Starship Troopers: Ultimate Bug War teszt

Újabb felvonással lett gazdagabb a military sci-fi zsánert is megteremtő kultfranchise, a Csillagközi Invázió. Ezúttal egy ultraerőszakos retro lövöldében élhetjük át az óriási rovarszerű lények, az Arachnidák elleni intergalaktikus háborút a Föderáció egyik háborús hőse, Samantha Dietz őrnagy szerepében. Egy vagány hősnő, rengeteg fegyver, több hektoliternyi gore, még több humor és maga Casper Van Dien is feltűnik a Warhammer 40K Boltgunról is ismert Auroch Digital alkotásában, lássuk is hogyan fest az összkép!

De kezdjük szépen az elején, az igencsak meta történettel. A sztori a Paul Verhoeven-féle mozifilm cselekményét szővi tovább, ennek köszönhetően pedig maga Casper Van Dien is visszatér Johnny Rico szerepében. Azonban a játék főszereplője nem ő, hanem a már említett Samantha „Sammy” Dietz (Charlotta Molin) lesz, akinek a harctéri tapasztalatai alapján a FedDev elkészítette a „legrealisztikusabb harciszimulátor” programot, magát az Ultimate Bug War-t. A játék így egyfajta, az ST-univerzumban létező toborzó eszközként funkciónál, aminek a teljesítése után a játékosnak lehetősége nyílik csatlakozni a Mobil Erők bátor katonáihoz, hogy a valódi háborúban is szerepet vállaljon az Arachnidák ellen. Mindezt úgy érzékelteti a játék, hogy az átvezető videókban valódi emberek szerepelnek és vázolják föl a szituációkat, míg maga a játék stilizált, pixelartos grafikát alkalmazva emeli ki a szimulátor mivoltát. Ezzel pedig meg is érkeztünk a legelső pozitívumhoz: a hangulathoz. A pixelartos látványnak hála csak úgy árad a retro feeling a játékból, míg az élőszereplős cutscene-ek egy igencsak szürreális élményt nyújtanak.

Ezekben az átvezetőkben jelenik meg a másik nagy pozitívum, ami a humor. A küldetések közti kisfilmek tele vannak pakolva a hadi-szórakoztatóipari komplexumot kifigurázó, abszurd viccekkel és poénokkal. Személyes kedvencem az ifjúsági tagozatot hirdető reklám, amiből kiderül, hogy ha a szülők beíratják a gyereküket, akkor a kormány engedélyt ad még egy gyerek vállalására, akit, ha szintén beíratnak, vállalhatnak még egy gyereket és így tovább, effektíve folyamatos utánpótlást biztosítva a Föderációnak. Illetve azok a jelenetek is megmosolyogtatóak, amikor Johnny és Sammy a játék „hiperrealizmusáról” beszélnek, mindezt úgy, hogy a legárkádabb, legstilizáltabb programról van szó. Az pedig, hogy Casper Van Dien is részt vesz ebben az ökörségben már csak a hab a tortán.

A játék legnagyobb pozitívuma azonban egyértelműen maga a gameplay, pontosabban a gunplay. Az Ultimate Bug War ugyanis a korai 2000-es évek katonai FPS-játékait idézi meg, olyan klasszikus címekre reflektálva, mint a Medal of Honor, a Call of Duty vagy a Halo. A játék oroszlánrészében (ez nyolc missziót foglal magába) Sammy fejlődéstörténetének leszünk a tanúi és láthatjuk, hogyan is vált a naiv, idealista leányzóból a Föderáció kőkemény, háborús hőse. Őt irányítva kell különféle feladatokat teljesíteni, például megvédeni egy előőrsöt, felrobbantani a légvédelmi lövegként funkcionáló rovarokat vagy éppen visszaverni egy-egy nagyobb támadást. Ezek persze, pont, mint az említett kultjátékokban, pusztán alibiként szolgálnak, valójában egyetlen dolgunk lesz: halomra lőni a ránk rontó ellenségek sokaságát ezzel pedig növelve a high score-t, így valójában csak egy roppant egyszerű, agyatlan lövöldeként fog funkcionálni az Auroch FPS-e, viszont azt nagyon jól csinálja.

Ebben a nemes feladatban számtalan csúzli lesz a segítségünkre, amikből szám szerint hármat vihetünk magunkkal, egy elsődleges, egy másodlagos, valamint egy különleges fegyvert. A küzdelem során hozzáférhetünk többek közt a filmből is ismert MORITA MK1 rohamkarabélyhoz és ennek Hawkeye névre keresztelt távcsöves változatához, továbbá sörétespuskához, nehéz gépágyúhoz, plazmavetőhöz, lángszóróhoz, illetve taktikai atomrakétavetőhöz is. Ezekkel aztán szétlőhetjük, felrobbanthatjuk és szénné égethetjük az ízeltlábúak hordáit, a bónusz pedig, hogy ezek a mordályok általában rendelkeznek egy másodlagos tüzelési móddal is, szóval nem kell aggódni a felszerelést illetően. Itt érdemes még megemlíteni a Gears of War-ból ismerős újratöltési rendszert: ha a megfelelő időben lenyomjuk a reload gombot akkor Sammy jóval gyorsabban végez a tárazással, így hamarabb térhetünk vissza a rovarirtáshoz.

Azonban, ha még így sem akarnak nagyon megdögleni a dögök, akkor kérhetünk szőnyegbombázást a légierőtől, abba már biztosan bele fognak pusztulni a galád kitinesek. Vagy ha úgy tartja kedvünk akár az egyik Razorback exoskeletonba is beugorhatunk, hogy azzal küldjük át a bogarakat a túlvilágra. Erről azonban tudni kell, hogy csak korlátozott ideig használható, ugyanis, ha elfogy az üzemanyag akkor elindul az önmegsemmisítési szekvencia. Ha pedig végképp nincs mihez nyúlni, akkor még mindig ott van a kés, amivel ledöfhetjük őket, hiszen Ace Levy példájából okulva tudjuk jól, hogy a kés az atomkorban is hasznos eszköznek bizonyulhat.

Ha Sammy küldetéseit sikeresen teljesítettük akkor lehetőségünk lesz feloldani a rovar módot. Itt 5 küldetés erejéig a játék főgonoszaként is tetszelgő Assassin Bugot irányítva kell lerombolni a Föderáció bázisait, lemészárolni a katonákat és meggyengíteni a harci morált. Mindezt persze szintén a nagyobb jóért, hogy a védelmi minisztérium minden lehetséges támadásra fel legyen készülve. A félig open-world kialakítású pályadizájnnak hála a feladatokat egyébként tetszés szerinti sorrendben lehet teljesíteni mindkettő módban, ez szintén egy jó pont.

Sajnálatos módon azonban hiába a nagy, nyílt terület és a dupla kampány, a játék meglehetősen elég rövidnek bizonyul az összvissz 13 küldetésével. Ezzel önmagában nem volna probléma, ugyanis jómagam is jobban preferálom a rövidebb alkotásokat, így az, hogy egy délután alatt teljesíthető az Ultimate Bug War még tetszetős is. Viszont egy ennyire szórakoztató játéknál bűn az ilyen kevés küldetés, úgy vélem plusz 2-3 pályát simán el tudott volna viselni a game. Főleg úgy, hogy egy missziót fél óra alatt teljesíteni lehet, így roppant hamar Sammy kalandjának a végére lehet érni és a negyedóra alatt teljesíthető rovaros küldik sem számítanak túl nagy vigasznak. Illetve a helyszínek változatossága is hagy némi kívánni valót maga után, az öt helyszínből ugyanis kettő szinte teljesen egyforma (Klendathu és a Planet P.). Viszont legalább Zagema Beach napsütötte tengerpartja, valamint a baljós, zöld ködben úszó, lerombolt nagyvárosa azért elég jól néznek ki.

A másik, szerencsére kisebb negatívum a mesterséges intelligencia butasága. A küldetéseket ugyanis nem egyedül fogjuk teljesíteni, számos bajtársunk oldalán fogunk küzdeni az Arachnidák ellen, viszont az M.I. annyira buta, hogy a társak rendszerint belesétálnak a tűzvonalba, így elkerülhetetlen, hogy egy-egy nagyobb összecsapás során ne végezzünk jó pár társunkkal is. Illetve, ha már a társaknál tartunk az is furcsa, hogy kimaradt belőle a multiplayer mód, pedig lett volna ráció a többjátékos mód integrálásában. Nem azt mondom, hogy hatalmas tragédia a hiánya, de a gyakorló pályán is feltűnő lézerharcos szegmens után kicsit furcsán hatott, hogy nincs PvP-re lehetőség a játékban. Valamint egy kooperatív kampányt is el tudtam volna még képzelni.

Összességében a Starship Troopers: Ultimate Bug War! egy roppant szórakoztató kis lövölde, ami visszarepíti a játékost a katonai FPS-ek fénykorába, teszi mindezt egy jó nagy adag szatirikus humorral megspékelve. Azonban a kevés küldetés és a rövid játékidő miatt az emberben sajnos hiányérzet keletkezik az Auroch játékát játszva. Viszont, ha az ember valami laza, könnyed délutáni kikapcsolódásra vágyik, akkor az Ultimate Bug War! tökéletesen megfelel a célra.

A Starship Troopers: Ultimate Bug War! március 16-án jelent meg PC, Xbox Series X/S, PlayStation 5 és Nintendo Switch 2 platformokra, mi Xbox Series S-en teszteltük.