Diablo. A név mely mindenkinek ismerősen cseng, aki nem tegnap kezdte a számítógépes játékokkal való ismerkedést. A név, mely magával ragadta az embert és nem engedett a szorításból, sőt egyre jobban szippantotta magába az embert, ahogy haladt előre a történetben, maga mögött hagyva az ellenséges hullák tengerét. A név, mellyel nekem is volt dolgom…
Emlékek
Emlékszem, még anno az egyik barátommal próbáltunk hálózatban játszani a játékkal, de mivel akkor még elég analfabéták voltunk a témával kapcsolatban és nem készültünk fel bizonyos gondokra, amit azóta már csuklóból oldanánk meg. Ezért a nagy pakolás és készülődés vége az lett, hogy a 2 gépen egymás mellett toltuk egyjátékos módban a játékot és saját magunk kihívásait kergettük (kinek van jobb tárgya, ki lép hamarabb szintet, stb.). Ma már megmosolyogtató emlékek ezek, de én még mindig szívesen gondolok rájuk. Istenem, hány egeret tettünk tönkre a nagy kattintgatások közepette – még szerencse, hogy csak olcsó egerek voltak. :) Aztán jött a második rész. A dolgok itt odáig fajultak példának okáért, hogy az egyik ismerősöm vidáman mesélte anno, hogy annyit játszott a neves játékkal, hogy majd' az összes karakterrel (5 darab volt, ha valaki nem emlékezne) egyjátékos módban felturbózta őket 75-85-ös szint körülire, többel el is érte a 99-et. Ha valaki járatos a játékban, tudja, hogy ez nem kis teljesítmény.
Azóta eltelt pár év és a hasonszőrű klónok közül egynek sem sikerült leszorítani a trónról a nagynevű elődöt. (Talán mondhatjuk, hogy a Fable megszorongatta.) Pedig jelentkezők akadtak szép számmal, viszont mindegyikből hiányzott valami. Aztán egyszer régebben hallottam egy hírt, hogy egy újabb arkció-RPG készülődik, mely méghozzá az ókori mitológiában játszódik. Rögtön felkaptam a fejemet, mivel mindig is érdekeltek a mitologikus dolgok, bele is karcoltam a „másztszí" listámba a játékot. Azóta eltelt egy kis idő, közeledett a megjelenés, de szerencsére azt a vizsgaidőszak végére rakták a készítők, így minden adott volt, hogy végre újra napokat töltsek el egy kis egérkattintgatással. Hosszúra nyúlt a bevezetőm, remélem senkit nem tántorít el a továbbiaktól, de előrebocsátom, hogy hosszú cikknek (én pedig hosszú éjszakának) néz elébe a tisztelt olvasó, mivel eléggé alapos szeretnék lenni a bemutatás során, megindokolni a miérteket és kibogozni a hogyanokat. Zene berakva, gyomor telepakolva, innivaló a hűtőben, foci most épp nem megy, tehát minden adott: kalandra fel!
Kezdés
Jelen cikkünk alanyát egy újonc csapat (Iron Lore) készítette, melynek megalapításánál 2000 októberében a méltán híres veterán, Brian Sullivan is a helyszínen tartózkodott. Brian nevéhez (is) fűződik a nagy sikereket megért Age of Empires sorozat, melyből több mint 15 milliót adtak el és rengeteg díjat, többek közt több Év játéka díjat söpörhettek be. A Titán Quest-ben történetünk az ókori Hellászban kezdődik, ahol célunk megmenteni a lakosokat a förtelmesebbnél-förtelmesebb szörnyektől, így szerezve magunknak hírnevet. Először csak helyi szinten cselekszünk, de később az egész görög nemzetet kell megmentenünk, azzal, hogy megkeressük, honnan is jön az ellenség. Ennek okán ellátogatunk Spártába, Delhibe, Athénba, sőt még a knosszoszi labirintust is közelebbről fogjuk megtekinteni. Későbbiekben utunk Észak-Afrikába, azon belül Egyiptomba, majd Kínába vezet, ahol beteljesíthetjük sorsunkat. Nagyon tetszett, hogy a készítők belecsempésztek a játékukba ókori mitológiai történeteket, melyeket a környezetünkben lévő NJK-k (nem játékos karakter) mesélnek el nekünk, ha van egy kis időnk és végighallgatjuk őket. Én kedvelem az ilyen apróságokat, hozzáadnak a játék hangulatához, ezen felül még egy kis tanító jelleg is vegyül a játéka, ami manapság már igen ritka és becsülendő.
Képességek, képzettségek
A főszál bogozása mellett különböző emberektől kaphatunk mellékküldetéseket, melyek több tapasztalati pontot, különleges fegyvert vagy egyéb ajándékokat tartalmazhatnak a nem sietős játékosnak. Ajánlatos is megoldani ezeket a feladatokat, mivel fejlődésünket (főleg a magasabb szinten) könnyítik meg. Sajnos a kreatív csapat a feladatok kiötlésénél valószínűleg nem kaphatott elég kávét, mivel a változatosság itt nincs jelen. Az „öld-meg-az-ellenfelet" és a „hozz-el-egy-tárgyat" típusú küldetéseken kívül én nem találkoztam nagyon más küldetéstípusokkal. Ellenben valamilyen ok folytán ez még nem is zavaró, mivel a már Diablo-ból is megismert tárgygyűjtögetés és fejlődés valamiért nagyon le tudja kötni az embert. A folyamatos haladás előre, hogy jobb tárgyaink, fejlettebb karakterünk legyen, a „csak még ezt a barlangot kitakarítjuk" mondatok elhangzása, annyira le tudja kötni az egyszeri játékost, hogy a hibák felett is át tudunk lendülni… Na, de ennyire ne szaladjunk előre.
A játék kezdetekor nem sok lehetőségünk van a karakterünk kezdőtulajdonságainak beállítására. Kiválaszthatjuk nemét, nevét és tunikájának színét. Ennyi. Nincs kasztválasztás, képzettségállítás, értékbeállítás, semmi. Menet közben dönthetjük el, hogy mi fekszik nekünk, mik szeretnénk lenni. Tulajdonságaink nagyon sokfelé ágazók lehetnek, többféle értéket tart számon a program. Egészség-, manna-, erő-, intelligencia-, ügyesség-, tapasztalati pontoktól kezdve a különböző hatások (tűz, jég, villám, méreg, stb.) elleni védekezésünk százalékos megjelenítése, külön támadási és védekezési értékek (blokkolási képesség, másodpercenkénti sebzés, stb.), az élet- és mannaregenerálódási sebesség, sőt még az eddigi legnagyobb általunk leölt szörnyet is. Látható, hogy nagyon sokszínűen lehet kialakítani az egyes karaktereket. Mivel kezdetben nem kaszt szerint választottunk, ezért a játékban (hasonlóan az Oblivion-hoz) később, jelen esetben a második szinten van lehetőségünk választani a 8 különböző képzettség közül. Később majd még választhatunk hozzá egy másodlagos képzettséget is. Tehát ezek:
- Vihar (storm): Villám- vagy jégsebzéssel pusztíthatunk el kisebb csoportosulásokat. A használójának kevés a védelmi képessége, de lelassíthatja, hátralökheti az ellenséget egy-egy jól bevitt támadással.
- Föld (earth): Nagyobb létszámű ellenségek legyűrésére használható a legtöbb romboló képesség. Ezen felül még egy földelementált is idézhet az ide tartozó karakter, hogy elterelje magáról a figyelmet.
- Védekezés (Defense): Ez a fajta mesterség a csaták túlélésére szolgál, viszont kevés lehetőséget ad a támadásra. Sok képzettség a pajzzsal való védekezés hatékonyságának növelésére szolgál.
- Zsivány (rogue): Egy az egy elleni küzdelemben jeleskedik az, aki ezt a képességet választja. Célja eléréséhez többszörös támadást, mérget vagy vérzést használhat, ellenben vigyáznia kell a nagyobb létszámú csapatokkal, mivel nagyobb seregekkel nehezen bír el.
- Vadász (hunter): A lándzsák és íjjak nagymestere. A sebessége és ügyessége révén nagyobb csapatokkal is képes elbánni, csak tartania kell a távolságot közte és a cél között.
- Hadviselés (warfare): Főként a test-test elleni küzdelemre szakosodott, ám a védelemre kevés figyelmet fordít. Magasabb szinten egy csapással akár több ellent is sebezhet.
- Természet (nature): A természet erejét hívhatja segítségül a játékos, hogy az ellenfelét támadja, vagy védje saját magát és szövetségeseit. A gyógyítás és védekező aurák a talpon maradást szolgálják.
- Lélek (spirit): A támadást és védekezést kombinálja az életelszívó képességgel, mellyel az ellenféltől szívott erő a játékost táplálja. Későbbi szinteken idézni is tud (Liche king).
Szintlépésnél a fő képességeinket és ezeket a képzettségekbe tartozó skill-eket tudjuk fejleszteni. Viszont, itt külön kell még a képzettségünkben is a szintet növelni, melyhez általában 6 pont kell. (Egy szintlépésnél 3-at kapunk). Természetesen a másodlagos képzettség felvételekor már a két ágon kell elosztani a 3 pontot, így jól megfontolandó, hogy mit hova rakunk. Ám a játék egyik nagyszerű tulajdonsága, hogy majd' semmi sem végleges. A városokban találhatunk mágiatudó embereket, akiknél kemény pénzeket leszurkolva visszakaphatjuk a képzettségekbe invesztált pontokat, ha úgy gondoljuk, hogy azt nem használjuk. Viszont ha már valamelyik ágnál használtunk el pontot, akkor azt nem fogjuk tudni leadni, így érdemes elgondolkozni, hogy mit is használnunk.
Tárgyak
A képzettségek szoros összefűzésben vannak az általunk használt fegyverekhez, amik széles skálán mozognak. Az egyszerűbb tőröktől kezdve, a nagyobb kardokon, baltákon, harci fejszéken át, az íjakon keresztül, a mágikus botokig mindenféle fegyvert használhatunk. Természetesen védelmünk érdekében magunkra aggathatunk különböző páncélokat, pajzsokat, sisakokat, lábbeliket, karpántokat, gyűrűket és amuletteket is. Ezen felül, a Diablo-hoz hasonlóan többféle tárggyal is találkozhatunk. Az egyszerűbbtől kezdve egészen ritka darabokig, sőt itt is megtalálható a különféle szettek. Érdekes módon a vad természetben sokkal jobb dolgokat találhatunk, mint az árusoknál, így a felhalmozódott aranyat nem sűrűn fogjuk elkölteni egy-egy árusnál ilyen tárgyakra. Ha már itt tartunk, az is érdekes, hogy az életitalok is százszámra potyognak ki az elhullott ellenből, olyan mintha a fákon teremne az életet mentő itóka, így ezt sem sűrűn fogunk vásárolni, viszont a mannapótlókból általában hiány van (ha nem oldottuk meg a gyors újratöltődést). Másik hiba a tárgygenerálásnál, hogy nem jól dobja a dolgokat. Még nagyobb szinteken is sok olyan tárgyat találunk, aminek szintfüggősége 3-as körül van, így egy idő után már figyelmen kívül hagyjuk a fehérrel írt tárgyakat, majd a sárgákat is, és a ritkább, zöldekre és kékekre fogunk csak figyelni. A szokásos, városba való szaladgálást szerencsére ötletesen oldották meg a készítők. Mivel egy portálnyitó kő mindig nálunk van, így nem kell helyet szorítani a folyton kevésnek tűnő hátizsákunkban, hanem bármikor tudunk nyitni portált, amivel visszateleportálhatunk az általunk kiválasztott városba. A tárgyakat itt nem kell felismertetni, úgyhogy a piros tekercseket is elfelejthetjük a játék alatt. Másik újítás, ami tetszett, hogy egy idő után kapunk majd újabb hátizsákokat, így végre egyre több és több helyünk lesz a tárgyak magunknál tartására és visszacipelésére az eladáshoz. A tárgyaknál még meg kell említenem a különböző köveket és amuletteket, melyekkel továbbfejleszthetjük tárgyainkat. Ilyenek az elpusztított ellenség után kaphatunk. Azért, hogy tovább bonyolítsuk a dolgokat, ezeket is lehet fejleszteni, pontosabban össze kell őket gyűjteni (3, ill. 5 db kell a teljessé váláshoz), így egyéb extra képességeket kaphatunk. Minden (a kőben/amulettben leírt) tárgyra rá lehet aggatni ezeket, de mindegyikre csak egyet, így viszont hihetetlen kombinációkat tudunk kihozni. Viszont egy idő után már nagyon nehéz olyan tárgyat találni, ami űberelhetné a miénket, így a tárgyakat már figyelem nélkül adogatjuk el.
Ellenségek
A pályák sajnos nem véletlenszerűen generáltak, ami egyik fontos alapja lenne a sokszori újrajátszás késztetésére. Ennek folyományaként viszont nagyon szép, már-már lélegzetelállítóan gyönyörű tájakat kaptunk. Magas helységek, fennsíkok völgyeiben folydogáló kis patakok, hatalmas sík, sivatagos területek oázisokkal tarkítva, stb. Ehhez az élményt növeli még az igazán szépre sikerült háromdimenziós grafika is, melyet szép effektekkel spékeltek meg. Ennek ellenére az optimalizáció e része elég jóra sikeredett, még Daks gépén is elfutott a játék és ez nagy szó! :D. A játékba beépítettek még egy kis fizikát is, így az ellenségek a fizika törvényeinek megfelelően hullnak a földre, esnek le a szakadék széléről egy jobban sikerült találatnál. Itt említem meg gyorsan, hogy az ellenségek az egyes részek mitológiájának megfelelően lettek lemodellezve. Találkozhatunk itt szatírokkal, minotauruszokkal, skorpiókkal, krokodilemberekkel és még sok-sok egyéb rémséggel, melyek csak arra várnak, hogy hősünk elküldje őket Hadész birodalmába.
A zene, a szinkron- és egyéb hangok is nagyon jól sikerültek a játékban, mindegyik emeli a játék hangulatát. Ténylegesen hozzáad ahhoz, szép dallamokat hallhatunk egy nyugodtabb résznél és keményebbeket, amikor azt is várnák el. Nem is kell mást írnom erről, pirospont.
Fekete leves
Most, hogy lassan közeledek a cikk végéhez, itt szeretném megemlíteném a játék egyik legnagyobb hibáját, ami valószínűleg sokakat fog eltántorítani. Nagyon idegesítő tud lenni, mikor a 40 órás egyjátékos részben már órák óta játszik a játékos, egyre gyűri le az ellenségeket és egyszercsak semmi előjel nélkül kidob az asztalra. Az tény, hogy a játék minden pillanatunkat megjegyzi, így a legújabb tárgy is ott lesz nálunk, amikor majd újra betöltjük a játékot, viszont az ellenségeket újragenerálja és mi ismét egy órákkal ezelőtti forrásnál találjuk magunkat, így verekedhetjük végig újra magunkat a nagy adag ellenfélen. Ez a hiba nem tudom mitől fordult elő, de mivel nemsokára megjelenik (vagy lehet hogy mire ez ki lesz rakva már kinn is van) egy javítás, melyben nagyon remélem, hogy ezt a hibát javítják a készítők. Ha ez meglesz, akkor adjatok a pontokhoz még jó pár tizedet, addig viszont csak ennyit kaphat.
Summa summarum
Konklúzióként levonható, hogy elsőjátékos fejlesztőktől ez nagyon szép teljesítmény, tényleg élvezetes és tömérdek élvezetet, tartalmazó játékot tudtak összehozni – annak, aki fogékony rá. Azt viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy még mindig csak egy nagyon jól átgondolt és jó korszakba helyezett klónról van szó. De azért aki még nem tette volna, próbálja ki a demót és ha megtetszett neki a játék, akkor vegye meg, de várja meg a javítócsomagot!
Emlékszem, még anno az egyik barátommal próbáltunk hálózatban játszani a játékkal, de mivel akkor még elég analfabéták voltunk a témával kapcsolatban és nem készültünk fel bizonyos gondokra, amit azóta már csuklóból oldanánk meg. Ezért a nagy pakolás és készülődés vége az lett, hogy a 2 gépen egymás mellett toltuk egyjátékos módban a játékot és saját magunk kihívásait kergettük (kinek van jobb tárgya, ki lép hamarabb szintet, stb.). Ma már megmosolyogtató emlékek ezek, de én még mindig szívesen gondolok rájuk. Istenem, hány egeret tettünk tönkre a nagy kattintgatások közepette – még szerencse, hogy csak olcsó egerek voltak. :) Aztán jött a második rész. A dolgok itt odáig fajultak példának okáért, hogy az egyik ismerősöm vidáman mesélte anno, hogy annyit játszott a neves játékkal, hogy majd' az összes karakterrel (5 darab volt, ha valaki nem emlékezne) egyjátékos módban felturbózta őket 75-85-ös szint körülire, többel el is érte a 99-et. Ha valaki járatos a játékban, tudja, hogy ez nem kis teljesítmény.
Azóta eltelt pár év és a hasonszőrű klónok közül egynek sem sikerült leszorítani a trónról a nagynevű elődöt. (Talán mondhatjuk, hogy a Fable megszorongatta.) Pedig jelentkezők akadtak szép számmal, viszont mindegyikből hiányzott valami. Aztán egyszer régebben hallottam egy hírt, hogy egy újabb arkció-RPG készülődik, mely méghozzá az ókori mitológiában játszódik. Rögtön felkaptam a fejemet, mivel mindig is érdekeltek a mitologikus dolgok, bele is karcoltam a „másztszí" listámba a játékot. Azóta eltelt egy kis idő, közeledett a megjelenés, de szerencsére azt a vizsgaidőszak végére rakták a készítők, így minden adott volt, hogy végre újra napokat töltsek el egy kis egérkattintgatással. Hosszúra nyúlt a bevezetőm, remélem senkit nem tántorít el a továbbiaktól, de előrebocsátom, hogy hosszú cikknek (én pedig hosszú éjszakának) néz elébe a tisztelt olvasó, mivel eléggé alapos szeretnék lenni a bemutatás során, megindokolni a miérteket és kibogozni a hogyanokat. Zene berakva, gyomor telepakolva, innivaló a hűtőben, foci most épp nem megy, tehát minden adott: kalandra fel!
Kezdés
Jelen cikkünk alanyát egy újonc csapat (Iron Lore) készítette, melynek megalapításánál 2000 októberében a méltán híres veterán, Brian Sullivan is a helyszínen tartózkodott. Brian nevéhez (is) fűződik a nagy sikereket megért Age of Empires sorozat, melyből több mint 15 milliót adtak el és rengeteg díjat, többek közt több Év játéka díjat söpörhettek be. A Titán Quest-ben történetünk az ókori Hellászban kezdődik, ahol célunk megmenteni a lakosokat a förtelmesebbnél-förtelmesebb szörnyektől, így szerezve magunknak hírnevet. Először csak helyi szinten cselekszünk, de később az egész görög nemzetet kell megmentenünk, azzal, hogy megkeressük, honnan is jön az ellenség. Ennek okán ellátogatunk Spártába, Delhibe, Athénba, sőt még a knosszoszi labirintust is közelebbről fogjuk megtekinteni. Későbbiekben utunk Észak-Afrikába, azon belül Egyiptomba, majd Kínába vezet, ahol beteljesíthetjük sorsunkat. Nagyon tetszett, hogy a készítők belecsempésztek a játékukba ókori mitológiai történeteket, melyeket a környezetünkben lévő NJK-k (nem játékos karakter) mesélnek el nekünk, ha van egy kis időnk és végighallgatjuk őket. Én kedvelem az ilyen apróságokat, hozzáadnak a játék hangulatához, ezen felül még egy kis tanító jelleg is vegyül a játéka, ami manapság már igen ritka és becsülendő.
Képességek, képzettségek
A főszál bogozása mellett különböző emberektől kaphatunk mellékküldetéseket, melyek több tapasztalati pontot, különleges fegyvert vagy egyéb ajándékokat tartalmazhatnak a nem sietős játékosnak. Ajánlatos is megoldani ezeket a feladatokat, mivel fejlődésünket (főleg a magasabb szinten) könnyítik meg. Sajnos a kreatív csapat a feladatok kiötlésénél valószínűleg nem kaphatott elég kávét, mivel a változatosság itt nincs jelen. Az „öld-meg-az-ellenfelet" és a „hozz-el-egy-tárgyat" típusú küldetéseken kívül én nem találkoztam nagyon más küldetéstípusokkal. Ellenben valamilyen ok folytán ez még nem is zavaró, mivel a már Diablo-ból is megismert tárgygyűjtögetés és fejlődés valamiért nagyon le tudja kötni az embert. A folyamatos haladás előre, hogy jobb tárgyaink, fejlettebb karakterünk legyen, a „csak még ezt a barlangot kitakarítjuk" mondatok elhangzása, annyira le tudja kötni az egyszeri játékost, hogy a hibák felett is át tudunk lendülni… Na, de ennyire ne szaladjunk előre.
A játék kezdetekor nem sok lehetőségünk van a karakterünk kezdőtulajdonságainak beállítására. Kiválaszthatjuk nemét, nevét és tunikájának színét. Ennyi. Nincs kasztválasztás, képzettségállítás, értékbeállítás, semmi. Menet közben dönthetjük el, hogy mi fekszik nekünk, mik szeretnénk lenni. Tulajdonságaink nagyon sokfelé ágazók lehetnek, többféle értéket tart számon a program. Egészség-, manna-, erő-, intelligencia-, ügyesség-, tapasztalati pontoktól kezdve a különböző hatások (tűz, jég, villám, méreg, stb.) elleni védekezésünk százalékos megjelenítése, külön támadási és védekezési értékek (blokkolási képesség, másodpercenkénti sebzés, stb.), az élet- és mannaregenerálódási sebesség, sőt még az eddigi legnagyobb általunk leölt szörnyet is. Látható, hogy nagyon sokszínűen lehet kialakítani az egyes karaktereket. Mivel kezdetben nem kaszt szerint választottunk, ezért a játékban (hasonlóan az Oblivion-hoz) később, jelen esetben a második szinten van lehetőségünk választani a 8 különböző képzettség közül. Később majd még választhatunk hozzá egy másodlagos képzettséget is. Tehát ezek:
- Vihar (storm): Villám- vagy jégsebzéssel pusztíthatunk el kisebb csoportosulásokat. A használójának kevés a védelmi képessége, de lelassíthatja, hátralökheti az ellenséget egy-egy jól bevitt támadással.
- Föld (earth): Nagyobb létszámű ellenségek legyűrésére használható a legtöbb romboló képesség. Ezen felül még egy földelementált is idézhet az ide tartozó karakter, hogy elterelje magáról a figyelmet.
- Védekezés (Defense): Ez a fajta mesterség a csaták túlélésére szolgál, viszont kevés lehetőséget ad a támadásra. Sok képzettség a pajzzsal való védekezés hatékonyságának növelésére szolgál.
- Zsivány (rogue): Egy az egy elleni küzdelemben jeleskedik az, aki ezt a képességet választja. Célja eléréséhez többszörös támadást, mérget vagy vérzést használhat, ellenben vigyáznia kell a nagyobb létszámú csapatokkal, mivel nagyobb seregekkel nehezen bír el.
- Vadász (hunter): A lándzsák és íjjak nagymestere. A sebessége és ügyessége révén nagyobb csapatokkal is képes elbánni, csak tartania kell a távolságot közte és a cél között.
- Hadviselés (warfare): Főként a test-test elleni küzdelemre szakosodott, ám a védelemre kevés figyelmet fordít. Magasabb szinten egy csapással akár több ellent is sebezhet.
- Természet (nature): A természet erejét hívhatja segítségül a játékos, hogy az ellenfelét támadja, vagy védje saját magát és szövetségeseit. A gyógyítás és védekező aurák a talpon maradást szolgálják.
- Lélek (spirit): A támadást és védekezést kombinálja az életelszívó képességgel, mellyel az ellenféltől szívott erő a játékost táplálja. Későbbi szinteken idézni is tud (Liche king).
Szintlépésnél a fő képességeinket és ezeket a képzettségekbe tartozó skill-eket tudjuk fejleszteni. Viszont, itt külön kell még a képzettségünkben is a szintet növelni, melyhez általában 6 pont kell. (Egy szintlépésnél 3-at kapunk). Természetesen a másodlagos képzettség felvételekor már a két ágon kell elosztani a 3 pontot, így jól megfontolandó, hogy mit hova rakunk. Ám a játék egyik nagyszerű tulajdonsága, hogy majd' semmi sem végleges. A városokban találhatunk mágiatudó embereket, akiknél kemény pénzeket leszurkolva visszakaphatjuk a képzettségekbe invesztált pontokat, ha úgy gondoljuk, hogy azt nem használjuk. Viszont ha már valamelyik ágnál használtunk el pontot, akkor azt nem fogjuk tudni leadni, így érdemes elgondolkozni, hogy mit is használnunk.
Tárgyak
A képzettségek szoros összefűzésben vannak az általunk használt fegyverekhez, amik széles skálán mozognak. Az egyszerűbb tőröktől kezdve, a nagyobb kardokon, baltákon, harci fejszéken át, az íjakon keresztül, a mágikus botokig mindenféle fegyvert használhatunk. Természetesen védelmünk érdekében magunkra aggathatunk különböző páncélokat, pajzsokat, sisakokat, lábbeliket, karpántokat, gyűrűket és amuletteket is. Ezen felül, a Diablo-hoz hasonlóan többféle tárggyal is találkozhatunk. Az egyszerűbbtől kezdve egészen ritka darabokig, sőt itt is megtalálható a különféle szettek. Érdekes módon a vad természetben sokkal jobb dolgokat találhatunk, mint az árusoknál, így a felhalmozódott aranyat nem sűrűn fogjuk elkölteni egy-egy árusnál ilyen tárgyakra. Ha már itt tartunk, az is érdekes, hogy az életitalok is százszámra potyognak ki az elhullott ellenből, olyan mintha a fákon teremne az életet mentő itóka, így ezt sem sűrűn fogunk vásárolni, viszont a mannapótlókból általában hiány van (ha nem oldottuk meg a gyors újratöltődést). Másik hiba a tárgygenerálásnál, hogy nem jól dobja a dolgokat. Még nagyobb szinteken is sok olyan tárgyat találunk, aminek szintfüggősége 3-as körül van, így egy idő után már figyelmen kívül hagyjuk a fehérrel írt tárgyakat, majd a sárgákat is, és a ritkább, zöldekre és kékekre fogunk csak figyelni. A szokásos, városba való szaladgálást szerencsére ötletesen oldották meg a készítők. Mivel egy portálnyitó kő mindig nálunk van, így nem kell helyet szorítani a folyton kevésnek tűnő hátizsákunkban, hanem bármikor tudunk nyitni portált, amivel visszateleportálhatunk az általunk kiválasztott városba. A tárgyakat itt nem kell felismertetni, úgyhogy a piros tekercseket is elfelejthetjük a játék alatt. Másik újítás, ami tetszett, hogy egy idő után kapunk majd újabb hátizsákokat, így végre egyre több és több helyünk lesz a tárgyak magunknál tartására és visszacipelésére az eladáshoz. A tárgyaknál még meg kell említenem a különböző köveket és amuletteket, melyekkel továbbfejleszthetjük tárgyainkat. Ilyenek az elpusztított ellenség után kaphatunk. Azért, hogy tovább bonyolítsuk a dolgokat, ezeket is lehet fejleszteni, pontosabban össze kell őket gyűjteni (3, ill. 5 db kell a teljessé váláshoz), így egyéb extra képességeket kaphatunk. Minden (a kőben/amulettben leírt) tárgyra rá lehet aggatni ezeket, de mindegyikre csak egyet, így viszont hihetetlen kombinációkat tudunk kihozni. Viszont egy idő után már nagyon nehéz olyan tárgyat találni, ami űberelhetné a miénket, így a tárgyakat már figyelem nélkül adogatjuk el.
Ellenségek
A pályák sajnos nem véletlenszerűen generáltak, ami egyik fontos alapja lenne a sokszori újrajátszás késztetésére. Ennek folyományaként viszont nagyon szép, már-már lélegzetelállítóan gyönyörű tájakat kaptunk. Magas helységek, fennsíkok völgyeiben folydogáló kis patakok, hatalmas sík, sivatagos területek oázisokkal tarkítva, stb. Ehhez az élményt növeli még az igazán szépre sikerült háromdimenziós grafika is, melyet szép effektekkel spékeltek meg. Ennek ellenére az optimalizáció e része elég jóra sikeredett, még Daks gépén is elfutott a játék és ez nagy szó! :D. A játékba beépítettek még egy kis fizikát is, így az ellenségek a fizika törvényeinek megfelelően hullnak a földre, esnek le a szakadék széléről egy jobban sikerült találatnál. Itt említem meg gyorsan, hogy az ellenségek az egyes részek mitológiájának megfelelően lettek lemodellezve. Találkozhatunk itt szatírokkal, minotauruszokkal, skorpiókkal, krokodilemberekkel és még sok-sok egyéb rémséggel, melyek csak arra várnak, hogy hősünk elküldje őket Hadész birodalmába.
A zene, a szinkron- és egyéb hangok is nagyon jól sikerültek a játékban, mindegyik emeli a játék hangulatát. Ténylegesen hozzáad ahhoz, szép dallamokat hallhatunk egy nyugodtabb résznél és keményebbeket, amikor azt is várnák el. Nem is kell mást írnom erről, pirospont.
Fekete leves
Most, hogy lassan közeledek a cikk végéhez, itt szeretném megemlíteném a játék egyik legnagyobb hibáját, ami valószínűleg sokakat fog eltántorítani. Nagyon idegesítő tud lenni, mikor a 40 órás egyjátékos részben már órák óta játszik a játékos, egyre gyűri le az ellenségeket és egyszercsak semmi előjel nélkül kidob az asztalra. Az tény, hogy a játék minden pillanatunkat megjegyzi, így a legújabb tárgy is ott lesz nálunk, amikor majd újra betöltjük a játékot, viszont az ellenségeket újragenerálja és mi ismét egy órákkal ezelőtti forrásnál találjuk magunkat, így verekedhetjük végig újra magunkat a nagy adag ellenfélen. Ez a hiba nem tudom mitől fordult elő, de mivel nemsokára megjelenik (vagy lehet hogy mire ez ki lesz rakva már kinn is van) egy javítás, melyben nagyon remélem, hogy ezt a hibát javítják a készítők. Ha ez meglesz, akkor adjatok a pontokhoz még jó pár tizedet, addig viszont csak ennyit kaphat.
Summa summarum
Konklúzióként levonható, hogy elsőjátékos fejlesztőktől ez nagyon szép teljesítmény, tényleg élvezetes és tömérdek élvezetet, tartalmazó játékot tudtak összehozni – annak, aki fogékony rá. Azt viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy még mindig csak egy nagyon jól átgondolt és jó korszakba helyezett klónról van szó. De azért aki még nem tette volna, próbálja ki a demót és ha megtetszett neki a játék, akkor vegye meg, de várja meg a javítócsomagot!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.