A mapátia egy rendkívül súlyos betegség, okozója a Call of Duty: Modern Warfare 2 addiktív, többjátékos módjának a túladagolása. Tünetei: kedvtelenség, súlyos evés- és alvászavarok, illetve az életre való képesség teljes hiánya.
Az Obsidian megelégelte a James Bond, Jason Bourne és még féltucatnyi más filmes ihletésű kémjátszma videojátékokban manapság lappangó részvételét. Saját víziói segedelmével átültette a zsánert egy kémkedős-RPG vegytiszta keretei közé, egy olyan műfajra, amelyhez a kaliforniai stúdió a leginkább ért. Michael Thorton is olyan kettős-ügynök, mint fent nevezett társai, módszerei a megtévesztés, a rászedés és lövöldözés közül kerülnek ki, gátlásokat nem ismer, napszemüveget helyez az orrára, széleset vicsorog, szabadidejében összeesküvéseket leplez le.
Alma terhessége nyitott térben és időben, a vajúdás hosszú és fájdalmas lesz. A lány viszont egyáltalán nem egy megszokott mama-típus, nem fog elmenni anyák napi ünnepségekre, szülői értekezletre. A Project Origin főhősének törvénytelen gyermekét hordja a szíve alatt, ám ahogy összehúzódásai erősödnek, annál gyakoribb és sokkolóbb anomáliák sújtják a valóság és a képzelet határán ingázó, paranormális behatásokra fogékony egybegyűlteket.
Folytatódik a megfizethetetlen árú gamerlaptop sorozatunk, ami egyfajta védjegyévé vált már a pár hónapja induló fantáziadús nevű Gamekapocs Hardver Rovatnak. Legutóbb az ASUS 3D-vel kombinált játékos masinájától és az Alienware csúcsnotijától voltunk elájulva, ám az MSI úgy döntött, hogy húszra lapot húz, amikor a kezünkbe nyomta a brutális GT740-et. Kár, hogy nem jött be.
A fenébe, hova raktam a slusszkulcsomat? Jogsi megvan, forgalmi, zöldkártya megvan, fenyőillatosító fóliáját szétbontottam, visszapillantóra fel is aggattam. Végigsimítom a kezem az elegáns műszerfalon, német minőség ez, nem műanyag proli belső tér, erősen megmarkolom a kormányt, úgy, hogy az erek kiduzzadnak a kézfejemen. Biztosítás? Minek? A szalonból vásárolt BMW-met egy negyedórán belül úgyis totálkárosra töröm. Nem akarok precízen a vonalvezetésen a tökéletes váltásokra törekedni, itt a naturális versenyzésen van a hangsúly. Fondorlatos módon keresztbe tenni a riválisoknak, a Blur ezt megadja nekünk.
Három év telt el azóta, hogy Travis Touchdown leszámolt a szupertitkos United Assassins Association minden rosszfiújával, és ezzel ő lett a világ első számú bérgyilkosa. Azonban míg mások többnyire pezsgőben fürdőzve ünneplik ezt a kinevezést, és mindent megtesznek azért, hogy megtartsák a címüket, hősünk a végső csatát követően egyszerűen meggondolta magát, és otthagyta az egész szervezetet. Hiszen mi értelme lehet egy olyan klubnak, ami arról szól, hogy megöljük a másikat? Semmi.
Ahogyan azt előre sejteni lehetett, a LittleBigPlanet igencsak nagy hatással volt az iparra, természetesen nem csak a játékosokra, hanem azok készítőire is. Itt van az első cím, ami megpróbál az iránymutató, zseniálisan fantasztikus KisNagyBolygó nyomdokaiba lépni, lássuk, hogy sikerül-e neki…
Eddig ha valaki azt mondta: e-sport, mi azt mondtuk Blizzard. Vagy korábban azt is mondhattuk volna, hogy Quake, vagy Counter Strike. De bármit is mondtunk, egy közös tulajdonsága mindegyiknek akadt: egy nagy cég állt mögöttük. A DoTA megjelenésével azonban minden megváltozott: egy olyan kompetitív multiplayer játék jött létre, melyet ingyen fejlesztettek, senki nem pénzelte, s nem tolta hátulról senki. Csak a többmilliós rajongótábor.
Úgy néz ki, a Skate-ből is évente kapunk majd új részeket, de egyelőre nem bánjuk, mert látszólag még tart a lelkesedés, mind az EA-nél, mind pedig a Black Boxnál. A harmadik Skate-játékon azonban ennek ellenére is látszódnak a fásultság jelei, noha fiatal tinédzserkorunk óta minden vágyálmunk az, hogy saját gördeszkás csapatot alapítsunk.
Befejező részéhez érkezett a Gears of War trilógia. Marcus, Dom, és a Delta Squad utoljára tér vissza közénk, Cliff Bleszinski jövő év áprilisában pontot tesz az Xbox 360 egyik valaha volt legsikeresebb sorozatának végére. De pontosan mire is számíthatunk? Premier előzetesünkből mindenre fény derül!
Csak azért, mert leírnak valamit, és történelemnek nevezik, még nem biztos, hogy igaz is. Az iskolában nem tanítják meg, hogy milyen a háború, mennyi szenvedéssel és kínnal jár fegyvert ragadni, hogy kiszolgáljuk az önző hatalmat, melyet hazánknak hívunk...
Már hosszú ideje, pontosabban négy éve annak, hogy az Eden Stúdió bevetette MOOR rendszerét a Test Drive Unlimitedben. A játék célja a pénzgyűjtés volt, és hogy megszerezzük a világ legszebb és legkívánatosabb járműveit, melyekkel egyre több és több kihívást teljesíthettünk. Az Unlimited szervereit még ma is több ezernyi játékos keresi fel, így várható volt, hogy az Atari nem hagyja sokáig pihenni a sorozatot.
John arra eszmélt fel, hogy a postakocsi hangos zörgéssel száguldott tova, lenn az utcán. Krákogott egyet, feltápászkodott, majd meggyőződött róla, hogy a gúzsba kötött ledér hölgyemény száját nem vágta be a kötél, még a végén elcsúfítaná pofikáját...
Több ezer szörnyet hánytam kardélre, kicsit is, nagyot is; mérföldeket futottam, talán többet a falon, mint a földön; másztam meg tornyot, vagy tizet; megmentettem a világot – megint. Az új Prince of Persiával szemben én is sokáig szkeptikus voltam, talán az időzítés miatt, azonban tizenöt perc játék után minden kételyem elszállt és megadtam magam az élménynek. Most már tudom: a Herceg újra a régi!
Újra ott voltam… az erdőben mely egyszerre tűnt ismerősnek és félelmetesen idegennek. A sötétség szinte körülölelt, mintha magával akarna rántani a biztonságot nyújtó megnyugvásba, ahol nem kell többé harcolnom, nem kell rettegnem minden egyes nesztől, megmozduló árnyéktól. De nem adhattam fel. Itt egy másodperc is örökkévalóságig tartott, a látvány, ami elém tárult szinte felfoghatatlan volt.
Számos olyan elfoglaltság van az életben, ami egyfajta különös, zsigeri módon képes felpumpálni az ember adrenalin szintjét. Száguldani egy dögös sportautóval, vagy ejtőernyővel kiugrani egy repülőből mind-mind utánozhatatlan dolog. Mégis, azt mondják, hogy akit egyszer a puskapor szaga elkapott, azt többé nem ereszti el, s onnantól kezdve csak akkor kerülhet át ebbe a speciális, ösztönös izgalmi állapotba, amikor elsüt egy fegyvert.
Nem lennék Velocity polgármesterének helyében. A város világszintű látványosságnak számít, egy elő valóságshow része, melyben többszáz lóerős aszfaltszaggatók mérik össze tudásukat, miközben a környezet folyamatosan amortizálódik. Bevásárlóközpontok, égbe szökő toronyházak robbannak fel, miközben a mezőny elhalad mellettük. De ez is csak a műsor része, elég csak egy pillanatnyi kihagyás és ránk dől a betonmonstrum. Kamerák tömkelege figyeli minden manőverünket, nézők milliói révedt tekintetekkel bámulnak a képernyőkre. Ne okozzunk nekik csalódást!
Húzták, halasztották, majd egyszer csak bejelentették a megjelenés dátumát, amit meglepő módon előrébb toltak, majd még előrébb, és hipp-hopp, már itt is volt. A Lost Planetet nem is olyan régen az első igazi nextgen játéknak neveztem itt a Gamekapcson, lássuk hát, felér-e a folytatás a nagy elődhöz.
Durván egy hónap van még hátra az idei foci világbajnokság kezdetéig, várjuk is nagyon, mert ilyenkor legalább büntetlenül tudunk hódolni picit a kultúráltan korlátlan alkoholfogyasztásnak, meg persze jó meccseket is látunk, ha szerencsénk van. Természetesen az Electronic Arts most sem hagyta ki a ziccert, és menetrendszerűen szállította a vébé hivatalos játékát.
Jack Slate nem éppen átlagos rendőrtiszt Grant Cityben, lábát sem tenné ki a bűnözőkkel teli utcákra hű husky társa, Shadow nélkül. S ahogy Hank Kattsnek ott van Rin Tin Tin a némileg blőd kanadai TV-sorozatból, a Dead to Rights is a kutya-ember barátságra épít. Csak itt a lőporszag keveredik a négylábúnk állkapcsának csattogásával, a tajtékzó rosszarcúak ülőgumóinak kárára. A Volatile Games neve ha nem is garancia a sikerre, az előző generációban kellemes emlékeket keltett szériát azért sikerült egy -jó értelemben vett- nyers, és némileg ízetlen folytatással visszahozni.
A Halo-rajongók számára május 3-a nemzeti ünnepként volt bejelölve a naptárban, bizonyára rengetegen voltak olyanok, akik erre a napra felfüggesztették tanulmányaikat, szabadságot vettek ki, urambocsá beteget jelentettek, vagy éppen párkapcsolatuk harmóniáját tették kockára. Mindez egy játék miatt, ami sokaknak sokkal több csupán egy szórakozási forrásnál. Hölgyeim és uraim, íme Halo Reach béta! Ne menjetek sehová!
2005-ben jelentették be, mint a négymagos processzorok és a PC nagykövetét, aztán végül elkészült Xbox 360-ra. A teljesen szabad, nyitott világban játszódó nyomozós sandbox helyett, végül egy csőjátékká vált. Sok változáson ment keresztül öt év alatt az Alan Wake. Vajon megérte várni rá?
Intelligens töltények, láthatatlanná tévő katonai ruha, önjáró harci robotok, pilóta nélküli repülőgépek. A jövő harcászata az ember és a technológia gyilkos kettősségéről fog szólni, egy valami viszont 15 év múlva sem változik: a háború megnyeréséhez továbbra is le kell lőnünk egymást.
Szívesen mondanám, hogy a nyolcvanas évek voltak a kedvenceim, hogy azokhoz a zenékhez, ahhoz az életérzéshez és ahhoz a világhoz sosem fog felérni semmi, s hogy egy egyedi és megismételhetetlen időszaka volt kicsiny bolygónknak.