Pár évvel ezelőtt a PowerWash Simulator úgy rúgta ránk az ajtót, és vájta be magát örökre a gamerek szívébe, ahogyan arra senki sem számított, nyilvánvaló, hogy azóta sokan próbálkoztak meg hétköznapi teendőket, munkafázisokat, feladatokat valahogy átültetni a videójátékok világába, az egészből egyfajta meditációs-relaxációs élményt faragva. Az A Game About Digging A Hole esetében kertünk felásása kerül a reflektorfénybe, ám sajnos hamar le fog esni mindenkinek, hogy a hibátlan élményhez bizony több kell egy jópofa koncepciónál, és egy valamire való ásós játékban - még ha az árazásban tényleg egy pohár kávéval vetekszik is - nem lehet megspórolni olyan alapvető dolgokat, mint a fizika.
Első blikkre a felvetés ugyanis roppant hangulatosnak tűnik: a kertünkbe áshatunk egy olyan mély gödröt, amilyet csak szeretnénk, nem kell stresszelnünk semmin, csak élvezni az ásás örömét. A trailer végignézése után lelki szemeim előtt már láttam, ahogy figyelni kell a járatok aládúcolására, a megmászható vészkijáratok kialakítására, a váratlan beomlásokra, és hasonlókra. Aztán a végeredmény sajnos egy fapados, a végletekig korlátozott mémjáték lett…
Fizikát ugyanis szinte egyáltalán nem kapunk, a pályának lényegében a textúráit rombolhatjuk szét, pontosan úgy, mint mondjuk a 2D-s Worms játékokban már lassan 30 éve. Ha egy apró szeglet földet 360 fokban körbe ás az ember, akkor az a földdarab a levegőben lebeg, nem omlik le, csak ha mi szándékosan le nem romboljuk valamilyen eszközzel. Kezdetben egy botszerűséggel kaparhatjuk meg a felszínt, hogy pár kavicsra rátehessük a kezünket. A kavicsok eladásával lesz később jobb ásónk, amivel aztán mélyebbre áshatunk, és értékesebb nyersanyagokat lelhetünk a szokásos kő-réz-vas-ezüst-arany-gyémánt-platina vonalon mozogva.
Alapvető eszközeink közt pedig ott lesz egy jetpack is, mivel a játék fejlesztője félúton valószínűleg szintén rájött, hogy valamiféle fizika nélkül nem lehet a pár milliméteres, semmiben lebegő textúrafoszlányokon ugrálva közlekedni. Szóval ahelyett, hogy tudatosan megtervezhetnénk a tárnánkat, nyomhatjuk a space gombot és kész. A nagyjából 1 órás játék a végére pedig kapott egy történeti lezárást is, némi horror elemmel fűszerezve, ami pont annyira jó csak, hogy megmutassa, meglepően nagy potenciál volt az elképzelésben, sok mindent ki lehetett volna hozni belőle, ám helyette a könnyebb és silányabb utat választották.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.