A falka könyvkritika

  • Írta: zoenn
  • 2016. augusztus 12.
Egy csapat cserkész túlélőtúrára indul egy világtól távol eső szigetre. Az elszigeteltség viszont nem éppen életbiztosítás, főleg, ha egy olyan csontsovány férfival találkoznak, aki egy veszedelmes parazitát hordoz magában.

Az író, Nick Cutter neve már ismerős lehet a hazai olvasók számára a Mélység című regény után, amely annak ellenére maradandó élmény a horror műfajában, hogy kissé összeszedetlen mű. Érdekes módon az Agave kiadó most Cutter korábbi könyvét, A falkát hozta el, amely minden tekintetben impozánsabb képet fest. A regény ráadásul tavaly megnyerte a neves James Herbert-díjat, amit a szintén zseniális Madarak a dobozban című Malerman-kötettől orozott el. A falka eredetileg 2014-ben látta meg a napvilágot, mégis jóval kiforrottabb a szerző újabb könyvénél, ahol meglátásom szerint kicsit fejébe szállt a dicsőség.


Az ne zavarjon senkit, hogy a történet főhőse egy csapat fiatal cserkész, akik a szokásosnak mondható éves túlélőtáborba érkeznek a teljesen elzárt Falstaff-szigetre. A „falka” vezetője Tim Riggs, egy kötelességtudó háziorvos, kinek szavára már ugranak is a fiúk. A szigor és rend hamar felbomlik, amikor az egyik éjjel egy titokzatos alak száll partra csónakjával. A csontsovány, zavartnak tűnő férfinak csillapíthatatlan éhségérzete van, minden keze ügyébe kerülő ételt felfal, mitsem törődve az etikettel. Tim érzi, hogy nagyobb baj van a hajléktalannak tűnő figurával, és habár beinvitálja a figurát a menedékházba, a srácokat arra szólítja fel, hogy zárkózzanak be a szobájukba.

Az önfejű kiscserkészek kíváncsisága nagyobb az óvatosságuknál, így gyakorlatilag pár óra alatt gyökerestül felfordul az életük. A biztonságérzet hamar tovaszáll, amikor az éhséget okozó kór elszabadul a szigeten. Bizony, egy hamisítatlan biohorrorral van dolgunk, amely nem csupán a stílus szabályait követi, megnyerő karaktereinek és fordulatos cselekményének hála bőven az idei év legjobbjai között emlegethetjük. A történet lényegében két szálon fut. Az egyik a jelenben zajlik a szigeten, a másik pedig a múltban, ahol tudományos kísérletek eredményeit, újságcikkeket és rendőrségi jegyzőkönyveket olvashatunk. Hőseink tehát rosszkor voltak rossz helyen, ám mielőtt még valaki egy zombis tucatponyvára asszociálna, megjegyezném, Cutter sokkal inkább a realitás talaján mozog.


Az alapötlet remek, a szerző pedig lendületesen viszi végig a történetet, ugyanakkor olyan hibát is vét, ami a kezdő írókra jellemző. Nevezetesen sok mindent bele akar sűríteni a könyvbe, így néhol már csapongóvá válik a cselekmény, és a beszúrt múltbéli jelenetek kicsit megtörik a lendületet. Ugyanakkor Cutter profi módon adagolja az újabb és újabb információkat a rejtélyről, majd - amikor már minden tiszta -, vértől tocsogós hajsza kezdődik az életben maradásáért. Magyarán pont azt kapjuk A falkától, amit vártunk, ám van valami, ami mégis kiemeli a mezőnyből.

Ez pedig a szereplők sokszínűsége, elvégre hiába csavaros a sztori, ha a karakterek hiteltelenek és egysíkúak. Cserkészeink viszont totálisan életszerűek, modernek, naphosszat a közösségi csatornákon lógnak (még jó, hogy a tábor elején el kell tenniük a telefonjaikat), és értelemszerűen olyan kérdések foglalkoztatják őket, mint a tizenévesek többségét. Mindezt szabadszájúan beszélik ki egymás között, már amikor nem leselkedik rájuk veszély. Köztük is megvan a hierarchia, ami gyorsan fel is bomlik, amikor életveszélyes helyzetbe kerülnek. Mindegyiküknek megvan a saját motivációja, és ennek megfelelően reagálják le a dolgokat. Ugyan nekem nem mindegyikük volt szimpatikus, ám szerencsére a tenyérbe mászó taknyosok elnyerik a méltó jussukat.


Érezhető, hogy Cutter nagyot akart gurítani A falkával, amely tényleg derékig gázol az emberi zsigerekben. Ha irtózol a parazita férgektől, akkor ez a regény alaposan próbára teszi a tűrőképességedet, ám az öncélúság csupán álca, mindennek fontos szerepe van a cselekményben. Lényegében az átélt borzalmak edzik meg a szereplőinket (és az olvasókat is), mígnem egy olyan szintre lépnek, ahol félreteszik mindenféle kicsinyes aggályaikat és tényleg csapatként viselkednek. Nem egy biztonságos módja a felnőtté válásnak, és pont ez az, ami kellő mélységet ad a regénynek. Kívülről csak egy polgárpukkasztó vérfürdőnek tűnik, ám lényegében csak a sebezhetőségükre hívja fel a figyelmet.

A lezárás sajnos sikerült nem túl kielégítőre, hiányzik belőle a csattanó. Ha az író rendben elengedte volna szereplőket, és nem csupán egy sekélyes, utalásokkal teli befejezést rittyentett volna össze, sokkal elégedettebb lennék – talán az igazi felelősök elszámoltatását sínylettem meg igazán. Ám a regény egészét figyelve még így sem panaszkodhatok, a pszichológiai terror, a húsbavágó kegyetlenség még sokáig bennem maradt. A nagy öregek (Barker, King) nyugdíjazásával sincs veszve a műfaj, az új generáció is roppant tanulékony.

4.
RangerFox
Az a borító <3 A műfajt nem különösebben kedvelem, de öröm volt olvasni a kritikát, még ilyen jöhet!
3.
bundajj
Én csak ajánlani tudom, a mélység is jó lenne ha nem olyan lenne a vége amilyen.
2.
Aanash
Dean R Koontz is jó sztorikat alkot:)
1.
elgeri
Köszönöm! Megkívántam! :)
Idén még sorra veszem!

Jöhetnek ezek a könyv"tesztek" is :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...