Június második szombatjának a reggelén gyanúsan sok a furán öltözött fazon az M2-es metró, Pillangó utcai megállójának a környékén. Ezúttal nem az átlag budapesti metró-élményre gondolok, hanem a szintén enyhe hajléktalan beütéssel rendelkező kalózok, illetve náluk merőben elegánsabb kinézetű tündék szállnak le velem együtt a tömegközlekedésről, hogy a perzselő hőségben a Hungexpo felé vegyük az irányt.
Az udvar nagykapuja előtt már sok-sok méterrel hamarabb kígyózik a sor, de legalább egész jó tempóban közeledünk az épület felé. A várakozás alatt hiába van rajtam sapka, napszemüveg és fülhallgató, így is megtalálnak az - állítólagosan - segélygyűjtő alakok, akik le is gombolják pár ezer forinttal a naiv újságírót. Na nem baj, inkább arra koncentrálok, hogy egy srácra épp másik kettő pakol fel egy ijesztően élethű Falloutos power armort - jó lesz majd a szédítő hőségben abban aszalódnia szegénynek.
Következő díjnyertes megmozdulásom, amikor a belépésnél kiderül, hogy nem kellett volna igazságos Mátyás király módjára a tömegbe vegyülnöm, és végigvárnom a sort, de mentségemre legyen szólva, hogy ez se a bejáratnál, se a jegyemen nem volt feltüntetve. A nyakba akasztót átvételezve gyorsan meg is keresem az ismerőseimet, akik hiába érkeztek pár perccel előttem, már be is zsákolták egy-két Alienes relikviát. Ezen fellelkesedve alaposan végignyálazzuk a könyveket/képregényeket, amiknél konstatálom, hogy - infláció ide, vagy oda - nem lehetett rossz befektetés anno 65 forintért megvenni a Gyilkos Tréfát, majd most 20 000-ért eladni.
Tovább haladva a Gyűrűk Ura replikákat csodálom, illetve azt, hogy mennyi idő és energia mehetett bele a Karib-tenger kalózai által ihletett jelmezekbe - bár ez igazából majdnem mindegyik cosplayes ruhára elmondható az esemény alatt. Organikusan csúszunk át a táblás szerepjátékok asztalához, ahol egy ügyes saleses vénával rendelkező hölgy megemlíti, hogy mindegyik könyvükre itt helyben 30%-os kedvezménnyel készültek, ezért egy Dungeons & Dragons The Legend of Drizzt Visual Dictionary landol is a táskánkban ennek köszönhetően. Én éppen a M.A.G.U.S. – Első Törvénykönyv Gyűjtői kiadását csodálom, amikor meginvitálnak minket egy rövid DnD-kalandra, amit el is fogadunk a délutáni órákra.
A kaland rövid és leegyszerűsített, de már így is könnyesre röhögjünk magunkat, mert nyilván az első nyomozás checkünkre kritikál 1-et gurítunk. Megköszönjük a Dungeon Masternek az idejét és kiszáradt torkát, majd a kinti udvarra vesszük az irányt, hogy mi is orvosoljuk a tikkadt nyelőcsöveinket és üres gyomrainkat. Az ilyen eseményeken már szokásosnak nevezhető jól bevált foodtrackes kocsiknak a garmadája sorakozik, akik bár nem készültek tematikus ételekkel-italokkal, a célt teljesítik.
A nagy épületbe betérve realizálom, hogy még körülbelül a felét se láttam a kiállításnak, és hiába szeretnék egyszerre mindenhol ott lenni, ez nem fog sikerülni a két nap alatt sem. Ha mindent alaposan meg akarsz vizsgálni, akkor órákat lehet a szuvenírárusok között sétálni, vagy netán a betársult Game Board Expo végtelen társasjáték kínálatából szemezgetni. Próbálkozhatsz, de így vagy úgy, a pénz pillanatok alatt elpárolog majd a zsebedből, még akkor is, ha nem vagy hatalmas rajongó: azoknak a Star Warsos fénykardoknak és sisakoknak kifejezetten nehéz ellenállni. Még szerencse, hogy az ajándéktárgyak csábításából gyakran eltereli a figyelmünket a NieR: Automata- és Lollipop Chainsaw-cosplayerek hasonlóan markáns bűvölete.
Az említett Star Wars-frencsájz - érthető módon - terebélyes sarkot szorított magának a területen, de igazából kis túlzással minden pop-kulturális nagyobb név képviselteti magát valamilyen formában; legyen az egy 3D-nyomtatott Astarion-, Titus-, DoomGuy-bábú, vagy akár ezeknek a Lego/FunkoPop megfelelőik. Akik pedig az örült kavalkád között egy kis szusszanásra vágynának, azok temérdek cosplay bemutató, (főként hazai) művészekkel való előadás és világsztárokkal élőben tartott interjúk elé huppanhat le számos pavilon, valamint kisebb-nagyobb színpad előtt.
Vasárnap én is elcsípem Graham McTavish interjúját, akitől a végén még a közönségnek is lehet kérdeznie, és habár nem sikerül megkérdeznem, hogy melyik volt a kedvenc szerepe, és miért Charlie Cutter az Uncharted 3-ból, de legalább kiderül, hogy skót létére hatalmas bourbon rajongó (blaszfémia!). Ragga Ragnarsnak nem csak a neve a legmenőbb a világon, de egy páratlan izlandi szépség, akinek a karizmája mellett csak a kedvessége a magával ragadóbb. Giancarlo Esposito az esemény csúcs-sztárvendége pedig természetesen hatalmas tömeget mozgat meg – a szó legszorosabb értelmében, mert olyan lelkesítőbeszédet tart, hogy a life-coach youtuberek elbújhatnak mellette.
Habár a kiállítás főként a filmek és képregények szerelmeseit célozza, a gamer sarokba betérve örömmel látom, hogy rólunk játékosokról sem feledkezett meg a 2025-ös Comic Con. A már kötelezőnek mondható Fortnite, League of Legends mellett jó pár Switch 2 van kiállítva, de kemény verekedés kellene lenyomni ahhoz, hogy odaférjek legalább egy kör Mario Kart World kipróbálásáig. Kicsit tovább sétálva viszont majd ledönt a lábamról a nosztalgia-bomba, ahogy kicsik és nagyon nyüstölik egymás nyakába tömörülve a mini-CRT képernyők előtt a Super Nintendo, PlayStation 1-2 és társaikat. Tekken 3, Burnout Revenge és Super Mario World, oh azok voltak csak a feledhetetlen lokál-coopos éjszakák!
Mint mindennek az életben természetesen a Comic Connak is egyszer eljön a vége, és hazafelé sétálva meg se lepődők, hogy milyen gyorsan eltelt a rendezvényen eltöltött két hétvégi nap. Egyszerre kellemes érzés ez ennyi jó élményt begyűjteni ilyen rövid idő alatt, de ugyanakkor keserédes is, hogy sajnos innentől megint egy évig a hajléktalannak kinéző emberek valóban common hobók lesznek a 2-es metrón, és nem pedig Jack Sparrow imitátorok.
A rendezvényen lőttünk jó pár képet, melyeket alább kattintgathattok végig. A lehetőséget pedig ezúton is köszönjük a Budapest Comic Con és a Meex csapatának!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.