RUSE Exkluzív bétateszt

A Ubisoftnak és a hazai cdv-seven m-nek köszönhetően több nappal a tömegek előtt vethettük bele magunkat a RUSE bétatesztelésébe, hogy minél előbb gyakorlati tapasztalatokról számolhassunk be nektek ezzel az igencsak újszerű stratégiával kapcsolatban.

A fejlesztőcsapat egy szép nagy kanyarral pont árral szemben kezdett el evezni a RUSE készítésével, hiszen míg a legtöbben minél közelebb szeretnék vinni a játékost az akcióhoz, minél látványosabb és pörgősebb RTS-t szeretnének készíteni, addig ők éppen távolabb visznek minket a cselekménytől. Sőt, távol visznek a harcmezőtől is, egészen be egy taktikai szobába, ahol körülbelül úgy látjuk a terepet, ahogy egy igazi tábornok láthatná -persze azzal a különbséggel, hogy a miénk azért teljesen 3D-s, és persze mozog is, meg minden. A látvány azért így is elképesztő, hiszen a középen elhelyezkedő harctéren kívül a háttérben látjuk a szobát, annak minden részletével: a különböző képernyők, kütyük, székek mind a helyükön vannak, a telefon is csörög néha, szóval a hangulat fergeteges, akár egy igazi háborús filmben.


Jelenleg a VIP béta alatt kizárólag ranked 1 vs 1 multiplayer meccseket játszhattunk, ennek megfelelően első körben azonnal rommá is alázott egy gyerek, aki az éppen zajló Dreamhackről úgy gondolta, hogy bejelentkezik, és keménykedik egyet. Szóval indulás után elénk tárul a csatamező távoli látképe, amin első körben látjuk a saját bázisunkat, meg az ellenségét, s semmi mást. A RUSE játékmenete teljes mértékben arra épít, hogy csak azt látjuk, csak arról tudunk, amiről a valóságban is egy tábornok tudhat az igazi harctértől több száz kilométer távolságban. Első dolgunk a bázisunk fejlesztése, melynek kétféleképpen láthatunk neki: először is a pályán elszórva találhatunk ellátmány lerakatokat, melyek összegyűjtésével gyorsan juthatunk pénzhez, ám viszonylag hamar kifogynak, s mivel a legtöbb messze esik a bázisunktól, az ellenfél könnyen elvághatja az utánpótlási vonalainkat. Másik lehetőségünk az adminisztratív épületek felhúzása, melyek lassabb tempóban, de viszonylag biztonságosan termelik az anyagi utánpótlást, s közvetlenül a főépületünk környékére is telepíthetjük őket, így nem fenyegeti őket az ellenfél portyázó csapata.


Ezt követően el kell döntenünk, nagyjából milyen módon szeretnénk dezintegrálni ellenfelünket, s ennek megfelelően tovább építkezni. Ezen a ponton a RUSE nagyjából követő a bevált RTS sémákat: lerakhatunk repülőgépgyárat, tankgyárat, barakkot, légelhárítókat és más épületeket, melyekből aztán egységeket vásárolhatunk. Mindez azonban semmit nem jelent, mert sosem tudhatjuk biztosan, hogy az ellenfelünk mit tervez, mert sosem látjuk, milyen egységeket gyárt pontosan. Elképzelhető, hogy befut némi információ egy irányunkba mozgó járműves csapatról, melyről rövid úton, komolyabb felderítés nélkül esetleg annyit tudhatunk meg, hogy egy nehézpáncélosról van szó. De vajon anti-air tank, vagy éppen nagy hatótávolságú tüzérség az, amit rosszakarónk a nyakunkra akar szabaítani? Ehhez hasonlóan, amennyiben az ellenfél repülőket indít azzal a célzattal, hogy majd némileg átrendezi a terepet a bázisunk alatt, nem fogjuk tudni milyen repcsikről van szó, ameddig be nem érnek látótávolságba, addig csak fantomképeket látunk róluk.


Éppen ezért tehát a RUSE játékmenetének alapja a felderítés, az információszerzés, az álcázás és az ellenség félrevezetése, a való életben is használt stratégiai elemek kiaknázása. Ezeket a lehetőségeket szintén a nagyon egyszerűen kezelhető menürendszerből hozhatjuk elő, ahonnan korábban az építkezéseket is lebonyolítottuk, s a legtöbbet egy bizonyos szektorra tudjuk alkalmazni. Ha például a „decryption" néven futó ruse-t felhasználjuk a csatatér egy adott részére, az azt jelenti, hogy egységeink megfejtik az ellenséges hadosztályok által használt kódolt üzeneteket, így minden csapatmozgásuktól előre értesülhetünk, s valós időben láthatjuk a nekik kiadott utasításokat, de a saját osztagainknál akár elrendelhetünk rövid időre rádiócsendet, így ameddig ez tart, teljesen eltűnhetünk az ellenfél szeme elől, jobb esetben teljesen meglepve őt támadásunkkal.


A játékban több nemzet közül is választhatunk, s persze ez is befolyásolja a használható ruse-okat. Némelyikkel például a helyi városokban propagandát használva uszítani tudjuk a népet nemezisünk életének megnehezítésére, de létrehozhatunk csali osztagokat is, melyekre ha óvatlanul rámozdul, időt nyerünk a valódi seregünk bevetésére. Már most nagyon sok ötletes bevethető taktikai lehetőséget kínál a RUSE, ráadásul mindez a fejlesztés előre haladtával még csak bővülni fog. Itt bizony gondolkodnunk kell, mielőtt cselekszünk, fel kell használnunk minden információ morzsát, s igazi stratéga módjára kell egységeinket vezényelnünk a térképen. Ebből azonban szerencsére nem következik, hogy a Ubisoft üdvöskéje, hasonlóan pár korábbi komolyabb hangvételű RTS-hez, unalmas, vagy lassú menetű lenne, épp ellenkezőleg! Megdöbbentő módon a fejlesztőknek olyan jól sikerült a játékmenet belövése és kiegyensúlyozása, hogy a legtöbb menet nem tart tovább 20 percnél, s mindegyik mérkőzés igazán pörgős és izgalmas. Az nyer, aki jobban használja ki a ruse-ok adta lehetőségeket, jobban derít fel, tisztában van az ellenfél osztagainak felépítésével, s megfelelően tud kontrázni azokra, persze minél előbb, minél gyorsabban és hatékonyabban!


Mindebben csak segítségünkre lesz a kiválóan sikerült, egyszerű és letisztult interface, mely a legjobb, amit hasonló stílusú játékban valaha láttam. Az irányítás is tökéletesre sikerült, a klasszikus egér + billentyűzet támogatás alap, de a RUSE nagyszerűen kezeli a Windows 7 multitouch rendszerét is. Az egészben mégis a leginkább megdöbbentő, hogy teljes mértékben el tudom képzelni, hogy mindez működni fog konzolokon is, annyira egyszerű és intuitív a játék kontrollja. A grafikáról szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, s habár ennek az anyagnak abszolút nem ez a lényege, azért teljesen bezoomolva nem mindennapi látványban lehet részünk. Mindezt a gyengébb géppel rendelkezők is élvezhetik, az én középkategóriás masinámon teljesen maximum röccenésmentesen futott a cucc, de a játékmeneten az sem csorbít semmit, ha kicsit lejjebb kapcsolunk néhány effekten.


Összességében úgy vélem, hogy habár a Ubisoft úgy gondolta, eltér az alap stratégiai játékok műfajától, szerintem mégsem ezt tették. Amit tettek, az ennél sokkal fontosabb: megalkották az első igazi stratégiai szimulációt, amiből ráadásul nem valami száraz, emészthetetlen, nehezen kezelhető és érthetetlen zagyvaság kerekedett ki, hanem egy mindenki számára élvezhető, pörgős és izgalmas anyag. Egy játék, a legjobb fajtából!