Kellett néhány év hozzá, hogy a Pokémon-sorozat készítői belássák: a bővített kiadások felett mára eljárt az idő, DLC-ként adagolni az extra tartalmakat viszont szexi. Innentől kezdve már csak valami említésre méltót kellett volna villantani.

Ázsia után a nyugati piacon is szerencsét próbál a 650 millió regisztrált felhasználóval büszkélkedő Crossfire, a CrossfireX pedig már egy bétakör keretei között is megmérette magát. Sajnos eléggé vegyes eddig az összkép.

A Beyond Blue szokatlan bepillantást enged az óceánok világába. Ismeretterjesztő anyagnak kiváló, játéknak kissé felszínes, de mégis egy olyan élményt nyújthat rövid játékideje alatt, amilyenre nem sok példa van a mai piacon.

Különösen nagy öröm, ha hazai játékot tesztelhet az ember, ez pedig még inkább igaz akkor, ha a végeredmény nemcsak a piros-fehér-zöld szemüvegen át tűnik jónak, hanem ettől elvonatkoztatva, a nagyok között is gond nélkül megállja a helyét.

A sárga szivacs, a tengericsillag és a búvármókus újra felkerekedik, hogy legyőzzék Plankton gonosz robothadseregét. A 2000-es évek legjobb SpongyaBob-játéka kívül-belül felfrissített változatban tért vissza.

Nyolc év után PC-re is eltalált a Persona 4 kibővített, PS Vitára kiadott változata. Bár túl nagy újdonságokra ne számítsunk, kapott egy kis ráncfelvarrást – cserébe viszont továbbra is olyan varázslatos, mint amilyen az eredeti volt.

Nehezen tudnék egy olyan céltudatosan pozicionált játékot mondani, mint a Valorant: a fejlesztők már az első sor kód megírásánál pontosan tudták, hogy ők bizony az esportra fókuszált FPS-ek új királyát szeretnék az asztalra letenni.

Kedvenc főhőseink is megérdemlik a kikapcsolódást, így Shantae és barátai joggal reménykedhettek egy kellemes vakációban a WayForward új metroidvaniájában. De mi sem lennénk most itt, ha minden olyan gördülékenyen ment volna.

Egy fagyott világban nyolc változatos múltú figura azért harcol, hogy véget vessen a jégkorszaknak. Az ötlet nem rossz, de az 1971 Project Helios bizonyítja, hogy egy érdekesnek hangzó sztorinál több kell egy jó játékhoz. Sokkal több.

A Disintegrationben egyszerre lehetünk vagány légimotoros vadászpilóták és valós idejű stratégák. Nem mindennapi kombó ez, főképp egy új stúdió első játékának. Nagyot akart markolni a V1 Interactive, de vajon mekkorát sikerült fogniuk?