Moses & Plato - Last Train to Clawville teszt

A Chicken Police: Paint It Red!-del megszületett The Wilderness világában csak akkor szabad rendőrnek állnia az állatnak, ha bírja az iramot. Mondjuk egy száguldó vonat iramát. A csapat játékaiban a detektívek egy pillanatra sem pihennek. A Moses & Plato: Last Train to Clawville-ben is egy gyilkossági ügyet kell megoldanunk, azonban most még nagyobb a tét, mint eddig valaha. Sonny és Martin már többször is megmentették Clawville-t az összeomlástól, ezúttal pedig Moses és Plato duóját vették elő a készítők. A mindig elegáns és kimért tibeti róka, Moses, valamint hű társa, a frontot megjárt pusztai macska, Plato két ország bizonytalan béketárgyalásának meghiúsult elején találják magukat: meggyilkolták a stovaniai nagykövetet. Az első számú gyanúsított maga Moses, így a párosnak az idővel és az express-szel versenyt futva kell megtalálnia a valódi tettest.

Amit a játék le se tagadhat, hogy a méltán népszerű Hercules Poirot-történet hangulatát kívánja többé-kevésbé megteremteni. Hátrahagyjuk a dohányfüstös, whiskey áztatta noir történeteket, és a klasszikus ponyvakrimik világát öleljük keblünkre. Örömteli hír, hogy a vad úriemberek nem csak a fekete-fehérhez értenek. A hangulatot és a karaktereket ugyanolyan profizmussal teremtették meg, mint előző játékaikban. Elindítva a programot és a – talán egy hangyányit túl tutorial szagú – bevezetést hátrahagyva azonnal az Orient Express itteni megfelelőjén találjuk magunkat. A szokatlan, érdekes, izgalmas figurák kavalkádja, a színes és szó szerint szagos játéktérrel együtt hatásosan adja vissza a méhkasba szorult nyomozó életérzését.

Ez persze azt is jelenti, hogy akit kifejezetten a noir vonz, ő most valószínűleg kedvetlenül fog elfordulni a játéktól, akit pedig eleve nem vonz egy krimi olvasása, ő továbbra se fogja megtalálni itt a számítását. A nyomozás ismerős lesz a rajongóknak: beszélgetünk, tárgyakat, nyomokat keresünk az enyhén meganimált állóképeken egyszerű egérkattintgatásokkal. Persze Moses azért kihasználja, hogy ragadozó emlős. Nyomozása során be tudja vetni éleslátását, kifinomult szaglását és hallását is, így váratlan kérdésekkel szoríthatja sarokba ,,prédáit”. A terepmunka után pedig visszavonulhat Mentális Kertjébe, hogy összegezhessen minden szerzett információt, illetve, hogy a szereplőket egy viszonyhálóban összefűzhesse. Ezt a fajta nyomozási mechanikát is kifejezetten szórakoztató használni. Elsőre egyszerűnek tűnik, azonban magában rejti a szükséges izgalmakat is.

Hiszen tényleg az idővel versenyzünk. A nagy attrakció ezúttal a korlátozott cselekvési lehetőségünk. Hála az égnek nem egy valódi, kattogó számláló zaklat minket, hanem fő cselekvésekben számolja a játék az időt. A nagy, központi események között mindig megadott számú ilyen fő cselekvést hajthatunk végre. Nyugodtan megtervezhetjük lépéseinket, kitalálhatjuk, hogy kikkel érdemes frissen beszélni egy-egy event után, de ha egyszer döntöttünk, akkor nincs visszaút. Azokkal és annyi információval nyomozunk tovább, amit összeszedtünk.

A grafika viszont ezúttal teljes egészében rajzolt. Én kifejezetten nagy rajongója lettem a Chicken Police megoldásának, azonban érthető, hogy frissíteni szerettek volna a Last Train to Clawville-hez. A rajzok pedig gyönyörűek, azonban akad bennük egy kis bohóság. Ez pedig a szereplők párbeszédeiben is megjelenik. És ez pedig már az Into the Hive!-ban is kimozdító volt számomra. Igaz, az egy vaskos noir történet után változott nagyot, ez pedig eleve ponyvásabb hangulattal rendelkezik. Így itt kevésbé szúr szemet, nem annyira kizökkentő. Valószínűleg a játékosok többsége inkább élvezni fogja a könnyedséget, hiszen tényleg jól sikerült. Csak a hozzám hasonló vaskalapos krimirajongók érezhetik majd túl vicceskedőnek a vizuális megvalósítást, és a szövegkönyv egyes elemeit.

Szerencsére hibából sem akadt olyan a tesztpéldányban, amit nagyon ki kellene emelnem. Volt pár fura hangkeverés, egyszerűbben megrajzolt elem, elgépelés, de semmi eget rengető, kijavíthatatlan probléma. Néhány párbeszédben előfordult, hogy csak az egyik szereplő szólalt meg, feltételezem a hiányzó szinkron még érkezik a végleges verzióba. Az egyetlen kellemetlenség, ami tényleg zavart, az a kamera kezelése. Minden helyszín nagyobb, mint amit először belátunk, így a kurzorral tologathatjuk a ,,kamerát”, azonban tud bénán reagálni a rendszer az igényünkre. Ha eltoltam a monitor széléig a kurzort, akkor nem mozdult a kép, csak ha kicsit visszább húztam, illetve átlósan sem akart megmozdulni a jelenet, csak az x és y tengely mentén lehetett mozgatni. Remélhetőleg ez is finomhangolásra kerül a megjelenés után.

Tehát összességében a Chicken Police rajongói örülhetnek, bátran beruházhatnak a játékra, a Moses & Plato: Last Train to Clawville ugyanolyan profizmussal készült a The Wild Gentlemen csapatában, mint a többi játékuk is. Szeretni kell hozzá a ponyvakrimiket, szeretni kell az olvasós, lassabb játékmenetet, és élvezni kell közben a kedves kis humort, a könnyedséget. Ha ezek a feltételek nálad is adottak, akkor bátran válts jegyet a Clawville Expressre. Rád is vár egy gyilkossági ügy.

A Moses & Plato: Last Train to Clawville 2026. április 14-én érkezik PC-re.