A dolgok kezdenek kicsúszni a kezeink közül. Sokan figyelmeztettek, hogy a BG-386 egy veszélyes hely, de a Weyland-Yutani Corporation rendíthetetlen volt. Azt mondták, hogy az LV-426-on történt események nem ismétlődhetnek meg újra. Tévedtek. Nagyot tévedtek!
A Twin Sector nem indul érdekesen. Nem folytatódik érdekesen. Sosem válik érdekessé. Se széppé. Se izgalmassá. Se élvezhetővé. Amit a Twin Sector képében megkaptunk, az nem más, mint valószínűleg az utóbbi évek egyik legrosszabb játéka. Pedig a Dawn of Magic 2 után azt hittem, legalább pár hónapig nyugtom lesz.
Andrew Ryannek volt egy álma. Egy olyan tökéletes világot képzelt el magának, ahol az emberek szabadságát semmi nem korlátozza, az elme hatalma pedig mindenek felett áll. Andrew Ryan a lehetetlent választotta: a Rapture-t!
Sokak szerint az afganisztáni krízis változatlan. 2002 márciusának elején az amerikai haderő és a szövetséges afgán kormány felkészített serege támadást indított a Gartez környékén rejtőző tálib és al-Kaida lázadók ellen. Az Anakonda hadművelet alatt több száz turbános lelte halálát, ám a Speciális erők afganisztáni helyzetben jelenleg is zajló helytállásával még nem is számoltuk. A Medal of Honor széria is beáll a sorba, modern hadszínterek kerülnek terítékre ezúttal, egy militarista hangverseny lövedékkel írt szólamaiban.
Daks komával vigyorogva ülünk a HDTV előtt. Ő éppen a vízipipát izzítgatja, én pedig berakom a konzolba a Dante’s Inferno tesztpéldányt, amire már olyan rég vártunk. Az első video után mosolyunk csak szélesedik, majd némi hentet és egy gyors bossharcot követően teljesen letesszük az állunkat. Akkor még azt hittem, a Visceral a Dead Space után egy újabb klasszikust adott nekünk. Később azonban kiderült, hogy csak át akartak verni.
1999-ben a Konami megpróbálkozott a lehetetlennel, mégpedig azzal, hogy felvegye a versenyt az akkor már nagyon sikeres Resident Evil sorozattal. Céljuk nem az volt, hogy hasonló játékot alkossanak, hanem az, hogy valami egészen más módszerrel borzongassák meg a horror műfaj rajongóit. Sikerült nekik.
Jóllehet, a Darksiders mellett elmennénk a boltban, sőt talán az előzeteseket olvasgatva, a videókat és a képeket nézegetve sem lennénk meggyőződve afelől, hogy ez a játék kell nekünk. Ne hagyjuk viszont becsapni magunkat, a Darksiders már most az idei év egyik legígéretesebb játéka, kötelezővé is tenném a beszerzését, nagy kár azonban, hogy eredeti ötletből nem jutott túl sok neki.
Hardveres rovatunk lassan átmegy a Gamekapocs hivatalos gamerlaptop-rovatává, hiszen egy ideje már semmi mást nem teszteltünk. Hiába emlegetem drága főszerkesztőnknek, hogy a változatosság kedvéért néha szemügyre kéne venni egy-egy kormányt, videokártyát, vagy rakétakilövő állomást, „sajnos” sosem hallgat rám. Ennek megfelelően legújabb áldozatunk az ASUS kifejezetten 3D-s játékra tervezett notija, amitől teljesen letettük a hajunkat.
Az első Dead Space tökéletes példa volt arra, hogy egy kicsit görnyedt hátú technikus kollega miként lehet az űrben magányosan keringő Ishimura fedélzetén mindenre elszánt nekromorf-gyilkoló. Aki nem ijedt meg még attól sem, hogy netán fogytán a lőszere, és minden sarok mögött fékevesztett lények hada ugrik a nyakába, dacára annak, hogy voltaképpen az igazi mészárlás után vette fel a fonalat.
A Bad Company a háború egy lazább arcát mutatta be nekünk. A játék mentes volt mindenféle drámai fordulattól, nem közvetített semmilyen mélyebb üzenetet, az egész csak arról szólt, hogy néhány tökös amerikai katona hangos kurjongatások közepette szétrúgja az oroszok seggét. Az újabb kalandokra márciusig sajnos még várnunk kell, néhány nappal ezelőtt azonban megjelent a játék multiplayer béta demója, melyet persze azonnal le is teszteltünk nektek.
Egy hónap telt el azóta, hogy Shepard döbbenetes bátorságot tanúsítva legyőzte Sarent, megállította a geth inváziót és ezzel elhalasztotta minden élet kipusztítását az univerzumban. De az ötvenezer évente felbukkanó reaperek még mindig hatalmas veszélyt jelentenek, és a gethnek is vannak még erőforrásai.
Kinek mi jut eszébe a Bermuda-háromszögről? Egy máig vitatott helyszín Florida alatt, a Karib-tenger térségében, ahol néha hajók tűnnek el legénységestül, meg repülőgépek zuhannak le, bármi nyom nélkül. Később ugyan előkerülnek a roncsok, de akkor már hiába.
A hálószobából egy fáradt női hang szólt a gyér fénnyel megvilágított konyha felé: - Nem tudsz aludni, Lynchie? A férfi unott és mélyen kimért válasszal felelt a szája sarkából másodpercekkel később, amikor éppen egy nyugtatókkal teli gyógyszeres tégelyt halászott elő a koszos kredencből: - Csak ezért…- hosszú szünetet tartott - izé, holnap egy régi barátom érkezik repülővel. A nő, mintha elengedte volna a füle mögött az iménti kijelentést, tovább fontoskodott: - Nem kellene most azokat hanyagolnod? – A férfi felsóhajtott, megforgatta kezében a tégelyt, de nem válaszolt. Három év telt el, miután a páratlan páros, Kane és Lynch bosszúhadjárata tűzszünethez érkezett, de hamarosan új irányt vesz a neonfényes Sanghajban.
Mindenki megtalálta az elveszett osztálytársait, követte a barátokat évekig, pontosan tudja a másikról, hogy az mikor vett új kutyát, és miért dobta a csaja, de ennek vége. Megdőlni látszik Magyarország legnagyobb rendőrségi adatbázisa, kezd véget érni az iWiW korszak, az emberek családostul regisztrálnak át a Facebookra, és ahogy az elődje, úgy ez is kezd a mindennapi élet részévé válni.
Sokan betegesen gyűjtenek régi, klasszikus játékokat, legendás kiadók legendás címeit, olyan elfeledett konzolok gyöngyszemeit, mint az Atari, vagy a C64. Ám ahogy a polcokon sorakoznak az ütött-kopott kartondobozok, hiába nő az értékük, a természet törvénye szerinti mulandóság lelombozza szenvedélyünket.
Amikor a Halo: Reach neve először felmerült tavaly nyáron, mindenki Eric Nylund előzményeket bemutató novellájával, a The Fall of Reach-csel azonosította a játékot. A találgatások hellyel-közzel igaznak is bizonyultak, az emberiség és a covenant haderők háborúját bemutató legújabb rész azonban egy teljesen új, eddig sosem látott szemszögből közelíti meg az eseményeket.
Az egész csak egy könnyű melónak indult, aztán hirtelen épületek robbantak fel és dőltek össze, egyik a másik után. Rios és Salem azt se tudták hova fordítsák döbbent tekintetüket, csak egy dolog vezérelte őket, hogy kijussanak ebből a földi pokolból. Aztán beindult az olajozott gépezet, a kétszemélyes hadsereg, csak úgy repkedtek a golyók, robbantak a gránátok, Sanghaj romokban. Egy titkos terrorszervezet csúnyán rajtaütött eme békés városon de két legény még talpon van, és velük nem valami könnyű elbánni!
A kisebb kiadók legfontosabb dátuma egész évben még mindig a Karácsony, így a rengeteg tripla-A kategóriás játék mellett ilyenkor kapunk egy rakás szemetet is a boltok polcaira. Valószínűleg azért, hogy érezzem a főszerkesztői szeretetet, ennek a raklapnyi hulladéknak tesztelése mind rám hárult.
Az Xbox 360 lassan közeledik ötéves évfordulójához, s teszi mindezt az évtized egyik legnagyobb elektronikus-termék sikereként. Ami a Microsoftnak nem sikerült az első zöld dobozzal, azt bőven visszahozta a gyors, rugalmas hozzáállásnak és okos tervezésnek köszönhetően a konkurenseknél hamarabb megjelenő 360. Mi állt ennek az egésznek a hátterében? Hogyan sikerülhetett mindez a Microsoftnak? Cikkünkben visszatekintünk egészen 2002-ig, s megnézzük, hogyan készült az első újgenerációs konzol.
Az új stílusú dzsungel készen áll, ahogy a Nanosuit 2 prototípusai is legördültek a Crynet gyártósorairól. Felejts el mindent, ami az első részben tapasztaltál, az érték hatványozódik – a meseszép, ámde érintetlen trópusokat meghagyjuk a turistáknak. Az eredeti Crysis minden tekintetben mérföldkő volt technológiai szempontból, talán túl steril is – ám a cross-platform alapelvek szerint a Crysis 2-vel minden masina szerelmesei megtalálják választásukat.
A Diablo 2 megjelenése után akkora rajongás alakult ki az akció-szerepjátékok irányába, melyre nagyon sokan megpróbáltak lecsapni. A zseniális alapjáték és a még zseniálisabb kiegészítő, a Lord of Destruction után az egész világ lázban égett, mindenki egyre többet és többet szeretett volna.
Már a demó változat is erőteljesen megosztotta a játékosok véleményét, mégis valami misztikus oknál fogva a legszigorúbb és legelismertebb újságok is nagy elismeréssel borulnak le Bayonetta lába elé, akinek ez igencsak kedvére való cselekedet… lássuk hát, hogy vajon ennek mi lehet az oka. Maradjatok velünk!
Májusban lesz premieres a Jerry Bruckheimer-féle élőszereplős Prince of Persia mozifilm, vele együtt pedig egy vadi új játék is érkezik. A The Forgotten Sands viszont nem a legutóbbi, rajzfilmes grafikájú POP folytatása, hanem az eredeti, The Sands of Time-trilógia kiegészítője lesz. Prequel és sequel egyben.
Az oroszok már többször is bebizonyították, hogy nem csak a Ladához és az AK-47-hez értenek, hanem ha arról van szó, akár játékokat is bírnak fejleszteni. Mondjuk nem tudom hol működnek ott számítógépek, mikor minden csak kommunistákkal és vodkát vedelő olajbányászokkal van tele, akiket aztán megesz az utcán kóborló barnamedve.