Lassan két éve már (úristen, de gyorsan telik az idő), hogy a Sony egy zseniális ötlettel rukkolt elő, mégpedig egy logikai játék formájában. A "nem minden az, aminek látszik" elvét alaposan felrúgva csak az számított, amit láttunk, és ahogyan láttuk.
Game Developers Choice Awards első helyezés, harminc darab év játéka díj, és több mint hetven szakmai elismerés. Pedig a Portal nem volt más, csak egy kísérlet. Egy kísérlet arra, hogy mit szólnának az emberek, ha a ravasz helyett egy kicsit az eszüket kéne használni. Az eredményt mindenki ismeri, a játék meghódította az asztali gépeket és a konzolokat is, most pedig elérkezett az ideje a folytatásnak, ami igazából nem is folytatás lesz, hanem maga a teljes játék, a kiforrott egész.
Furcsa humorérzéke van a sorsnak, sokszor ugyanis pont ahhoz nincs tehetségünk, amit a legjobban szeretnénk csinálni. Világ életemben énekes akartam lenni, pedig annyi közöm nincs hozzá, mint amennyire James Bluntnak nincs köze a játékújságíráshoz. Ennek a legjobb tanúi valószínűleg a szomszédjaim lehetnek, akik minden egyes alkalommal inkább elbújnak a fészerbe, csak ne halljanak engem és a brigádomat énekelni, amikor Lips házibulit tartunk.
Bátor harcosból hadvezér, vakmerő vezetőből Spárta szelleme, istenből újra halandó, és végül félisten Hérosz: ő Kratos, a legspártaibb spártai, akivel a gőgős, örökké ármánykodó és cselszövő istenek csúnyán elbántak. Ezt kissé megelégelve úgy döntött, hogy visszavág, és ő is csúnyán elbánik velük, de nagyon, nagyon csúnyán…
A föld megremeg feletted, és apró vakolatszemcséket világít meg elemlámpád fénye, minden egyes levegővételnél tétovázol, kíváncsi vagy, vajon mikor fogy el gázálarcod szűrője. Valahonnan fentről, az atomszennyezett és romokban álló Moszkva utcáiról szárnyas mutánsok vonyítása tör le ide, a föld mélyére, a szövevényes metróalagutak tátongó, nyirkos üregeibe. Lőszered kevés, az utolsó menedékbázist elhagytad, előtted száz méterre neonácik tivornyáznak hangosan. Nem fordulhatsz vissza.
Leginkább a tinilányok körében hódít Edward, a százéves vámpír, aki mellesleg tizenhétnek néz ki, és állítólag elég nagy szívtipró. Mindez a Twilight, vagyis az Alkonyat című könyvből ered, melynek filmadaptációja egy olyan réteggel is megszerettette a vérszívókat, akik korábban élből hülyeségnek nevezték volna az egész témát.
Habár a franciák csigát esznek, egész nap vörösbort vedelnek, Peugeot-val terrorizálják a világot, s azonnal feladták mindenüket, amikor mintegy 70 éve a németek átugrottak nyaralni, s egy kicsit túlzásba vitték a bulizást, azért volt a történelemnek egy időszaka, amikor úgy érezhették, hogy ők a janik. Napóleon elhozta a háborút Európába, így jogos címszereplője az új Total War játéknak.
Több mint öt év várakozás és számtalan halasztás után végre elérkezett a nap, amikor minden idők talán legsikeresebb JRPG sorozatának legújabb része a boltokba került. Mint ahogyan azt már jó előre tudtuk, a tizenharmadik rész alapjaiban hivatott megváltoztatni mindent, amit idáig a Final Fantasyről tudtunk. Lássuk hát, mekkora sikerrel teszi ezt. Maradjatok velünk!
Egyedi szabású olasz kabát, arany borítású 45-ös, zselézett haj és krokodilbőr cipő. Ez bizony nem lehet más, mint Rico Rodriguez, a CIA titkos ügynöke, aki újra visszatért, hogy a demokrácia igaz kardjával lesújtson a népsanyargató diktatúrára. A főhős és a cél a régi, a helyszín viszont ezúttal nem más, mint a gyönyörű vidékeiről és romantikus tengerpartjairól híres, dél-kelet ázsiai Panau.
Nehéz olyan régészleányzót találni, kinek domborulatait betéve ismerjük már évek óta, és már az éjszaka közepén felébredve, félálomban is fel tudjuk idézni. Lara Croft, ha a spanyolviaszt nem is, a leplezett erotika térnyerését immáron másfél évtizede a köztudatba helyezi a játékvilágban. Mert, bár hiába neveznek el róla egy utcácskát is, a farpofára koncentráló, külső nézetes akció-platform játékok nagyasszonya ő, több millió, bimbódzó hormon-túltengéses fiatal testnedvektől csöpögő álmaiban tér már vissza.
Az uralkodók élete nemcsak unalmas protokollfeladatokból és percre pontosan meghatározott feladatok sorából áll, az etikett szabályai szerint. Peter Molyneux szókimondó ember, szeret a figyelem középpontjában állni, olykor nagy bejelentés címén közöl mindössze annyit, hogy a Fable 3 kézzelfogható HUD nélkül érkezik. S habár a játék magján nem változtatnak túlzottan, ez a mese már nem csupán egy szerepjáték. Más, mint amit megszokhattunk.
Hetekig összezárva egy rideg fémkapszulában, a végeláthatatlan óceán közepén, miközben körülöttünk ellenséges hajók cirkálnak. A második világháborút a tengeren is meg kellett nyerni, erre a tengelyhatalmak is rengeteg pénzt költöttek, a német U-boatok egészen a háború végéig tizedelték az USA és Anglia között cirkáló hajóflottákat. Ám a fölény lassan visszájára fordult, hiszen azok a „farkasfalkák”, kik ’44-ben és ’45-ben kihajóztak, minden jel szerint a vesztükbe rohantak, s minden második U-boat végleg elsüllyedt.
Ezerrel készül a Natal, már szűk egy év sincs a megjelenésig. Ejtettünk már pár szót arról, nagyjából miből is áll maga a hardver, és arról, nagyvonalakban hogyan működik. Arról azonban még nem beszéltünk, mivel tölti a Microsoft a hátralevő hónapokat, mi az, aminek köszönhetően a Project Natal a játéktörténelem egyik legnagyobb durranása lehet.
A Sega új versenyjátéka messze nem szimulátor, sőt annyira árkád, amennyire csak egy játék árkád lehet. Nem kell benne váltani, tuningolni, fizika szinte nincs is benne, ellenben eszméletlenül pörgős, kiszámíthatatlan és hangulatos. A Mario Kart ugyan már többször is előtte az alapötletet, de az vesse a fejlesztőkre az utolsó követ, aki nem próbálná ki ugyanazt az élményt a Sega legnagyobb játékhőseivel. Na, ugye.
Számos legendát hallani a második világégés titkos fegyvereiről, azokról a tömegpusztító találmányokról, melyeket ha ténylegesen bevetettek volna, talán most egy egészen más világban élnénk...
Autóőrült napokat élünk. A válság alkonyának árnyékában a genfiek éppen most leplezik le a jövő pénznyelőit, az Xbox LIVE-on pedig kibontakozóban van egy igazi, négy keréken vívott, utcai háború. A márciusi első napsugarak ugyanis nem csak a meteorológiai tavaszt hozták el nekünk, de megérkezett a Blur többjátékos bétája is, melynek köszönhetően megtapasztalhatjuk, milyen érzés, amikor kétszáznál a semmiből hirtelen belénk csapódik egy hőkövetős rakéta!
Nem kétséges, hogy az MMO játékok korát éljük, mint ahogy az sem kétséges, hogy a World of Warcraftnak köszönhetően minden eddiginél nehezebb betörni erre a rohamosan növekvő piacra. Mindig lesznek azonban, akik kiábrándulnak az aktuális piacvezetőből, s inkább a „másodosztályban” néznek új szórakozás után.
Egyesült Államok, az 1900-as évek eleje. A polgárháborút követő időszak a cowboyok végnapjait hozta el, elindult az ipari forradalom, a bevándorló európaiak száma pedig sosem látott méreteket öltött. A lovakat belsőégésű motorral hajtott autók kezdték leváltani, fellendült az acéltermelés és a gépgyártás, de a modern világ szele nem csak új eszközöket, de társadalmi és gazdasági átalakulást is hozott. Az USA nagyhatalom lett.
Grand Theft Auto, Red Dead Redemption, The Warriors, Bully, Midnight Club. Különböző stílusok eltérő megvalósításban, két dolog viszont közös bennük. Először is, mindegyiket a Rockstar csinálta, másodszor pedig kivétel nélkül egy szabadon bejárható, nyílt világot elevenítettek meg előttünk. Azonban az L.A. Noire még náluk is magasabbra teszi a lécet, a fejlesztők ugyanis nem csak a valaha volt legnagyobb és legrészletesebb várost szeretnék megalkotni vele, de segítségével feltámasztanák még a kalandjátékok halott műfaját is.
Viva, Las Vegas! A sercegő magnetofonból egy valaha volt kultikus zenész, Elvis Presley nótája zendült fel a csendes, nyugodt vidékre. A kopár kősivatagban egy szelíd ördögszekér táncolt végig a hajdan virágzó kaszinóiról és felhőkarcolóiról elhíresült város felé vezető úton. A szupermutáns arcára torz vigyor ülepedett, ez lenne az amerikai álom? Hanyag mozdulattal rúgott bele a kiürült Nuka-Cola flaskába. Évekkel a mindent elsöprő atomtámadás után, a remény a legritkábban előforduló érzés, mely megragadhatja egy kegyvesztett túlélő szívét. Ez már nem más, mint az Új Vegas!
Az Aerosmith és a Metallica után harmadikként a Van Halen kapott saját Guitar Hero részt, s ami azt illeti nem győzött meg. Eszem ágában sincs temetni a sorozatot, de akkor is ijesztő az a pénzszag, ami a Guitar Hero: Van Halenből árad.
Emlékeztek még a Fahrenheitre, más néven az Indigo Prophecyre? Arra, hogy mennyire forradalmi volt a játék szinte minden szempontból, legyen szó akár a történetről, az irányításról, vagy éppenséggel a karakterábrázolásról? Akik emlékeznek, nagyon várták már a Heavy Raint, azt a játékot, mely a korábbi sikereket hivatott új generációra vinni, és még forradalmibbá tenni. Lássuk sikerült-e neki!
Ki tudja már, mióta húzódik, mióta ígérik. A legtöbb rajongó ezen idő alatt végigjárta a Starcraft-függők négy állapotát: remény, várakozás, anyázás, közöny. Persze ez talán érthető is, sokan ugyanis -velem együtt- már lassan tizenkét éve várjuk a világ legjobb stratégiai játékának folytatását, s amikor valamiért ennyi ideig kell imádkozni, az bárki hitét próbára teszi.
Egy igazán tartós és tartalmas bétatesztelés után eljött végre az a pillanat, amire minden PS3 tulajdonos várt. Megjelent az első, igazán sok játékost egyszerre mozgató konzolos FPS, a M.A.G. (vagyis a Massive Action Game). Lássuk hát, milyen eredményt sikerült elérni egy ilyen hosszú tesztidőszakot követően. Maradjatok velünk!