Paradise

Amikor Kate Walker könnyes szemmel búcsút intett a homályba vesző öreg útitársának elégedett csettintések közepette ismét nyugtázhattuk, hogy Benoit Sokal másodjára is megcsinálta...
A Syberia 2 vége ugyanakkor némi szomorúsággal is töltötte el az egyszeri kalandjátékost, hiszen véget ért egy epikus kaland, mely megannyi emlékezetes pillanatával és érdekes fordulataival igen magasra helyezte a lécet. Oly magasra, hogy csak egyvalakitől várhattuk, hogy sikerrel veszi majd az akadályt. Természetesen Benoit Sokal-tól. Talán éppen ezért felfokozott érdeklődés előzte meg a Paradise megérkeztét, titkon csodát vártunk a mester legújabb vállalkozásától, nem alaptalanul, hiszen kiszivárgott információk alapján újfent élményszámba menő alkotásra volt kilátás. Megérte várni? Irány a boncasztal.


Aranyszabály a játékiparban: ha van egy jó recepted, ne nagyon változtass rajta. Próbálkozhatsz új fűszerekkel, kiegészítheted valami aprósággal a következő főzés alkalmával, a jól bevált nagymama-féle receptet azonban ne bolygasd fölöslegesen, ha nem vagy teljesen biztos a végeredményben. Sokal biztos volt, különösebb kockázatot tehát nem is vállalt, amikor bedobta a mélyvízbe Ann Smith bájos karakterét (igen, ismét egy női főszereplő), aki puszta véletlenségből szinte minden tekintetben szeretett Kate-ünkre emlékeztet. Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen mindig felemelő élmény egy intelligens, kalandvágyó hölgyemény oldalán megélni a nagy dolgokat. Ann néninek azonban van egy nagy problémája, hosszú álomból zúgó fejjel ébredve egy palotában találja magát, emlékek nélkül. Valami nagyon csúnya dolog történhetett vele, nevét is csak egy nála talált könyvből tudja meg, a dolgok pedig nem akarnak összeállni. A helyszín azonban idilli, trópusi környezet, díszes palota, gőzfürdő és nyugalom, tízből legalább hét ember múltjának kutatása helyett egy fehérrummal teli kókuszdióból szürcsölné a mannát, egy szimpatikus fa alatt várva, hogy visszatérjenek azok a fránya emlékek. Derék hősnőnk a hedonizmus helyett azonban kérdezősködni kezd, s mint utólag kiderül roppant bölcsen teszi, mivel a helyzet csöppet sem olyan rózsás, mint elsőre hittük. Az országban javában dúl a polgárháború, a lázadók egyre közelebb jutnak a fővároshoz, ráadásul Ann a palotában trónoló herceg háremének legújabb szerzeménye, a szolgák beszámolója szerint. Ciki, a napernyőt még most felejtsük el a koktél tetejéről. A settingről nagyjából ennyit érdemes tudni, az ilyenkor szokásos köröket tessenek magunktól lefutni a játék elején. A már jól ismert és számtalanszor kiaknázott emlékezetkiesős sztori feladta a labdát Sokal-nak, ő pedig kíméletlenül le is csapja azt. A játékmenetbe tökéletesen ágyazott átvezető animációk, visszaemlékezések óriási pluszként hajtják tovább az eseményeket, érdekes információkat szolgáltatva Ann múltját illetően.


A játékba belépve egyébként sok újdonságra ne számítsunk látványvilág terén, a Paradise ugyanis a Syberia jól bevált rendszerét örökölte, minden tekintetben. Értem ezalatt azt, hogy a karakteranimációk, a motor, a használt formák mind-mind változatlanok, a körítés azonban merőben más. A hátterek mindegyike szépen megrajzolt, de ezt már az előbb említett tételben megszokhattuk, ha először van szerencsénk Sokal játékhoz még újdonságként hathat a dolog, panasz mindenesetre nem érheti. Mint ahogy a hangulatra, a nagybetűs HANGULATRA sem lehet egy rossz szavunk sem, a fejlesztők ezúttal is kényesen ügyeltek arra, hogy a játék atmoszférájával megragadják az erre roppantmód fogékony közönséget. Azt jegyezzük meg, hogy erre nagy szükség is van a Paradise kezdeti fázisában, a cselekmény a szokottnál ugyanis egy kicsit lomhábban indul be, azonban aggodalomra semmi ok, türelmünkért később kiadós kárpótlásban részesülünk.


Felemás a helyzet a megoldandó feladatokkal és rejtvényekkel. A Syberiákban nem egyszer igazán embertpróbáló feladatok elé állított minket a sors, e téren a Paradise talán valamivel gyengébben teljesít. A több esetben nevetségesen egyszerű puzzle-ok mellett néha teljesen logikátlan feladatok megoldását kívánja meg a sztori, ilyenkor általában apró részletekre kell vadásznunk a képernyőn, annak reményében, hogy az adott tereptárgy használhatóságát jelzi majd a kurzor. Sajnos nem egyszer, nem kétszer kerülünk ilyen idegtépő helyzetbe a játékmenet során, ez pedig némileg elvesz valamit a mű élvezhetőségéből, igaz a vége felé e tekintetben is kárpótol minket a produktum. Az összerakós feladatok sem hiányozhatnak, megtanulunk autót szerelni, parfümöt előállítani, csak hogy az egyszerűbbeket említsem, de jól ismert 'szaladgálj két helyszín' közötti epizód is többször visszaköszön majd. A történettel viszont nincs semmi gond, de ezzel egy Sokal játék esetében már alapból számolunk, a befejezés pedig hosszas gondolkodásra adhat okot, ez is teljesen rendben van. Az utazás, a nagy kaland élménye ezúttal is olyan tálalásban történik, ami idővel egészen biztosan magával ragadja majd a kalandra éhes játékost és nem hagyja nyugodni, amíg az események végére nem járt.


Titkon csodát reméltünk, írtam ezt jóval feljebb. Nos, a Paradise nem tett csodát, viszont egy korrekt, jó történettel felvértezett kalandjátékot ismerhettünk meg személyében, melyet igényes csomagolásban tálaltak készítői. Igaz, a csomagolás már ismerős lehet korábbról, de ha a benne rejlő tartalom minden esetben hozza a kötezőt, akkor örömmel vetjük alá magunkat az újabb kísérletnek a jövőben is.
2.
Dores
Hali! nekem is nagyon tetszett a Syberia 1-2, ezért akarom kipróbálni a Paradise-t. Csak kéne hozzá javítás! Aki tud az írjon ide: dores88@citromail.hu Előre is köszi
1.
toth.peter
NEM ROSSZ JÁTÉK A PARADISE DE, A SYBERIA 1-2 JOBBAN TETSZETT NEKEM.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...