A galaxis őrzői: Ünnepi különkiadás filmkritika

A Marvel Studiostól és a Disney-től korábban menesztett, majd végül visszaédesgetett James Gunn egy különleges ajándékkal készült karácsony alkalmából, amely hibái ellenére is bátran vállalja saját identitását.

A karácsonyi filmek és műsorok megjelenési dátuma nagyjából az áruházak menetrendjét követi: ahogy már jóval az ünnep előtt, októberben-novemberben (de az sem ritka, hogy szeptemberben) kirakják a boltok a karácsonyi termékeket, díszeket, fákat és dekorációkat, úgy érkeznek meg a moziba és a tévébe a különböző friss, karácsonnyal kapcsolatos filmek. Azon vitatkozni lehetne, hogy a kettő közül melyik az idegesítőbb, viszont utóbbi mellett szól annyi, hogy ha az adott produkció tényleg magas színvonalat képvisel, akkor sokkal könnyebb szemet hunyni afelett, hogy még az első hó sem esett le, de máris repülő rénszarvasok, sütit falatozó télapók és ajándékokat csomagoló manók vigyorognak vissza ránk a képernyőről. Nem utolsó sorban, mivel az ilyen alkotások célja, hogy kiszakítsák a nézőt a szürke hétköznapok nyűgjeiből, ezért talán kevésbé nyomasztóak is. A karácsony amúgy is évről évre rémálomszerűbb tortúrává manifesztálódik, a világ, szintén egyre hatalmasabbá duzzadó problémái miatt, így ha Hollywood minőségi tálalásban szállítja a csillogó dobozba csomagolt, masnival körbekötött mozgóképes ajándékokat, akkor nagy ritkán még az is előfordulhat, hogy ideig-óráig elfelejtjük a vállunkat nyomó terheket.

Valószínűleg hasonló ambíciói lehettek a Marvel Studiosnak is, mivel a Disney+ adta lehetőségeknek köszönhetően, mint ahogy halloweenre az Éjjeli Vérfarkassal, úgy karácsonyra is egy speciális különkiadással készült, amely az MCU egyik legikonikusabb csapatát teszi meg főszereplőnek. A galaxis őrzői 2014 óta hódítanak az univerzumban, zseniális bemutatkozásukat (az első rész konkrétan a legjobb film a frencsájzban a Bosszúállók, az első Vasember és az Amerika Kapitány: A Tél Katonája után) egy korrekt folytatás követte 2017-ben (amelynek narratív gyengeségeit a piszkosul erős érzelmi töltet kompenzálta), aztán a kulcsfontosságú Végtelen háborúban és a Végjátékban is szerepeltek, valamint idén a Thor: Szerelem és mennydörgésben is tiszteletüket tették.

A harmadik saját filmjükre, ami elvileg az utolsó lesz, jövő májusig várnunk kell, de a Marvel tett róla, hogy addig se maradjunk Peter Quillék nélkül: A galaxis őrzői: Ünnepi különkiadásban 42 percre visszatérünk az s-fejek humortól, akciótól, érzelmektől és bajtársiasságtól teli világába. A majdhogynem háromnegyed órás szösszenetért az első két film írója és rendezője, James Gunn felelt, akit anno egy kőkorszaki Twitter-bejegyzés miatt menesztett a Marvel és a Disney: szinte közvetlenül utána a rivális Warner/DC le is csapott rá, a folytatást pedig mindenki ismeri, aki otthon van a témában. Gunn azóta leforgatta az Öngyilkos Osztag második első részét (ami elődjével ellentétben nem csupán menőnek akarta mutatni magát, hanem tényleg menő is volt), majd annak egyfajta spin-offját, a prekoncepciókkal szembemenő, igencsak drámaira és pityergősre sikeredett Peacemaker-tévésorozatot, majd időközben a Marvel is visszaédesgette, és legutóbb ő lett a DC filmes részlegének az atyaúristene.

Szóval egyik félnél sem maradt munka nélkül, ezt többek közt ez az Ünnepi különkiadás is bizonyítja, amely nem teljes értékű film, és mint ilyen, nem árt már jó előre a helyén kezelni, főleg ha hatalmas elvárásokat támasztunk vele szemben. Olyan, mint egy szem gyorsan fogyasztható szaloncukor, leginkább a képregényiparban már emberemlékezet óta divatos, egyetlen történetet elmesélő, általában 20-24 oldalas terjedelemben megjelenő one-shotok élőszereplős megfelelője. Kis adagokban adogatja a karaktereket (nagyjából az egész sztori Draxet és Mantist helyezi középpontba – Dave Bautista és Pom Klementieff hozzák is a szintet, ahogy kell), a poénokat (többé-kevésbé sikerült belőni az egyensúlyt a marveles túltolt ökörködés és a Gunn-féle humor között), az akciójeleneteket (pontosabban egy van, de az nem sok vizet zavar, igaz, nem is ez a film lényege), illetve a meghatározó elemeket (ebből szintén csak egy kapott helyet, az viszont garantálja is, hogy muszáj megnéznie annak, aki érteni akarja majd a harmadik részt).

Gunn ezúttal is jókora érzelmi töltettel szórta meg a cselekményt (mondjuk, mivel karácsonykor játszódik az egész, ez alanyi jogon adta magát), és nem csak, hogy ismét behozta Peter apakomplexusát a történetbe, de konkrétan ez a szál lett a narratíva mozgatórugója. A kompánia két tagja, Drax és Mantis úgy dönt, hogy mivel Peter korábban rengeteget áradozott gyerekkori hőséről, Kevin Baconről, így a Földre indulnak, hogy elrabolják a színészt, és egy ajándékcsomagban átadják őt Star-Lordnak – ám Bacon ennek természetesen már nem örül annyira. Gunn igazán elemében van, megteszi, amit ilyen körülmények között meg lehet tenni. Ismét önreflexív, rengeteg az apró poén és kikacsintás (még a rivális DC-univerzum sem maradt ki!), néhány perc erejéig még a rosszemlékű, ámde bemutatása óta kultikus bűnös élvezetté nemesült Star Wars Holiday Special hangulatát is sikerült megidézni, Kevin Bacon pedig láthatóan teljesen jól érzi magát ebben a közegben, és szerepeltetése igazi grátiszkártyával ér fel.

Ha szigorúan a helyén kezeljük az Ünnepi különkiadást, akkor egyáltalán nincs vele probléma: kellemes szórakozás, üde színfolt így az év végén, egy olyan frencsájzban, aminek a sok félrecsúszott poénkodás után már nagyon-nagyon hiányzott Gunn intelligensebb, kimértebb stílusa. Azonban ha más szemüveggel nézem, akkor már láthatóak a gondok. Amennyire igyekszik a Marvel, hogy egységesen, komplexen és összefüggően szuperáljon ez az univerzum, annál több a logikai baki, annál több a kérdés, és annál kevésbé férnek bele az ilyesfajta laza kilengések. (Gondolok itt például az említett duó Földön játszódó közös jeleneteire: azért az eléggé irreális, hogy nagyjából féltucat világkrízis után is ennyire költséghatékony módon próbálnak meg fellépni két idegen lény ellen, de ha eltekintek ettől, akkor a film ennek ellenére is szép nagy paradoxon).

Merthogy az Ünnepi különkiadásnak kétségkívül az a legnagyobb baja, hogy pont a rövid játékideje, valamint a formátumából adódó szűkre szabott keretei határolják be. Persze jó látni Bacont, ahogy eddig, úgy most sem okoz csalódást, de ez a 42 perc elejét veszi annak, hogy igazán kiteljesedhessen, és hogy igazán megindító pillanatok születhessenek közte és Peter között. Figyelembe véve azt, hogy Peter egyik, ha nem a legnagyobb gyerekkori hőséről van szó, és azt, hogy gyakorlatilag Bacon egyik filmjének köszönhető, hogy korábban megmenekült az univerzum, az ember egyszerűen többet várna el – minimum öt perc beszélgetést négyszemközt, ha már ennyit fáradoztak hőseink a karácsonyi ajándék megszerzésén. Tudom-tudom, ne legyenek ennyire nagy igényeim, hiszen ez csak egy jópofa mellékzönge, nem bánt senkit, nem akarja magát többnek mutatni, mint ami. Ha úgy tetszik, egy nagy poén, annak is kell felfogni – és hát végülis hogyan lehetne máshogy értelmezni ezt az ünnepi különkiadást az MCU utóbbi három évét nézve?

 

Gamekapocs értékelés: 7.0

Rendező: James Gunn
Producer: Kevin Feige, Louis D'Esposito, Victoria Alonso, Brad Winderbaum, James Gunn, Sara Smith, Simon Hatt
Forgatókönyv: James Gunn
Szereplők: Chris Pratt, Dave Bautista, Karen Gillan, Pom Klementieff, Vin Diesel, Bradley Cooper, Sean Gunn, Old 97's, Michael Rooker, Kevin Bacon
Zene: John Murphy
Operatőr: Henry Braham
Vágó: Greg D'Auria, Gregg Featherman
Gyártó: Marvel Studios
Forgalmazó: Disney Platform Distribution
Játékidő: 42 perc
Eredeti premier: 2022. november 25.
Hazai premier: 2022. november 25.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...