Piros betűs nap lesz a péntek a PlayStation 4-tulajok körében, hiszen egy újabb nagyszabású exkluzív címmel bővül a konzol felhozatala. A Days Gone egy komor világot mutat be, akárcsak az új előzetes, ami tömve van új jelenetekkel.
Nem csupán egy egyszerű nyitott világú cím a Days Gone. Főhősünk, Deacon komoly családi tragédiákon van túl, motorral járja Oregon erdőségeit, ott segít be a túlélőknek, ahol tud. Persze az emberiség még egy ilyen helyzetben sem tagadhatja le önmagát: a freakerek mellett haszonleső bandákkal is farkasszemet nézünk.
A legújabb gameplay videó már a játék végleges arcát mutatja.
Végül tehetünk egy túrát a Bend Studio falai között, ahol maguk a fejlesztők mesélnek a Days Gone születéséről. Már a kezdetek óta az volt a terv, hogy egy igazi single címet készítsenek, a lehető legjobb tudásuk szerint. A csapat kezdetben 40-50 fővel indított, ám a célegyenesben már 130 fősre duzzadt a brigád.
A Days Gone április 26-án jelenik meg kizárólag PS4-re.
Nos, két dolgot mondanék erről.
Egyrészt ilyenkor, amikor kiderül hogy normális vitapartnerrel van dolgom kicsit (na jó annál kicsit jobban) szégyellem magam ha kiborul a bili.
Másrészt van mentségem is. Na nem az, hogy más, te vagy a harmadik mit mondott, hanem egy ennél sokkal egyszerűbb dologról van szó. Ez pedig az, hogy én is ember vagyok. Nekem is van szr napom, én is vagyok türelmetlenebb és belefutok olyan vitákba, ahol már vagy nincs más megoldás vagy csak sokkal egyszerűbb nagyzoló, sértő vagy bántó hülyeségeket írni.
Szóval, bocs, na :D
"#36: Látod. Ez a gond veletek. Ha az ember nincs elájulva akkor szerintetek azt mondja hogy rossz. Ez a két véglet van nálatok. Vagy szobrot emelek én is, vagy hülye 10%-os semmire való véleményű ember vagyok."
De spongyát rá.
Minden esetre a minap linkeltem de most bedobom megint.
Ez mutatja, mit érzek egy egy játék iránt:
https://youtu.be/Z1pdGISC4xQ
Én is szívesen sétálgattam a Firewatchban és a 7 Days To Die-ban ami egy alfa verziós zombis túlélőhorror nulla sztorival sok 10 órát eltöltöttem a bunkerem csinosítgatásával és a kertben termesztéssel, szóval jah. Kicsit felelőtlenül kérdeztem...
Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy a húszas éveid elején-, vagy közepén járó, az írásban szárnyait bontogató - de legalábbis az írókat áhítattal figyelő - srác vagy.
És ez nem azért van, hogy verhessem a mellkasom mennyi játékot próbáltam ki vagy játszottam végig. Inkább, valamilyen szinten ha mélyen magamba nézek, egy bizonyos félelem, mennyi mindenből maradhatok ki.
Ha utálnám a JRPG-ket akkor sosem találkoztam volna a Final Fantasy csodálatos világával. Ha nem szeretném a stratégiát, akkor sosem futottam volna bele a Starcraft, Age Of Empires, C&C univerzum felépítésébe. Ha nem szeretném az FPS-eket akkor ki kellett volna hagynom, olyan nagyszerű anyagokat, mint a Black, Resistance, Half-Life, Fallout 3. Ha a versenyzéstől lennék elriadva, akkor sosem törtem volna annyi autót és olyan élvezettel, mint ahányat a Burnout Paradise-ban vagy a Flatout 2-ben. Sosem törtem volna magam, hogy visszaszerezzem a BMW.-m a Most Wantedban vagy egy roncsból jó autót, haszonnal adjak el a Porsche Unleashedban. Nem ütöttem volna ki a mocskos Heihachit a Tekkenben, nem törtem volna ki Sub Zero karját és égettem volna el elevenen az első sikeres Fatality.-mban ha nem szeretném a verekedős játékokat. Nem élvezhettem volna a Mario Pinballt, Kart-ot vagy Super Mario 64-et ha idegenkednék a gyerekes bár annál komplexebb és összetettebb nintendó játékoktól. Nem élhettem volna át, hogy egy android a főmenüben folyamatosan engem szólít, engem kérdez és a végén el kell engednem, ha utálnám a playstationt viszont nem élhettem volna át egy szinte utolsó generációs spartan kalandjait sem, ha nem érdekeltek volna az xbox játékok. Nem tudhattam volna meg, milyen egy elveszett emlékeket kutató jedi, ha csak a gyerekes fénykardokat nézem de még azt sem, milyen egy bánatában lassan bosszúvágytól megőrült zsaru, ha nem engedem a fantáziám szabadjára és nem tudom beleélni magam abba, hogy oldalra vetődök és időlassításban lövöldözve veszek revansot azokon, akik felelősek ezért.
Nem lehetett volna névtelen hősöm a Gothicban és a Morrowindben ha csak kardozós játékot látok benne és nem kísérhettem volna végig az útjain Jill Vallentinet, ha csak buta zombis játékot látnék bennük.
Számomra ez a gaming, hisz ahogy megírták már előttem. Nem azért játszok mert nincs életem, hanem azért hogy sok legyen :)
Csak ezért kérdeztem.
(És valószínűleg ez az egyik feloldhatatlan szakadék a két tábor között. Van, aki a játékokat szereti, és van, aki azt szereti, hogy elmondhatja, hogy sok játékkal játszott.)
Valószínűleg azért szeret sétálgatni egy játékban csak úgy, legyen az bármelyik, mert élvezi.
Szerintem nincs mindenkinek türelme mindenféle játékot kipróbálni, főleg azokat amiken már messziről látszik, hogy vacak, csak hogy elmondasa, hogy próbálta. Egyébként meg ízlés dolga.
Mert az, hogy te barangolsz egy játékban mert gyönyörű, holott elég sok platformra megjelennek gyönyörű+jó játékok és magamból kiindulva tudom azt is, hogy talán 3 élet is kevés lenne az eddigieket végigvinni, nekem nagyon azt sejtetik hogy nincsen...
Na de a hóesésről: Az, ahogyan szép lassan havas lesz a táj, és Deacon sapkája és válla, valóban gyönyörűen lett megoldva, le a kalappal. Maga a hóesés is szép effekt, de sajnos lebukik, hogy valóban csak egy kameraeffekt. Amikor esik a hó a valóságban, a távolba nézve egyre sűrűbbnek látjuk a hóesést, így a távoli tárgyak már csak úgy látszanak, mintha egy fátyol lenne előttük. Ez itt nincs meg, látható, hogy az effekt kizárólag a kamera körül zajlik. Az is furcsa számomra, hogy a motor egyáltalán nem lett havas.
Egyébként tetszik, és biztosan sokat fog dobni a játékélményen.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.