Valor Mortis próbakör

A Ghostrunner-szériáról elhíresült One More Level az idei Gamescomon mutatta be következő játékát, amely homlokegyenest eltér a stúdió korábbi cyberpunk platformer munkáitól. A Valor Mortist úgy harangozták be, mint az első belső nézetes soulslike-ot, ami nem is áll messze a valóságtól. A pre-alpha demót kipróbálva arra a következtetésre jutottam, hogy ez a közvetlenebb perspektíva nagyon is jól áll a műfajnak, bár titkon abban reménykedtem, hogy valamivel könnyebb dolgom lesz, mint a FromSoftware alkotásaiban, ám a lengyel brigád rám cáfolt. Minden feltámadásomnál újra és újra – kíméletlenül!

Függetlenül a nézőponttól, a Valor Mortis is türelmet igényel. Minden egyes kudarc egyben egy új lehetőség is, ahol újratervezhetjük a korábbi hamvába dőlt taktikánkat, magunkra szedhetünk némi tapasztalatot és újra nekiveselkedjünk annak a fránya bossnak. Persze addig megint át kell kaszabolni magunkat a mezei ellenfeleken, lehetőleg úgy, hogy ne öljenek meg idő előtt, mert akkor esélyünk sem lesz visszaszerezni a korábban elbukott XP-t halálunk színhelyén. E szempontból betéve megtanulta a leckét a stúdió, nem véletlenül hagy időt szusszanni két összecsapás között. Ha nyitott vagy, nem kapkodsz, szép lassan ráérzel az ízére és végső soron rádöbbensz, mennyire igazságos a rendszer. 

Valahol a 19. századi Európában egy kiterjedt csatamezőn, ahonnét a lakosság már régen elmenekült, alattomos fertőzés üti fel a fejét Bonaparte Napóleon birodalmában. A lemészárolt katonák újra feltámadnak, hogy aztán az élők torkának essenek – a káosz és szenvedés tapintható minden sarkon. Halmokban álló hullák a némán tátongó ágyúcsövek árnyékában, kicsavarodott testű brigadérosok csoszognak megállíthatatlanul a sárban, hogy csillapíthatatlan éhségüket megfékezzék. Te is egy vagy közülük, egy, aki az életét adta a francia császárért, és egy, aki most ő érte támadt fel. Ám bajtársaival ellentétben mi valamelyest megőriztük emberségünket: holtában is bátor – innen ered a játék címe. 

Csoda, hogy eddig csak a One More Levelnek jutott eszébe párosítani az FPS-ek játékmenetét a soulslike-éval, de azért a Ghostrunner hagyatéka sem tűnt el teljesen: a tempó sokkal gyorsabb és a parkour-mechanika is visszatér, bár kicsit kötöttebb formában. Már az első ellenfél, aki kardjával támad rád, képes meglepetést okozni, hiszen alapvetően kétféle támadásunk van, egy erősebb és egy gyengébb. Előbbit az egér jobb gombjának nyomva tartása után szabadíthatjuk fel, igen ám, de eközben védtelenek leszünk. És akkor is, ha túl sok csapásunk cél téveszt, és az állóképességünk elfogy. Ilyenkor már a karunkat megemelni is embert próbáló feladat, nem még védekezni és kitérni. 

Minden megmozdulástól fogy a stamina, pedig az ellencsapás és a megfelelő időben történő blokkolás szintúgy apasztja a mérőt, utóbbival némi HP is visszanyerhető. A cél az, hogy idejében vonuljunk vissza, és akár párbaj közben is szusszanjunk egyet, ha pár vágással nem sikerül elintézni hörgő kurafit. Szerencsére az ellenfelek lockolhatóak, így kisebb az esélye, hogy melléütünk. Szintén soulslike-os hozadék, hogy ha hátulról, lopakodva közelítjük meg a csoszogó holtakat, egy szúrással elintézhetjük vagy jelentősen megnyirbálhatjuk a HP-jüket. De végső soron a Valor Mortis tempósabb haladásra ösztönöz, mert minden akció odacsalja a közelben lófráló szörnyszülötteket. Megijedni nem kell, a harc roppant kielégítő lesz, ha az alapokat elsajátítjuk. 

Aranyszabály, hogy nem érdemes egynél több ellenfél figyelmét felkelteni, mert így durván megoszlik az erőnk, ha csak nincs a birtokunkban egy tüzes varázslat. A demóban szert teszünk egy ilyen “Nephtoglobinra”, melyek lényegében a BioShock plazmidjaihoz hasonló természetfeletti támadások, amiket a bal kezünkhöz rendelhetünk egy körmenüből kiválasztva. Ezáltal több ellenfelet boríthatunk lángba egyszerre, legalábbis ameddig a manánk engedi, ám a tűz nem csak erre jó, hanem a titkos ösvényeket elzáró, megkövült hártyák elégetéséhez is, ahol kincsesláda vagy épp egy maszkos miniboss lapul. 

Később az izmosabb tisztek testén feltűnhetnek vörösen izzó hatalmas kelések, messziről felhívva a figyelmünket a gyenge pontokra. Ha ezeket egy jól irányzott pisztolylövéssel szétlőjük, durva sebzést vihetünk be - igen, a korai verzióban egy díszes revolvert is szerezhetünk az egyik katonai sátorból. Már a történet elején elég tisztességes repertoárt gyűjthetünk össze, ha a kardozás nem lenne elég, ráadásul az ellenfeleink is változatosak, mindegyikük más megközelítést igényel. Főleg a huszársapkás, erősebb kapitányok, akik ellen csak a riposzt vezet sikerre, de a harcmezőn kutyaszerű, óriási szájjal riogató, elállatiasodott bakák is rám támadtak, szinte követhetetlenül gyorsan mozogva. 

Hősünk minden durvább jelenetet szörnyülködve konstatál, bizony elég gyomorforgató jeleneteknek lehetünk tanúi - itt a lefejezés, csonkítás és sugárban ömlő vér csak a legenyhébbek közé tartozik. Időnként szellemképek formájában szembesülhetünk a közelmúlt eseményeiről, vagyis azzal, hogy mi vezetett a katasztrófához, mi miatt ütötte fel a fejét a zombikór. A lore kirakódarabkáit idővel nekünk kell összerakni, a narratíva nem rág a szánkba semmit, meghagyja, hogy a képzeletünk pótolja ki a hiányzó hézagokat. 

A demó egy brutális bossharccal végződött a nagyra nőtt elöljárónk ellen, kinek testéből pórul járt katonák végtagjai merednek elő, a rémség többféle támadással, területre ható kunsztokat vet be ellenünk, mindenféle piszkos fortély mellett, ráadásul kétszer kell legyőzni, mire végérvényesen fűbe harap. Folyamatosan mozgásban kellett lenni, és megvárni míg lezavarja különféle támadásokat és akkor csapni le, amikor leginkább védtelen. Nehezítette a dolgot, hogy csupán három fiola életerő ital lehet nálunk egyszerre, és egyetlen üvegcse sem tudja 100 százalékra felhúzni a HP-nkat. Ellenben a behemót egy-két csapással nullára képes minket sebezni. 

A pályatervezés már most zseniális, jó pár rejtett ösvényt fedezhetünk fel, valamint rövidítéseket is megnyithatunk, bár nem olyan összetett az egész, mint a zsáner főbb darabjaiban, azonban lehetőségünk lesz némi felfedezésre és ugrándozásra is. Noha nyitottabb részeket is bejárhatunk, az előrehaladás eddig lineáris volt, de a készítők metroidvaniákra emlékeztető bejárást ígérnek. Ugyanúgy lámpásoknál tudunk menteni, pihenni és fejlődni, mint más soulslike-okban - e terén nem hozott meglepetéseket a játék. Igen, az ellenfelek is újratermelődnek ilyenkor (a bossok kivételével). 

Apropó fejlődés! A császári sereg kardélre hányt tagjainak begyűjtött lelkét (itt katalizátornak hívják) a mentési pontoknál tudjuk statisztikánk javítására elkölteni. Életerőnk és staminánk maximális értékének kitolása mellett a Nephtoglobinok hatásfokát is növelhetjük, illetve a regenerálódás mértékét is befolyásolhatjuk szintlépéskor. Idővel még több speciális képességet szerezhetünk, melyek értelemszerűen még zárolva voltak az egyórás demóban, hiszen a sztorihoz kötöttek, és nem is kaptunk kapaszkodót, hogy mik lehetnek pontosan. 

A stratégiákon kívül nem sok videójáték repített el minket a napóleoni háborúk idejébe (most rögtön kettő, cikkünk alanyán kívül a Hunger is), főleg, ha tömény zombijárvánnyal spékelték meg az egészet. Vizuális szempontból, de még a művészi igényességet tekintve is pazar látvány tárul elénk a Valor Mortisban, ahol a csataterek véres-sáros világa keveredik a természetfelettivel, mindezt hatásos vonósok tesznek drámaivá és hátborzongatóvá. Még a hősünk szinkronja is remekül átadja egy folyton feltámadásra kárhoztatott, kötelességtudó közlegény vívódásait, kinek fülében még Napóleon szavai is visszhangoznak. Halkan jegyzem meg, hogy még ebben a korai alfaverzióban is remekül futott az Unreal Engine 5, nem sokszor esett be a framerate 100 fps alá.

A Valor Mortis elképesztő hangulatot varázsol a képernyőre, ugyanakkor a nehézség terén simán labdába rúg a műfaj japán darabjaival, és ez így van rendjén. A One More Level csapatának pedig jár a vállveregetés, noha még rengeteget kell csiszolniuk a játékmeneten, de már most látszik, hogy a soulslike és az FPS műfaj ötvözése a gyakorlatban is remekül működik. 

A Valor Mortis 2026 folyamán jelenik meg PC-re, Xbox Series X/S-re és PlayStation 5-re. A pre-alpha demót az alábbi konfiguráción teszteltük:  Intel Core i-7 10700K, 32 GB RAM, GeForce RTX 3070. A galériánkban még több screenshotot találsz a korai verzióról.