nagyszerű open world játék, a témáját és megvalósítását tekintve pedig abszolút hiánypótló.
Remek látni, hogy a franchise-exkluzivitási huzavona elmúltával a fejlesztők végre esélyt kapnak arra, hogy elhozhassák a Star Wars-videojátékok második aranykorát. Reméljük, hogy ennek az egyik első fecskéje a Star Wars Outlaws! Ha az Elite Dangeroustől kezdve egészen a Starfieldig ti is mindig a Han Solo-féle vagány csempészkapitány szerepét szerettétek volna átélni, de sosem találtátok meg azt a játékot, ami igazán célba talált volna ezen a fronton, akkor Kay Vess kalandját egyenesen nektek címezték! Egy nagyon kompetens, szórakoztató és tartalmas játékot kaptunk, amiből árad az alapművek iránti szeretet. Ez pedig a lehető legjobb ajánlólevél, a régi és új rajongók számára egyaránt.
A Star Wars Outlaws augusztus 30-án jelenik meg PC-n, Xbox Series X/S-en és PlayStation 5-ön. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.