Az apáca filmkritika

  • Írta: Daks
  • 2018. szeptember 14.
Románia, 1952. Sötét erők szabadulnak el, amikor egy fiatal apáca kötéllel a nyakában kiveti magát kolostorának ablakából - az ügyben pedig hamarosan a Vatikán is nyomozni kezd.

Tovább bővül James Wan horrorfilmes univerzuma. Az Annabelle után Az apáca újabb előzményfilmként, eredettörténetként szolgál a Démonok között eseményeihez, ezúttal a The Hallow-t is jegyző Corin Hardy rendezésében. Minden korábbinál régebben járunk az időben, pontosan 1952-ben, a gonosz vélhetően első felbukkanásának idején. A helyszín egy Isten háta mögötti kis romániai falu, ahol egy elzárt kolostorban sötét titok lappang. Egy démon kísért a bent élő nővérek között, macska-egér játékot űzve velük, kegyetlenül, és véresen.

A dolog akkor pattan ki, amikor az egyik apáca kiveti magát a kolostor ablakán. Róma tudomást szerezve a történtekről egy tapasztalt papot, egy ördögűző démonvadászt küld a helyszínre, akinek két segédje is akad hamar. Burke atya mellett egy fiatal apáca, Irene nővér is feltűnik, aki épp letenni készül esküjét, illetve szívesen kalauzolja őket a vidéken a fiatal helyi férfi, Frenchine is. A cselekmények során a csapat ellátogat a megszállt Cârța kolostorba, ahol először furcsa látomásoknak, megmagyarázhatatlan dolgoknak lesznek a szemtanúi, majd találkoznak magával a démonnal, Valakkal is.

Ahogy a sorozat többi tagja, Az apáca is klasszikus horrorfilmes elemekből építkezik, tudatosan használva azok kliséit, sokszor kicsit sem változtatva rajtuk. A jumpscare-elemek elmaradhatatlan részei most is a filmnek, az áldozatát magához édesgető, majd háttérben sejtelmesen megjelenő, végül sötétből előugró démon szinte kötelező kelléke már minden vadászatnak, aztán találkozunk még nekünk háttal ülő, arcukat sejtelmesen takaró alakokkal is, hogy a főhős nevét suttogó, vagy épp hangos nyakcsigolya-ropogásokkal megelevenedő szörnyekről ne is beszéljünk.

A The Conjuring új része nem finomkodik tehát a nézővel, az egész pedig 270 fokos ScreenX-vásznon még brutálisabb. A perifériás látásunkat kétoldali vetítéssel stimuláló új Cinema City-technológia ötletesen valósul meg a filmben, a zárt terek szűkösségét még jobban érezni így, és az ijesztgetős részek is jobban ütnek, ha látjuk közeledni oldalról az árnyat. Nagy kár viszont, hogy a teljes másfél órából csak harminc perc készült nagyjából ilyen technológiával, és az is utángyártott, digitálisan felépített környezetben, ami ráadásul nem is mindig lett tökéletes. Sokszor látni, hogy az élőkép megy elől, oldalt pedig CGI-vel szélesítették ki a látószögünket, a kép sokszor torzít, és szemmel látható a minőségi romlás is. De ha jönnek az olyan filmek, amik speciális kamerával, kifejezetten ilyen vászonra lettek forgatva, azok sokkal ütősebbek lesznek már - na nem mintha nem lenne most szórakoztató az élmény.

A világtól elzárt környezet, és maga az apáca karaktere nagyon félelmetes, az eseményszál és a kiteljesedés viszont hagy némi kivetnivalót maga után. Hőseink szívesen tesznek éjszakai sétákat a köd borította sírkertben, de nem ijednek meg akkor sem, ha suttogó hangokat kell követniük, vagy egyenesen egy zsinegre kötött csalit dobnak eléjük, amit aztán lassan behúznak egy sötét szobába. Ettől függetlenül vannak a filmben kifejezetten eredeti és ütős rémisztgetések, de alapvetően az ilyen banális dolgok teszik erőtlenné az egészet. Nem beszélve attól, hogy a poénok és mellékszereplők miatt kifejezetten Scooby-Doo hangulata van sokszor a filmnek.

A helyi fiú Bozont karaktere, aki mindig beszól valami vicceset, és inkább meglépne a helyszínről, ahelyett, hogy harcolna, de aztán mégis kiveszi a részét mindenből. Csoda, hogy nem éhes, és keres egy hűtőszekrényt, miután szétválik a csapat, míg a fiatal apácatanonc legyen mondjuk Vilma, a pap pedig Fred. A lány bátorságával és eszével áll ki a gonosz ellen, a férfi pedig az a szereplő, aki összetartja a csapatot, és harcol az első sorban. Az érzést pedig olyan párbeszédek teszik még erősebbé, mint amikor második alkalommal járnak az öngyilkosság helyszínén, és valamiért megnő a vértócsa mérete, a pap pedig meg is állapítja, hogy „újabb rejtéllyel állunk szemben”. És annyiban is hagyják az egészet.

A Démonok között és Az apáca több ponton is összeér, a két film viszont külön-külön is érhető, élvezhető. Nem hivatkoznak úgy egymásra, hogy csak a másik film pontos ismeretével álljon össze a kép, az események elején és végén láthatunk néhány jelenetet a Démonok közöttből, ahogy feltűnik ott az apácaszörny, és lecsap áldozataira, de ennyi az egész. Ettől függetlenül az élmény úgy teljes, ha követjük a sorozat minden darabját, aminek egyébként két újabb része is készül már, lesz Démonok között 3, és egy újabb spin-off is, Crooked Man címmel.

A filmet kritizálom, de annyira nem rossz. Az apáca nincs távol a klasszikus James Wan-művektől, ugyanúgy fojtogat és gyötör minden percében, ahogy a nagymester filmjei, és benne van az a kis szórakoztató komolytalanság, játékosság is, mint a sorozat többi részében. Az viszont biztos, hogy az apácáktól mostantól úgy fog félni mindenki, mint a bohócoktól, a nővér rohadék kis trükkjeiből pedig még Krajcáros is tanulhat.

Gamekapocs értékelés: 6.0

Az apáca
Eredeti cím: The Nun
Rendezte: Corin Hardy
Producer: Peter Safran és James Wan
Szereplők: Taissa Farmiga, Charlotte Hope, Demián Bichir, Ingrid Bisu, Jonny Coyne, Jonas Bloquet, Manuela Ciucur, Jared Morgan és Bonnie Aarons
Forgatókönyv: Gary Dauberman
Zene: Abel Korzeniowski
Amerikai premier: 2018. szeptember 7.
Magyarországi premier: 2018. szeptember 6.

3.
Macifasz
#1: A helyszín és az atomoszféra tényleg jó, de minden más minősíthetetlen, Ez egy ZS kategóriás zombi film, nem pedig horror, amit telepakoltak kiszámítható és borzalmasan gagyi jump scare ijesztgetésekkel, ráadásul egy fojtogató fantomot csináltak az Apácából. Sokkal de sokkal több volt ebben a karakterben,m int amit kihoztak belőle. A Démonok Között 2 bármelyik vele kapcsolatos jelenete jobb, mint ez a fostenger. Tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet egy ígéretes karaktert totál elbaszni az eredetsztorijával. :-/
2.
pucu9011
#1: Adom! Én 4dxbe néztem. Mellesleg ez volt az első amit így néztem és nekem tetszett nagyon.
1.
Gykrizsi
Nincs ezzel gond, a helyszín király, az atmoszféra meg van. Talán a történet lehetett volna átgondoltabb. Én néha picit untam, de mondjuk akikkel néztem, azok nem. Szerintem így is bőven a jobb horrorok közt van, és még csak nem is hosszú, így nagyon melléfogni nem lehet.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...