Visszatért a BioWare-hez a Mass Effect írója

Tömeghatás kettő (monoton alábeszélős hanggal) az egyik legnagyobb game ever.

A mai napig ha meghallom a ME main theme-t, kiráz a hideg ! :D Valami piszkosul eltalált, iszonyatos hangulattal bír ! Hozzáteszem, hogy az "igazi Shepard" nekem is a vörös hajú női karakter ! Nagyon mérges is voltam amikor a harmadikban egy klónt kellett üldözni ! Mi az, hogy el akarja venni az identitásomat ? Az a büdös ri....c :D

Mégis pont hétvégén adta valamelyik adó a Transformers 3-at és tökre olyan érzésem volt, mint amikor a ME-ket játszottam. Tulajdonképp a TR egy nagyon lebutított, értékeitől megfosztott Mass Effect :))) De ugyanaz a heorikus ku***a nagy szá****a b****tt hösök vagyunk feelingje van. Ahogy egyébként az ingyenes "Zaeed DLC"-ben azt meg is fogalmazza a csóka ! :DDD

Én a Mass Effect-et a második résszel kezdtem, de volt annyira jó az is, hogy kíváncsivá tegyen az első részére.

Érdekes, számomra az összes Mass Effect sztorija csak "meh" volt. Lassú, minden fordulatot órákkal előre kitalálós, a történetet valójában alig befolyásolós túlhypeolt maszlag az én szememben. Ami viszont mégis lenyűgözött, az maga az egész sztori katalizátoraként működő ciklikus Reaper invázió, és az összes létező morális vagy filozófiai kérdés ami ezzel kapcsolatban felvetődhet. Szerintem soha nem ugrok már neki újra a sorozatnak, max nagyon sokára, de pl. csak a befejezésről szóló elméleteket órákig képes vagyok hallgatni, olvasgatni. (Indoctrination theory, vagy itt a GK-n is született nemrég egy nagyszerű blog.) Alapból a játék szerintem gyengus, de amit személyesen ad hozzá az ember, attól lehet nagy élmény.

Orok kedencem marad a ME trilogia. A harmadik resz befejezesevel semmi baj nem volt. A masodik reszt otszor toltam ki, az elsot haromszor (a leggyengebb szerintem ez).

Az igazi Shepard no, voros hajjal, ahogy en megalkottam. Soha nem fogok ugy kotodni jatekhoz, mint ahhoz.

Az első ME zseniális volt ( ügye ott megvolt az a plusz, hogy a világ / univerzum meg lett alkotva, a második viszont "csak használta" azt ). De szerintem a második ME katasztrofálisan bugyuta főszállal lett agyoncsapva ( a harmadikról nem is beszélve ). A Mellék-küldetések és a játékmenet viszi el a hátán az egészet, a fő szál egyszerűen említésre sem méltó. Bár Legion a történetbe illesztése tényleg jól sikerül, de a többi siralmas... :(((

Szerintem a második részt például a Witcherek messze felülmúlják ( még az első is ). Mindkét megalkotott világ zseniális a maga nemében, bár nyilván ez utóbbi egy sokkal kézzel foghatóbb és könnyebben befogadható, hisz valós korból táplálkozik. A ME világa meg át van itatva rózsaszín, tömjénszagú sziruppal, de attól még zseniális... :D Egyszerűen annyira idealista az egész, hogy nem tud átjönni az igazi nyomor érzés. Azért a Witcher ezt sokkal jobban megfogja. Például az Omega alsó szintein a nyomor-negyedben vagy Feroson a támadás sem adja vissza az igazi kilátástalan helyzetet...
Az meg mondjuk már technikai / pályadesign kérdés, hogy a Witcher településein elhiszem, hogy élnek emberek, a ME összes kolóniája nevetségesen életképtelen, annyira kihalt ... :)

Az első két Mass Effect volt életem két legmeghatározóbb játéka történetvezetés és beleélés szempontjából. Azóta sem találkoztam olyan játékkal, ami ennyire magával ragadott volna. A Witcher 3-at tolom most, talán az a sztori van közel ehhez, de egészen biztosan nem ér fel az előbb említettekhez. Az első két Mass Effect tele volt katarzissal és rettenetesen heroikusak voltak. Lehet, hogy csak a színpadiasság kell nekem :)

Valahogy amikor meglátom, hogyha van egy jó történet, vagy univerzum, amibe bele tudom élni magam, szóval amikor meglátom, hogy ki írta, valahogy kiábrándulok picit és már nem is hat valóságosnak többet.
A cikkben említett címek egyikénél sem történt meg a beleélés, csak most itt jutott eszembe.