Tony Hawks American Wasteland

  • Írta: fojesz
  • 2006. március 12.
Link másolása
Mégha nem is űzöd aktívan eme extrém sportot vagy még gördeszkán sem álltál, minden bizonnyal akkor is hallottál a Tony Hawk-játékok egyikéről. Az American Wasteland már a sorozat hetedik darabja, nézzük meg hát, hogy miként sikerült ezúttal a monitorainkra (illetve a tévéképernyőinkre) vinnie derék négykerekű barátunkat és a hozzá szorosan kapcsolódó kultúrát, világot.
Én személy szerint nem gondoltam volna az első - 1999-ben megjelent – Tony Hawk's Pro Skater után, hogy remek játékmenete ellenére további hat részt él meg. Hogy őszinte legyek, a több mint egy éves Tony Hawk's Underground 2 után már el sem tudtam képzelni, hogy Neversoft-os arcok milyen ökörségeket tudnak még a játékba beletömködni – joggal gondolhattam azt, hogy a Jackass közreműködésével elkészült játék kiürítette a fejlesztők tarsolyát, de nem! Az American Wasteland megérkezett hetedikként minden platformra: PC-től kezdve az Xbox 360-n át az utolsó szovjet hűtőgépig.



Bár a THUG2-ben is fontos szerepet játszott a történeti szál, ám ezúttal még mélyebben dolgozták ki a sztorit: no jó, Oscar-díjas műre ezúttal sem számíthatunk, azonban érezhető, hogy a cselekmények sokkal fordulatosabbak, érdekesebbek és részletesebben kidolgozottak. Egy vidéki gördeszkás „huligánt" alakítunk, ki elhatározza, hogy Los Angelesbe utazik szerencsét próbálni. Hollywoodban nem kifejezetten becsülnek minket származásunk miatt, holott még tájszólásunk sincsen – azonban egy Mindy nevű leánnyal kifejezetten jó barátságba kerülünk, s ő bemutat minket pár ismerősének, többek között a legendás Iggy van Zandt-nek. Iggy hatalmas álma, hogy a játék során csak Skate Ranch-nek nevezett területen létrehozza a saját skateparkját, melyet Mindy tervezett meg és nevezett el American Wasteland-nek. Így lendül be a történet, s mi amellett, hogy egyéni sikereket halmozunk egymás hegyére-hátára, segítünk megépíteni a parkot. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy végül az extrémparadicsom felépül, s ott híresebbnél-híresebb szupersztárok (így például Tony Hawk, Mike Vallely, Rodney Mullen, Bam Margera, stb.) róják a köröket és félcsöveket.



A sztorimód legfőbb érdekessége játékterében, küldetéseiben rejlik. Nincsenek pályák, csupán egy nagy terület (ez lenne Los Angeles) áll rendelkezésünkre, mely különböző tartományokra van felosztva – ezek mindegyikére eljutunk szép fokozatosan. A nyolc új terület közül példaként említeném meg Los Angeles belvárosát, Santa Monicát, sőt még egy olajfúrótornyon is tiszteletünket tesszük (a kilencedikként szereplő Casino már nem új vidék, mivel az a THUG2 PSP-s verziójából lett átemelve)! A már feloldott városrészek között szabadon közlekedünk, szabadon dönthetünk arról, hogy a történet küldetéseit, vagy mellékfeladatokat oldunk meg – mint oly sok játéknál, itt is jelentősen érződik a Grand Theft Auto sorozat hatása. Az elsődleges küldetések a továbbjutás szempontjából fontosak, gyakran tanulunk meg ilyenkor új mozdulatokat, ilyenkor szerezzük meg parkunk egyes alkotóelemeit. A másodlagos küldetésekért kisebb pénzmennyiséget kapunk, melyeket elkölthetünk aztán valamelyik tetováló szalonban, gördeszka- vagy ruhaboltban, esetleg vásárolhatunk kiegészítőket vagy más hajat vágathatunk magunknak a szerzett pénzmagból.



Egyébiránt a lehető legbetegebb feladatokat sikerült összehozni – kedvenc küldetésem a Santa Monica-i óriáskerékkel történő hadakozás: addig kell egy kiállást tartani a kerék egyik fülkéjét, míg az körbe nem ér. Majd ugyanezen kerék került a tengerbe, miután mi túlgyorsítva, hevítve kiszedtük a helyéről. A legnehezebb feladatok egyike az, mikor egy egész aluljárót kell végig manual-oznunk – kemény feladat, azonban a győzelem itt a legédesebb. Feladataink közé tartozik még például egy rangos verseny megnyerése, néhány épület szétzúzása parkunk érdekében - mert ugyebár a cél szentesíti az eszközt.



Időnként rá leszünk kényszerítve a mellékfeladatokra, mivel a továbbjutás csak üzleti úton folytatódik, például egyes részeket saját pénzből kell megvásárolni. Ezt nagyon jó ötletnek tartom, határozottan bejött az, hogy a játéknak minden egyes részletét ki kell használnunk. Miféle mellékküldetésekről van szó? Minden városrészben találkozhatunk egy pénzes csókával, ki saját szórakozására fizet nekünk, hogy trükköket mutassunk be neki. Firkász kolléga is állandóan egy helyen téblábol velünk: ha segítünk neki megfesteni rajzát, akkor pénzjutalommal gazdagodhatunk. Rick Thorne profi BMX-es, s lelkesen várja, hogy tanítgathassa az amatőr bringásokat, s még emellett egy kis pénzzel is megajándékozza őket.



Apropó, BMX! Bizonyára az előzetes képek és videók alapján az érdeklődő szemfülesek észrevehették a jó öreg velocipédet, mely ezúttal igen izgalmas újítás, lévén jó ideig nem lesz kizárólag BMX-re koncentrálódott játék (tehát nem lesz Mat Hoffman's BMX 3 és Dave Mirra's 2). Két bicós, nevezetesen Mat Hoffman és Rick Thorne adott segédkezet a Nerversoft-nak, hogy minél profibb módon sikerüljön a játékban megjeleníteni a BMX-t. Számtalan trükköt hajthatunk végre a kétkerekűvel is, csupán minden városrészben meg kell találnunk az adott helyen elhelyezett biciklit. Bár a béemiksz megvalósítása közel sem olyannyira király, mint más erre specializálódott játék, de szórakozásnak bőven megteszi.



Ezúttal is tanulunk új trükköket gördeszkánkkal – a számos új aranymozdulat mellett találkozhatunk a Natas Spin (oszlopon való pörgés) továbbfejlesztésével is, így most már ha ügyesek vagyunk, tudunk közben kézen vagy fél lábon állni. Sikerült még tovább bolondítani a gyalogjárást is: most már akár el is dobhatjuk deszkánkat, hogy nélküle könnyebben másszunk fel bizonyos helyekre. Szaltózgathatunk előre-hátra, már-már Perzsia hercegét megalázóan mászhatunk fel akárhova. Ezúttal jóval vadabb lesz gördeszkázási stílusunk mint eddig, lévén most már egy hátraszaller is rutintrükké vált, az előző részek aranymozdulatait mindenféle extratudás nélkül hajthatjuk végre.



Természetesen helyett kapott a THAW-ban is a klasszikus mód, vagyis az ősi Hawk-játékok mintájára célunk az, hogy az egyes pályákon teljesítsük a kiadott feladatokat. Gyűjtsünk sok-sok pontot, csináljunk nagy kombókat, gyűjtsük össze a SKATE szó betűit. Kissé hagyományos, de nekem mindmáig ez a módusz a kedvenc játékfajtám. Többjátékos és kooperatív játék is van ismét, ha már elég menőnek érzed magad ahhoz, hogy a világhálón is bizonyíts, akkor uccu neki! Minden módot összevetve a THAW hosszú szórakozásra ad lehetőséget, ráadásul helyenként olyan nehéz tud lenni, hogy még az öreg rókáknak is beletörik a bicskájuk.



Az American Wasteland zenei anyaga ismét remekelt, számos híres punk és rock banda muzsikáját hallgathatjuk, miközben a fémen és fán csúszó deszka hangján élvezkedünk. Az irányítás is jó, mind billentyűzeten, mind gamepaden kiválóan kezelhető a játék. Lévén Ca$h cimborával volt szerencsénk kipróbálni az Xbox 360-as verziót is, így biztosan jelenthetem ki, hogy a többi platformon megjelenő játék messze-messze elmarad vizualitás terén attól (bár az sem a legszebb a saját platformján): itt mosottas külső, életlen textúrák és csúnya szaggatások jellemzik a külső képet. Bár a motor a THUG2-é, mostanra csúnya szaggatásokat produkált a játék azonos beállításokon. Érdekes. A sztorimód számítógépünk teljesítményétől függetlenül szaggat be gyakran, ami elképesztően frusztráló tudott lenni olykor. A játék rendkívül bugos is: kedvenc hibám az, mikor eldobjuk deszkánkat majd elvben felvesszük – a kezünkben van is deszka, ám az eredeti még ott villog a földön. Ezt többször megismételvén gördeszka-tengerben úszkálhatunk kedvünkre, csak győzzük kiválasztani a sok ugyanolyan közül, hogy melyik a jobb.



Bár az American Wasteland korántsem a sorozat legjobb tagja, azonban a rajongóknak kötelező kipróbálni az új részt, már csak annak sztori módja miatt is. Gyakorta merült fel bennem a kétely, hogy a fejlesztők szórakozni kívánnak-e velem, lévén olyan orbitális hibák maradtak a játékban, hogy azért én szégyelltem magam. Mindenezek ellenére biztos vagyok benne, hogy a gördeszka-rajongók elnézik a Neversoft ezen hibáit, s végigjátsszák a legújabb Tony Hawk-gammát. A többieknek az Underground második részét ajánlom tiszta szívből! ;)



2.
2.
Nothing
Nagyjából egyetértek.
Én mondjuk 8-8,5 közé tenném, mert a széria hagyományait jól viszi tovább: nagyon szórakoztató, játszatja magát, nehéz abbahagyni. A sztori is okés, valamennyire új színt visz a kissé elhasznált "lelkes vidéki amatőr útja a profik világába" klisébe. Viszont grafikailag (főleg a karaktermodellek esetében) valóban visszalépés a THUG2-höz képest, ráadásul a gyors pályaváltásoknál (busz/autó) nálam többször is lefagyott, illetve belefutottam néhány bugocskába is. A classic mód - bár örömteli, hogy van - túl rövid, a BMX sem nagyon passzol a képbe (extrának mondjuk ez is elmegy), kár, hogy nem lehet custom karaktert használni a sztoriban, és persze meglehetősen könnyű úgy en bloc az egész játék, de a fent említett kiváló játszhatóságnak köszönhetően így is egy remek példánnyal bővült Tony mókatára.

+ Remek játszhatóság, könnyű sikerélmény
+ Igényesen megtervezett pályák, köztük pár feljavított klasszikussal.
+ Ütős soundtrack

- A grafika nem az igazi
- Kisebb-nagyobb bugok, fagyások
- A BMX nehézkes, kidolgozatlan, és nem is igazán illik egy deszkás játékba
- Kevés pálya, nyúlfarknyi classic mód
- Lehetne nehezebb
1.
1.
reggi.
Valaki pls !

a story módban melyik gombal lehet kiválasztani a karaktert? :(
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...