Megjelenése óta uralta a brit toplistát a Grand Theft Auto negyedik része, de tegye szívére az egyik, és emelje fel a másik kezét az, akit e hír meglepett. Ha te most feltetted egyedül vagy, a többiek pedig kinevettek. Június elején megjelent a LEGO Indiana Jones és már az első héten egy jólirányzott rúgással a dobogó második fokára kényszerítette a Rockstar üdvöskéjét. Ez meglepett? Nem csoda, ez tényleg meglepetés volt a javából!
Persze nem magán a sikeren lepődtünk meg, hiszen az már jó előre borítékolható volt. A Traveller's Tales a LEGO Star Wars fejlesztése közben atombiztos recepttel gazdagodott, hiszen az építőkockákból felépített sci-fi univerzum egyszerre szólt kicsiknek és nagyoknak, azaz minden potenciális játékosnak. Aranyos volt, vicces volt, de játszható is, ráadásul nem is egyszer lehetett végigtolni, hiszen minden újrajátszás tartogatott újdonságot a játékosok számára. A folytatások után ideje volt témát váltani, így került előtérbe Lucas bácsi elméjének egy másik zseniális szülöttje, Indiana Jones.
Őszintén: van olyan, aki ne ismerné a civilben egyetemi professzorként, egyébként pedig régész-kalandorként dolgozó Dr. Jones-t? Aligha, pedig a trilógia utolsó része akkor készült el, mikor olvasóink többsége nagy valószínűséggel még nem is élt. Ha máshonnan nem is, a mostanában mozikba került negyedik epizód kapcsán hallhattatok már hősünkről, akinek ifjúkori kalandjai ismét megelevenednek néhány röpke óra erejéig. A LEGO Indiana Jones: The Original Adventures az első három filmet dolgozza fel, így ott leszünk a frigyláda felkutatásánál, a Végzet Temploma körüli rejtélyek megoldásánál, no meg a Szent Grál létezésének bebizonyításánál. Ahogy azt a Star Wars-os elődökből megszokhattuk, ezen rész is rendkívül pontosan dolgozza fel a történteket, persze a szintén megszokott humoros stílusban rengeteg utalással, fejtörővel, akcióval, ugrándozással és megannyi extrával. Az első film nyitójelenetétől kezdve a teherautós és motoros üldözéseken át egészen a végső leszámolásokig minden történést végigjátszhatunk, természetesen akár egy barátunkkal karöltve is.
Ahogy az várható volt, a LEGO Indiana Jones követi a LEGO Star Wars koncepcióját: komolyabb különbségek csak a dizájnban érezhetők, csak apró újdonságok vannak. Két játékmódot találunk a játékban: a sztori vonalát pontosan, két, három vagy négy előre megszabott karakter közreműködésével követőt, illetve a már összegyűjtött szereplőkből válogatott csapatunkkal szabadon végigjátszhatót. Mint azt megszokhattuk, az egyes karakterek eltérő képességeinek jelentős szerepe van a játék során. Bizonyos feladatokat csak a karakterek összehangolt munkájának segítségével tudunk megoldani, míg többször lesz szükség a szereplők speciális képességeire. A női karakterek például kétszer akkorát tudnak ugrani társaiknál, sőt Willie még üveget is tud repeszteni sikításával, ami másoknak csak rakétavetővel sikerülhet. Fegyverekből is lesz bőven, hiszen a nácikat szimbolizáló csúnya, egyenruhás verőlegények nem kézzel harcolnak: a már említett rakétavető mellett pisztolyok, gépfegyverek és puskák is helyet kaptak a repertoárban, de találkozhatunk majd számszeríjakkal, kardokkal, lándzsákkal és az elmaradhatatlan ostorral is – ha pedig minden kötél szakad, marad a puszta kéz hathatós támogatása. Visszatérve a karakterek tulajdonságaihoz érdemes megemlíteni a gyerek szereplőket, akik a kisebb helyeken is átférnek titkos helyekre jutva így, a professzorokat, akik könyveikkel rejtett ajtókat nyitó hieroglifákat fejtenek meg, illetve az indiai karaktereket, akiknek különleges istenszobrok biztosítanak hozzáférést az eldugott zugokhoz. Nem számoltam meg, de a feloldható karakterek létszáma meglehetősen impozáns, igaz, sok esetben csak egy-egy szereplő különféle öltözékeivel találkozhatunk, ami a hatodik Indiana-bábú után kicsit zavaró.
A végigjátszás során ezúttal is rengeteg extrát gyűjthetünk be. Alapvetően később levásárolható kincset fogunk gyűjteni, de tíz aranyozott kincsláda összeszedésével egy-egy pályához kapcsolódó szobrot kaphatunk úgy, ahogy anno a LEGO Star Wars-ban különféle járgányokat rakhattunk össze. További érdekesség, hogy minden pályán egy csomagot és egy postaládát rejtettek el a készítők, melyet hazaküldve otthon újabb extrákra tehetünk szert. Otthonunk és egyben a játék központja ezúttal a Barnett Egyetem lesz: innen indulunk küldetéseinkre, de itt válthatjuk be megszerzett javainkat is.
A témából adódóan a LEGO Indiana Jones-ban több fejtörővel és ügyességi résszel fogunk találkozni. A kriptákban és az elhagyatott templomokban sokszor lesz szükség némi szürkeállományra, mégha a megoldásért nem is számíthatunk Nobel-díjra. Egyszerűen a korábban bemutatott fortélyok egymásutáni alkalmazásáról van szó. Indiana például köztudottan rühelli a kígyókat, így addig nem is mer eloldalazni mellettük, amíg társa ki nem füstöli őket egy jó helyre dobott fáklyával, amiért persze hosszas ugrándozással kell fizetnie. Összességében ezek a részek összetettebbek is a korábbiaknál, de nem sokkal nehezebbek azoknál. A verekedős, lövöldözős részek száma ettől függetlenül nem csökkent, sőt ezek is keményebbek lettek, mint eddig. Nem ritka, hogy az ellenséges katonák ötösével, hatosával támadnak majd ránk, a későbbiekben szinte kivétel nélkül felfegyverkezve a már bemutatott fegyverek valamelyikével. Főellenségek is lesznek, bár legyőzésükhöz csak ritkán lesz szükség valami extra okosságra. A legjobbak talán az üldözős, járműves részek! Teherautók platójáról ugrándozva, azok tetején verekedve száguldunk, motorcsónakkal kergetjük a rosszfiúkat, motorral menekülünk a nácik elől, vagy éppen csilléken próbáljuk meg lerázni őket egy bányában – lényegtelen: ezek egytől-egyig remekül sikerültek!
A hangulattal tehát abszolút nincs probléma, a játék abbahagyhatatlan. A humor, a kedvencek felidézése már eleve mindent megérne, de a remek játékmenet és az eredeti zene a nyár egyik legjobb címévé teszik a LEGO Indiana Jones-t. Azonban a legnagyobb pozitívuma a játéknak egyúttal a legnagyobb negatívuma is, hiszen remek dolog, hogy a készítők próbáltak a LEGO Star Wars-hoz hasonló, kiváló játékot összehozni, csak közben megfeledkeztek a lényegi újításokról. Oké, hogy a dizájn teljesen más, ezt azonban a téma adja, így valódi, érdemi újdonságokról sajnos nem számolhatunk be: az eszközhasználat talán az egyetlen jelentős, de valljuk be, lapáttal kiásni néhány fontos alkatrészt és megjavítani a nem működő gépeket, nem valami nagy szám.
A grafikával nem volt probléma. Mi az újgenerációs változatokat teszteltük, s meg kell hagyni, remek munkát végeztek a fejlesztők. Persze ne számítsunk olyan látványra, mint az elmúlt idők legszebb játékai esetében (Crysis vagy mi), de ennek alapvetően nem a készítők tehetsége, vagy lustasága szab határt, hanem a LEGO-univerzum viszonylag darabos kinézete – ha lehet érteni, mire gondolok. A környezet (vagyis a nem kockákból épült részek) viszont nagyon látványosak, a textúrák szépek, az árnyékok a helyükön vannak, nehéz hibát találni benne. Elégedett lehet bárki a látvánnyal, s mivel a játék elsősorban a kisebbeknek készült, ők nem is fognak törődni a külsőségekkel.
A technikai oldalon maradva kerülhet szóba az irányítás, a kamera és a mesterséges intelligencia. A videojátékok legkényesebb hármasa sajnos nem is szerepel túl jól a LEGO Indiana Jones-ban. Az irányítás és a kamera még gamepad-del is borzasztó volt, kíváncsi vagyok, hogyan élték meg mindezt a PC-s kollégák. Egy-két óra után persze megszokható, de addig néhány hajszál ki fog hullani, ebben biztos vagyok. A mesterséges intelligenciát viszont nem lehet megszokni. Az egy dolog, hogy társunk csak nagy ritkán tud végezni egy-egy ellenféllel (az azért mégsem járja, hogy helyettünk ritkítsák meg a terepet), de hogy sok esetben egy helyben áll és várja, hogy darabokra szedjék (ami ezen játék esetében szó szerint értendő), az kicsit sokkolóan hatott gyermeki szívemre. Aki teheti, minél előbb szerezzen partnert a játék végigjátszásához, mert az élmény úgy az igazi – csak ugye sajnos a kooperatív mód csak egy gépnél ülve játszható, online pedig nem, így ezt megvalósítani nem mindig gyerekjáték.
Apróbb hibái ellenére azonban a LEGO Indiana Jones nagyszerű játék, megmerem kockáztatni, hogy a nyár egyik legtartalmasabb, legszórakoztatóbb címe, ugyanis sok társával ellentétben nem egyszer végigjátszható, monoton akciót ígér, hanem minden újrajátszásra izgalmas, vicces élményt. A LEGO Star Wars után nem volt kétségünk az új rész sikere felől, mindezek után pedig így állunk hozzá a LEGO Batman-hez is, mely előzetes információink szerint ősszel érkezik szintén az összes platformra. Imádjuk, akarjuk!
Őszintén: van olyan, aki ne ismerné a civilben egyetemi professzorként, egyébként pedig régész-kalandorként dolgozó Dr. Jones-t? Aligha, pedig a trilógia utolsó része akkor készült el, mikor olvasóink többsége nagy valószínűséggel még nem is élt. Ha máshonnan nem is, a mostanában mozikba került negyedik epizód kapcsán hallhattatok már hősünkről, akinek ifjúkori kalandjai ismét megelevenednek néhány röpke óra erejéig. A LEGO Indiana Jones: The Original Adventures az első három filmet dolgozza fel, így ott leszünk a frigyláda felkutatásánál, a Végzet Temploma körüli rejtélyek megoldásánál, no meg a Szent Grál létezésének bebizonyításánál. Ahogy azt a Star Wars-os elődökből megszokhattuk, ezen rész is rendkívül pontosan dolgozza fel a történteket, persze a szintén megszokott humoros stílusban rengeteg utalással, fejtörővel, akcióval, ugrándozással és megannyi extrával. Az első film nyitójelenetétől kezdve a teherautós és motoros üldözéseken át egészen a végső leszámolásokig minden történést végigjátszhatunk, természetesen akár egy barátunkkal karöltve is.
Ahogy az várható volt, a LEGO Indiana Jones követi a LEGO Star Wars koncepcióját: komolyabb különbségek csak a dizájnban érezhetők, csak apró újdonságok vannak. Két játékmódot találunk a játékban: a sztori vonalát pontosan, két, három vagy négy előre megszabott karakter közreműködésével követőt, illetve a már összegyűjtött szereplőkből válogatott csapatunkkal szabadon végigjátszhatót. Mint azt megszokhattuk, az egyes karakterek eltérő képességeinek jelentős szerepe van a játék során. Bizonyos feladatokat csak a karakterek összehangolt munkájának segítségével tudunk megoldani, míg többször lesz szükség a szereplők speciális képességeire. A női karakterek például kétszer akkorát tudnak ugrani társaiknál, sőt Willie még üveget is tud repeszteni sikításával, ami másoknak csak rakétavetővel sikerülhet. Fegyverekből is lesz bőven, hiszen a nácikat szimbolizáló csúnya, egyenruhás verőlegények nem kézzel harcolnak: a már említett rakétavető mellett pisztolyok, gépfegyverek és puskák is helyet kaptak a repertoárban, de találkozhatunk majd számszeríjakkal, kardokkal, lándzsákkal és az elmaradhatatlan ostorral is – ha pedig minden kötél szakad, marad a puszta kéz hathatós támogatása. Visszatérve a karakterek tulajdonságaihoz érdemes megemlíteni a gyerek szereplőket, akik a kisebb helyeken is átférnek titkos helyekre jutva így, a professzorokat, akik könyveikkel rejtett ajtókat nyitó hieroglifákat fejtenek meg, illetve az indiai karaktereket, akiknek különleges istenszobrok biztosítanak hozzáférést az eldugott zugokhoz. Nem számoltam meg, de a feloldható karakterek létszáma meglehetősen impozáns, igaz, sok esetben csak egy-egy szereplő különféle öltözékeivel találkozhatunk, ami a hatodik Indiana-bábú után kicsit zavaró.
A végigjátszás során ezúttal is rengeteg extrát gyűjthetünk be. Alapvetően később levásárolható kincset fogunk gyűjteni, de tíz aranyozott kincsláda összeszedésével egy-egy pályához kapcsolódó szobrot kaphatunk úgy, ahogy anno a LEGO Star Wars-ban különféle járgányokat rakhattunk össze. További érdekesség, hogy minden pályán egy csomagot és egy postaládát rejtettek el a készítők, melyet hazaküldve otthon újabb extrákra tehetünk szert. Otthonunk és egyben a játék központja ezúttal a Barnett Egyetem lesz: innen indulunk küldetéseinkre, de itt válthatjuk be megszerzett javainkat is.
A témából adódóan a LEGO Indiana Jones-ban több fejtörővel és ügyességi résszel fogunk találkozni. A kriptákban és az elhagyatott templomokban sokszor lesz szükség némi szürkeállományra, mégha a megoldásért nem is számíthatunk Nobel-díjra. Egyszerűen a korábban bemutatott fortélyok egymásutáni alkalmazásáról van szó. Indiana például köztudottan rühelli a kígyókat, így addig nem is mer eloldalazni mellettük, amíg társa ki nem füstöli őket egy jó helyre dobott fáklyával, amiért persze hosszas ugrándozással kell fizetnie. Összességében ezek a részek összetettebbek is a korábbiaknál, de nem sokkal nehezebbek azoknál. A verekedős, lövöldözős részek száma ettől függetlenül nem csökkent, sőt ezek is keményebbek lettek, mint eddig. Nem ritka, hogy az ellenséges katonák ötösével, hatosával támadnak majd ránk, a későbbiekben szinte kivétel nélkül felfegyverkezve a már bemutatott fegyverek valamelyikével. Főellenségek is lesznek, bár legyőzésükhöz csak ritkán lesz szükség valami extra okosságra. A legjobbak talán az üldözős, járműves részek! Teherautók platójáról ugrándozva, azok tetején verekedve száguldunk, motorcsónakkal kergetjük a rosszfiúkat, motorral menekülünk a nácik elől, vagy éppen csilléken próbáljuk meg lerázni őket egy bányában – lényegtelen: ezek egytől-egyig remekül sikerültek!
A hangulattal tehát abszolút nincs probléma, a játék abbahagyhatatlan. A humor, a kedvencek felidézése már eleve mindent megérne, de a remek játékmenet és az eredeti zene a nyár egyik legjobb címévé teszik a LEGO Indiana Jones-t. Azonban a legnagyobb pozitívuma a játéknak egyúttal a legnagyobb negatívuma is, hiszen remek dolog, hogy a készítők próbáltak a LEGO Star Wars-hoz hasonló, kiváló játékot összehozni, csak közben megfeledkeztek a lényegi újításokról. Oké, hogy a dizájn teljesen más, ezt azonban a téma adja, így valódi, érdemi újdonságokról sajnos nem számolhatunk be: az eszközhasználat talán az egyetlen jelentős, de valljuk be, lapáttal kiásni néhány fontos alkatrészt és megjavítani a nem működő gépeket, nem valami nagy szám.
A grafikával nem volt probléma. Mi az újgenerációs változatokat teszteltük, s meg kell hagyni, remek munkát végeztek a fejlesztők. Persze ne számítsunk olyan látványra, mint az elmúlt idők legszebb játékai esetében (Crysis vagy mi), de ennek alapvetően nem a készítők tehetsége, vagy lustasága szab határt, hanem a LEGO-univerzum viszonylag darabos kinézete – ha lehet érteni, mire gondolok. A környezet (vagyis a nem kockákból épült részek) viszont nagyon látványosak, a textúrák szépek, az árnyékok a helyükön vannak, nehéz hibát találni benne. Elégedett lehet bárki a látvánnyal, s mivel a játék elsősorban a kisebbeknek készült, ők nem is fognak törődni a külsőségekkel.
A technikai oldalon maradva kerülhet szóba az irányítás, a kamera és a mesterséges intelligencia. A videojátékok legkényesebb hármasa sajnos nem is szerepel túl jól a LEGO Indiana Jones-ban. Az irányítás és a kamera még gamepad-del is borzasztó volt, kíváncsi vagyok, hogyan élték meg mindezt a PC-s kollégák. Egy-két óra után persze megszokható, de addig néhány hajszál ki fog hullani, ebben biztos vagyok. A mesterséges intelligenciát viszont nem lehet megszokni. Az egy dolog, hogy társunk csak nagy ritkán tud végezni egy-egy ellenféllel (az azért mégsem járja, hogy helyettünk ritkítsák meg a terepet), de hogy sok esetben egy helyben áll és várja, hogy darabokra szedjék (ami ezen játék esetében szó szerint értendő), az kicsit sokkolóan hatott gyermeki szívemre. Aki teheti, minél előbb szerezzen partnert a játék végigjátszásához, mert az élmény úgy az igazi – csak ugye sajnos a kooperatív mód csak egy gépnél ülve játszható, online pedig nem, így ezt megvalósítani nem mindig gyerekjáték.
Apróbb hibái ellenére azonban a LEGO Indiana Jones nagyszerű játék, megmerem kockáztatni, hogy a nyár egyik legtartalmasabb, legszórakoztatóbb címe, ugyanis sok társával ellentétben nem egyszer végigjátszható, monoton akciót ígér, hanem minden újrajátszásra izgalmas, vicces élményt. A LEGO Star Wars után nem volt kétségünk az új rész sikere felől, mindezek után pedig így állunk hozzá a LEGO Batman-hez is, mely előzetes információink szerint ősszel érkezik szintén az összes platformra. Imádjuk, akarjuk!
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.