Henrik francia király váratlan, lovagi tornán történt halálának és az 1666-os nagy londoni tűzvésznek egyesek által precíznek vélt megjövendölése Nostradamus részéről meglehetősen lenyűgöző teljesítmény, még ha figyelembe is vesszük azt, hogy a francia orvos és jós jóslatokat tartalmazó kötetébe annak szellős fogalmazása okán a világon mindent be lehet magyarázni, de ha hasonlóan akkurátus jövendőmondót szeretnénk találni a 21. században, akkor nem is nagyon kell Japánnál messzebb keresni. Mert olybá tűnik, hogy ha a jelenleg aranykorát érő cozy játékok műfajába a Switch kapitánya egy új jelentkezőt nominál, azt valami az egész világot érintő probléma vezeti fel. 2020-ban ez egy globális járvány volt, 2026-ban pedig több, egymással ilyen-olyan módon kapcsolatot ápoló fegyveres konfliktus, és ha a 2020-as, a sarkából az egész világot kiforgató pandémia elől az Animal Crossing: New Horizons a lehető legkellemesebb menekülőút volt, akkor a 2026-ban lángokban álló világban a Pokémon Pokopia maga a béke szigete.
Az első indítást követően szó szerint a Pokémon Pokópiában egy Ditto, azaz te magad egy olyan posztapokaliptikus világban ébredsz, amit az emberiség sorsára hagyott, a hátramaradt Pokémonok pedig úgy próbálnak boldogulni, ahogy tudnak - egy professzornak kinevezett Tangrowth például egyfajta serpaként végigvezet ezen a világvége által felperzselt földön. Az emberalakot öltött Dittóval karöltve a páros kitalálja, hogy a nap perzselte, kiszáradt földet felvirágoztatják, és újabb és újabb élőhelyek létesítésével visszacsábítják rejtekükből a Pokémonokat, hátha az idővel élettől dúskáló Földet látva az emberek úgy döntenek, visszatérnek - ha egyáltalán még életben vannak, és kiderül, pontosan miért és hova is tűntek.
A Pokopia mindezt egy olyan lifesimként tálalja, amely egyszerre idézi fel az Animal Crossing nyugodt kolonizációját a folyamatosan érkező és gyarapodó népességgel, valamint a Minecraft blokkokra osztott világát és relatíve kötetlen terraformálását. A kombináció nem új, a Pokópia fejlesztése mögött elsődlegesen álló KOEI TECMO ezt a receptúrát gyakorlatilag tökéletesítette a két Dragon Quest Buildersszel, amely a Square Enix ikonikus japán szerepjátékának világát bővítette ki pontosan ezen elgondolás mentén, a Pokopia pedig ugyanezt teszi a Pokémonokkal. A hozzáértéstől és az odaadásról mi sem tanúskodik jobban, minthogy 300-nál is több Pokémon terelhető be a település égisze alá, a legelső generációs starterektől egészen a mostani, kilencedik vérvonalig. Ennek azonban meg kell adni a módját.
Ez jelen esetben élőhely létesítést jelent: ilyen-olyan módon valahogy mindig felbukkan egy tipp, amely egy adott habitátusról szól az elérhető, száznál is több darabot tartalmazó kínálatból. Ezek mindegyike specifikus elemeket követel meg: például négy mezőnyi magas füvet, sziklát egy fa árnyékában, vagy mondjuk úszónövényeket egy víz felszínén. Ha sikerül ezt létrehozni, rövid idő elteltével garantáltan felbukkan az a pokémon, amely a teremtett habitátusban lel otthonra, és onnantól kezdve a település lakójának számít. Evolválódni egyikük sem tud, az adott Pokémon vérvonalának fejlett verziói viszont - a fenti metódust követve - szintén előcsalogathatók, így pár óra leforgása alatt bőven egy tucatnál is több lakossal fog rendelkezni a senkiföldjén létrehozott település.
A cél elsősorban a boldogságuk megalapozása és fejlesztése: idővel mindegyikük előáll valami olyan dologgal, amit hiányolnak, legyen az mondjuk egy ágy, egy játék, esetleg valami finom falat. Ha ezen kérést sikerül teljesíteni, a település élhetősége szintet lép, ami új, megvásárolható tárgyakat és recepteket nyit meg a shopban, passzív fejlesztést - mondjuk nagyobb inventory kapacitást, vagy az akciók kivitelezéséhez szükséges PP maximális mennyiségének növelését - tesz megvásárolhatóvá, idővel pedig megnyitja a kaput a széleskörű renováció előtt.
A település közepén ugyanis található egy lerombolt Pokécenter, amiről a helyiek csak annyit tudnak, hogy korábban minden pokémon nagyon szeretett ott lenni, és nem ártana ezt is helyrehozni - na meg azokat a lerombolt, esetleg csak pár falból álló egykori épületeket is, ahová a szabadból örömmel beköltözne bármelyik pokémon, jelentősen megnövelve annak boldogságát. Ezek mindegyikéhez alapanyagra van szükség, amit a terep adottságainak kihasználásával kell kinyerni, szó szerint.
Dittó eszköztára kezdetben lehetővé teszi nem csak az egyes, termelésre alkalmas blokkok felszántását, ahová például gyümölcs, vagy zöldség ültethető (amit időnként locsolni is kell - még szerencse, hogy Ditto bármikor képes vizet köpni), de azok elpusztítását is. Az így kinyert kockák aztán bárhová lerakhatók, legyen szó a földfelszínről, az az alatt meghúzódó részekről, vagy egyenesen az egekről. A terep több tucat különböző blokktípusból áll, melyből gyakorlatilag bármi felépíthető, sőt, idővel megnyílnak a különlegesebb ércblokkok is, amikből aztán egy kemence segítségével fém varázsolható, amely a komplexebb receptek elkészítéséhez szükséges.
Mert a falu fejlesztéséhez gyakorlatilag mindent nulláról kell összerakni a munkaasztalon, amihez receptre és specifikus alapanyagokra van szükség. Maga a kraftolás ezek birtokában gyakorlatilag azonnal megvalósul, a létrehozott dolog pedig rögtön bevethető. Nem csak használati tárgyakról van szó (mint a meleget biztosító tábortűz, létra) de például tetemes mennyiségű bútorról is, amikkel hellyel-közzel annyira ki lehet díszíteni egy-egy szobát, vagy egy kunyhót, mint a legfőbb ihlető forrásként szolgáló Animal Crossingban. A lista borzasztóan hosszú, idővel több oldalnyira dagadt a receptkönyv, később pedig már kifejezetten ritka komponensekre is szükség van egy-egy projekt megvalósításához, na meg rengeteg időre. Szó szerint, az Animal Crossinghoz hasonlóan a Pokopia is valós időben zajlik, és ehhez igazítja mind a pokémonok életciklusát, mind bizonyos tevékenységeket is.
Ezek közül a nagyobb épületek felhúzása emelkedik ki, melyhez nem csak alapanyagokra, de meghatározott tulajdonsággal rendelkező pokémonokra is szükség van - olyanra, aki tud építeni, pusztítani, rombolni, lapítani, vagy jártas a gyűjtögetésben. A brigád a nagyobb projektekhez - mint mondjuk a Pokécenterek felhúzása - akár egy napot is kérhet, és olyankor az oda rendelt pokémonok elérhetetlenek, de mivel folyamatosan újabbak és újabbak érkeznek, a felfedezhető terület pedig nem csak horizontálisan, de vertikálisan is hatalmas, nincs olyan pillanat, amikor ne lehetne valamit csinálni, ne lenne olyan rész, ami még nem lett felfedezve, ne lenne olyan kérés, ami még nem lett teljesítve. Ez önmagában már bőven elég lenne ahhoz, hogy a Pokopia az év legkellemesebb meglepetése legyen, aztán kiderül, hogy mindez igazából csak a játék töredéke.
A térkép szélein ugyanis minimum egy, de általában két lezárt kapu is megtalálható amelyek csak akkor tárulnak fel, ha sikerül elérni egy adott szintű pokéjártasságot a terület fejlesztésével és javításával. Az átjárón átlépve feltárul egy új, az előzőnél akár nagyobb kiterjedésű, egyedi biom, további, korábban nem látott pokémonokkal, és a település újraépítésének ismételt feladatával, más környezetben, más alapanyagokkal, nagyobb, esetlegesen témaspecifikus, sztoriküldetések láncába fűzött céllal.
A komor, folyamatosan sötétbe burkolózó tengerpartot például fel kell villanyozni, szó szerint: a fény mellett vissza kell építeni annak elektromos hálózatát is, amivel gépek és elfeledett pokémonok is életre kelthetők; a bányák sokaságát rejtő, vulkanikus vidéken az érckészítés jut szerephez, na meg a hatalmas távolságok leküzdéséhez hasznosítható bányacsille; a légivilágban komplex masinériákat kell helyrehozni, ahol a termelési lánc minden korábbinál bonyolultabb, és több, ebben közreműködő pokémon bevonását igényli meg.
Ennek megvalósítása minden helyszínen ugyanazt a receptúrát követi, a területek különbözősége, a központi célfeladatok változatossága viszont pont annyira érdekessé és izgalmassá teszi, mintha ugyanabból a tőből kinőtt, de alapvetően különböző játékokat gyúrtak volna egybe - és akkor még mindig ott van a nyugodt, békés településmenedzsment lehetősége, amibe órák százait vagy ezreit is bőven bele lehet ölni. Mindezt pedig a Pokémon-univerzum eddigi talán legélvezetesebb és legszórakoztatóbb, legalázatosabb megközelítése fogja közre - minden egyes Pokémon egy igazi társ, aki valamilyen módon hozzájárul a továbbjutáshoz és a boldoguláshoz, miközben a maguk életét élik. Interaktálnak egymással, kergetőznek, játékra hívnak, és a milliomodik alkalommal is ugyanolyan kitörő lelkesedéssel és örömmel fogadnak, mint az első találkozás alkalmából.
EGYÜTT IS LEHET
Ráadásul nincs igazán nagy fenyegetés is: nincs időkorlát, nincsenek ellenfelek, nem kell a harctól vagy az elhalálozástól tartani. Minden a folyamatos felfedezésnek és fejlesztésnek van alárendelve, ami egy olyan áramvonalas, letehetetlenül addiktív játékos eredményez, ami miatt a Pokémon Pokopia nemcsak minden idők legjobb Pokémon spinoffja, egy igazi szerelmeslevél egy idén 30. születésnapját ünneplő franchise-hoz, de egyúttal a Switch 2 első, közel egy évének eddigi legjobb játéka is. Donkey: add át a stafétát. Pusztítás helyett most inkább világokat építünk!
A Pokémon Pokopia 2026. március 5-én jelent meg, kizárólag Nintendo Switch 2-re. A tesztpéldányt annak régiós forgalmazója, a ConQuest entertainment biztosította - köszönjük!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.