2Dark teszt

A Gloomywood neve nagy eséllyel csak keveseknek csenghet ismerősen, ha viszont Frédérick Raynalt is megemlítem, akkor már biztosan lesznek páran, akik felkapják a fejüket. Az úriember olyan címeken dolgozott, mint az eredeti, 1992-es Alone in the Dark, de a Little Big Adventure-t is illik megemlíteni a munkái között. Új csapatával 2014-ben gyűjtött pénzt a 2Dark című horrorjátékára, mely idén tavasszal végre megérkezett.

A történet során a tragikus sorsú Mr. Smith-t fogjuk alakítani, akinek feleségét egy erdei túra során lemészárolták, gyermekeit pedig elrabolták. A sztori pár évvel a szomorú események után veszi fel a fonalat, amikor Gloomywood városában tömegesen tűnnek el a gyerekek, főhősünk pedig magánnyomozóként próbálja kibogozni a szálakat.

Az eseményeket felülnézetből szemléljük majd, egyfajta lopakodós-nyomozós-horror egyveleget próbáltak összehozni a fejlesztők, ahol a pályákon a beteges ellenfelek legyőzése és kikerülése mellett a fogságba ejtett gyerekek megmentése és biztonságos helyre való kísérgetése lesz a célunk. Sajnos hiába tűnt ígéretesnek a játék az előzetesek alapján, hamar kiütközik, hogy a játékmenet komoly problémákkal küzd. Kezdjük például a látványvilággal: a cím indie játékhoz méltóan pixeles, retrós grafikával van megáldva, és még azt is mondhatnánk rá, hogy egészen jól mutat... ha nem akadályozna a kalandjainkban.

A 2Dark nevéhez méltóan túl sötét, ha egy kicsi fény beszűrődik a szobába, már játszhatatlan lesz az egész. Természetesen kapunk zseblámpát – sőt, egy gyertyát is, de annak fénye olyan gyenge, hogy el is felejthetjük –, viszont ezt használva könnyen kiszúrhatnak az ellenfelek, és így oda az óvatos megközelítés. Ráadásul a fejlesztők voltak olyan kedvesek, és az egészet megbolondították párpixeles, természetesen vaksötétbe elrejtett csapdákkal, melyekbe belesétálva azonnali halál lesz a jutalmunk.

Már a fenti hibák is elég frusztrációt okozhatnak, ehhez azonban még hozzájön, hogy a kezelhetőséggel gondok vannak. Karakterünk egy feneketlen zsebbel rendelkezik, ahova minden megtalált nyomot, tárgyat, fegyvert bepakol, melyeket aztán a képernyő szélére elhelyezett inventoryból érhetünk el. Készletünk azonban hamar feltorlódik, így egy-egy pálya közepére már 10-15 cucc is lehet nálunk, melyek közül egy kulcsot kikeresni például kész rémálom. Fegyverünk és zseblámpánk újratöltése szintén külön macera, mivel erre nincsen dedikált gomb. Meg kell nyitni egy menüt, ahol ki kell választanunk a kívánt tárgyat, majd rábökni az újratöltésre – mondanom sem kell, a parázs helyzetek közepén a pokolba fogjuk kívánni az egészet.

Talán ezek után már nem is akkora hiba, hogy a játékban a mesterséges intelligencia sincs a helyzet magaslatán, hiszen kínjaink közepette minden beakadó és figyelmetlen ellenfélnek örülni fogunk. A lopakodás még így is okoz majd elég frusztrációt, hiszen fentebb már említettem, hogy a megmentetett gyerekeket el is kell majd kísérni a biztonságos helyekre. Szegény gyerkőcök mindig rossz helyen tudnak várakozni, így nem egyszer fordult elő, hogy őket lőttem le az ellenfelek helyett, ami természetesen azonnali mentés-visszatöltést jelent.

A 2Dark hibái már külön-külön is elég fejfájást okoznak, hát még amikor egyben ront rá szegény játékosra az összes. A játékot játszva hamar frusztrált és ideges lesz az ember, ráadásul a sötétben tapogatódzva sokszor a továbbjutást is nehéz megtalálni, így a kellemetlen élmények mellett még el is unhatjuk magunkat. Az már csak hab a tortán, hogy az olyan komoly témát, mint a gyerekrablás a fejlesztők elég bénán dolgozták fel, és az erőszakos jelenetek nagy része céltalan és értelmetlen. Az indie piac meglehetősen telített, így rengeteg jó horrorcímet lehet találni a Steamen vagy akár a konzolos online piactereket átböngészve, ezért nem nagyon tudom ajánlani a 2Dark megvásárlását.

A játék PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg, mi utóbbin teszteltük.