The Lord of the Rings: The Battle for Middle-Earth 2

  • Írta: zoenn
  • 2006. március 9.
A Gyűrűk Ura világa nemhiába tartogat még finomságokat a tarsolyában az utolsó mozifilm bemutatója után két évvel is. Középfölde a monitorainkon éli másodvirágzását az akció és a stratégia műfajában. De míg az akció vonal – élén a Return of the King-gel – majdhogynem semmi kívánni valót nem hagyott maga után, addig a 2004-es keltezésű BfME igazából csak a rajongók szívét (és pénztárcáját) dobogtatta meg, osztatlan kritikai siker nem követte megjelenését, ennek ellenére az eladásokban korrekten produkálta magát.
Talán a túl kevés egységszámnak, a vérbeli RTS-fanok számára túlontúl leegyszerűsített játékmenet végett húztuk csöppet a szánkat, de a folytatás bejelentésével – tudva azt, hogy az új rész a hardcore stratégoszok kedvében fog járni – rögvest a fellegekbe emelkedett várakozási-faktorunk. Az EA Los Angeles-i fejlesztőrészlege talán a legnívósabb mindközül, a GYU játékokon kívül itt hegesztik a Medal of Honor, a James Bond és a C&C epizódokat is, a BfME-re szakosodott emberkék pedig az ex-westwoodos tagokból kerülnek ki, így a hozzáértés garantált.



Azt, hogy milyen forradalmat fog szőni a vaskos köteteket görcsösen szorongató Tolkien-hívők között, hogy az Egy Gyűrű útjával párhuzamosan futó sztoriszálat gondoltak történeti magnak a fejlesztők, még nem tudni. Tény, hogy a Gyűrűháború nagy csatáit már lelőtték az első részben, ideje volt más vizek felé hajózni, hiszen mint ahogyan azt Tolkien apó is említi nekünk a Függelékben, bizony máshol is dúltak szörnyű csaták Szauron talpnyalói és a Jók brigádja között. Tehát a kampány módot úgy lehetne értelmezni, hogy az elfeledett nagy csaták megvívása kerül most a kezeink közé. Éppen ezért helyeződik most a hangsúly a messzi északra, de úgy általában mindenfele, ami eddig kimaradt volna a „megjátékosításból". Külön öröm, hogy kiterjedt vízi küzdelmekben is részt vehetünk hadihajóink segítségével – talán nem is kell ecsetelnem, milyen hangulatos is az, amikor egy tucatnyi tünde és kalózhajó összecsap. Az új játszható felek száma is jócskán kihízott mind a két oldalon, így gonoszoknál a már ismerős Mordor és Vasudvard mellett helyett kapott az északi inváziós hadsereg, a Goblinok. Nos a név kicsit csalóka, hiszen ugyanebbe csoportosulásba kerülnek a pók urak is, valamint néhány troll és worglovas orkocska is. A jó oldalon Gondort és Rohant egy zászló alá vonták, így lett belőlük egyszerűen csak Emberek, míg a másik kettő, minden meglepetést nélkülözve, a csatakos szakállú Törpék és a hegyesfülű Elfek közül kerülnek ki. Folytatás révén a fejlesztőknek igencsak meg kellett erőltetniük a buksijukat, hogy milyen új hősöket implantáljanak a folytatásba, hiszen minden ismertebb harc Frodó úr lába nyomát követi, és mi lesz akkor a többiekkel?



Szerencsére maradtak még kemény arcok jócskán, köztük a tocsogós jóságtól csöpögő tündekirálynővel, Galadriellel, valamint Arwennel, Völgyzugoly hercegnőjével vagy Aragorn kedvesével. Ahogyan a magyarok a focihoz, a kisasszony úgy ért az íjászathoz és a természetmágiához. Tündéknél maradva feltűnik a színen Haldír – ő vezette a Szövetséget Móriából Lórienbe, de részt vett a Helm Szurdoki vérrontásban, ahol át is lyuggatták. Glorfindelt, mint új hőst ezzel szemben csak a könyvet olvasott személyek köszönthetik ismerősként, megfutamította Angmar boszorkánykirályát, de közelről ismert egy balrogot is, szóval igen jó ajánlólevéllel rendelkezik a srác. Elrond bátyót is vezethetjük seregeinek élén, amolyan Smith ügynökre emlékeztető ábrázata van, ő Arwen édesapja, szinte minden nagyobb csatában részt vett, mi Középfölde sorsát meghatározza. A törpék sem maradhatnak új hős nélkül, az ő bajnokuk, Vaslábú Dáin, ki mellesleg király. Számomra picivel érdekesebbek a gonosz oldal új büszkeségei. Kizárólag a filmből ismerős Sharku, a farkaslovas, ő vezette azt az ork bandát, aki rajtaütött a menekülő rohírokra, továbbá lelökte Aragornt egy magas szirtről a folyóba. Nem kevésbé jelentős szakadár egy bizonyos, magát Szauron Szájának nevező kurafi, aki a Pelennor-mezei csatában vállalt aktív szerepet, de Gothmog sem, aki a Minas Tirith ostrománál lovagolt meg egy nazgult. Természetesen minden hősnek megvannak a maguk erősségei és gyengeségei, valamint nem is léteznének speciális képességek nélkül. Ezek kitapasztalása a kedves gamer saját szíve joga. És mi van akkor, ha telhetetlenek lennék az összesen 34 Tolkien hős mellett? Semmi. A menüben ugyanis külön helyett kapott a Hősgenerátor, ahol – amolyan Sims-módra - apró részletekre kiterjedően hozhatjuk létre egyedi, saját kis hírónkat, akivel a multiplayer partik rettegett urává válhatunk. Külön meghatározhatjuk az illető faját, kinézetét, fegyverzetét és varázslatait, jó RPG-s szokáshoz híven pontokat oszthatunk el a különböző tulajdonságok között.



Az első részt igen komoly kritika érte, miszerint túl kevés egység szerepel benne, így nagyon behatárolt taktikával lehet csak nyerni. Ezt az időszakot végleg elfelejthetjük, hiszen minden játszható félre eleddig soha nem tapasztalt bőség jellemző. Másodhegedűsként szereplő kalózok, dúnadán erdőjárók, tünde lovasság (!), dobóbaltával felszerelt törpe gyalogság, de olyan különleges kreatúrák mind, a pókon lovagló goblinok, vagy Mordor fekete lovasai (nyami), etc., etc. Megidézhető szörnyetegek terén sem szenved csorbát a játék, elég csak megemlítenem Mória Őrzőjeként funkcionáló csápos lényt, aki előhívása után szép aratást végez a körülötte sertepertélő szerencsétlenek között. Külön öröm, hogy hadseregünk nem csak fejleszthetünk, hanem a harcban saját maguk is tapasztalatot gyűjtenek, így akár hatásosabb eszközöket is bevethetnek később – a legegyszerűbb példával élve: íjászaink számára több sikeres ütközet után megadatik a tüzes nyílvessző használatának lehetősége. Minden összevetve, most már semmi akadálya annak, hogy változatos, ütőképes hadsereget állítsunk össze, amelyet átgondoltabb alakzatokba is rendezhetünk, mint korábban, a harci formációkat nagyobb hatékonysággal alkalmazhatjuk ezután.



Bázisunk építése, fejlesztgetése korábban igen behatárolt keretek között zajlott, köszönhetően annak, hogy épületeinket csak kiszabott helyre húzhattuk fel, így nem használhattuk ki a terep nyújtotta előnyöket, hiszen – mint tudjuk – egy előnyös helyre épített őrtornyon igen sok múlhat. Már a beharangozókból is nyilvánvalóvá vált, hogy ezentúl megadatik a szabad építkezés lehetősége, ami jóval több stratégiai mélységgel kecsegtet. Először is adva vagyon bázisunk fő épülete, amit aztán később kedvünkre upgradelhetünk: hosszanti falakkal vehetjük körbe, védműveket húzhatunk fel gyengébb pontokra. Szinte majdnem minden helyen lehetőségünk nyílik valamilyen kis átalakításra. Fajonként eltérő lehet az ostromlók visszaszorítására szolgáló egyéb intézkedések, mint például az embereknél a tornyokból leönthető forró olaj, esetleg a goblinoknál a szikladarabokat dobáló óriás lények, vagy az ellenség közeledtére kirepedő óriáspók-fészkek. A gyűjtögetésre, mint nyersanyagforrásra ugyanakkor nem kell akkora figyelmet fordítanunk, mint hasonló játékoknál, minden frakció egy, különböző nyersanyagból szerzi a betevőt, arra kell csak ügyelnünk, hogy hova helyezzük el ezeket a termelőpontokat, hiszen tereptől függően hatékonyabbak, ezt százalékszám jelzi az építés előtt közvetlen, a helyszín kiválasztásánál. Ilyen pl. az embereknél a farm, míg az elfeknél a Mallorn-fa. A népes seregekból, valamint a kiterjedt bázisokból adódóan, a filmekből ismerős, monumentális várostromokban vehetünk részt. Teljesítményünktől függően most is hatalompontokat kapunk, amiket egy külön menüben most is látványos varázslatokra költhetünk az erre hivatott menüben, akár olyan látványosságokra is mint a földrengés, vagy Középföldeutolsó igazi sárkányának, Szmógnak a megidézése.



A gonosz és jó kampányon, valamint a gép ellen vívott Skirmish küzdelmeken felül kapunk egy újdonságnak elkönyvelt játékmódot az egyjátékos lehetőségek között, ez pedig War of the Ring opció. Itt, hasonlóan az előző epizód Living World névre hallgató világtérképéhez, részünk lesz egy sokkal részletesebb, körökre osztott társasjátékban, ahol bármerre mozgathatjuk seregeinket a területekre szabdalt kontinensen és miután elfoglaltunk egy nevesebb szegletet, úgy juthatunk hozzá újabb és újabb egységekhez és varázslatokhoz. Amint találkozunk az ellenséggel, választhatunk, hogy a gépre bízzuk a csata kimenetelét, vagy valós időben, szokványos RTS keretein belül rendezzük le a nézeteltéréseket. Ha vereséget szenvedtünk akkor sincsen különösebb baj, a maroknyi túlélővel visszavonulhatunk és csatlakozhatunk egy ereje teljében lévő populációhoz. Győzelem esetén azonnal a mi fennhatóságunk alá fog tartozni a kérdéses terület.



Maga a multiplayer mód is némi ráncfelvarráson ment keresztül, ezt érzékelteti a játékosok adatait számon tartó statisztikarendszer bevezetése, ami különféle online ligák megrendezéséhez jelentős segítséget nyújt. Akár nyolcan is összeköthetjük a bajuszt egy erre berendezett pályán, de akár a részletes beállítási lehetőségekkel személyre szabott War of the Ring körökre osztott partit is vívhatunk a haverokkal – ez esetben maximum hatan. A pályák kínálata impozáns számot mutat, továbbá helyet kaptak az első részben megismertek is, de az új mapok sem szenvednek csorbát játszhatóság vagy külcsin szempontjából sem. A többjátékos opció bár nem okoz különösebb megrázkódtatást az újdonságra éhes közönségben, megszokott – minőségi – mederben folynak csatározásaink.



Ami abszolúte a játék bizonyítványában kitűnő osztályzatot kapott, az a grafikai megvalósítás és a moziszerű körítés. Adva vagyon egy kissé koros SAGE motor, amivel ugyan semmi gond nincs, hiszen olyan hangzatos és látványos látványjavítókkal lett kiszuperálva, mint fejlett shader effektek, az objektumok normal mappingja, a real-time árnyékok – amelyek ugyan számomra kicsit pixelesek, de ez legyen az utolsó gond – illetve a perfekt tűz, de mindenekelőtt a víz megvalósítása, amely annyira megtetszett a fejlesztőknek, hogy direkt emiatt építettek bele újabb vízi csatákat. Élethűen fodrozódik és a pixel shadereknek köszönhetően igen látványos, ám a AoE3-ban látottaknak a közelébe sem ér. A környezet megvalósítása is sokkal figyelemreméltóbb, mint korábban hiszen alig találunk olyan területet, ahol ne feszítene legalább bump mapping. Őszintén megmondom, amikor először találkoztam a Jó kampány második küldetésében a jég megvalósításával, kimondott orgazmusközeli élmény futott át hab testemen. Egyszerűen látni kell! Már a menüben fogadó HDR-től megtűzdelt látványtól is padlót fogunk, az biztos. Maguk a hangok és a zenéktól is elkap minket a mozifeeling, a melankolikus dallamok hallatán mindnyájunkat elfogja az a varázslatos érzés, a szinkronhangokat pedig ismét a filmekből megismert színészek kölcsönzik – ezt szeretem én az EA-ben. Intelligencia terén hangyányit vegyes a kép, fejlődésről ugyan most is szó van, a gépi ellenfél folyamatosan sakkban tart minket, sűrűn támad, minden faj eltérő viselkedési normákat vesz fel. Sokkal inkább akcióközpontú lett így a játék, így a kizárólag védekezésre összpontosító játékstílus nem igazán fog győzelemre vezetni.



Hála istennek, bizony alapos vizsgálódással tudok csak negatívumokat emlegetni a BfME2-vel kapcsolatban, és amiket találtam, azok sem kimondottan mennek a játékélmény rovására. Többször feltűnt, hogy egységeink sokszor nem az egyértelműbb utat választják a helyváltoztatáskor, bizony az útkeresés még további csiszolásra szorult volna. Néhányunkat zavarhat, hogy egységeinket csak csoportokba rendezve jelölhetjük ki, egy-két tagos osztagokat nem hozhatunk létre. Továbbá észrevehető némi kiegyensúlyozatlanság a játszható felek között, valamint nem minden hős vethető be nyugodt szívvel adott körülmények között. Az első patch megjelenéséig bizony előfordultak stabilitási problémák, melyek tehát megszűntek, bár a cucc memóriaéhsége továbbra is fennáll. A BfME2 nem csupán azért monumentális alkotás, mert dupla rétegű DVD-n terpeszkedik, hanem régóta áhított epikus küzdelmekben vehetünk részt a világ Nr. 1-es fantasy világában. Érezhető fejlődésen ment keresztül a játék, kijelenthetem, hogy most már a vérbeli stratégáknak is kellő kihívást nyújtó játékkal lehet dolguk, ha beruháznak rá. Játékideje, közepes nehézségi fokozatokon a két kampányra leredukálva kb. 50 óra, és akkor még hozzá sem kezdtünk a nagyszerű War of the Ringhez, vagy a skirmish csetepatékhoz, urambocsá a multihoz. A második részre a játék végre felnőtt a nagy RTS-ek közé, minden elismerésem!



Kapcsolódó cikkek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...
Advertisement